Október 15-e a fehérbot világnapja

„teljes életet élnek, mint bármelyik látó; csupán egyes dolgokat másképp oldanak meg”

 

 

A vakok, gyengén- vagy aliglátók is ugyanolyan teljes életet élnek, mint bármelyik látó; csupán egyes dolgokat másképp oldanak meg. Ma már sok olyan lehetőség adott, amely segíti áthidalni a látás hiányából fakadó nehézségeket: technikai eszközök, speciális oktatás és munkalehetőség, stb. 1821-ben Louis Braille kialakította a Braille-írást, amely az egyik legfontosabb „találmány” volt a látássérültek számára.

Magyarországon 1826-ban hivatalosan is elkezdődött a vak gyermekek oktatása, és azóta speciális óvodákat is létrehoztak. 1976-ban indult hazánkban a vakok és gyengén látók egyik legnagyobb segítségének, a vakvezető kutyáknak a rendszeres képzése. Hogy a könyveket is ugyanúgy élvezhessék, a pontírással készült könyvek mellett a hangoskönyvek választéka is egyre bővül, sőt, külön vakok számára létrehozott könyvtárak is vannak ma már (pl. Braille könyvtár, Vakok Digitális könyvtára, stb.). Az MVGyOSz (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) mellett több szervezet és alapítvány is működik világszerte és hazánkban is, hogy segítse a vakok és gyengén látók mindennapjait, beilleszkedését, hátrányos megkülönböztetésük leküzdését.

A világnap célja, hogy felhívják a figyelmet a vakok és gyengén látók helyzetére, eszközeikre, segítse széleskörű elfogadásukat, a társadalomba beilleszkedésüket. Az ünnepet a vakok egyik legismertebb szimbólumáról, a fehér botról nevezték el.
A fehérbot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d Herbemont grófnőtől származik. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetettségét. A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett.
A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta az édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében. A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a "fehérbot" használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik.

 forrás: A fehérbot története