A Góbi misztikus szentje

A Góbi misztikus szentje

Dandzan Ravdzsaa élete és tanításai

A mongol buddhista egyházfők közül az elmúlt három évszázadban a Góbiban élt Dandzan Ravdzsaa tett szert a legnagyobb hírnévre. Különös életútja és hagyatéka sok érdeklődőt vonz a Góbi keleti tájaira, ahol követői őrzik a nagy szent tanítását.

Koldusból szent

Szegény, szinte koldus családból származott. Anyja meghalt a születése után, és özvegyen maradt apja nevelte hatéves koráig, amikor lámanövendéknek adta. A fiú különleges tehetsége már korán megnyilvánult. A lámák benne fedezték föl a kivégzett költő-élő isten következő megtestesülését. Ennek egyrészt nagyon örültek, másrészt viszont féltek a mandzsu tiltástól, ezért a fiút nem az eredeti, hanem a Navaan agramba csordzs címen szentelték föl. A mandzsu udvar, tudomást szerezvén a cselről, Pekingbe hívatta a kisfiút. Mivel az egyházi vezetők ragaszkodtak ahhoz, hogy Ravdzsaa valódi szent, kénytelen-kelletlen a mandzsu udvar is hivatalosan elfogadta őt.

Tizenhat évesen kapta meg a titkos tantrák első beavatását, ettől az időtől kezdve végzett komoly meditációs gyakorlatokat, s azokat otthonában is meghonosította.

Szűkebb hazájában 1821-ben kolostort alapított. A későbbiekben még hét kolostort alapított, amelyek egyúttal a környék kulturális központjai is lettek.

Ravdzsaa nem követte a többi mongóliai élő isten otthonülő életmódját, hanem állandóan úton volt. Bejárta a Góbit és a többi mongol vidéket, ahol egyszerű módon hirdette a buddhista hitet.

Reformok és tanítások

Miután Ravdzsaa folyamatosan járta a mongol földet, rájött arra, hogy a pásztorok elfelejtették ősi hagyományaikat, és a buddhista tanítások miatt elfeledték tisztelni az asszonyokat. Tanításaiban ezek megváltoztatására törekedett. Az egyházi rendben példátlan módon női tanítványokkal vette körül magát. Azt tanította, hogy a nőkben elsősorban az anyaságot kell tisztelni. Hatására kezdett megváltozni a buddhista lámák által hangoztatott álláspont, amely szerint a nők tisztátalan lények.

Ravdzsaa nemcsak reformjaival keltett nagy feltűnést, hanem mágikus képességeivel is. Már kiskorában meggyógyított egy démon által megszállt lányt, majd több alkalommal esőt varázsolt a száraz Góbiba. Kolostora közelében forrást fakasztott, amelynek vizével még ma is gyomorbántalmaikat gyógyítják a helybeliek.

Nagy gondot fordított tanítványai tantrikus képzésére. A Hamrijn Hijd-kolostor közelében kialakított meditációs barlangokban megtanította őket a 108 napos meditáció elvégzésére: a tanítványt befalazták, és az első 60 nap alatt egy-egy csésze rizst adtak neki naponta. A további 48 napon már egyáltalán nem kapott ételt, akkorra már szellemi úton kellett magát fegyelmeznie. A mai lámák azt mesélik, hogy a tanítványok leállították testükben a nagy vérkört, és csak a kis vérkörük dolgozott. A 108 nap alatt több száz könyvet tudtak memorizálni, és miután kijöttek, vizsgát tettek fejlődésükről. Ravdzsaa a purbuját - tőrét - letette az egyik sziklára, és a „vizsgázónak” szellemi erővel magához kellett vonzania. Aki megcsinálta, az jól vizsgázott.

Az utolsó évek

A reformer sikereit az egyházi vezetők is megirigyelték, és tevékenységét a mandzsu udvar sem nézte jó szemmel. Az ellenszenvből akkor kerekedett botrány, amikor nem engedték be a mongol fővárosba, a mai Ulánbátor elődjébe. Ezután az egyházi vezetés valóságos rágalomhadjáratot indított ellene. Azt terjesztették róla, hogy részeges, és női tanítványaival bűnös kapcsolatot tart fenn. Sajnos ezeket a vádakat máig is sokan elhiszik, főleg kutatói körökben. A Góbiban élt emberek azonban cáfolják ezeket, ők máig s még ma, másfél évszázad múltán is tisztelik és becsülik a szent tevékenységét.

Ravdzsaa 1853-ban a Hamriin Hijd melletti fennsíkon összehívta tanítványait, akiknek száma hétszáz körül volt, és ott megalapította a Sambhala palotát, hogy következő életükben a tanítványaival ott találkozzék. Akkor már tudta, hogy hamarosan meg fogják mérgezni. 1856-ban két asszony járult elé, hogy a helybeli herceg feleségének ajándékaként egy üveg pálinkát ajánljon fel a tiszteletére - a mandzsu uralkodónak ugyanis sikerült rávennie az asszonyt, hogy mérgeztesse meg őt. Ravdzsaa tudta, hogy az ital mérgezett, de mivel úgy érezte, a munkáját bevégezte, megitta. Előtte azonban még papírra vetette a történteket verses végrendeletében.

Forrás: Elixir Magazin