Páskándi Géza emlékére ...

1995 Május 19. (14 éve történt)

Meghalt Páskándy Géza költő, író, színműíró (Piros madár, Hány az óra, Vekker úr?).

Irások: Piros madár, Üvegek, Tű foka, Vendégség, Tornyot választok, Magyar Háromkirály, A szabadság színeváltozásai, A szélmalom lakói, Torony
Filmek: Holnap lesz fácán és Hány az óra, Vekker úr?

(Sz 1933, Szatmárnémeti-megh. 1995, Budapesten.) Író, költő, színműíró. Újságíróként indult, majd a kolozsvári Bolyai egyetem bölcsészkarára járt. 1956-os kiállásáért állam és közrend elleni izgatás vádjával hatévi börtönre ítélték. 1963-as szabadulása után könyvraktári munkás, bibliográfus, szabadúszó. 1967-ben rehabilitálják, előbb a Kriterion kiadó szerkesztője, majd 1974-ben Magyarországra települ, a Kortárs folyóirat munkatársa lesz. Román írószövetségi díjat, illetve József Attila díjat kapott. Mind a prózában, mind a költészetben és dramaturgiában jelentőset alkotott. nyelvteremtő, abszurdba hajló játékos gondolatisága végigvonul egész munkásságán. Gyerekirodalmi munkássága is jelentős.

NYULAK MIATYÁNKJA

A nyúl miatyánkja rövid:
az ámen előtt lelövik:

Bokrot ugrom Miatyánk
Nincsen időm nagy imára
Jön a vadász Miatyánk.

CSENDÉLET

Az asztalon:
kopasztott lúd;
kézirat verssel, -
papírvágó-kés,
tintában lúdtoll,-
s fölötte leng a csend,
a csend s az összefüggés.

FAVÁGÓK

Két ember fűrészel: dől előre-hátra
Mintha egymás izzadt
Keze után nyúlnának
Baráti kézfogásra
S nem érik el: köztük a fűrész

HÁZSZÁM

szám voltál egy bérház oldalán:
Elkoptatott a postások szeme.

BOGÁR-SIRATÓ

Hogy is történt? Fejemen vágytál
átrepülni -
s hajamba fönnakadtál.
Fésülködtem:
holttested kivetette a fésű.

Elnéztem őrült szárnyaid szilánkját,
kockáztató kis tested romjait,--
néztelek,
mint erdőtaréjú hegycsúcs
bolond pilóták csontját, -
szánalmat zúgva.

KŐ-DILEMMÁK

Sírkő legyek? hej, unalmas!
Hegyek orma? hej, hatalmas!
Utcakő? hisz rám taposnak...
Vesekő? az orvosoknak?
Szobor legyek? ledöntenek,
azzal tán, hogy kiöntenek...
Parittyakő? olykor csábít, -
s ha tudnám, hogy jó sokáig,
örökkétig egy-egy Dávid
röpítene - Góliátig!

EGY BOLHA VALLOMÁSA

Egy bolha, ki csípem a Teremtményt,
most vallok:
vagyok szerény
- nem nagy erény -
kis bolha.
Mindenem volna
időbe-térbe,
s van mit aprítanom a vérbe.
Ha nem csípek - csipegetek.
Ha nem csurran - csöppen,
s én meglelem, mi élelem
e csöppben.
Nem nagy ivások:
kis szívások,
sóra-petróra
kellenek, -
de nem lelek
az életemben
szellemet!
Az ökröt kolumbácsi
s bögöly
csípi, láttam,
s egy fiúcskát a bácsi
fülöncsípett a házban - -
jó, jó - hökkentem ekkor én,
de ki csípi a bolhát?

Mert mindenkit csíp valami:
viszkettet üvegpor, csalán,
de láttál már bolhák oldalán
piros kis pöttyöket talán?
Hát ki csípi a bolhát?

Nem érzed, milyen misztikus,
hogy a bolha, ha akarózik
is neki, sose vakarózik?
Hát ki csípi a bolhát?

Azt nem tudom, hogy mi lesz holnap.
Ám azt se sejtem, mi lesz ma.
Mert megkergít a dilemma:
Ki csípi a bolhát?

Forrás