.
Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja a II. kerület helyettes elöljárója volt, édesanyja zongoraművésznek készült, de fiatalon férjhez ment, s a családi élet, a három gyerek gondja véget vetett művészi pályájának. Amy hat-nyolc éves korában már költőnek készült, s kamaszként Reviczky-utánzatokat írt. Budapesten magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, később Bécsben tanult.
A Bajza utcai polgári iskola történelem, magyar és német tanára volt, a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. 1939-ben jelent meg első verse a Magyar Csillagban, 1940-ben pedig már Babits Mihály közölte le verseit a Nyugatban.
"Nem reflektorfényben és keltetőgépben váltam költővé – írja Örök újrakezdés című vallomásában. – Lassan és sötétben dolgoztak bennem a kreatív erők, szinte biológiai türelemmel és nyugalommal. A sorsom ráért. A 40-es évek elején Babits nyitotta meg a Nyugatot a teljesen ismeretlennek, s adott olyan útravalót, melyből ma is élek."
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtJHyMU7_IGIhLvbTIclNwe3QqgznOsY7JGCo1zXhv9-Or-2Uyht39xUpOOVmthLhk4YPzJbr0hQEa8ss9lvNuF72VSJfnhatKwJmJnLaaFHikGuxcQcFyKL-LNBygR_6Vhy20kGJHIj5w/s1600/we%25C3%25B6rskaram_0.jpg)
Műfordítóként angol, német, francia lírát fordított, "Vonzások és viszonzások" címmel jelent meg kötete válogatott műfordításaiból. Írt esszéket, visszaemlékezéseket is.
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Szocialista Magyarországért Érdemrend; A Munka Érdemrend ezüst fokozata 1979, arany fokozata 1984; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1989; Az Év Könyve Jutalom 1990, 1992; A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994; Arany János-díj 1996; Salvatore Quasimodo-életműdíj 1997.
Művei:
A kislány, aki fütyülni tudott, v., 1941;
Cili cica kalandja, verses képeskönyv, 1946;
Körhinta, mesék, 1947;
Szegezzetek a földhöz, csillagok, v., 1947;
Holdistennő, v., 1957;
Tik-tak, verses képeskönyv, 1955;
Tarka forgó [Weöres Sándorral], gyv., 1958;
A harmadik ház, v., 1965;
Anti-mennyország, 1969;
-talan, -telen, ögy. v., 1972;
Pakli kártya, v., 1974;
Hetedhét ország [Weöres Sándorral], gyv., 1975;
Kulcslyuk-líra, v., 1977;
A nyúl feje, v., 1979;
Két kis bunda bandukol, v., 1980;
Vers és napló, 1981;
Nincs út Avilába, v., 1982;
Születésem története, visszaemlékezések, tan., 1984;
Weöres Sándor és Károly Amy élete képekben, szerk. [Moldován Domokossal], 1985;
A szobrok elindulnak, v., 1986;
Egy marék por, v., 1988;
Bezárt ház, v. [rajz. Weöres Sándor], Pécs, 1989;
Requiem élőkért < élőkert*ÚMIL>, v., 1990;
Mindenért mindent, v., Pécs, 1992;
Weöres Sándor titkai. Károlyi Amy és Weöres Sándor kéziratos verseskönyve, 1947-1948 [szerk. Szigethy Gábor], 1993;
A tű foka, v., 1996; A lét határa, v., 1997;
Euridiké hallgatása, v., Pécs, 1997.
Műfordításai:
Vonzások és viszonzások, vál. műfordítások, 1975;
Emily Dickinson válogatott írásai, fordítások és tan.-ok, 1978;
Han-shan: A bölcs vigyor, v., 1997
Károlyi Amy:
Bezárt ház
A bezárt házban
valaki kopog,
a bezárt házban
kopog a lélek,
maradék erő ráz ajtót, ablakot,
a hánykolódó lélek
kéri: engedjétek.
Még annyi minden mondanivalója
szorult ablaktáblák közé
és lakatba,
és hánykolódik, nem tud megnyugodni,
mert zárt a ház,
és nem nyílik szavakra.
A lakatlan házat
bedeszkázzák
koporsószegnél keményebb
szegek,
valaki ül a deszkák mögött,
de kijönnie már
nem lehet.
A munka kész,
A rések betömködve,
a művet lezárja a vakolat,
valaki benn
egy sakktábla mögött
ül mint egy bedeszkázott gondolat.
És nincs szó, ami kinyitja a zárat,
kihúzkodja a koporsó-szeget,
a szó, a gúzsbakötést bontó,
elveszett.
Hol keressük
a kicsi kulcsot,
a szerszámot, pontosan a zárba illőt
(a gondolat különben benn reked).
A kulcs a fűben rozsdál:
elveszett.
Forrás: Héttorony irodalmi magazin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése