Trappisták

Trappisták (latinul Ordo Cisterciensium Reformatorum, OCR v. Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae, OCSO): a ciszterciek megreformált ága, 1892-től önálló szerzetesrend. Nevük az első reformkolostorra, La Trappe-ra (Franciaország.) utal. Alapította Rancé (Armand Jean le Bouthillier de), ki 1626 jan. 9. született, meghalt. 1700 okt. 27.

A 19. században a trappista rend szerzetesei készítették el elsőként az ismert félkemény, tehéntejből készült trappistát (eredeti nevén: Port-du-Salut). Ezt a jellegzetesen narancssárga színű, enyhe ízű sajtot általában korong formájúra készítik, nagyjából 2 kilogrammos kivitelben. Bár a sajtot ma már általában gyárban készítik, az eredeti, kézzel készített trappista még ma is megtalálható a francia monostorokban.

Armand Rancé a Máltai Lovagrend tagja lett volna, apja kívánsága szerint – azonban bátyja megbetegedett, és Armand egyházi pályára kényszerült, hogy családja megtarthassa a nemesi előjogait. Több egyházi posztot is betöltött; életvitele azonban inkább egy gazdag világfiéhoz hasonlított, mintsem egy hivatástudattal teli papéhoz.
Idővel azonban elkezdte belátni hibáit, elgondolkodni addigi életmódján s még nem volt negyven éves, mikor úgy döntött, visszavonul: 1664-ben a La Trappe apátság vezetője lett. Hamar elkezdte bevezetni reformjait: a cisztercita rend eredeti, szigorú elveinek, életrendjének betartására kötelezte a közösséget. Rancé újításainak középpontjában a bűnbánat állt, amely minden más papi tevékenységnél fontosabb volt.

Előírta a kemény fizikai munkát, a csendet, visszafogott táplálkozást, a világtól való elzárkózást, valamint a tanulmányok nagy részéről való lemondást. Ezen újfajta életfelfogása miatt később sokan támadták. Monostora a szigorú szerzetesi élt mintája lett. Ma már több mint 170 trappista kolostor van szerte a világban: megközelítőleg 2100 szerzetessel és 1800 apácával. XIII. Leó 1892-ben a trappistákat önálló renddé nyilvánította.

A trappista rend szerzetesei és apácai a cisztercita rend eredeti szigorú szabályai szerint élnek: életük, mindennapjaik nagy része meg van határozva. Kötelező a reggeli fél órás és az esti 15 perces imádkozás, de persze ennél sokkal gyakrabban ajánlott. A zsolozsmázáson kívül (amely minden dolgok közül a legfontosabb), tanulnak, vallási szövegeket olvasnak – és nagyon fontos a kétkezi munka is.

A trappista monostorok önellátóak: a szerzetesek földet művelnek, marhákat nevelnek – így a külvilággal történő kommunikáció a minimumra csökkenhet. Az ételük általában kenyérből, zöldségekből és gyümölcsökből áll; valamint tejet és sajtot is fogyaszthatnak, kivéve adventkor, böjt idején, valamint minden pénteken (kivéve a húsvétot). Friss húst, halat és tojást tilos fogyasztaniuk, kivéve a betegeknek.


Forrás: kislexikon.hu