Balázs Dénes világjáró tudós

1994. október 19-én halt meg Balázs Dénes világjáró tudós

„Székely vérem, Kőrösi Csomának átöröklött génjei nem hagytak nyugodni...”

Balázs Dénes a budapesti Tudományegyetemen földrajztanári diplomát, majd természettudományi doktori címet szerzett. Aggteleken 1954-ben munkatársaival feltárta az Égerszög község határában nyíló Szabadság-barlangot, amely akkor hazánk harmadik leghosszabb barlangjának bizonyult.

1959-ben Kína barlangjait tanulmányozta, s többet elsőként térképezett fel. Bekapcsolódott a karsztok lepusztulási folyamatának vizsgálatába, és különböző éghajlatú területeken végzett helyszíni tanulmányaival, méréseivel hozzájárult a kérdés tisztázásához. Adatokat gyűjtött a karsztok földrajzi elterjedéséről és fajtáiról egy majdani karsztleltárhoz.

E célból harminc év alatt tizennégy expedíciót szervezett. Mintegy százharminc országban járt, csaknem egymillió kilométert utazott. A karsztokon kívül tanulmányozta a vulkanikus képződményeket, a Föld sivatagjait és őserdei vidékeit. Huszonhét könyve látott napvilágot; nagyobbrészt útleírások.

Több művét idegen nyelvre is lefordították. Kiemelkedő alkotásai: Galápagos (1973), Pápua Új-Guinea (1976), Ausztrália, Óceánia, Antarktisz (1978), A sivatagok világa (1982), Amazónia (1987), Az őserdők világa (1990) és A Húsvét-sziget fogságában (1993). Ő szerkesztette a Magyar utazók lexikonát (1993). Halála után, 1995-ben adták ki Életem – utazásaim című memoárkötetét, műveinek bibliográfiájával.

Balázs Dénes szobra

 
Több évi előkészítő munka után 1983-ban Érden megalapította a Magyar Földrajzi Múzeumot, elkészítette az első állandó kiállítást. Elindítója és szerkesztője volt 1961-től a Karszt és Barlang, valamint 1985-től a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szaklapoknak. A Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat társelnökévé választotta, s több kitüntető éremmel ismerte el munkásságát.


Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros