![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVnp8S_KsUqbKH_EEuuktQEWB10HLSD0XN8_Dix_ff4-qoYpFZwqcDa7cSX8GFkUl05GDrz-GegwkOIGESucgZooPT5ZhuMBPhbmQlZA_jM72gKUexpjcgcOvNp398_PfIIJFo1vrIjo-o/s320/adyendre_01_kicsi.jpg)
Gőzölt a sík, áradt az Ér
S fáradt testemben hirtelen
Ott a záporverte mezőn
Piros dalra gyujtott a vér,
Piros dalra gyujtott a vér.
Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, csókolt a nap,
Szökkent a lomb, virult a föld
S táncolt minden az Ég alatt
S táncolt minden az Ég alatt.
Káprázó városi szemem
Behunyom ennyi csók előtt
Rebegőn és nyugtalanul
És halkan kérem az Urat:
"Áldd meg ezt a csókos mezőt,
Áldd meg ezt a csókos mezőt."
Itt is, ott is asszony-csapat
Kapál, hol majd élet terem.
(Óh mégis-mégis élni jó.)
Erősek és fiatalok
S a lábuk térdig meztelen
S a lábuk térdig meztelen.
Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 11. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése