A PÁRIZSI építész — Charles Belfour regényéről

A szerző amerikai (a neve alapján francia származású) építész, építészettörténész. Írásai rendszeresen megjelennek a The New York Times és Baltimore Sun hasábjain. A párizsi építész című regényéről így nyilatkozott: „Édesanyám háborús élményeinek meghatározó szerepük volt a regény történelmi hátterének megrajzolásában. Noha anyám nem volt zsidó, a II. világháború egy részét kényszermunkatáborban töltötte, rettenetes körülmények között. A túléléshez azokban a szörnyű időkben rendkívüli szívósságra és kitartásra volt szükség, de bármilyen szívós is volt valaki, mások segítsége nélkül nem boldogult volna."a

A cselekmény dióhéjban:
Lucien Bernard ugyan tehetséges építész, de a német megszállás alatt, 1940-től nem akadtak megrendelései. Aki tehette, elhagyta Párizst. A valaha forgalmas utcák kihaltak és némák lettek, csak a németek randalíroztak az éjjeli kijárási tilalom idején. Váratlanul igen különös kéréssel jelentkezett az építésznél Auguste Manet, a gazdag francia gyártulajdonos.. Lucien felvette a legjobb öltönyét és cipőjét, hogy megbízható benyomást keltsen. Az utcán mellette a gestapósok éppen agyonlőttek egy zsidót, akinek a ráfröccsenő vére beszennyezte Lucien zakóját. Az első útjában lévő vendéglőben igyekezett a foltokat  eltávolítani. A zsidót nemigen sajnálta, maga is antiszemita környezetben nőtt fel. Manet pedig épp arra kérte, hogy egy elegáns lakásban tökéletes rejtekhelyet tervezzen valaki számára, ha rátörne a Gestapo. A tervért elképesztő összeget kínált, valamint kilátásba helyezett további nagyszabású munkákat. Lucien nem bírt ellenállni a pénznek, hiszen csak a méregdrága feketepiacon lehetett élelemhez jutni. A párizsiak az erkélyeiken nyulakat tartottak, azokat ölték le a háziasszonyok, ha húst akartak enni, így tett Lucien felesége is. Jól tudta, mi jár a franciáktól a nácikkal való kollaborációért.
   Lucien csak a barátnőjére, Adèle-re gondolt: drága étterembe viszi el, fényes gyöngysort ajándékoz neki. A felesége, amint megtudta, hogy a németeknek fog hadianyaggyárat tervezni, rögtön otthagyta. A barátnő viszont kettős játékot űzött, neves divatszalonja érdekében hol az építésszel, hol a gestapós szeretőjével töltötte az éjszakáit. A gestapós szerető hidegvérű gyilkos és kínzóember volt, aki halálra kereste a francia zsidókat.
   Manet, az üzletember bemutatta a német megrendelőknek Lucient, aki jól össze is barátkozott az egyikkel. Közben Manet újabb és újabb „szívességekre" kérte olyan fizetségért, amit az építész nem tudott visszautasítani. Kimondottan lázba hozták a nehezen megoldható feladatok, holott lassanként megérezte, hogy az életét teszi kockára. Fantasztikus rejtekhelyeket talált ki. Azt azonban nem sejtette, hogy újonnan felvett építész segédje a Gestapónak dolgozik, de a barátnője kettős életéről sem tudott.
   Lucien végül örökbe fogadott egy zsidó árvát, akinek „rendben" voltak a papírjai. Ettől kezdve főhősünk hármas harapófogóba került.
Az olvasó lerágja a körmét, amíg a könyv végére ér! Műfaját tekintve lehet igazából megtörtént regény, lehet krimi, lehet kalandregény, de valahogy kilóg a sorból, mert a szerző hús-vér embereket ábrázol, akik egyáltalán nem akarnak sem hősök, sem kollaboránsok lenni a megszállt Párizsban. Mindkét esetben súlyos büntetés vár rájuk.

A szerző mesterien ír az építész szakmáról, de első regénye krimiként is ragyogóan érdekes olvasmány. Remek munkát végzett a fordító, Getto Katalin, és Gyuricza Eszter szerkesztésében sem lehetett hibát találni. Külön dicséret illeti a könyv külalakját és belső megoldásait is, amiért jó kézbe venni a kötetet. 

 

 Charles Belfoure

A párizsi építsz

Pécs: Alexandra Könyvesház Kft., 2015

414 oldal

ISBN 978 963 357 517 8

 



Dobi Ildikó - EuroAstra