Somogyi János festőművész kiállítása

A Munkácsy-díjas Somogyi János festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a budapesti Radnóti Miklós Művelődési Házban. Neve a művészeteket kedvelők körében is kevéssé ismert, a - nem szakember - közönség pedig szinte semmit nem tud róla. Ám munkássága komoly figyelmet érdemel.
A 2010-ben elhunyt művész hagyatékának jelentős része a család birtokában van. A tárlat ezekből mutat be egy több korszakon átívelő válogatást. A falakon tájképek, portrék, a murális alkotásokhoz készült vázlatok és érdekes mozaikok sorakoznak, hiszen a művész keze alól több területen is jelentős darabok kerültek ki. Kevesen tudják például, hogy a forgalom számára 1984 novemberében átadott Árpád hídi metróállomás falát díszítő mozaikborítás is az ő nevéhez fűződik. Erősen kötődött Angyalföldhöz, a műterme is itt volt, legfontosabb munkái itt születtek. Élete során sok több személyes tragédia, megpróbáltatás érte, de az emberekhez a művészethez való viszonyát ezek nem torzították.
Jól sáfárkodunk-e a XX. századi művészeti értékeinkkel? - kérdezte a kiállítás megnyitásakor Feledy Balázs művészeti író. Jól és hitelesen ápoljuk-e jeles művész-személyiségeink emlékét? Elhelyezzük-e teljesítményüket a század művészettörténeti koordináta-rendszerében? Megállapíthatjuk, hogy nagy a kiegyensúlyozatlanság. Van, akiről alig hallunk, van, akit túldimenzionálnak. A minősítések sok szempontból szubjektívak, manipuláltak. Így van ez Somogyi János teljesítményével is. Bár több kiállítása is volt az elmúlt években, a festői, művészettörténeti köztudat kevéssé ismeri. Ezért is fontos ez a kiállítás, mely fel- és megelevenítése egy nagy életműnek. Somogyi 1928-ban született, a „fényes szellők" generációjának tagja, a „fordulat éve", a politika merevedése időszakában főiskolás, 1952-ben diplomázott. Mesterei voltak, Kmetty János, Poór Bertalan, Szőnyi István, hatásuk megmutatkozik művészetében.
Mozaikmunkái Szinte Gáborhoz fűződő kapcsolatát jelzik. Murális alkotásai az országban sok helyen, Székesfehérváron, Albertfalván, Balassagyarmaton az Idősek Otthonában, Budapesten a Heim Pál Gyermekkorházban láthatók. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen megvalósult nagyméretű, 52 méteres mozaik első vázlata 1969-ből, jelen van ezen a kiállításon is, néhány meg nem valósult pályázat terveivel együtt. Jelzik a tervező ötletgazdagságát és azt is, hogy itt a művésznek „mérnök művésznek" kell lenni, hiszen építészekkel együttműködve, rengeteg technikai problémát kell megoldani. Miközben a kor politikai-társadalmi igényeinek is meg kell felelni. Mondhatni: túl a szocreálon, de az absztrakton innen. A léptékeknek ez a monumentalitása később festői szemléletét is befolyásolta. Jelképi világa hangsúlyossá válik.
Kisméretű mozaikjai mutatják, hogy miután megszűntek a „nagy" megbízások, a technikát kiválóan használta fel szakrális alkotásokhoz, portrékészítésre is. Egészen eredeti alkotások születtek. Ilyen karakteres portrékat ilyen kis méretben mások nem nagyon készítettek abban az időben. Madonna ábrázolásain kiütközik az empátia, évezrednyi távlatban is megeleveníti a bizánci, egyházi, szakrális gondolkodást. Technikájában szakít a hagyományos - a kép bizonyos területeit egyforma színű, üveg, márvány vagy más - egységes anyagdarabokkal való kitöltésével. A figyelmes szemlélő pontosan látja, mennyire vegyes alapanyagot használ itt a művész. A képtől hátralépve viszont a gyöngyök sora vezeti a szemet.
Festészetében is jelentős helyet foglalnak el a portrék. Az „Anyaság" ma is frissnek elevennek hat, miközben az 1958. és 2010. között készült képek jól mutatják felfogásának változását is, melynek során már szinte az absztrakt, expresszionista szemléletig is eljut. A „táj és ember" - művészetében szinte külön csoportot alkotó - képek mindegyike remek kompozíció. Varázslatos tájképfestő volt. Talán ezt igazolja egy - a kereskedelemből származó - adat is: nem nagyon adják el az emberek a tulajdonukban lévő Somogyi János képeket. Úgy látszik, ragaszkodnak hozzá azok, akik valamikor, harminc - negyven évvel ezelőtt megvették. Hat rájuk a képek tünékeny líraisága, a föld és ég találkozása, a tenger élménye, mely ma is visszaköszön a falakról. A kiállítás szeptember 6-ig látható Budapesten a Radnóti Miklós Művelődési Házban. (XIII. Kárpát utca 23.)

 Révay András -EuroAstra