Párbeszéd fekete-fehérben - kiállítás

A vonalak párbeszéde - lengyel a magyarral

Hiába látványosabb egy olajfestmény, a rajz árulkodik igazán a mesterségbeli tudásról. Ezt megszemlélheti, ha elmegy a Magyar Nemzeti Galéria Párbeszéd fekete-fehérben című kiállítására. A Betyárok menete című grafika annak egyik remek darabja.

A Varsói Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményének közös kiállítása a sokszorosított grafika alkotásain keresztül mutatja be a két világháború közötti időszak lengyel és magyar művészetét.

A grafika sajátsága, hogy nyitott a könyvművészet, a karikatúra, a sajtóillusztráció, a reklámművészet és az építészet, valamint a design iránt, ezért más műfajoknál közvetlenebbül reagál az élet aktuális eseményeire.
A tízes és húszas években közös volt a lengyel és a magyar művészetben az avantgárd csoportok megjelenése, de nagyon különböző volt a történelmi háttér. Magyarországot hatalmas traumaként érte, hogy területének kétharmadát elveszítette. A lengyeleknek viszont régi vágyuk teljesült 1918-ban, mikor három részre szakított országuk ismét egyesült. A történelmi változások mindkét országban az avantgárdétól eltérő művészi megoldásokat hívtak elő. A jövő helyett a múlt és a jelen, a formai újítás helyett a hagyomány került előtérbe. Ott az új állam megalapítása, itt a mérhetetlen veszteség miatti fájdalom új utak keresésére ösztönzött.

Az 1930-as években mindkét országban jelentkeztek a saját nemzeti kérdéseken kívül a modern civilizációra jellemző általános válságtünetek, amelyek kritikus hangvételű vagy apokaliptikus látomásokat ábrázoló művekben csapódtak le.

A kiállítás együtt mutatja be mind az avantgárd, mind az azzal párhuzamosan élő más művészi kifejezésmódok képviselőit. A hagyománykereső, a klasszikus művészetből vagy a népművészetből merítő alkotók a régmúlt művészetének tanulmányozásával, felelevenítésével kerestek választ a jelen kérdéseire, s Lengyelországban és Magyarországon egyaránt megjelent a tradicionális és modern formák művészi vegyítésének jelensége.

A lengyel és magyar grafika kiemelkedő alkotóinak munkái két nagy, átfogó fejezetbe csoportosítva láthatók. A Város, tömeg, gép című fejezet a modern ember, a 20. századi társadalom és civilizáció helyzetével foglalkozó alkotásokból áll. Mind a haladásba, a technikába és tudományba vetett hitet valló művészek, mind a társadalmi visszásságokat, a rossz közérzetet megfogalmazó grafikusok azt az elképzelést képviselték, hogy a művész aktív formálója korának. A másik fejezet, a Hagyománykeresés azokat a művészeti törekvéseket sorakoztatja fel, melyek a jelen kérdéseivel való szembenézéshez a múlt történelmében, a népi kultúrában és a vallásban kerestek fogódzókat. Nem az újítást, hanem az értékmegőrzést tekintették feladatuknak.

Az egyes témákon belül nyomon követhetők a korszak különböző irányzatai, az expresszionizmus, a konstruktivizmus, a neoklasszicizmus, a verizmus, az art deco és a szürrealizmus, illetve ezek egyéni variációi és keveredései is. A különböző irányzatok szintézise a közép-európai régió művészetének lényegi sajátsága.

(A kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában látható június 28-ig.)

Forrás: Ötvenentúl.hu