Alpár Ignác egyik
utolsó élő tagja volt annak az építészi nemzedéknek, mely a
milleniumot megelőző és az azt követő két évtized során
Budapest városképét kialakította. Előtte elment Czigler Győző,
Hauszmann Alajos, Petz Samu, Lechner Ödön, akiknek kortársa, majd
vetélytársa volt.
![]() |
Alpár Ignác portréja. 1905 körül készült fénykép. |
Alpár pályája
azonban a millenium után lendült magasra. Addig csupán a vidéken
épített. Sokat és tömegre, költségre nem jelentéktelen
épületeket. A fővárosban azonban ismeretlen volt a neve
mindaddig, míg a milleniumi kiállítás történelmi csoportjának
épületére kitűzött pályázatot meg nem nyerte. Az akkor
szinfalszerű építmény azóta maradandó épületté változott, a
mai Mezőgazdasági Múzeummá. Ma talán vegyes érzést kelt, -
akkor igen eredeti ötletként hatott a hazánk különböző
építészeti korszakait képviselő monumentális épületrészeknek
egybeforrasztása.
Ez a sikere tette
országosan ismertté Alpár nevét, és ettől kezdődik
tulajdonképpeni pályája, annak az a része, amely Budapestet
szelte át és amelyen élete főművei keletkeztek. Szerencsés
korszak volt. A terjeszkedő fővárosnak új városrészekre és
egész sereg új középületre volt szüksége. A Lipótváros
közepén terpeszkedő sokudvaros, polygon alaprajzú rengeteg
Újépületet akkoriban bontották le, hogy a mai Szabadság-tér
háztömbjeit építsék a helyére. Egymás után írtak ki nagy
pályázatokat, köztük az áru- és értéktőzsdére, az
osztrák-magyar bank budapesti főépületére (a mai Nemzeti Bank
épületére). A mérkőzésekből Alpár Ignác került ki
győztesen, s elmondható róla, hogy a Szabadság-tér építészeti
képét ő alakította ki két hatalmas épületével. Mind a kettő
főként az alaprajzi megoldásával nyerte meg a pályabírák
tetszését. Alpárban addig is, azóta pedig még inkább a célszerű
belső helyiségbeosztás mesterét becsülték.
Ez a tehetsége
biztosította számára későbbi nagy banképületeinek
megtervezését: a Hitelbankét és a Pesti Hazai Takarékpénztár
váci utcai főépületéét. Hatalmas irodával, tehetséges fiatal
építészek seregével dolgozott Alpár ezeken a munkákon. S közben
bérházak tervezésére és vidéki építkezésekre is jutott
ideje.
![]() |
Magyar
Nemzeti Bank (Budapest), 1905.
|
Robusztus munkás
volt, a régi Pest elpusztíthatatlan «pámászterei»-nek utolsója.
Fizikumra, hangra, súlyra, tekintélyre óriás. És biztoskezű
adminisztrátor, ki tevékenységének sok szálát soha össze nem
zavarta. Bár nem volt tanára a Műegyetemnek, művészeti és
főképp építészeti kérdésekben mindenkinél nagyobb tekintély
volt, az államnak kinevezetlenül is szinte hivatalos szakértője.
Minden fontosabb pályázat eldöntése körül szava jutott s
ennyiben a maga építkezésein túl közvetve is fontos része
jutott az újabb magyar építőművészet kialakulásában.
![]() |
Anker-ház
(Budapest), 1910.
|
Sok értékes
tulajdonsága volt, de a képzelet lendületessége és általában
az eredetiség nem tartozott közéjük. Maradt nehány épülete
(például az Anker-udvar, vagy az Apponyi-téri Girardi-ház),
amelyeknek kvalifikálása csak kegyetlen jelzőkkel lenne
lehetséges. Ezeken az épületein különben sem nagyon biztos
ízlése teljesen felmondta a szolgálatot.
Építészi érdemei
közé tartozik, hogy nagy monumentális épületeinek külső és
belső díszítésében feladatokat juttatott a többi művészetnek
is, különösen a szobrászatnak és az iparművészetnek. Ezeknek a
művészeteknek nagy szolgálatot tehetett volna, sőt
alkalomcsinálója lehetett volna a magyar monumentális
szobrászatnak, ha helyes ítélettel tudja művészeit megválogatni.
Gondoljunk csak a Nemzeti Bank relief-frízére, mely a terjedelmes
épület két homlokzatát övezi széles sávban. Micsoda hálás és
talán örök jelentőségű feladat arra hivatott szobrász kezében,
annak ellenére, hogy a fríz építészeti tekintetben megoldatlan
maradt! És mi lett belőle.
Alpár Ignác
(született Schöckl Ignác, Pest, Józsefváros, 1855. január 17. –
Zürich, 1928. április 27.)
Forrás:
Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI
FIGYELŐ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése