A „Vonatok királya, a királyok vonata”

1883. október 4-én indult az Orient-expressz

A luxusvonat, több mint 80 évig közlekedett Párizs és Konstantinápoly között.

Orient Expressz, más néven Simplon-Orient Expressz luxusvonat,  Párizs és Konstantinápoly (Isztambul) között közlekedett. Európában ez volt az első transzkontinentális expresszvonat. Kezdetben mintegy 2740 km hosszú útvonalon járt, rövid müncheni, bécsi, budapesti és bukaresti megállókkal.

Az első világháború idején közlekedését szüneteltették, majd 1919-ben újraindították. Útvonala ekkor Calais-ból Párizson át Lausanne-ba, majd a Simplon-alagúton keresztül Milánó, Velence, Zágráb, Belgrád és Szófia érintésével vezetett; ezért nevezték Simplon-Orient Expressznek. A II. világháború alatt újabb szünet következett, majd 1947-től ismét járt a vonat.

Az Orient Expresszt Georges Nagelmackers belga üzletember indította, aki 1883-ban maga is végigutazta a távot az első szerelvénnyel. Az expressz kezdetben Párizsból a bulgáriai Várna kikötőjébe szállította az utasokat, akiket azután gőzhajóval vittek a Fekete-tengeren Konstantinápolyig.

Különleges, ízlésesen drága felszereltségű Orient Expressz páratlan luxust és kényelmet nyújtott. Évekig vonzotta az európai társadalom elitjét, még az uralkodókat is.Az Orient Expressz közlekedését 1977-ben szüntették meg, miután folyamatosan csökkent az utasok száma. 1982-ben egy James Sherwood nevű amerikai Velence-Simplon Orient Expressz néven néhány út erejéig újraindította a vonatot London és Velence között.

Forrás: Britannica Hungarica. 14. köt. 175. oldal


A vonat pompája számos író érdeklődését is felkeltette és műveik tovább öregbítették az expressz hírnevét:

    Graham Greene: Isztambuli vonat (Stamboul Train), 1932: Itt nincsenek igazi hősök és hősnők, hanem olyan alakok, akik a valóságban is megfordulhattak az Orient Expresszen: a nőbolond üzletember – aki természetében nagyon hasonlít Zaharoffra (a vonat gyakori utasa); a jövendő forradalmi vezető, akinek semmi reménye a sikerre; a nem túl jó táncos, aki egy laza szerződés miatt utazik egy isztambuli éjszakai klubba. 

    Agatha Christie: Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express), 1933: Hercule Poirot-t, a híres magándetektívet egy sürgős ügy Isztambulból Angliába szólítja. Az Orient expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa elintézi, hogy Poirot mégis fülkét kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike felismeri őt és csinos summát kilátásba helyezve felkéri, járjon utána, ki ír neki fenyegető leveleket. A detektívnek nem szimpatikus a nyers modorú amerikai, ezért elutasítja az ajánlatot. A férfit másnap holtan találják a fülkéjében. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a hótorlasz miatt veszteglő vonat hamarosan elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt...