1956. október 2-án helyezték üzembe az első atomórát

Atomórának olyan típusú órát nevezünk, melyben atomok rezgésszámát használják fel egy pontos frekvencia előállítására. A frekvenciát számlálóba vezetik, amely másodpercet és abból származtatott nagyobb időegységeket mutat.

Az első atomóra

Atomórákkal már a XX. század elején kísérleteztek, 1949-ben a National Bureau of Standards (amerikai szabványügyi hivatal, NBS) épített egyet, melyben az ammóniagáz részecskéinek rezgését használták fel. Az első, cézium-133 atommal működő órát 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában, a National Physical Laboratory-ban (Nemzeti Fizikai Laboratórium). Ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomórák által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását.

A legjobb atomórák pontossága jelenleg a 10−16 nagyságrendben van (azaz 300 millió év alatt 1 másodpercet csúszik).

2004 augusztusában az amerikai National Institute of Standards and Technology (NIST) (Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet, USA) bemutatott egy kicsinyített atomóra-változatot, mely a korábbi konstrukciókhoz képest nagyjából 1:100 méretű. A készülék mindössze 75 milliwatt energiát fogyaszt, így működtethető akár akkumulátorról is.

A hétköznapi életben használt rádióvezérelt-órákat néha atomórának is nevezik, ez azonban kicsit pontatlan kifejezés, ugyanis ezek az órák nem maguk állítják elő a pontos időt, csupán rádióhullámok útján veszik az atomórák által előállított jelet. Annyiban jogos a megnevezés, hogy ha a vétel naponta megtörténik, akkor az ilyen óra pontossága sokkal jobb a többi órához viszonyítva.

Napóra Dunaújvárosban

Az idő mérése már az ókortól kezdve foglalkoztatta az embereket: ahány nép, annyi kultúra és annyiféle felfogás született az időről. Az idő fogalmának  kialakulását sürgetővé tette, hogy  az emberek szerették volna, hogy  szervezettebbé váljék az életüket, hogy tudjanak mihez igazodni a mindennapi életük során.

Az idő mérését kezdetben elsősorban a Nap, a Hold és a csillagok állásához viszonyították. Így alakultak ki többek között a napórák, amelyek a Nap állása alapján határozták meg az időt, majd később az ingaórák, a mechanikus és elektromos órák, valamit a modern atomórák.

Az egyre pontosabb órákat a tudósoknál is buzgóbban keresték a hajóskapitányok. Az ő számukra a pontos időmérés élet vagy halál kérdése lehetett, mert megbízható műszerek nélkül nem tudták kiszámítani hajójuk helyzetét. A mai napig megvan az igény és a törekvés arra, hogy a lehető legpontosabban tudják mérni az idő múlását: különösen fontos ez a tudományok terén, ahol precíz méréseket kell végezniük, pl. a csillagászoknak.

Ezek mellett azonban pl. az áramszolgáltatók, a hajózási közlekedés irányítói, vagy akár a gyorsfutók számára sem mindegy a plusz-mínusz fél másodperc. Az atomóra által előállított ún. atomidő pontosabban szolgáltatja az időt, mint az lehetséges volt a korábban használt csillagászati eszközök segítségével. 1967-ben az atomóra által mért másodpercet tartják irányadónak, s ez lett a másodperc hivatalos meghatározása.

Források: Wikipédia, Lippincott: Az idő története (Bp., Perfekt, 2002)