1888. szeptember 12-én született Tersánszky J. Jenő

„Az ő meséin átizzik az elérhető valóság és az elérhetetlen lélek” Zelk Zoltán

 

„De hát én erősen irtóztam attól, hogy saját nevemben és személyemben kopogtassak az irodalom kapuján. Hogy miért irtóztam? Azt máig sem értem. Szégyellettem talán, hogy becsületes kőműves napszámosból íróvá züllök? Vagy

a Vár és az Uri utca arisztokratikus szelleme értelmében derogált volna lókupec és bányász őseimnek, hogy egy modern folyóirat munkatársának ajánlkozzam? Nem tudom, mondom. Elég az hozzá, hogy nevemből egy külföldies álnevet csináltunk: T. Józsi Jenő, és rajtanár barátom vállalkozott rá, hogy kéziratomat elviszi a Nyugathoz...Én biztos voltam, hogy a Nyugattól ki fognak dobni kéziratostól, mert az elbeszélésem pont egy papnak a világiasabb kilengéseit tárgyazta. Egyéb történt. Három hónap múlva, 1910. február 16-án megjelentem a Nyugatban.”

(Tersánszky J. Jenő: Életem regényei. Magvető Kiadó, Bp., 1968. 333.o.)

 

„Nem volt könnyű az élete, úgy érzem, mint írónak. Sem a két világháború között, sem a felszabadulás után. Nem úgy volt nagy író, ahogy nálunk nagy írónak illendő lenni, s ebből tömérdek baja származott. Közönség, kritika egyformán megérezte a rendkívülit benne, de mivel rendkívülisége nem felelt meg a nagyság hazai szabványainak, ki kellett módolni valamilyen áthidaló megoldást, mely lehetővé teszi, hogy a teljes elismerés látszatával fosszák meg nagyságától...Tersánszky minden ízében eredeti író. Mint az alvajáró – úgy lépkedett keresztül irodalmunk tömérdek bénító gátlásán, az álszeméremmé aljasult szemérmen, a kötelező nemzeti és egyéni öncsalásokon. Nemhogy tudta volna, de nem is sejtette, mekkora hőstettet vitt végbe, mekkora forradalmat robbantott ki ebben a mi minden irodalmi forradalomtól oly mélységesen idegenkedő irodalmunkban.” (Kolozsvári Grandpierre Emil)

(Virgonc szavak virgonc királya : In memoriam Tersánszky Józsi Jenő. Nap Kiadó, Bp., 1999. 321-322.o.)