A növényfajok védelme

Mennyivel szegényebbek lennénk, ha erdőn-mezőn nem nyílna több virág, ha településeinket nem fogná közre fasorok zöldje, ha domb- és hegyvidékeink kopáran fogadnák azt, aki ott üdülni vágyik! Annyira mindennapos a növényvilág jenléte -- úgy is, mint élelmiszerforrás és oxigéntermelő asszimilációs felület, s úgy is, mint természeti környezetünk nélkülözhetetlen része --, hogy emberi környezetünk elképzelhetetlen nélküle. Pedig a technikai civilizáció, az urbanizációs fejlődés, a demográfiai robbanás, a kémiai szerek

magyar kikerics Colchicum hungaricum

mértéktelen és óvatlan használata világszerte egyre inkább háttérbe szorítja, csökkenti vagy megsemmisíti a természetes növénytakarót, minőségileg egyre szegényíti a flórát, egy-egy földrész vagy ország, illetve táj növényfajainak együtteseit. Különösen visszaszorulóban vannak a nedves élőhelyek (mocsarak, láp-és forrásrétek, magasságos növénytársulások), a homoki és a a mészkerülő gyepek, egyre több növényfaj neve mellé kerül oda a kipusztulást vagy veszélyeztetettséget jelző kereszt.
A flóra Európa szerte, sőt világméretekben észlelhető rohamos elszegényedése az utolsó ötven évben --, s azon belül is a legutóbbi két évtizedben -- olyan méreteket öltött, hogy magára vonta nemcsak egyes tudományos körök, hanem az  állami és nemzetközi szervezetek figyelmét is. Különösen az iparilag fejlett tőkés országokban (ahol a károsodás nagyobb) vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a bennszülött, vadon termő növényvilág veszélyhelyzetbe került. Így Nagy-Britanniában az angol flóra 1500 őshonos fajából 1971-ig 20, majd 1977-re 26 faj teljesen kipusztult. Hollandia 1300 őshonos növényfajából 55 halt ki, és további 429 fajt fenyeget a végleges pusztulás (1956). Belgium hasonló számú flórájából 59 faj veszett ki, és 72 faj áll kihalás előtt (1972). A Német Szövetségi Köztársaságban a terület 1750 virágos és edényes virágtalan növényéből 453 faj, a flóra 26%-a vált ritkává és 7 faj tűnt el (1971). Svájcban  legsúlyosabb a helyzet Aargau kantonban, ahol 1300 fajból 200 már kihalt, további 450 faj ritkává vált (1971). Ausztriában, a hazánkkal határos Burgenland tartomány fajai közül 22 pusztult ki, 71 áll közvetlen kihalás előtt, 183 faj pedig erősen veszélyeztetett (1978). Bulgária gazdag flórájából 95 faj, Csehszlovákiában 62 faj, Lengyelországban 38 faj, Romániában 119 faj, a Szovjetunió európai részén 578 faj szerepel a védelemre szoruló, ritka fajok jegyzékén (1976). Hazánkban ez idő szerint 17 (illetve 19) őshonos faj tűnt, ami a teljes flórának majdnem 1%-a (1977), de mintegy további 420 faj, a flóra 25%-a van veszélyhelyzetben, illetőleg szorul többé-kevésbé védelemre.
A kiragadott és riasztó számok indokolják, hogy a flóra veszélyeztetett tagjainak védelmében az egyes országok és a nemzetközi szervezetek egyaránt számos hatékony intézkedést foganatosítsanak. Az intézkedések sorában nagyon jelentős volt a második Európai Nemzetközi Konferencia brüsszeli ülésszaka (1976), amely elrendelte a védendő növényfajok számbavételét, és ajánlásokat fogadott el a veszélyeztetett fajok védelmére. Jelentős szerepet tölt be ezen az UNESCO mellett működő IUCN szervezete (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources = Védett Növényfajok Bizottsága), amely többek között szervezi és nyilvántartja Európa (és más földrészek) kihalt, veszélyeztetett, illetőleg ritka növényfajait. Ezt a célt szolgálják a "Red data book" és a "Rote Liste" (ún. Vörös Könyvek)  összeállítások, amelyek országonként egyre nagyobb számban látnak napvilágot.


Írta: Csapody István: Védett növényeink ( 7-8. oldal) Gondolat, Budapest 1982 ISBN963 281 066 X