Robert Browning: Élet a szerelemben

Menekvés? Tőlem? Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s Hűtlen
A Cél!

Babits Mihály fordítása

Forrás: A Literatura világirodalmi vers-antológiája

Parthenon

Készült: Kr.e. 447-432
Athén

Athéna Parthenos, a Szűz Athéna, Athén védőszentjének a temploma, a görög civilizáció egyik legszebb épülete. Periklész megbízásából Iktinosz és Kallikratész építette Kr.e. 447-432 között Pheidiász művészi tervei nyomán. A dór templomot oszlopsor veszi körül (peripterosz). A kettéosztott épület keleti cellájában a Pheidiász által készített Athéna Parthenos kultuszszobra állt, míg a nyugati cellát kincstárnak használták. A szobordíszek is Pheidiász munkái: mitikus harcok, ünnepi felvonulás és Athéna születése. Az V. században a Parthenónt keresztény templommá alakították, majd 1687-ben, a törökök ide berendezett lőszerraktárát a velenceiek felrobbantották. A szobrok egy része Londonba került (Elgin-márványok), a maradékból pedig a görögök rekonstruálták az épületet.

Forrás: Sulinet/ Inavideó

Arckép: Dosztojevszkij

FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ (1821-1881)

A régebbi elődök jórészt papok voltak. Az apa orvos, de részeges és kegyetlenkedő földesúr, akit feldühödött jobbágyai vertek agyon. A fiút epileptikus rohamok gyötrik. Ki akar szakadni ebből az eszmei és testi delíriumokkal teljes világból: hadmérnöknek készül, és felvilágosodott, társadalmi változásról álmodozó társaságokba jár. Így kerül vádlottként egy politikai büntetőperbe, amellyel a cári rend meg akarja rémíteni a továbbnéző értelmiségi ifjúságot. Halálra ítélik, kivezetik az akasztófa alá, és csak ott olvassák fel a kegyelmet. És ezután következik a pokol: a szibériai kényszermunka, majd a véghetetlen és gyötrő katonai szolgálat.

Dosztojevszkij harmincnyolc éves volt, amikor visszatérhetett az emberi társadalomba. Eddigi életének fő élményei: a rémület, a szorongás, az iszonyat, a megaláztatás. És közben az epileptikus rohamok. Majd a zilált és szomorú magánélet. Első felesége tüdőbajban meghal, utána következik egy szenvedélyes szerelem egy nagyon kulturált, de az őrület határán tévelygő egzaltált asszonnyal. Majd csak a végső években talál megnyugvást titkárnője, későbbi második felesége oldalán. De ez a szenvedélyekkel, szorongó bánatokkal és zilált szerelmekkel teljes élet sem elégíti ki zaklatott lelkét - mindehhez szenvedélyes szerencsejátékos; amit hamarosan nagy sikerű könyveivel keres, elveszti kártyán vagy ruletten. És nincs elég ereje küzdeni e mindennél értelmetlenebb szenvedély ellen.

Közben azonban híres, majd világhíres, idővel a világirodalom egyik legnagyobb hatású regényírója lesz, aki nemcsak irodalmi nemzedékekre hatott, és hat mindmáig, hanem még a lélektan tudományának is előtte járt, nyomon követve a gyötrődő emberek tudatfolyamatait.

Van egy sajátosan feloldhatatlan ellentmondás csodálatos és felettébb nyomasztó életművében. A szenvedések és szenvedélyek eltérítették ifjúkorának haladó eszméitől, vigaszt az elődöktől örökölt komor vallásosságban keresett, politikailag egyértelműen reakcióssá vált, jobb felől bírálta a bontakozó városias polgári életet. Ugyanakkor mélységes részvéte minden emberi szenvedés iránt képessé tette, hogy elmarasztalja az adott társadalomból fakadó embertelenségeket, és habár jobb felől bírál, kritikája telibe találja a polgári élet lélektorzító hatását. Ítélete balról nézve is érvényes.

Klerikális-konzervatív világnézetével ugyanúgy nincs mit kezdenünk, akárcsak Balzac királypártiságával vagy Tolsztoj embertelen aszkézisigényével. De Balzac vagy Tolsztoj regényírás közben szinte meg is feledkezett a saját világnézetéről, úgy elragadta őket a helyesen látott valóság látomása. Dosztojevszkijnál azonban folyvást a világnézetről van szó. Regényeiben ellentétes vélemények csapnak össze, az olvasó olykor ingerülten akar közbeszólni. Dosztojevszkijt nem lehet közömbösen olvasni, részt kell venni az eszmék harcában, ki-ki kénytelen közben saját véleményeit is tisztázni, nemegyszer éppen az író ellen.

Dosztojevszkij művészetének talán az a leglényege, hogy minden vélekedés mögött feltárul a vélekedő egész egyénisége, lelki élete, gondolatfolyamata. A belső embernek, a gondolatok, indulatok, érzelmek, szenvedélyek és főleg szenvedések alanyának ennyire szemléletes ábrázolója talán mindmáig sem volt a világirodalomban. És ami ezeknek a regényeknek a sajátos csodája, hogy a lelkivilág ábrázolásával mégis a tárgyilagosan látott külvilág, a fejlődéstől elmaradott cári Oroszország és benne a lélektorzító polgári nagyváros élete bontakozik ki az olvasó elé.

Dosztojevszkij élete és szakadatlan gyötrődése olyan, mintha egy Dosztojevszkij-regény témája volna, de az író a maga szenvedésein keresztül meg tudta érteni és képes volt ábrázolni a tőle idegen tudatok szenvedéseit is.

Már korai műveiben - a főbenjáró per előtt - is jól érezhető, hogy írójuk ismeri a lélek mély rétegeit. Hiszen egyebek közt akkor kelt a tudathasadás hátborzongató kisregénye, A hasonmás. A nagy író azonban akkor jelentkezik, amikor már érett fővel kilépett a pokolból, és megírta a szibériai rabság emlékeit, a Feljegyzések a holtak házábólt.

A következő években már egyre többen figyelik, mit ír, hogyan ír. Közben klerikális újság szerkesztője, közben külföldön jár, ahol játékbarlangokban elveri, amit keresett, közben szerelmi szenvedélyek hőse és áldozata, közben kártyaadósságai miatt szakadatlanul kell írnia olyan tempóban, hogy regényeit gyorsírásba diktálja. De korlátlanul bírja mondanivalóval, emberfelettien sokat tud az emberekről. És idővel feleségül veszi gyorsírónőjét, aki majd férje halála után lelkiismeretesen gondozza az író hagyatékát.

A kétségtelen világhír a Bűn és bűnhődéssel érkezik meg. Raszkolnyikov - a gyilkos diák - alakja régóta beköltözött ismerőseink közé. Magamagán kísérletezik. Elméleti meggondolások útján jut odáig, hogy joga van megölni a kártékony uzsorásnőt, hideg okossággal tervezi ki a gyilkosságot. Csak nem számol azzal, hogy beléphet egy szemtanú, és akkor azt is meg kell ölnie. És nem számol saját lelki életével, amely nem bírja elviselni az elkövetett bűnt. Története, amely odáig vezet, hogy végül maga jelenti fel magát, egyben a felejthetetlen alakok körképe. Egyik végletben Szonya, a testet öltött jóság és részvét, aki családjáért feláldozza magát, és a prostitúció útját vállalja, hogy szelíd együttérzése végül távoli megoldást hozzon a hosszú rabságot vállaló Raszkolnyikovnak is. A másik véglet Szvidrigaljov, a tökéletesen cinikus észember, szinte Raszkolnyikov túlhajtása, aki nem bírja elviselni saját értelmének meddőségét, és az öngyilkosság megoldását vállalja. És szemtől szemben Raszkolnyikovval Petrovics Porfirij, az okos vizsgálóbíró, a bűnügyi regények nagy nyomozóinak felemelkedése a legmagasabb irodalmi szintre. Körülöttük pedig Szentpétervár nyüzsgő embersokasága. - Ha csak ezt az egyetlen regényt írta volna, akkor is az irodalom egyik főszereplője lenne.

Forrás: Literatura.hu

Dosztojevszkij: Elprédált idő

Ha visszanézek a múltba, és meggondolom, mennyi elprédált idő! Mennyi veszett el tévelygésben, gyarlóságban, semmittevésben, élni nem tudásban; mennyire nem ismertem az értékét, hányszor vitettem szívem, értelmem ellen - a szívem vérzik. Az élet - ajándék! - boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna. Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá. Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát. Jobb emberré születek. Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom.

Antik bölcsességek, aforizmák V.

53. Szükségben mutatkozik meg az igaz barát. (Petronius)

54. Arra kell törekednünk, hogy semmi se érjen minket váratlanul. (Seneca)

55. Játék közben az erkölcsök őszintébben nyilatkoznak meg. (Quintilianus)

56. Hatékonyabb a szellem, mint a nyers erő. (Phaedrus)

57. Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is fejezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé. (Ágoston)

58. Nincs olyan szerény boldogság, amely kikerülné a rosszindulat fogait. (Phaedrus)

59. Gazdag hatalmasok szövetkezése igazságosság nélkül mi más, mint nagy rablóbanda. (Ágoston)

60. Sohase mondd rá semmire, hogy "elvesztettem", hanem csak azt, hogy "visszaadtam". Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. Elvették a birtokod? Visszaadtad azt is. Azt mondod, hogy gazfickó vette el? Mi közöd hozzá, hogy ki által vette vissza az, aki neked adta? Ameddig adja, addig is úgy tekintsd, mint a másét: úgy, mint az utasok a fogadót. (Epiktétosz)

61. A betegség csak a testet bénítja meg, a szabad elhatározást nem, ha az maga nem akarja. A sántaság is csak a lábat akadályozza, de a szabad elhatározást nem. Ezt mondd mindennel kapcsolatban, ami eléd kerül: rájössz, hogy minden csak más valamit akadályozhat, téged nem . (Epiktétosz)

62. Egyáltalán ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan. (Marcus Aurelius)

63. Az igazság beszéde egyszerű. (Seneca)

64. Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása. (Epiktétosz)

65. Minden emberben van valami jó. (Arisztotelész)

66. A szerelem mindent legyőz. (Vergilius)

67. A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc és béke örökké változik. (Horatius)

68. Derék ember is, meg nagyon gonosz ember is, kevés van, s a legtöbb ember a kettő között van. (Platón)

Forrás: Polczer Porta

Füst Milán: A Genezis új könyve I.

1. Vala az Űr, mely vagyon e világon bévül. Tudniillik, a semmiséget ne másutt keresd, hanem itt. S mint rabok a ketrecből, innen ki nem szabadultok.

2. És semminek nem vala tartóssága. Azaz, hogy csakis az egésznek vala fene tartóssága, egyéb benne minden növekedék és elfogya a nagy hirtelenséggel. Vedd úgy, valamint a mohó tüzet, mely ég és elalszik, ég és elalszik és ennek nincs vége. Se célja, se tartóssága semminek nem vala.

3. Hanem mint a bolond-kerék pörög minden, mikor a Teremtő elfáradt volna. És szólt: Ímhol a vizek eloszlanak. Nincs köd.

4. Szétvált a víz a tűztől s most már a tűz megbújva ég. Van ami eloltja s van, ami éleszti. S a fehér a feketétől is elvált, mondom. - S a bolond pörgés is lassan megcsendesedik.

*

5. És támada gonosz szél, mely felborzolta a vizeket.

6. És szólt a vízcsepp: Íme a csoda, édes lettem a naptól.

7. Van egy kis tartósságom és miért hogy nem örülnék neki és fordítanám hasznomra?

8. Te, ki mindenha láttál fehéret és feketét, - mi öröm az neked már? De én, aki kisded vagyok s mely igen kicsiny a tartósságom is, - íme megkóstoltam valamit. Így fohászkodik és igen örült.

9. Bennem az ég kékje tükröződik s egy mécses lobog éjjel is bennem, amely melenget.

10. És látta a vízcsepp, hogy ez jó volna.

11. És különvált a tengertől testvéreivel. És kihasználta kisded tartósságát. És a Teremtő mosolygott. És elfordult.

*

12. És kihasítanak egy darabot abból, aminek vége nincs. És vala ez az első határ.

13. És szólnak: örüljünk addig is! Köd előttünk, köd utánunk.

14. Kisded hasznunk adódott, miért nem élhetnénk vele?

15. És szólnak mintegy karban: Örvendezzünk, halleluja!

16. Mert mi öröm van a pörge futásban, mely vég nélkül való? Mi futunk a futóval, de van egy kis tartósságunk is.

17. Mert fölmegyünk és lemegyünk kicsinyég: valamint a nap. És nevezék ezt örömnek.

18. És szólnak: ha már kell futnod a futóval, - kell lenned neked is mindamellett cél nélkül valónak, az ő törvénye szerint. Vagyis a nemzetségnek futása legyen, mint a futóé: cél és vég nélkül való.

19. És elvégzed dolgodat e földön, de küldöd a te fiadat a messzeségben, amelynek vége nincs, a céltalannak az ő szabálya szerint. de te maradj itt és akaszkodjál.

20. Így rendezkedének és szaporodának és az még nagyobb öröm vala.

21. És aki éhen marad, körülnéz és amire igen vágyott volna, elnyelé. És nevezik ezt a dolgot szeretetnek. Ez is ama kisded tartósságnak a dolga.

22. És elnyelik a testvért s a jajt meg nem hallják füleikkel.

*

23. És szólt egy hang: Kik vagytok?

24. És ők felelnek: Lehetséges vala élnünk.

25. És felele egyikük is, mindegyikük helyett: Azelőtt is volt vad szél és voltak cseppek is, - de azok mind nem én voltam. Hasonlóképp most is vannak előttem és utánam, de azok sem én vagyok. De akkor támad a szél - és ímhol a te szolgád. Hát nem csoda ez?

26. És szólt a hang: Én vagyok a halál angyala.

27. Láttátok a fehéret s feketét, - de ennek vége lesz egyszer.

28. Vagy nem a testvéreiteket is elnyeltétek? Hol vannak a ti testvéreitek?

29. De ők felelnek: A testvéreink voltak, valamint a fény - és eltűntek.

30. És felele egyikük is mindegyikük helyett: Nem is vagyok biztos benne, hogy voltak ezen testvéreink.

31. És szólt a halál angyala: Én mondom nektek, valóban: a halottak sose éltek! És az így van rendjén. Mivelhogy én teremtettelek benneteket.

32. Mivel hogy örömöt akartatok, de ez csak úgy lehet, ha vége is van. De igazi vége.

33. Mert mi dolog az? Vagy tudnátok vajon örülni ugyanannak vég nélkül?

34. Mi öröm annak látnia, aki mindig lát? S az éhség is mondom, a kisded tartósságnak dolga.

35. Vagy inkább akartok-e lenni, mint annak előtte magatok is végtelenek? És kiált: akkor vakok legyetek megint!

36. És kiált: Nincs völgy és nincs hegy és nincs a változások gyönyörűsége.

37. De ők könyörögnek: Nem, nem, te csak hagyjál minket így!

38. Látók akarunk lenni s evégből alázatosak. És ahol vége lesz, ott legyen a vége és ha nem is több az öröm, mint egy géra.

39. Amire a halál angyala elmegy szemeik elől.

40. És nevezik őt fájdalomnak. És összesúgnak: védekezzünk testvéreim őellene.

*

41. És elkezdenek csatázni Ő ellene, ki mindenben jelen van.

42. És vala a harc: Valamint a hangya neki menne az erdőnek. És kiáltanak: Sok itt az ellenség, mégse találjuk mi meg az igazit.

43. És egyikük kiáltotta: hogy-hogy? - Az én húsom is talán ellenségem nekem? És dühében megmetéli a testét.

44. Sokan ismét csüggednek, mondván: Olyan egyszerű volt minden azelőtt. Mi végre e sokféleség, mely kibomlana az egyszerűből?

45. És ismét mások kiáltanak: csatázzunk hajrá! A többiek a mi ellenségeink. Úgyis sokan vagyunk e földön.

46. Mivelhogy enni kell nekünk úgyis. És ez a kisded tartósság miatt van.

47. És volt nagy zűrzavar: kardok csattogása s jajszó. S ők csatáztak mintegy saját magukkal.

48. Kiált pedig az egyik: Talán-talán szűnjünk meg mi is? Akkor vége a mi csatázásunknak. Hol van ő akkor, ha e világ kipusztul?

49. És mikor egy sincs köztük, ki erősebb volna a másiknál, megállnak és elkezdenek igen reszketni. És búsul egyikük nagy fennszóval:

50. Én harcolok mintegy saját magammal. Mert a vér is nem hamar elfeledi, hogy ő ki és mi? S az én gyermekem megcsókolja az én ellenfelemnek gyermekét.

51. S ha az én gyermekem gyenge lesz? Ő én leszek akkor, s nála leszek már szívem által is, mely sajnálja őt.

52. Mint látszik tehát: bohó tünemény vagyok én s itt minden össze-vissza folyik. Én csatázok Ő ellene, - holott bennem van ő. - Kivel csatázzak tehát?

53. S nagy csend volt akkor. És szóltak mások is a csendben: Jaj nekünk.

54. Mi végre a mi tartósságunk, ha ilyen könnyen elveszünk?

55. Neveted a gyengét, mikor te vagy minden a változandóság által: a gyenge és az erős.

56. Mivelhogy a végtelenség megcsalta elmédet s te saját magadat metéled, gyarló! S mi csapdába estünk: ha egyszer Ő teremtett minket és általa is veszünk.

57. És ismét mások tanácsolák: Gyertek, bújjunk mi össze Ő ellene.

58. És alakítanak csoportokat és összebújnak. S minden reszket.

*

59. És szólt a halál angyala: Mi végre reszkettek ti úgy? Vagy nem magatok akartátok-e a kisded hasznot? Mondván: ahol vége lesz, ott legyen is a vége s ha nem több is az öröm, mint amit egy géra ér.

60. És ők felelnek mégis: Jaj, jaj nekünk.

61. Hasítottunk a végtelenből végest.

62. Teremtettünk valót abban, ami nincs. S lehetőt abban mind azon által, ami lehetetlen. A cél pedig olyan volt előttünk, mint a nap. S kiáltoztunk: halleluja, halleluja!

63. De kiáltozásunk siralommá lett. A tartósság és mozgandóság együtt olyan, mint a szekér amely elé a föld embere egyszerre fog lovat és szamarat. Holott az állatok különb-különb valók. Az egyik húz, a másik tart.

64. Megcsalt minket ez a mi tartósságunk s meg a mozgandóság. Éppúgy minden harc teellened is csak hiábavalóság. - De mit csinálunk mi akkor, harc nélkül?

*

65. És szólt a halál angyala: Lágy vagyok, ne féljetek tőlem.

66. Ti harcolni fogtok a tartósságért, vagyis: futni fogjátok a kisded tartósság futását a nagy futáson belül, melynek célja nincs! Mivelhogy megindultatok már.

67. S minden, ami megindult, futni fog tovább. S kedvelni fogja ezen futását.

68. És felmentek és lementek ti és nemzedékeitek, mint a nap, az örökkévalóságig, halleluja.

69. Ne féljetek és ne reszkessetek, mert örökkévalók vagytok úgyis, kisded futásotok újulásában, amelynek célja nincs.

70. Hiszen ezt akarjátok, ne feledjétek, mivelhogy csakis ez a lehető itt.

71. S adatott célotok is kicsiny futásotokban. Mert ha megtagadtok is: én vagyok itt a cél s minden pillanatotoknak az íze.

72. Ti pedig keresitek majd a kis futásnak másik értelmét a nagy futáson belül.

73. Valamint a pályafutó, ki örvend a zöld füvön s futja a célt s feledi, hogy ezenközben lemegy a nap.

74. S velem fogtok viaskodni oktalanok. Ellenem fogtok lázadozni, - ez a rendelés! holott én vagyok a Pusztító és Létrehozó ugyanegy személyben, - miáltal pusztítok, azáltal vagyok, - holott nélkülem nem volna egy ófor tartósságotok.

75. S kiáltjátok majd: nem te vagy cél, megtagadunk. Mikor más cél nem is lehet itt.

76. Keress ott mást, hol nincs más, mint homok.

77. Mint a futó vagytok, ki örül a zöld füvön s nem látja a célt, amely felé halad. Holott topog mégis türelmetlenségében, hogy elérje.

78. Mi örömötök van nélkülem s mi a célotok? - feleljetek. De ők hallgatnak.

79. Hol nincs cél, van-e futó, ki örülne a futásnak?

80. S hol nincs zár, mi végre ott a kulcs?

81. Én vagyok a cél és minden tartósságotok.

*

82. És szólt ismét a halál angyala: Elomlik a virág, aki voltál s nem lesz soha többé ugyanaz, aki volt.

83. De mint a futó a völgyben, ki álomra hajtja fejét, olyanok lesztek karjaimban.

84. Mi végre reszkettek? Miért nem mondjátok inkább magatoknak: íme, nagy hasznom van.

85. Láttam jó darab eget és örvendtem neki, minek a Teremtő nem örvend szegény, mivelhogy véghetetlen ő és nincsen öröme.

86. Nem ő maga voltatok-e hajdan? emlékezzetek! de ti tartósságot akartatok.

87. És adatott nektek kívánságotok szerint. Mert ha nem is örül Ő úgy és nem is bánkódik: benne van az eredet, jól emlékezzetek erre.

88. S ha nektek adatott szív: talán amiből vagytok, vajon az merőben tompa-e? Csak ezt ne gondoljátok! S nem ugyanaz-e a könnyek forrása is, aki a tompaságé?

89. Kérnélek, ne feledjétek: Ti szóltatok egykor: édesek vagyunk a naptól. S adatott nektek az öröm itala. - S vajon mely forrásból? Amelynek nincs vize?

90. Nyertetek örömöt ama fene-tartósság helyén, amelyben semmi öröm, annyi sem, mint amit egy géra ér.

91. S hiába fenekedtek: talán-talán Ő sokféle virágot akar s összekeveri magatokat az örökkévalóságig! halleluja! - Ne sírjatok tehát.

92. De ők mindazonáltal sírnak. - Hogy tennénk azt, hogy lennénk mi magunk is tartósabbak? - hangzott a jaj.

*

93. E lázadásra pedig haragot ölt arca s beszél tovább így:

94. Nem így alkudtunk! - Avagy több nektek a száz, mint az egy, ha egyszer a végén vagytok? Hogy számoltok el a végén, ha nincs szavatok többé?

95. De ha összeadnád is e világ napjait, mi jönne ki abból? S minden mozdulást itt? Csak a semmi. S mihelyt örökké akarnál élni: kijönne ugyanaz! Én pedig durva leszek ahhoz, aki megtagad engem s épít magának mintegy az egekig.

96. De szelíd vagyok, ha röpke léted nézed mosollyal és szólsz:

97. Az öröm, mint a nyerítés volt, - de a bánat bizony kemény.

98. Csak a bánat = olyan igazság, mely = szilárd. Éreztem azt.

99. Veszem most már életemet tehát, valamint látszatot. - Dőre voltam és esendő, amíg hittem magamat egészen szilárdnak.

100. Mivelhogy magam elé célt tettem az égmezőre s amelynek tartása nincs: a végtelenbe szúrtam nyilamat.

101. Mintegy: ki szöget ver belé, minek tartása nincs. S ki ilyen oktalant művelt, várhat-e az okosabbat később? S várhat-e attól, ki az okosságot neveti?

102. S ki körülfutja azt, ami a messzeségbe megy, mit várhat az olyan?

103. Megcsalnak tehát, igaz. De mégis, mondom, megcsalatásom is csak hasznom.

*

104. S e szóra megerednek az ég tüzei s ő szólt valamit harsonaszóban:

105. Négyféle halál van, íme hallgassátok.

106. A negyedik halál a legmélyebb halál. Vegyétek az ólom nehezét: olyan az.

107. Vegyétek a semmiséget, mely van e világon belül, olyan az.

108. S amiben csak pirinyó élet van is: dobálja azt magától s rohan felém. S nevezi ezen dobálását örömnek.

109. S mind mélyebbre süpped ezenközben a negyedik halálig.

110. De ott megáll, mert a Teremtő szólítja őt: és ő csendbe burkolózik ott.

*

111. Van olyan, kit viszek magammal egészen odáig.

112. S van olyan, ki a második halálban megáll.

113. (Hol a középpont = amelyben a fehér metszi a feketét.)

114. S itt elfogja őt a kétség s mikor azt mondaná: nem lenni! - azt fogja kiáltani: élni!

115. És feledvén megcsalatását, egykori életét egészen, rohanva megfordul vissza a nap alá. És újra feltör onnan s megint csak felém fut. - Ezt vegyétek mindnyájan észbe és válasszatok tehát.

116. Így szólt a halál angyala. De a cseppek elhallgatnak.

117. És nemsokára lőn egy nagy világ.

*

118. Ezekutánna pedig lesznek emberek is, kik mindezt feledik.

119. És volt megint jajszó, de mennyi! - Olyik így kiáltott:

120. Miért eszed a gödölyét anyja tejében? S egy hang felel neki azonnal: Köd előttem, köd utánam.

121. Úgyis eltűnünk nyomtalan s ki veszi számba a falevelek életét?

122. S egy másik: Hah, okosságot papolsz? Mi okosság van abban, ami hiábavaló? - az egészben?

123. S mások: Baj van mivelünk atyámfiai. Valami csalás van itt az eredetben.

124. Mivelhogy mi futjuk a körnek futását akörül, ami messzire megy. S nem tudjuk hová?

125. S itt a szívünkben van az Űr. De a gyermekeink célokat mutatnak újra.

126. S nekünk nincs erőnk azoknak igaz tanításokra.

*

127. S e szavakra ismét nagy csend kerekedik.

128. S szólnak mások is, mintegy vidáman: Bármit művelünk, valami hibája kiderül.

129. Mert kétféle dolog kalimpál mibennünk különb-különb s melyik kohó olvasztja eggyé?

130. Bármelyik oldaladra fordulsz: csak rosszul fekszel testvérem.

131. Akár a kígyó, amelyre ráléptek s tekergőzik a láb alatt, olyan vagy. - Mindent tudok. - De ha kiáltok, - mégis: felét sem kiáltom a jajnak. Kinek van akkora szája?

132. S míg anyád küzdeni küld: teremts fiam nagyot!

133. lelked legörnyed a semmiség súlyától időnek előtte.

*

134. Se élni, se meghalni nem tudunk. - S holott a nap süt miránk: mi botorkázunk a fényben.

135. S ki örülhetne a fénynek, a ködöt keresi. Mivelhogy napjait megzabálta a félelem.

136. S mint a fedél, amely nem illik a belvilághoz s le-lefordul a fazékról, - olyanok a mi gondolataink.

137. S a cselekedeteink nem különben, csak nem fedik be soha, amit akarunk.

138. Felemás ez a mű: fazék és fedő, - nem illenek ezek össze! S épp ezáltal lettünk. Hát nem átkozottak vagyunk mindörökké?

*

139. Lám, ugye, a gabona magvai megszámoltatnak - de még hogy! S a mi életünkkel viszont pazarol a Zsugori!

140. És súgja a te lelked által: szedd meg magad te is a meglátod! - S mi a vége? Sírhatsz teli zsákjaidon te magad.

141. Mit szeressek végül, ha olyan Ő, mint a rossz kőműves s dobálta belém a sarat: indulataimat? S mire megyek velük magamra maradva? - Ki álmomban megöl, úgy látszik, az a jótevőm. A gyilkosom egyetlen jótevőm lett: odáig jutottunk.

142. Továbbá: az ostobának adatik elégtétel. S most kergessem-e őt is s valamennyit elégtételével a hátán?

143. S amit szántunk örökkévalónak szívünk végtelen vágya miatt: az ránk nevet.

144. S a szívünket neveti viszont a húsunk, melymint látszik, a fő dolog itt. Ezért a visszásság s a mohó karattyolás.

145. S amibe kezdek, az átfordul. - Ki játszadozni kezdett, - vére hullására ocsúdik. Kérdezd a szeretőket.

146. A kéjnek világa mélyeláthatatlan szakadék. Örülj, ha megkapaszkodtál valahol. De mi legyen a forrósággal, amellyel még hívod is a gyermeket oda, ahol sírásban telnek napjaid? - Hazug, hazug itt minden! - hazugságra épülnek a hidak s paloták itt, bizony mondom, helyes e beszéd.

*

147. És ismét mások kiáltottak hangos szóval, mellüket verve: Mi gyilkosok vagyunk.

148. A megtört szemet íme jobban szeretjük, rohanva minden után, ami élő!

149. Mivel, hogy becsesebb nekünk a megtört tükör, mint a hibátlan.

150. És akinek csak a mája kell, megöli az egész állatot.

151. És akinek csak a körme kell, megöli az egész embert.

152. De a teremtő is, - kövérre hizlal, lássátok, azután pedig levág. A Pazarló!

153. És farkasokat nevel szerető gonddal körülötted az erdőn.

154. (Ilyen az, ami eredetében hazug s aztán kibomlott mérges virággá! Mik ezen paloták!)

155. Szebb neki a megtört szem, ó jaj, mint az ép. S a lélek nem kell neki.

*

156. De mások kiáltanak: Eh mit! Gyötörjem én magamat?

157. Hiszen bárhogy teszek is - jó és rossz az egyaránt. Ne zavarjál vadászásomban. És voltak dacosak.

158. És halásznak és vadásznak sötét képpel igen kegyetlenül.

159. És legázolják a gyengét s az özvegyet sanyargatják.

160. És támad belőlük hatalmas nép. Aki pedig közülük első volt: nagy király lett abból. S felhágott mintegy az égig.

161. De támadnak próféták is s a sanyargók figyelnek rájuk nagy figyelemmel.

162. És ismét más próféták szóltak a néppel s jön erre zendülés. A szívek feltámadnak.

163. S a rohanó áradat ismét elsöpörte a bölcseket.

164. De a bölcsek félre állnak önként s nem lesz próféta egyikükből sem soha.

165. Ők nem szabnak törvényt. De mintegy szomorú arccal figyelnek.

166. És szólnak: Büszke emberiség! Hol vannak vajon kincseitek?

167. Kérnélek, mondjátok mg, hol a múltotok s a jövőtök is hol van, melyik zsebetekben? Vagy rosszul látok talán, - hogy nem látok mást, mint egyetlen napot?

168. Avagy egy nap - mindenetek talán? S köd előttetek, köd utánatok? Ti szegények!

169. Szólnak s a halál angyalának arcát figyelik. Ki áll ezalatt kardjával az áradat mentén féloldalt.

Forrás: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Füst Milán: A Genezis új könyve

Füst Milán összes versei - könyv

Füst Milán összes versei

Zsoldos, Sándor

Az írófejedelmet meglátogatta az egyetemi diák, Gergely Ágnes. Az író selyem házikabátban fogadta a megszeppent fiatal költőnőt, magához rendelte könyvekkel teli dolgozószobájában.
- Mit akar?
- Én csak...nagyra becsülöm...a...
- Térdre!
Gergely Ágnes pedig - mi mást tehetett volna? - térdre ereszkedett a zsarnok előtt.
- Megengedem, hogy kezet csókoljon!

Ilyen fura alak volt Füst Milán. Különcködéseiről nyugatos barátai és ellenségei mind megemlékeztek, hiszen olyan félelmetes imázst talált ki magának, ami rengeteg "kis színes" írás témájául szolgálhatott.

Füst Milán "Feleségem története" c. regénye volt az első magyar mű, amelyet Nobel-díjra javasoltak.

Költészetének megértéséhez, azt hiszem, meg kell öregedni.
"Hallgass rám oh ifjúság. Volt egy öreg görög egykor
Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjúságát visszakövetelvén
Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni."
(Öregség - Magyarok 1947.)

Ez a zsoltárokból jól ismert hanghordozás, a 20. század elején még értetlenséggel fogadott szabad vers alakjában jelent meg. Füst Milán mestere volt a régi és a szokatlanul új egybegyúrásának. Zsoldos Sándor az utószóban így ír: "... a Naplót tartotta főművének. Azt a Naplót, melyet teljességében immár nem fogunk megismerni eredeti formájában... Azonban minden munkáját fölfoghatjuk e főmű-napló lapjainak."
[ infó ] Zsoldos, Sándor: Füst Milán összes versei. Fekete Sas Kiadó, Budapest/1997 .2008.

Forrás:Readme.cc

Balázs Béla: Dallam

Az ember csak úgy találomra dúdolgat, és oda se gondol. Egyszer csak észreveszi, hogy valami határozott, kerek dallam alakul ki. Akkor megáll az ember: Hogy is volt csak? Akkor visszatapogat a dal első, kezdő hangjai felé. Elhangzottak bár, és el is feledted őket, de a melódiának immár világos vonalán visszanyúlhatsz utánuk, és felidézheted, mert a múltba merült hangok láncát összefüggésük értelme kiemeli emlékezésed jelenébe.

Az ember csak úgy találomra él, és oda se gondol. Egyszer csak észreveszi, hogy az egész valami határozott és értelmes alakká formálódik, akár egy dallam, mintha nemcsak véletlen élet volna, hanem megszabott sors. Akkor megáll az ember, és visszanéz a kezdet felé. És rég elfelejtett dolgok válnak ki a múltak ködéből. Kiemeli őket a melódia összefogó törvénye. Mert az egész dallam jelen van minden új hangban, és az egész sors minden új eseményben, mert a dalban a hangok múlnak, de az utolsók az elsőkre utalnak, és tőlük kapják értelmüket. Így idézik egymást az események is. Régmúlt pillanatok ébrednek elevenné az értelmes sors szerves egységében: Az élet melódiájában.

Forrás: Balázs Béla: Álmodó ifjúság

Dicső magyar várak! - Gyulakeszi - Csobánc

Gyulakeszi - Csobánc - vártörténet

A Balaton-felvidék csodálatos szépségű, vulkanikus eredetű hegyei közül, a csobánci hegytető egyik sarkában láthatóak a középkori vár maradványai.

1221-es oklevélben szerepelt először Csobánc hegye, amikor egy birtokjogi pereskedés kapcsán említették, mert a diszeli nemesek szőlőt telepítettek rajta, mellé pedig egy kőházat emeltek. Egy 1255-ös iratban jegyezték fel, hogy a Rátót nemzetséghez tartozó Balduin előkelő fiai, Gyula és ifjabb Balduin alapozták meg a csobánci vár korai épületeit, melyeket a szakadékos hegyoldal mentén, kör alakú területet oltalmazó várfal övezett, kívülről mély szárazárokkal ellátva. Az ifjabb Balduin utódai felvették a Gyulaffy nemesi előnevet, ilyen formában évszázadokig birtokolták a környékbeli falvakból álló váruradalmat. 1490-ben meghalt Gyulaffy László, özvegye Gersei Pethő Katalin - Kinizsi Pál temesi ispán beleegyezésével - annak somlói várnagyát, Leányfalusi Ágostont hívta meg, hogy a várható német támadás ellenében megerődíttesse csobánci várukat. Az eddig végzett kisebb mértékű kutatások szerint ekkoriban emelték a vaskos öregtornyot, erős támpillérekkel kiegészítették a várfalakat és a széles fennsíkon az ellenséges ostromfegyverek távoltartására mélyebb gödröket ástak. A korabeli források arról árulkodnak, hogy 1554 novemberében egy reggelre virradóra, a veszprémi törökök hirtelen rajtaütöttek a magyar végváron. A pogányok az éjjeliőrt megölve már a falakra is feljutottak, de a felriadt helyőrség tagjai véres küzdelemben megfutamították őket. A XVII. századra már elvesztette katonai jelentőségét, csak mint a váruradalom központja szolgálta akkori birtokosát, az Esterházy főnemesi famíliát. Utolsó hadi szereplésére 1707. február 25-én került sor, amikor Tapolca felől nagyobb császári sereg indult ostromára, hírét véve, hogy a bemenekült környékbeli nemesség nagyobb vagyont őriz falai között. A felkelők dunántúli hadi helyzetének romlásával kénytelenek voltak 1709 nyarán kiüríteni az erősséget, amit a bevonuló Habsburg katonaság lőporral szinte teljesen megsemmisített.

Az eltelt évszázadok alatt a könyörtelen időjárás erőteljesen omlasztotta maradványait, az 1960-as években csak kisebb jellegű állagmegóvást végeztek az öregtornyán, de a nagyhírű történelmi emlékhely méltó módon való megóvása még a jövő feladatai közé tartozik.

Gyulakeszi - Csobánc - fotók

2D-s fotók | 3D-s, anaglif fotók | Légifotók | Archív fotók | Egykor és Most | Vármakett | Képeslapok |








Forrás: Magyar Várak

Bertolt Brecht: Szin, a költő

Szin, a költő mondta:
Hogy írjak halhatatlan műveket,
ha nem vagyok híres?
Hogy feleljek, ha senkise kérdez?

Miért vesztegessem időm versek írására,
ha az idő elvesztegeti őket?
Vázlataimat tartós nyelven írom,
Mert attól tartok, soká tart amíg elkészülnek.

A nagysághoz nagy változások kellenek.
A kis változások ellenségei a nagyságnak,
Ellenségeim vannak.
Így hát híresnek kell lennem.

Somlyó György fordítása

A TÖKÉLETES OTTHON KULCSA

Ön is tapasztalta már, hogy egyes otthonokban, hivatalokban, üzletekben kellemesen érezte Magát, míg máshonnan legszívesebben elmenekült volna? Önnek is volt már olyan munkahelye, ahol kellemes légkörben, egymást megbecsülve és segítve dolgozhatott munkatársaival, míg máshol nem is szóltak egymáshoz? Gondolkodott már azon, hogy vajon mi lehet ennek az oka? Csakis rajtunk, múlik, hogy milyen vibrációk, milyen energiamezők vesznek körül bennünket? Lehetséges, hogy az épületek bioenergia mezője kapcsolatban áll az Ember bioenergia mezőjével? Ahhoz, hogy otthonunkat, irodánkat minél kellemesebbé tegyük, legtöbbször nem elég csak a saját érzéseinkre vagy a lakberendező tanácsára hagyatkozni, ehelyett bevált, jól működő, hiteles eszközökre van szükségünk. Ilyen például a Vaszati, mely egy tisztán átlátható, ellentmondásoktól mentes, tudományos alapú térenergetikai rendszer, mely minden pontján harmóniában van a természettel. Gyökerei a többezer éves védikus írásokba nyúlnak vissza, mégis független a földrajzi és kulturális hagyományoktól, így minden országban, minden éghajlaton alkalmazható. Célja egy olyan környezet megteremtése, mely harmóniában van a természet univerzális törvényeivel. Az ilyen otthonok lakói boldogok, egészségesek, elégedettek. A Vaszati egy komplex tudomány, mely szoros kapcsolatban áll más védikus tudományokkal, pl. az Ayurvédával a védikus asztrológiával, sőt a Gandharva védával - azaz a zene tudományával is. Ahogyan az Ayurveda egyik fő célja az ember testében keringő életenergia vagy életlevegő - a prana - megfelelő áramlásának biztosítása, ugyanígy nagy gondot kell fordítani a házban levő energia minőségére is. Ahogyan a testünket alkotó 5 elemet: a földet, a tüzet, a vizet, a levegőt és az étert egyensúlyban kell tartani, különben megbetegszünk, ugyanígy az életterünket alkotó elemeket is igyekezzünk a nekik legmegfelelőbb helyre elhelyezni. Egy-egy ügyesen elhelyezett gyertya (tűz), hintaszék vagy szélcsengő (levegő), akvárium vagy kerti tó (víz), sziklakert (föld) vagy akár a kellemes muzsika (éter) is "csodákra" képes. Ha azonban az előbb említett tárgyak nem a megfelelő helyre kerülnek, az sok esetben zűrzavart okozhat. A Vaszati szaktanácsadás során - az általános szabályokon kívül - figyelembe veszünk olyan személyes tulajdonságokat, mint az ayurvédikus alkattípus vagy az egyéni égtáj - mely a születési horoszkópunkból számítható. Ezek ismeretében meghatározhatjuk, hogy mely égtájak a legkedvezőbbek számunkra, s mely égtájak azok, amelyeket inkább kerülnünk kell. Képzeljünk csak el valakit, aki elég hirtelen haragú, sokat ég a gyomra, gyakran kiütéses a bőre… ez mind-mind a tűz elem egyensúlyzavarára utal. Ha õ a lakásnak elsősorban azon a részén tartózkodik, ahol a tűz dominál, lehetséges, hogy még többet fáj majd a gyomra, vagy esetleg még indulatosabbá válik. Ugyanígy, ha valaki kissé izgága, de ugyanakkor gyorsan elfárad, száraz a bõre, ropognak a csontjai, akkor jobb, ha nem erősíti még tovább a levegőt magában azáltal, hogy a lakás levegő uralta területén van a szobája. Érdemes már az építkezés vagy lakásvásárlás előtt kikérni a szaktanácsadó véleményét - vagy legalább elolvasni néhány könyvet a témában - hogy a nekünk leginkább megfelelő otthonban élhessünk. Ha azonban nem szándékozik a közeljövőben költözködni, akkor se keseredjen el, hisz a Vaszati eszközeivel szinte valamennyi lakás energiája megváltoztatható. Leghatásosabb, ha kőművest igénylő beavatkozást is végezhetünk, pl. nyithatunk egy új ablakot, áthelyezhetjük a bejáratot, stb. Legtöbbször azonban erre nincs lehetőség. Ilyenkor fordulhatunk olyan egyszerű eszközökhöz, mint a lakás átrendezése, átfestése. Érdemes kiértékelnünk a falon levő képeinket, dísztárgyainkat is: néhánytól talán meg kell válnunk, esetleg új helyet kell találni nekik. Olyan képek, amelyek szenvedést ábrázolnak, nem valók a lakásba. A folyót, patakot ábrázoló képek erősítik a víz elemet, míg a hatalmas hegyek, sziklák látványa a föld elemet erősíti. A körültekintően kiválasztott és elhelyezett növényekkel is sokat javíthatunk otthonunk légkörén. A tükrök felerősítik mind a pozitív, mind a negatív energiákat, ezért jól gondoljuk meg, hogy hova helyezzük el őket! Előfordulhat, hogy az otthonunk problémája nagyon komoly, és ennek már meg nyilvánultak a kedvezőtlen következményei betegség, veszekedés, válás, gyakori balesetek, pénztelenség, stb. formájában. Ebben az esetben nem biztos, hogy elegendő egy-egy képet vagy egy tükröt áthelyezni. Az is előfordulhat, hogy nincs lehetőség átrendezni a lakást. Ha mégis szeretnénk tenni valamit a jövőnk érdekében, legjobb, ha a Vaszati speciális energetikai eszközeit hívjuk segítségül, melyek közül legfontosabbak a Vaszati piramis, a többezer éves Meru Chakra, valamint a Vaszati yantrák. A Vaszati által javasolt változtatások általában nem igényelnek különösebb befektetést, mégis sokat segítenek kellemesebbé, boldogabbá tenni mindennapjainkat.

Forrás: Vaszati

VÍZ A LAKÁSBAN ÉS A KERTBEN

A Védikus tudományok (Ayurvéda, Vaszati) 5 alapvető durvafizikai elemet különböztetnek meg, melyekből testünk és a minket körülvevő élő vagy élettelen tárgyak felépülnek. Ez az öt elem pedig a föld, tűz, víz, levegő és az éter. Az Ayurvéda, azaz a védikus orvostudomány szerint, ha az öt elem egyensúlya valamilyen zavart szenved a szervezetünkben, akkor testileg vagy lelkileg megbetegszünk. Ugyanígy, ha a lakásunkban vagy a kertünkben felborul az öt elem egyensúlya, illetve az egyes elemeket olyan területre "kényszerítjük", ahol azok nem érzik jól magukat, az kedvezőtlenül befolyásolhatja a lakók életét. Ha azonban odafigyelünk rájuk, mindennapjaink kiegyensúlyozottabbak lesznek, egészségesek leszünk, rendben lesznek az emberi kapcsolataink…. Ejtsünk most néhány szót a vízről! A víz az egyik legfontosabb éltető elem. Eső, és tiszta ivóvíz nélkül nincs élet. A víz az örökös mozgást, változatosságot képviseli, ugyanakkor - az éterrel együtt - a legfontosabb információhordozó. Japán tudósok - Massaru Emoto vezetésével - olyan kísérleteket végeztek, ahol mikroszkopikus fotókat készítettek egy adott vízfelület kristályszerkezetéről fagyasztott állapotban. Amikor közvetlenül a vízfelszín mellett valamilyen kellemes jelentésű szó hangzott el - mint például "szeretet, tisztaság, angyal", vagy valamilyen kellemes muzsika szólt -, a víz molekulái szabályos szerkezetbe rendeződtek. Ha azonban kellemetlen szavak hangzottak el - mint például "piszkos, ördög" -, akkor a vízrészecskék szerkezete zavaros, sőt kifejezetten csúnya volt. E kísérlet is bizonyítja a víz információhordozó képességét. A Vaszati energetikai törvényei szerint - melyeket a mai modern természettudományok is alátámasztanak - a telkünkre észak és kelet felől érkeznek a kedvező, éltető energiák, melyek északkeleten egyesülnek és délnyugat felé áramlanak tovább. Ez alapján, a telkünk északkeleti féltekéjét pozitív energiapotenciálú területnek tekinthetjük, míg a délnyugatit negatív energiapotenciálú területnek. Az egyes területek energiáit azonban befolyásolhatjuk: a nagy terek, a lejtések, valamint a tiszta víz erősíti az energiákat, míg a nehéz, nagy tömegű tárgyak, szűk terek vagy egy emelkedő felszíni forma gyengíti az energiákat. E gondolatot követve egyértelművé válik, hogy a tiszta víz jelenléte északon, északkeleten és keleten a legkedvezőbb, mert ezeken a területeken a pozitív energiákat erősíti, míg a jelenléte délnyugaton az ottani negatív energiákat erősíti, ami egyáltalán nem kívánatos. Nagyon óvatosan és körültekintően kell ezért megválasztanunk otthonunkban a víz, illetve a vizes helyiségek helyét. Az alábbi ábrák sokat segítenek ebben. Az elsőn azt tanulmányozhatjuk, hogy az öt elem mely égtájakon van jelen: Láthatjuk, hogy a két információhordozó a víz és az éter együtt vannak jelen északkeleten, ezért (is) nagyon fontos, hogy odafigyeljünk lakásunk és a telkünk északkeleti részére, hisz annak tulajdonságait a víz és az éter eltárolják és kivetítik egész otthonunkra! Legjobb, ha ott valamilyen kedvező, intellektuális vagy meditációs tevékenységet folytatunk. Semmiképpen ne legyen ott raktár, lomtár, szennyvíz, WC. Ellenben a tiszta víz jelenléte nagyon kedvező! Legyen a telkünk északi, északkeleti részén a kerti tó, szökőkút, medence vagy akár a kerti csap. A lakásunk vagy az egyes helyiségek északi, északkeleti részén elhelyezett tiszta víz erősíteni fogja a pozitív, éltető energiákat. Különösen fontos ez akkor, ha a lakásunknak ez a része esetleg ablaktalan vagy nem a megfelelően használjuk. A szoba északi, északkeleti részére állított akvárium, csobogó, vagy akár egy kancsó víz nagyon sokat segít a helyiség energiáinak frissítésében. Természetesen a konyhai mosogatónak, vagy a fürdőszobai kézmosónak is ezeken az égtájakon van a legjobb helye. Nagyon fontos és kényes kérdés a fürdőszoba és a WC helyének a megválasztása. Bár itt is jelen van a víz, ezeket semmiképpen se tegyük a lakás északkeleti részére! Különösen az északkeleti WC okozhat sok galibát… Az itt következő táblázatban összefoglaljuk, hogy az egyes égtájakon (a telken, házon vagy akár egy-egy helyiségen belül) milyen formában lehet jelen a víz: A víz és vizes helyiségek elhelyezésének e néhány fontos szabályát követve mindenképpen kedvezően befolyásolhatjuk kertünk, házunk energiáit, s egy hatalmas lépést tehetünk egy igazi otthon s egy boldogabb, egészségesebb élet felé.

Forrás: Vaszati

Arckép: Győri Balett

A Magyar Állami Balettintézet végzős növendékei által alapított együttes 1979-ben, az új győri színházépületben kezdte meg pályafutását, Markó Iván vezetésével.

A Győri Balett a városban és a régióban hamar népszerűvé vált, a hazai közönség meghódítása után rövid idő alatt nemzetközi sikereket ért el. Az évadonkénti két győri bemutató mellett több ősbemutatót tartott Budapesten, Bécsben, Athénban, Párizsban. Fellépett a Milanoi Scalaban, a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon, a Szöuli Olimpián. Turnézott Ausztriában, Németországban, Amerikában, Japánban, Olaszországban, Angliában, Kínában, Indiában, Oroszországban. Több alkalommal szerepelt cseh, román, szlovák városok színpadain, balettjeit láthatta a dán és izraeli közönség is. 1983-ban a Baltimore-i Világ Színházi Fesztiválon a bemutatott 27 produkció közül a Győri Balett nyerte el a kritikusok díját.

1991-ben az alapító igazgató távozásakor az együttes vezetőjévé Kiss Jánost, a társulat alapító tagját választották. Irányításával új korszak kezdődött az együttes életében: a táncszínházi hagyományokat megtartva, a megszokott magas művészi-szakmai követelményeket folytatva az új bemutatók alkotói köre kiszélesedett, az előadott művek témája sokszínűbb, stílusa változatosabb lett.

Neves külföldi koreográfusok - Robert North, Libor Vaculik, Marie Brolin-Tani, Günter Pick, Robert Cohan, Alexander Schneider-Rossmy - és a társulat saját koreográfusai - William Fomin, Bombicz Barbara, Demcsák Ottó – balettjeiből évente 2 bemutatót tartanak Győrött. A társulat 1995. óta évente 3-5 hetet vendégszerepel külföldön, elsősorban Németországban és Ausztriában, de Hollandia és Franciaország nagyvárosaiban, Rómában és Thesszalonikiben is fellépett.

2002-ben a New York-i Joyce Theatre-ben 8 alkalommal, 2003. novemberében Londonban a Queen Elizabeth Hallban két alkalommal, óriási sikerrel mutatta be a „PURIM, avagy a sorsvetés” című produkcióját. Ezzel a darabbal a sikeres turnésorozat Kuopioban, Helsinkiben folytatódott, a majd Svédországban, Malmö következett és 2005. áprilisában a moszkvai közönség láthatta.

A Győri Balett Magyarország több nagyvárosában (Budapest, Szolnok, Nagykanizsa, Szentendrei Skanzen-Amfiteátrum) és kulturális fesztiválján (Budapesti Tavaszi Fesztivál, Zsidó Nyári Fesztivál, Szegedi Szabadtéri Játékok, Miskolci Operafesztivál, Keszthelyi Táncpanoráma) sikeresen szerepel. A társulat 2004. novemberében ünnepelte a 25 éves évfordulóját. Erre az alkalomra készült két alapító tag Bombicz Barbara: A félelem labirintusa; és Demcsák Ottó: Paracelsus rózsája c. darabja. Győr városa 2006. júniusában immár ötödik alkalommal volt a tánc fővárosa, a V. Magyar Táncfesztivál alkalmával. Az új évadban a Győri Balett legújabb produkciójaként, a „Hamlet”-et (Marie Brolin –Tani koreográfiája alapján) tekinthette meg a közönség. A 2006-2007-es évad tavaszán közkívánatra, felújítva újra láthatja a nagyérdemű a Purim, avagy a sorsvetés c. balettet a Budapest Klezmer Band-del.

A Győri Balett társulatában jelenleg 33 táncművész, önálló technikai stáb és management dolgozik.

Győri Balett

9022 GyőrCzuczor G. u. 7.

Forrás: admin1, 2007, május 2. - Tánc.hu

Tánc világnapja

(április 29.)

Sokan nem tudják, de a Tánc Világnapját Jean-Georges Noverre születésnapjához (április 29.) kötik. A híres francia mester egynémely munkáját talán látta valamelyik szépapánk a szomszédos Bécsben, hiszen 1767 és 1774 között a táncos-koreográfus olasz és német kollégáit követve a császárvárosban dolgozott.

JEAN-GEORGES NOVERRE
(1727-1810)

Jean-Georges Noverre a "Balett Shakespeare-je"-ként vált ismertté. Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a "Balett nagyapja" nevet, ahogy ma is ismerjük. 1754-ben készítette el első balettjét és 1760-ban kiadta 'Levelek a táncról' c. könyvét. A könyv saját elképzeléseit tárja fel: bár tartalmának nagy része ma már elfogadott, megírásától valójában egészen a 20. század elejéig forradalminak számított Noverre előtt, a korszak egy kritikusa a következőket mondta: "a tánc a színművészet bármely területén oly' kevéssé kifejezővé vált, hogy akár bábuk és gépek is könnyedén helyettesíthetnék a táncost".

Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi volt Jean Georges Noverre ideológiájában az, ami annyira forradalminak számított. Dorothy Samachson 'Ismerjük meg a balettet' c. könyvéből idézve "A dráma bevezetése a balettbe nagymértékben köszönhető a koreográfusnak, Jean Georges Noverre-nek, aki 1760-ban megjelentetett egy könyvet, melyben lefektette a balett néhány fontos szabályát és alapelvét. Számos fejlesztés között Noverre bevezette a 'pas d'action'-t, a balett történetének kibontakoztatására használt cselekmény ill. pantomim lépését. Ez és más újítások lehetővé tették, hogy szakítsanak az udvari tánc addigi merev szabályaival és hozzájárultak a balett színművészeti lehetőségeinek fejlődéséhez. Noverre segített abban, hogy a balett a szórakozásból, puszta időtöltésből a 'ballet d'action', vagyis a cselekmény balettjává váljék, ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére. Noverre a kosztümök terén is újításokat ért el és egyben rámutatott arra, hogy a zenésznek, a koreográfusnak és a tervezőnek együtt kell dolgoznia egy balett létrejöttében. Számos alapelv, melyeket ő fektetett le először, még napjainkban is irányadóak."

Noverre gondolatait, legjobban könyvéből vett részlettel lehet idézni:

"Amikor eldöntöttem, hogy írok egy olyan művészetről, ami tanulmányaimnak és elmélkedéseimnek állandó tárgyát képezi, még alig sejtettem érdeklődésem sikerét és hatását az irodalmárok és az ízlés embereinek körében; ugyanakkor ezzel párhuzamosan épp azok között, akikről elsősorban mintáztam, rosszindulatú és ingerült fogadtatásra talált."

Noverre pártfogoltja, Dauberval (1742-1806) két okból vált ismertté. Először is ő koreografálta 1786-ban a "La Fille Mal Gardee"-t. Ez volt az első olyan balett, ami az emberek életét dolgozta fel s így szakított az addigi mitológiai balettel. Ez a jelen repertoárjának legrégebbi darabja. Másodsorban nagy hatással volt Salvatore Vigano pályafutására. Vigano irányítása alatt az olasz balett virágkorát élte, és halála után bekövetkezett annak hanyatlása. Vigano-nak egyébként más dolgokat is köszönhetünk, többek között, hogy ő volt Carlo Blasis tanára.

Noverre-re nagy hatást gyakorolt Marie Salle és a tánc szabadságáról, valamint az érzelmek fontosságáról alkotott elképzelései. Úgy érezte, a technika maga nem elég egy táncosnak tudása kiteljesedésére, csak a tánc történetének életre keltésére. A nagyszerű Dupré-vel tanult. Mint táncos, a párizsi Opera Comique-ban debütált 1743-ban. 1744-ben Berlinbe utazott, 1747-ben Dresdenbe, majd 1749-ben Strasburgba, ahol megismerkedett feleségével, Marguerite Sauveur-rel. Táncolt Mairselles-ben, majd Lyons-ba utazott, ahol Camargo-val lépett fel és megkoreografálta első balettjét. Miután végigtáncolta egész Európát, Londonban telepedett le, de ekkoriban bármi, ami francia volt, ellenszenves fogadtatásra talált. Garrick Noverre-t a 'Tánc Shakespear-je'-ként tisztelte. Londonban maradt és titokban balett tanárként dolgozott. Itt írta meg híres Levelek a Táncról c. művét, amit egyidejűleg adtak ki Stuttgartban és Lyonsban. Visszatért Lyonsba, ahol a 'ballett d'action'-ről alkotott elképzelései előmozdították munkáját. Teóriái meglehetősen vitatottak voltak. Bécsben minden idők legnagyobb koreográfusának és kiváló tanárnak tartották. Végül Párizsban is elfogadták a balett mestereként. Élesen szembenállt M. Gardellel és Jean Daubervallal, akik úgy gondolták, G. Vestis visszavonulása után megszerezhetik ezt a pozíciót. A kinevezés Marie Antoinette befolyásának volt köszönhető, akit még Bécsben tanított. 1780-ig maradt. A francia forradalom után Angliába kellett menekülnie. A Londoni Királyi Színházban nagyszerű párost alkotott P. Gardel-lel, Antoine Bournonville-lel és a későbbiekben Marie Guimard-dal, A. Vestris-sel és Didelot-tal. Halála előtt visszatért Franciaországba és megjelentette a Levelek újabb kiadását. Saint-Germainban halt meg szerény visszavonultságban. Élete során több mint 150 balettet koreografált. Bár egy balettje sem maradt fenn, teóriái továbbra is velünk vannak.
Noverre 'Leveleinek' egyetlen elérhető példánya a Lincoln Előadóművészetek Központi Könyvtárában található.

Noverre egy hibátlan technikában hitt, de hozzá kellett szokni, hogy a balett történetét és cselekményét ne úgy mozdítsák elő, mint a cirkuszi előadók. Swam Lake-et nézve nehéz megértenünk, milyen volt a balett Noverre előtt. A táncról alkotott elképzelése az volt, hogy egy történetet a lehető legközvetlenebb módon kell elmondani. Az ő nevéhez kötik a Ballet d'Action-t, bár nyilvánvaló volt, hogy előtte már mások is megpróbálták. Noverre könyvét a pantomim használatának tárgyára alapozta. Arra ösztönözte a díszlet- és jelmeztervezőket is, hogy ne nyomják el magát a koreográfiát.
A következőkben néhány gondolat tőle:

"Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása - vagy legalábbis annak kellene lennie."

"A balett egy kép, vagy sokkal inkább képek sorozata, melyeket a balett tárgyát képező cselekmény köt össze: a színpad, mint mindig, maga a vászon, amin a szerző kifejezi elképzeléseit."

Oly' sok pillanatáról beszélve a következőket írta: "Miért ismeretlenek számunkra a koreográfusok nevei? Azért, mert az efféle munka csak egy pillanatig tart."

"A koreográfusoknak tanulmányozni kellene a nagy festők képeit."

"Egy koreográfus - ész és intelligencia hiányában - a tánc ezen darabját mechanikusan kezeli és megfosztja azt hatásaitól, mert nem érzi annak lelkét."

"Néhány rosszmájú kritikus nem ért eleget a művészethez ahhoz, hogy bírálja azt."

"Egyáltalán nem pártolom a rendetlenséget és a zavart. Ellenkezőleg. Szeretném, ha a rendetlenségben is megtalálnánk a rendszert."

"Nehéz olyan koreográfussal találkozni, aki valódi érzések birtokában van."

"Ha (a koreográfusok) érzelmi ereje gyenge, kifejezőkészségük éppúgy az lesz."

"A jól megkomponált balett egy élő kép."

"Egy zseni talán felborítja a szokásos szabályokat és új utakon halad előre, ha azok művészetének tökéletességéhez vezetik."

"Nagyra becsülöm az emberi gépezet képességeit."

"Nem értem azokat a terveket, melyek nem mutatnak bevezetést, cselekményt és tetőpontot."

"Ha a színek túl élénkek és vakítóak, megfosztják a dombormű alakjait attól, amit nyújtaniuk kéne; nem tűnik ki semmi, mert nincs művészileg megkomponálva semmi."

"A tánc zene nélkül annyi, mint az éneklés szavak nélkül."

"Mint mondottam, Uraim, a tánc túl komplikált, a karok szimmetrikus mozgása pedig túl egyhangú ahhoz, hogy a képnek összetettsége, kifejezőkészsége és egyszerűsége legyen; ezért aztán, ha művészetünket a valóság tükrében szeretnénk megközelíteni, fordítsunk több figyelmet a karokra és kevesebbet a lábakra."

"Amikor valaki szeretne a tánc világába lépni, az első szempont mindig a fizikum."

"Ha több jó mester (tanár) lenne, talán jó tanuló sem lenne olyan kevés."

"A balettek kompozíciója véleményem szerint gazdag és költői képzelőerőt igényel."

"Mint azt már tudják, Uraim, egy ember arca nem más, mint szenvedélyének tükre, amiben a lélek izgalmai és mozdulatai jelennek meg és amiben a nyugalom, élvezet, szomorúság, félelem és remény a másik oldalon jelentkezik."

"Nemes légkör, kecses alak, büszke testtartás, fenséges pillantás - ezek alkotják a táncos álarcát a komoly stílusban."

Forrás: jz, 2007, február 16. Tánc.hu

Levelek a táncról - könyv

Jean-Georges Noverre

L'Harmattan Kiadó

Tánctörténet sorozat

Jean-Georges Noverre elsőként értelmezte a balettet a színházművészet sajátos műfajaként. Elméleti főműve, a Levelek mégsem csupán páratlan kordokumentum, hanem a XXI. században is változatlanul érvényes művészeti kérdések tárháza, mert olyan alapvető esztétikai és gyakorlati kérdéseket vizsgál, amelyek semmit sem veszítettek időszerűségükből: egyenrangú-e a tánc a többi művészettel; alkalmas-e és hogyan történetek elmesélésére; miből áll valójában a táncos művészete?
Az európai táncesztétikai irodalom alapműve 1955-ben jelent meg magyarul, de ez az első kiadás évtizedek óta már az antikváriumok polcain sem bukkan fel. Jelen válogatás nem csupán hat levéllel kiegészítve teszi ismét hozzáférhetővé ezt a megkerülhetetlenül fontos, és egyben szórakoztató olvasmányt, hanem rekonstruálja Noverre Leveleinek eredeti gondolatmenetét.

Online ár: 1 920 Ft

Eredeti ár: 2 400 Ft
Megtakarítás: 20%

Forrás: Polc.hu

Sárosi Zoltán: Légy büszke magyar!

2004. május 1.


Most, hogy betámolyogtunk az EU-ba, - mert ezt nem lehet emelt fővel való belépésnek nevezni – legalább annyit kéne tudnunk, hogy mit viszünk mi ebbe az ötágú-csillagos Unióba.


1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarság lélekszámát illetően? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

2. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a „művelt” angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá…

8. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

9. Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt szó nélkül hagyták.

10. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

11. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

12. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

13. Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! …és akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről… Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld… Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás? Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

(Széchenyi István)

Forrás: Dobogó