Bejegyzések
A magyar oktatási-nevelési reformot Mária Terézia hagyta jóvá.
Az első Ratio előszavában olvashatjuk, hogy „mindig fontos szerepet játszott a jó erkölcsű népek népe körében az ifjúság helyes nevelése és az egész oktatás irányítása, mert úgy látták: ez az országok szilárd alapja, ettől függ a közjólét.” A Ratio kimondta, hogy az új közoktatási rendszer áldásait „az összes polgárok minden osztályára" ki kell terjeszteni. A cél, hogy a társadalom minél nagyobb köre számára váljon elérhetővé olyan tudás, amely „a jövőben számukra hasznos lehet.”
„A Ratio e fontos szerepét, miként ismeretes, annak köszön heti, 1.
hogy benne ölt először testet minálunk az a kormányzati elv, amely
szerint a közoktatás politikum, azaz közügy s mint ilyen állami feladat
is, 2. hogy egységesen szervezi az egész közoktatást minden
vonatkozásban az elemi iskolázástól kezdve fel egész az egyetemi és mint
ilyen monumentális alkotás; 3. hogy közoktatásunknak önálló és az
osztrák örökös tartományoktól független fejlődését biztosította, noha
nem tételes törvényen, hanem csak királyi rendeleten alapult.”
Az 1777-es Ratio Educationist annak hiányosságai
miatt igen sokan kritizálták, így 1801-ben összeült egy új bizottság,
melynek feladata volt egy alaposabb oktatásügyi törvény kidolgozása. Az
új törvény kidolgozása öt évet vett igénybe, majd miután a király
aláírásával szentesítette, 1806. november 4-én közzé is tették azt. Az
[I. Ferenc aláírásával szentesített] második Ratio Educationis 1848-ig
meghatározta a magyar közoktatás és nevelésügy helyzetét. Mindkét Ratio
különlegessége, hogy elsősorban a katolikus iskolák oktatásának
irányvonalát szabta meg: nem országos törvények, csak rendeletek voltak,
ezért a protestánsok azokat iskoláik szervezésében és berendezésénél
irányul el nem fogadták, és azok ellen folyamatosan erélyesen felléptek.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése