1342. július 16. - Károly Róbert halála

Károly, I.; Károly-Róbert; Caroberto (Nápoly 1288 – Visegrád 1342. július 16.): király (1307–42). Az Anjou Martell Károly és Habsburg Rudolf császár leányának, Klementiának fia. 1300-ban Dalmáciában a délvidéki feudális nagybirtokosok királyjelöltjeként lépett fel. III. András halála után, 1301-ben 

I. Károly a Képes Krónikában

Károly-Róbert egyik fő híve, Bicskei Gergely megkoronázta Esztergomban, de a nagybirtokosok többsége Vencel mellé állt, s Károly-Róbert Kőszegi Ivánnal szemben kénytelen volt Esztergomot feladni. Az 1302-i Buda elleni ostroma is sikertelen maradt. Nem változtatott a tényleges erőviszonyokon, hogy VIII. Bonifác pápa 1303. máj. 31-én I. Károlynak „ítélte” oda Magyarországot, de Esztergom (1306), majd Buda (1307) kézre kerítése és Ottó király elfogása, az igen ügyes Gentilis bíboros, pápai legátus működése lehetővé tette, hogy 1307. október 10-én a rákosi országgyűlésen királynak ismerjék el, majd az 1309. jan. 16-i budai koronázás után ugyancsak Gentilis közreműködésével 1310. augusztus. 20-án Fehérvárott a hagyományos koronával megkoronázzák. A tartományurak ellen szívós harcot folytatott. 1312. június 15-én a rozgonyi csatában az Amadé fiakat megtörte, de Csák Mátéval szemben kerülte a nyílt összetűzést, megelégedett Visegrád (1316), majd Komárom (1318) elfoglalásával. Amikor Csák Máté, az utolsó önálló tartományúr 1321-ben meghalt, lehetővé vált, hogy Károly-Róbert a központi hatalmat megerősítse. A letűnt oligarchák helyébe a régebbi nemzetségek felemelkedő családjai (Lackfi, Szécsi, Szécsényi, Debreceni) és bevándorolt idegenek (Drugeth) léptek, akik ugyanolyan hatalmas birtokadományokban részesültek, mint elődeik. A kir. birtok jelentőségének csökkenését felismerve kiépítette a váruradalmak új formáját, s a királyi jövedelmeket a bánya, pénzverési regále és új adók (kapuadó) segítségével növelte. Különösen a négy részletben (1323, 1325, 1329, 1338) végrehajtott pénzreform, az értékálló magyar aranyforint megteremtése volt nagy jelentőségű (ennek érdekében alapította a cseh Kutná Horáról hozott bányászokkal Körmöcbányát és nyitotta meg az ottani aranybányákat). Jövedelmei segítségével hatalmas pénztartalékra tett szert. A levert oligarchák egykori hívei és támaszai előtti népszerűtlenségének jele lehetett Zách Felicián sikertelen merénylete a király és családja ellen. Külpolitikáját részben háborús hódítások, részben ügyesen megkötött örökösödési szerződések jellemzik. Uros István szerb királlyal szemben ugyan eredményesen lépett fel, de Havasalföld meghódítására irányuló kísérlete kudarcba fulladt, s Károly-Róbert is csak Hédervári Dezső önfeláldozása révén menekült meg (1330. nov. 9–12.). I. Károly második fiát, Andrást elismerték nápolyi trónörökösnek, Andrást Károly-Róbert személyesen kísérte Nápolyba (1333). Harmadik házassága révén Nagy Kázmér lengyel királlyal 1339-ben ugyancsak örökösödési szerződést kötött. A visegrádi kongresszuson (1335. október.), amelyen a lengyel és cseh király., a morva őrgróf és a bajor herceg. vettek részt, Károlynak sikerült a cseh és lengyel király közti ellentétet kiküszöbölnie, döntőbíróként lépett fel a lengyel király és a német lovagrend közti vitában, és nemcsak az osztrák hercegek ellen irányuló politikai szövetséget hozott létre, hanem nagy jelentőségű gazdasági megállapodást kötött a bécsi árumegállítás nyomasztó hatásának megszüntetésére. I. Károly Buda városával támadt konfliktusa miatt székhelyét előbb Temesváron tartotta, majd Visegrádon várat épített (a mai fellegvár) és ott fényes udvart tartott. Fehérváron temették el.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon