Bezár a nagymúltú magyar internetes közösségi oldal

Az iWiW búcsúlevele és utolsó pályázata

Bezár a bazár. Annyi év után becsukják a magyar internetes közösségi oldalt az iWIW-et. Ebből az alkalomból tesszük közre a búcsúlevelüket és az utolsó pályázatukat. Szép volt, de a Facebokk megette. Béke poraira!

Kedves iWiW-felhasználónk!

12 élménydús év után búcsút intünk: 2014. június 30-án bezár az iWiW. Adatlapotok eddig a napig lesz elérhető, ezért használjátok ki az időt, nosztalgiázzatok még egyet, és mentsétek le azokat a személyes dolgaitokat, amelyeket meg szeretnétek őrizni.

A bezárás miértjeiről a www.iwiw.hu-n olvashatsz további információkat, így engedd meg, hogy ezúton inkább a gyakorlati részleteket taglaljuk.

Adataid mentését belépés után könnyedén, egy kattintással megejtheted.
A nyitóoldalra kihelyeztünk egy információs részt, annak segítségével egyszerűen kivitelezheted adatlapod, fotóid, levelezésed és kapcsolataid mentését, de abban is segítünk, ha adatlapodat kép formájában meg szeretnéd örökíteni az utókornak.
Az adatok mentését legkésőbb június 25. éjfélig kezdeményezheted. Adatlapodat törölni nem érdemes, mert akkor az ismerőseid már nem tudják lementeni elérhetőségeidet, másfelől az Origo Zrt. a bezárást követően egyébként is minden adatlapot megsemmisít.

Egy különleges nyereményjátékkal szeretnénk megköszönni az elmúlt 12 évet, valamint díjazni hűségeteket:

az iWiW megszűnéséig, azaz
2014. május 16 és június 30. között minden egyes nap 1 db 20.000 Ft-os vásárlási utalványt, 2014. július 1-én pedig 4 db 20.000 Ft-os vásárlási utalványt sorsolunk ki, valamint egy szerencsés nyertes nettó 1.000.000 Ft készpénzzel lesz gazdagabb.

Ha nosztalgiázás közben olyan emléked, kedves sztorid adódna az iWiW-hez köthetően, amit szívesen megosztanál velünk, írd meg nekünk bátran az emlekek@iwiw.hu-ra. A történetekből egy összeállítást teszünk közzé a http://iwiw.hu/emlekek aloldalon.

További szolgálati közlemény: kérünk, légy elnéző a megszűnő oldallal szemben, ha esetlegesen technikai zűrök merülnének fel. Igyekeztünk a szükséges feltételeket megteremteni, de kisebb malőrök így is előfordulhatnak a dömpingszerű látogatás közepette. Ha az óvintézkedések ellenére mégis huzamosabb ideig lennének súlyos technikai problémák, a lezárás időpontját annak megfelelően kitoljuk.

Egyúttal tájékoztatunk arról is, hogy az iWiW bezárását a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal (NAIH) egyeztetve és az ő jóváhagyásuk mentén történik. Mind a sorsolást, mind a végső adatmegsemmisítést pedig független közjegyző ellenőrzi.

Egy korszak véget ért, de az Origo Zrt. online tartalmai továbbra is várnak - tartsuk a kapcsolatot! Magyarország és a világ legfontosabb híreit az ORIGO, üzleti témákat az Üzletrész és a Szaklista, női témákat a Life.hu szolgáltat, de fiataloknak kifejezetten ajánljuk az Szjger-t, online vásárlásra pedig a Clickshop-ot.

Mindent köszön és üdvözöl,
a Gépház

A fűszerezés öröme

Létfenntartásunk alapja az étkezés. Nem mindegy azonban, hogy ételeinket hogyan készítjük el. Egy-egy ország gazdasági és kulturális élete alapvetően megszabja lakóinak igényeit. Ma már ott tartunk, hogy hazai igényeink is jobban megnőttek, és mindjobban vágyunk a változatosan elkészített, ínyenc ételekre. A nemes aromájú bel- és külföldi fűszerekkel ezt

könnyen el is érhetjük. Sokan azonban -- különösen az ifjú generáció -- nem ismerik azokat  a fűszereket és konyhanövényeket, amelyekkel mindennapi ételünket változatosabbá, ízletesebbé tehetjük. Igazuk van azoknak az élelmiszer ipari szakembereknek, akik hangoztatják, hogy a fűszereknek milyen nagy a jelentőségük az egészséges élelmezésben, és elő is akarják segíteni a fűszerek széles körű használatát. De hozzájárultak a fűszerek  mai reneszánszához a külföldi utazások, tapasztalatcserék, az áruválaszték bővítése, a divatos áramlatok is, amelyek jóvoltából megismerkedtünk az orosz, angol, francia konyhák ételeivel és receptjeivel. Így "feltámadtak" olyan fűszerek is, amelyek már a feledés homályába merültek, pedig anyáink konyhájában mindennaposak voltak. A ma emberének azonban a technika korában ismét fel kell fedeznie a jó, egészsége, ízletes ételek örömeit. Bátran mondhatjuk, : fűszerezni szükséges, egészséges és pompás élvezet. Helyesen fűszerezett, jól elkészített ételt szívesen enni: egészség, életöröm. Fűszereink nagy részét nagyanyáink nemcsak ismerték, hanem kertjükben termesztették is. Ma a boltban vett borson, köményen, hagymán, petrezselymen, babérlevélen, majoránnán kívül alig ismerünk egyebet. Sokan, akik a régi nagy mesterek szakácskönyveiben lapozgatnak, olyan receptekkel találkoznak, amelyekben azóta feledésbe merült fűszerek szerepelnek, noha hajdanában gyakran használt ételízesítők voltak. A fűszerek sok örömet rejtegetnek a mi számunkra is, forduljunk hát hozzájuk bizalommal. Próbáljunk ki egypár ősrégi "új" fűszert és nem fogunk csalódni. Tudom, hogy sokan meglehetősen tanácstalanul állnak szemben a nagy kínálattal az üzletek polcain, kirakataiban, a piacokon. Pedig ezek a hasznos jószágok pikantériát és színt, ízt visznek mindennapi étrendünkbe.
Ne mondjunk hát le róluk azzal, hogy a velük való foglalkozás nagyon bonyolult, különleges ismereteket s nagy gyakorlatot kíván.


Írta: Romváry Vilmos - Fűszerek könyve (9-10. oldal) Mezőgazdasági Kiadó 1976 ISBN ETO 633.82/84 636.7 664.5

Református Zenei Fesztivál 2014 Budapest

Református Zenei Fesztivál Budapesten 2014. A 2004-ben indított zenei fesztivál ugyanazt a szándékot és gondolatot hordozta és hordozza ma is: Megőrizni, megmutatni református zenei kincsünket, kultúránkat a jelen és az utókor számára. 

A neves fellépők között szerepel a Muzsikás, a Sebő együttes, a friss Kossuth-díjas Vujicsics, a Makám, Lovász Irén, a Djabe, Pál István “Szalonna” és Bandája, az Ismerős Arcok, a CimbaliBand és a Misztrál – derül ki a szervezők ismertetőjéből.

A Böszörményi Gergely által szervezett fesztivál péntek este zsoltáros fáklyás menettel veszi kezdetét a Ráday utcán (Bakáts tér-Ráday utca-Kálvin tér), majd késő esti zenés áhítattal folytatódik a Kálvin téri református templomban, a 150 fős Egyesített Kórus közreműködésével és Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rektora igeszolgálatával.
Szombaton az Ádám Jenő Zeneiskolában rendezik meg a református kórusok találkozóját, és ezen a napon kerül sor egy rézfúvós találkozóra is.
A XI. Református Zenei Fesztivál mindhárom napja alatt rendeznek kerekasztal-beszélgetéseket: pénteken Bogár László, vasárnap Bagdy Emőke vesz részt az eszmecserén, szombaton pedig bemutatkozik a Budavári Márai Szalon Szigethy Gábor író vezetésével.
A fesztivál egyik fénypontjának ígérkezik az 500 fős fesztiválkórus fellépése a Nemzeti Múzeum lépcsőjén május 24-én, szombaton.
A zenei programokat és beszélgetéseket kézműves és könyvvásár, valamint kreatív gyermekfoglalkozások egészítik ki, és természetesen hazai ételek és italok is terítékre kerülnek. A fesztivál helyszínei a Bakáts tér, a Ráday utca, a Lónyay utcai Református Gimnázium, a KRE Hittudományi Kara (Ráday u. 28.), a Kálvin téri református templom, a Bakáts téri katolikus templom, az Ádám Jenő Zeneiskola és a Nemzeti Múzeum lépcsője.
A szervezők közleménye szerint a Református Zenei Fesztivál küldetésének tartja, hogy a Magyarországi Református Egyház nélkülözhetetlen kulturális, társadalmi és hitéleti munkáját (missziók, szeretetszolgálat, iskolák, művészek stb.) saját egyháztagjai és a világ elé tárja. “Ezt a szándékunkat erősítette meg a Generális Konvent és a Magyarországi Református Egyház Zsinata azzal, hogy a Református Zenei Fesztivált a Református Egység Napja (május 22.) kiemelt kulturális rendezvényévé tette” – írják.
A XI. Református Zenei Fesztivál mellett az idén is megrendezik a Református énekek elnevezésű nagyszabású hangversenyt a Művészetek Palotájában, immár 13. alkalommal, június 28-án. Fellép a 350 fős Egyesített Kárpát-medencei Református Kórus, orgonán közreműködik Alföldy-Boruss Csilla.
Részletes programok
2014. MÁJUS 23. PÉNTEK
14:00-22:00 KÖNYV- ÉS KÉZMŰVESVÁSÁR, Igehorgászat (Bakáts tér -Ráday u.)
15:00 TÁZLÓ EGYÜTTES (Bakáts tér)
15:30 ZENÉS MEGNYITÓ ÁHÍTAT Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének és az MH Légerő Zenekar Veszprém szolgálatával, köszöntőt mond Dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere (Bakáts tér)
16:00 MUZSIKÁS EGYÜTTES (Bakáts tér)
16:30 BAKOS ÁRPÁD és az ETHNOKOR (Délvidék) (Ráday u. 28.)
17:30 INVOCATIO MUSICALIS (KOLLÁR ATTILA – SOLARIS) (Ráday u. 28.)
17:30 Zeneakadémiai doktoranduszok koncertje (Bakáts tér)
18:30 CIMBALIBAND (Bakáts tér)
19:00 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS (Dr. Bogár László – “Háttérképek” – a magyar társadalom előtt álló khívások) (Ráday u. 28.)
20:00 PÁL ISTVÁN SZALONNA ÉS BANDÁJA (Bakáts tér)
21:00 ZSOLTÁROS FÁKLYÁS MENET (FIGYELEM! – indulás a Bakáts térről, érkezés a Kálvin térre)
21:45 KÉSŐ ESTI ZENÉS ÁHÍTAT – igét hirdet Dr. Balla Péter, a KRE rektora, km. Jerikó fúvós kvartett, 150 fős kórus, karnagy: Berkesi Boglárka (Kálvin téri református templom)
23:30 ÉJSZAKAI CSÁNGÓ TÁNCHÁZ – TÁZLÓ EGYÜTTES (Lónyay Utcai Református Gimnázium)

---

 2014. MÁJUS 24. SZOMBAT
10:00-22:00 KÖNYV- ÉS KÉZMŰVESVÁSÁR, családi programok, kreatív gyermekfoglalkozások, Igehorgászat, Mi Atyánk sátor (Bakáts tér – Ráday u.)
10:00-14:00 KÓRUSTALÁLKOZÓ az Ádám Jenő Zeneiskola koncerttermében (10-15 perces programokkal – előzetes jelentkezés szerint) (vezeti: Kiss Veronika és Gulyásné Erdőssy Emőke)
10:30 BÁLINT KÁROLY és a MAGYAR TEKERŐSÖK (Bakáts tér – Ráday utca)
11:00 BOCSKAI ISTVÁN REFORMÁTUS OKTATÁSI KÖZPONT EGRESSY BÉNI MŰVÉSZETI ISKOLA FÚVÜSZENEKARA (Bakáts tér)
12:00 Bocska István Református Oktatás Központ EGRESSY BÉNI MŰVÉSZETI ISKOLA FÚVÓSZENEKARA (Bakáts tér)
12:00 BAKOS ÁRPÁD ÉS AZ ETHNOKOR (Vajdaság) (Bakáts tér)
14:00 DJABE EGYÜTTES (Bakáts tér)
15:00 VUJICSICS EGYÜTTES (Ráday u. 28.)
16:00 ANIMA SONI EGYÜTTES (Bakáts tér)
17:00 RZF 500 FESZTIVÁLKÓRUS HANGVERSENYE (karnagy: Katona János és Oláh Gábor, km. MH Légierő Zenekar Veszprém) (Nemzeti Múzeum lépcsője)
17:30 Zeneakadémiai doktoranduszok koncertje (Bakáts tér)
18:30 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS (bemutatkozik a budavári Márai Szalon, vezeti: Szigethy Gábor író, km. Pápai Erika színművész, Lovász Irén énekes, borkóstoló Jásdi István csopaki pincéjéből) (Ráday u. 28.)
19:00 SEBŐ EGYÜTTES (Bakáts tér)
20:45 MISZTRÁL EGYÜTTES (Bakáts tér)

---

2014. MÁJUS 25. VASÁRNAP
10:00 ÜNNEPI ZENÉS ISTENTISZTELETEK HATÁRON TÚLI KÓRUSOKKAL
10:00 A Magyarországi Németajkú Református Egyházközség és a Protestáns Fórum magyar-német nyelvű ünnepe – zenés úrvacsorás Istentisztelet, agapé (km. Praetorius Kamarakórus) (Bp. V., Hold u. 18-20.)
10:00 NAGYKŐRÖSI ARANY JÁNOS REFORMÁTUS GIMNÁZIUM KÓRUSA (Bp. XIII., Frangepán utcai református templom)
16:00 MAKÁM EGYÜTTES (Bakáts tér)
16:30 VOCEM LAUDIS (Ráday u. 28.)
17:30 VEDRES CSABA és GYERMÁN JÚLIA (Ráday u. 28.)
18:00 VIDA MÓNIKA RUTH orgonakoncertje (Óbudai református templom)
18:00 zenés áhítat – km. Zeneakadémiai doktoranduszok (Kálvin téri református templom)
19:00 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS (Dr. Bagdy Emőke – “Spiritualitás és egészség”) (Ráday u. 28.)
18:30 ISMERŐS ARCOK (Bakáts tér)
20:30 BARTÓK BÉLA KONZERVATÓRIUM diákjainak szimfonikus koncertje (Bakáts téri katolikus templom)

---

Forrás: Református Zenei Fesztivál honlapja

Egy hónap múlva kezdődik a 11. Budapesti Nyári Fesztivál

Közel száz program a Budapesti Nyári Fesztiválon

A korábbiaknál is mozgalmasabb és színesebb 11. Budapesti Nyári Fesztivál 2014. június 13-án veszi kezdetét Snétberger Ferenc koncertjével, mellyel a fesztivál kapcsolódik a

magyar holokauszt emlékévhez.

A rendezvényről szóló sajtótájékoztatón részt vett Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Lencsó Rita, az MTVA Sajtóirodájának vezetője, Horváth Gergely, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgató-helyettese és Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója, valamint a fesztivál számos fellépője és közreműködője is megjelent.

„Az idei Nyári Fesztiválnak összesen két nagy ellensége van: az időjárás és a foci vb" - kezdte meg a sajtótájékoztatót Csomós Miklós, majd hozzáfűzte, hogy az időzítés egyben a fesztivál egyik erőssége is, hiszen alternatívát kínál a foci iránt kevésbé érdeklődőknek a tartalmas kikapcsolódásra. A főpolgármester-helyettes megköszönte a fesztivál szervezőinek a komoly és sokszínű programsorozatot, amely három hónapba sűrítve tökéletesen visszaadja azt a sokszínűséget, amely Budapest kulturális életét jellemzi.

Lencsó Rita felhívta a figyelmet arra, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál és az MTVA együttműködése több évre tekint vissza. Ez nem csak annak köszönhető, hogy az MTVA kiemelt feladatának tekinti a kultúra közvetítését, hanem hogy a Budapesti Nyári Fesztivál olyan minőségi programokat vonultat fel évről évre, amelyekről érdemes kiemelten beszámolni. Az MTVA kommunikációs vezetője megnyugtatta a színház és a kultúra rajongóit, hogy meccsközvetítések este tíz után kezdődnek majd, így mindenkinek bőven lesz ideje ellátogatni a margitszigeti vagy a városmajori programokra.

Horváth Gergely emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években Budapest folyamatosan és dinamikusan fejlődött, amiben komoly szerepe volt a fesztiváloknak, többek között a Budapesti Nyári Fesztiválnak, amely programja révén a külföldi vendégeket is a fővárosba tudja vonzani. Emellett belföldön is egyre népszerűbbé vált, hiszen ezekért a programokért érdemes Budapestre látogatni.

Bán Teodóra megköszönte a fővárosnak a támogatást, hiszen - mint mondta - e nélkül nem újulhatott volna meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, amely az idei szezonnyitásra készül el teljesen a kiszolgáló helyiségek felújításával. Továbbá köszönetet mondott az MTVA-val való együttműködésért, amely nélkül kevesebb emberhez juthatna el a fesztivál híre.

A Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezetője hangsúlyozta: a Budapesti Nyári Fesztivál egyik legfontosabb célja, hogy minél több társadalmi réteget és korosztályt tudjon megszólítani, minél sokszínűbb és műfaj-gazdagabb programmal.

A fesztivál 2014. évi műsora kapcsolódik az aktuális évfordulókhoz.

Június 13-án Snétberger Ferenc nyitókoncertjén a magyar holokauszt áldozatairól emlékeznek meg a Margitszigeten. Shakespeare születésének 450. évfordulóját háromnapos minifesztivállal ünneplik ugyanitt, melynek fő eseménye a londoni Shakespeare's Globe Hamlet című előadása lesz, de Szentivánéji Slam Komédia is készül, lesznek színházi előadások, gyerekprogramok és a W.H. formáció Szonettek és dalok koncertje Sena és Ónodi Eszter közreműködésével.

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok jegyében a Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett Színházat hívták meg két Sztravinszkij egyfelvonásos balettel, a Dózsa-féle parasztlázadás 500. évfordulója alkalmából pedig a Honvéd Táncszínház táncjátékát újítják fel Novák Péterrel a címszerepben. „A Székely Dózsa György azért lesz kiemelt eseménye az idei programnak - hangsúlyozta Bán Teodóra -, mert általa a néptánc is helyet kap a fesztiválon."

Operában is erős lesz az idei program. Verdi: Aida és Bizet: Carmen című operáit a Margitszigeten, két egyfelvonásos vígoperát, A csengőt és A titkos házasságot a Városmajorban mutatják be. „Minden tisztelet a fesztivál szervezőinek, ugyanis operát színpadra állítani hihetetlen munka és anyagi próbatétel" - mutatott rá Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Éppen ezért a rendelkezésükre álló minden támogatást megadnak a margitszigeti előadások megvalósításához. Ennek jegyében az Operaház évadzáró bemutatójaként a Carment viszik színre Oberfrank Pál rendezésében, hagyományteremtő jelleggel. „A cél ugyanis az, hogy minden évben tartsunk egy premiert a Margitszigeten" - fogalmazott a főigazgató.

Bár az opera idén igen hangsúlyos lesz, más műfajokban is válogathatnak a színházrajongók, amely kínálatban mindenki megtalálhatja a kedvére való programot. Bán Teodóra kiemelte, hogy számtalan más dologgal is keresik a vendégek kegyeit, mint például a retúr Színházi hajójárattal, amely nem csak az előadások alkalmával üzemel, hanem menetrendszerű járatokkal is közlekedik napi öt alkalommal a Szabadtéri Színpad és Víztorony kikötőbe.

Az Aludjon Budapesten színházjeggyel! komplex turisztikai csomagajánlatban pedig együtt kínálják a kultúrát és a kikapcsolódást, jelentős kedvezményekkel.

A Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. igazgatója végül a fesztivál másik helyszínéről, a Városmajori Szabadtéri Színpadról is szólt, amely az elmúlt évek alatt Buda kedvelt játszóhelyévé vált. A színpadon - a rengeteg koncert és gyerekelőadások mellett - idén is megrendezik a Városmajori Színházi Szemlét, melynek programjában hét vidéki és határon túli színház mutatkozik majd be.

A Városmajori Szabadtéri Színpad a Piszkos Fred, a kapitány című zenés játékkal nyitja meg a kapuit 2014. június 6-án.


www.szabadter.hu

https://www.facebook.com/bnyfesztival

A szív szeme

Van földi és égi szeretet.
A kettőt azonban csak addig szabad szétválasztani, amíg vizsgáljuk. A kutató ész tenyerére veheti és megnézhet külön-külön egyiket is, másikat is, de aztán, mint a tengerből kifogott halakat, vissza kell dobnia a vízbe, különben megdöglenek a kezünkben.

Különösen így van ez a "szeretet" szóval, hiszen éppen itt nem a külön, hanem az együtt a fontos. Sokféle szeretet  van, de ezek mind "egymásban" vannak; lényünk más és más rétegéből szólnak.
Igen, van égi és földi szeretet.
De ég és föld szereti egymást, ezt ne feledd.
Még akkor is, ha a szeretet mást jelent az égnek, s mást a földnek. De mivel az ember "sárból és napsugárból" született, a legmagasabb istenszeretetében is van valami érzékiség.És még a leghúsosabb, érzéki vonzalomban is van "égi" istenszerelem.
Mindig bajt szül, ha ezt a kettőt végérvényesen szét akarják választani. Nem lehet, mert ne így van teremtve az ember. Ahogy egy hangskála is csak akkor teljes, ha a földi basszusok s a mennyei "magas" hangok együtt szólnak benne, s a színek is csak akkor, ha az anyag tunya szürkésbarnája, az energiák szenvedélyes vöröse s a szellem bíbora együtt izzik: a szeretet is csak akkor teljes, ha benne van az Ember teste, , lelke és szelleme. -- Vagyis, ha lényének minden regisztere szól.
Van, aki megcsókolja a szentek szoborlábát. Egy hideg követ nyalogat, mintha élő angyal lenne: ez neki a szeretet.
És van, aki szerelmes a láthatatlan Krisztusba. Sose látta, mégis meghal érte.
Mit gondolsz, az Énekek éneke, a világ legszebb erotikus költeménye, miért került be a szakrális szövegek közé?
És vajon a Miatyánk nem a leghatalmasabb szerelmi vallomás-e, ami valaha ember szájából elhangzott? Nem arról szól, hogy szeretlek és szeress engem, a tiéd vagyok s légy az enyém, s jöjjön el a te országod, s legyen meg a te akaratod, mert odaadom magamat Neked: az égi  szereteted hassa át ezt a mi sötét, érzéki, földi világunkat? És hogy ezek a szavak a "Mi közös atyánkhoz , az azt jelenti, hogy nincs magánimádság: csakis mindenkiért imádkozhatsz. Ha a címzettet kimondod, máris azt mondtad, hogy minden ember a testvéred.
Embernek lenni azt jelenti, hogy egyszerre vagyunk kristályok, növények, állatok -- mégpedig az egysejtűtől a férgeken és halakon át egészen a főemlősökig -- és ugyanakkor érző lelkek és hallhatatlan szellemiségek. Tudunk a birkák, az angyalok és az istenség fejével is gondolkodni. Ez a sokféleség azt jelenti, hogy a szeretetnek is számos szólama van.
Amikor a szerelmesek összetapadnak, mint a párzó állatok, testükben a sejtvilág "szerelme" is elszabadul. Nemcsak a férfi szereti a nőt,, de mindkettőjük nyálkás sejtvilága  is forrni kezd, az ondósejtek milliói indulnak el, hogy belehatoljanak a várakozó petesejtbe, egész testük szeretetre hangoltan izzik -- de ugyanekkor két félbeszakított Lélek is megpróbál újra egybeforrni; érzelmeik összerezegnek , mintha nemcsak karjaikkal, de láthatatlan szárnyaikkal is átölelnék egymást -- és  a széttépett Isten is boldog, hogy egy pillanatig tartó nászban összehozta végre lázadó teremtményeit.


Írta: Müller Péter - Szeretetkönyv (133-134. oldal) Alexandra, 2006 ISBN963 370 363 9
 

Hans Christian Andersen: A fülemüle

Mese az együttérzésről

Kínában, ezt ugye ti is tudjátok, a császár is kínai, s a császár udvari emberei is egytől egyik kínaiak. Régi-régi história, amit most elmondok, de annál nagyobb figyelemmel hallgassátok, mielőtt feledésbe merül.

A kínai császár palotája olyan gyönyörű volt, hogy csodájára járt az egész világ: ritka fajtájú, drága porcelánból rakták a falait, legmagasabb tornya hegyétől egészen a földig. Gyönyörűséges szép volt ez a porcelán palota, de olyan kényes, olyan törékeny, hogy csak nagy vigyázva nyúlhattak hozzá. Kertjében csodálatos virágok nyíltak; a legszebbeken ezüstcsengettyűk hintáztak, s megcsendültek, ha valaki arra ment, hogy figyelmeztessék a virágok szépségére. Csudákkal teli kert volt a kínai császár kertje; olyan messzire nyúlt, hogy maga a kertész sem tudta a végét. Ha igen nagyon sokáig ment benne az ember, rengeteg erdőbe ért, ahol mély tavak csillogtak az öreg fák alatt. Az erdő egészen a tengerpartig húzódott, s a vízre hajló fák alá bevitorlázhattak a tengerjáró, nagy hajók.

Ebben az erdőben egy édes hangú fülemüle lakott; olyan gyönyörűen énekelt, hogy még a szegény halászember is odahagyta minden dolgát, és csak a hangjára figyelt, amikor éjjel hálót vont a tengeren.

- De szépen énekel, uramisten! - sóhajtott föl, de aztán elfeledkezett róla, mert a hálójára kellett ügyelnie. Másnap éjszaka azért megint csak elandalodott a fülemüle énekén.

A világ minden tájáról odagyűltek a kíváncsiak a császár városába, megcsodálták a porcelán palotát, elgyönyörködtek a kertjében, de amikor a fülemülét énekelni hallották, felkiáltottak:

- Mégiscsak ez a legcsodálatosabb!

A világjárók aztán hazatértek, s elmondták otthon, mit láttak, hallottak. A tudósok könyveket írtak a császár városáról, palotájáról meg kertjéről, de nem felejtették ki a fülemülét sem, róla írtak a legtöbbet s a legszebbet; a költők versekben dicsőítették a fülemülét, amely ott él a tenger partján, a kínai császár rengeteg erdejében.

A könyvek vándorútra keltek a világban, s néhányuk a kínai császárhoz is eljutott. A császár ott ült aranyos trónusán, és olvasott, olvasott sűrűn bólogatva, mert hízelgett neki, hogy ennyi szépet írnak a városáról, palotájáról meg kertjéről. "A legcsodálatosabb mégiscsak a fülemüle!" - ez állt a könyvben is.

- Miféle fülemüle? - ütötte fel a fejét a császár. - Én nem is tudok róla! Ilyen madár van a birodalmamban, méghozzá a tulajdon kertemben, s ezt könyvből kell megtudnom!

Hívatta a főudvarmesterét, aki olyan előkelő volt, hogy ha egy alacsonyabb rangú ember odáig merészkedett, hogy megszólítsa, csak annyit mondott: "Ph!" - egy kukkal se többet. Ez pedig semmit sem jelent.

- Ez a könyv azt mondja, hogy van itt valahol egy fülemüle nevű csodálatos madár! - mondta a császár. - Azt írják, hogy az ér a legtöbbet az egész birodalmamban! Mért nem szóltatok róla?

- Nevét se hallottam - rázta fejét a főudvarmester. - Az udvarnál még nem mutatták be.

- Ma este látni akarom és meghallgatni az énekét! - kiáltotta a császár. - Micsoda dolog: az egész világot telekürtölik a hírével, s éppen én nem tudok róla?

- Mondom, felség, a nevét se hallottam - mondta megszeppenve a főudvarmester. - De utánajárok és előkerítem!

De hol, de hogyan? A főudvarmester föl-le szaladgált a tenger sok lépcsőn, bejárta a termeket, a folyosókat, megszólított mindenkit, de bizony a hírét se hallotta a fülemülének senki. Mit tehetett, visszament a császárhoz, s azt mondta neki, hogy amit a könyvben olvasott, éppen olyan hazug mese lehet, mint a többi, amivel a könyveket teleírják.

- Csak nem hiszi el felséged? Hazug fickó lehet, aki írta, vagy az ördöggel cimborál.

- Ezt a könyvet a nagy hatalmú japán császár küldte nekem, nem lehet hazugság - mondta haragosan a császár. - Hallani akarom a fülemüle énekét! Előteremtsd ma estére! Fölkeltette felséges kíváncsiságomat! Ha nem kerül elő, vacsora után huszonötöt méretek az egész udvarra!

- Csing-pe! - mondta a főudvarmester, ami talán annyit jelent: parancsára! Azzal elsietett, föl-le loholt megint a sok lépcsőn, bejárt minden termet, folyosót, s a nyomában ott szaladt az udvar megbolydult népe, mert meg akartak menekülni a huszonöttől. Mindenki a csodálatos fülemüle után kérdezősködött, amelynek híre bejárta a világot, csak éppen a császár meg az udvara nem tudott róla.

Végre találtak egy szegény kis konyhalányt, aki azt mondta a kérdezősködőknek:

- Ó, istenem, a fülemüle! Ismerem, hogyne ismerném! Hogyan tud az énekelni! Megengedték itt a konyhán, hogy minden este vihessek egy kis ételmaradékot szegény beteg anyámnak a tengerpartra. Visszafelé, ha elfáradok, megpihenek egy kicsit az erdőben, s olyankor mindig hallom énekelni azt a fülemülét. Úgy csattog, úgy zeng, hogy a szememből kicsordul a könny a hallatára, s mintha az édesanyám csókját érezném.

- Gyermekem - mondta kegyesen a főudvarmester -, udvari főkonyhalánynak neveztetlek ki, s talán még azt is kieszközlöm, hogy ebédelni lásd a császárt, csak vezess el a fülemüléhez, mert a császár ma estére felséges színe elé rendelte.

Azzal kivonultak az erdőbe, a kis konyhalány vezette őket. Ott volt a fél udvar. Már jó darab utat megtettek, amikor valahol elbődült egy tehén.

- Megvan! - örvendeztek az apródok. - Micsoda erő egy csepp madár torkában! Hiszen ezt az éneket régebben is hallottuk már!

- Ez tehénbőgés volt - mondta a kis konyhalány. - A fülemüle tanyája még jó messze van.

Egy láphoz értek, ahol kórusban kuruttyoltak a békák.

- Csodálatos ének! - kiáltott fel az udvari pap. - Végre hallhatom: mintha templomi harang szólana.

- Hiszen ezek békák! - mondta a konyhalány. - Gyerünk csak tovább, most már nemsokára odaérünk.

Akkor felzengett a fülemüle éneke.

- Ez az! - suttogott a leány. - Hallják? Figyeljenek! Ott ül ni, azon az ágon! - És felmutatott egy szürke tollú kis madárra.

- Lehetetlen! - kiáltott fel a főudvarmester. - Én bizony nem ilyennek képzeltem! Milyen igénytelen, fakó a tolla! Talán az izgatottságtól fakult meg, hogy ennyi rangos urat lát itt együtt!

- Kicsi fülemüle! - szólt fel a konyhalány. - Legkegyelmesebb császárunk azt óhajtja, hogy énekelj előtte!

- Szívest örömest! - felelte a fülemüle, s rákezdte gyönyörűségesen, hogy öröm volt hallgatni.

- Akár az üvegcsengettyű! - lelkendezett a főudvarmester. - És nézzétek, hogy lüktet a kicsi torka! Különös, hogy sohasem figyeltünk fel rá. Nagy sikere lesz az udvarnál!

- Énekeljek még a császárnak? - kérdezte a fülemüle, mert azt hitte, a császár is ott van a rangos urak között.

- Nagyérdemű kis fülemülém! - szólt fel neki az udvarmester. - Van szerencsém meghívni a ma esti ünnepségre, ahol bájos énekével bizonyára megigézi kegyelmes császárunkat.

- A szabad ég alatt szebben hangzik az énekem - felelte a fülemüle, de hát a császár meghívását nem utasíthatta vissza.

A palotában lázasán készültek az esti ünnepségre. A porcelán falak, a padlók visszaverték az aranycirádás lámpák ragyogását, a folyosókat a legszebb ezüstcsengettyűs virágokkal díszítették föl; a nagy sürgés-forgásban egyszerre szólalt meg valamennyi csengettyű, az udvar népe a tulajdon szavát sem értette, olyan csengés-bongás támadt.

A trónterem kellős közepén fölállítottak egy aranyrudat - ezen foglalt helyet a megbecsült vendég, a fülemüle. Ott volt az egész udvar, még a kis konyhalány is bekukkantott az ajtóból, hiszen magas rangra emelték - nem is főkonyhalánynak, de udvari főszakácsnénak nevezte ki a főudvarmester. Mindenki ünnepi ruhában pompázott, s nem vette le szemét a fakó tollú kis madárról, akinek a császár most főbólintással adott jelet.

Rákezdte a kis fülemüle, csattogott az éneke, csak úgy áradt csepp torkából a gyönyörű dallam. A császárnak kicsordult a könnye, végigpergett az arcán; a fülemüle meglátta, s még szívfájdítóbban énekelt.

Öröm és büszkeség töltötte el a császárt, s nyomban elrendelte, hogy a fülemülét tüntessék ki az Aranypapucsrenddel, vagyis akasszák a nyakába az ő aranyhímes papucsát. De a fülemüle szépen megköszönte, s azt mondta, hogy ő már megkapta a maga jutalmát.

- Könnyet láttam a felséges császár szemében, ennél nagyobb jutalmat úgysem kaphatok! A császár könnye csodálatos erejű igazgyöngy. Bizony, gazdagon jutalmazta énekemet!

És tovább énekelt, szívet-lelket gyönyörködtetve.

- Milyen kacér ez a fülemüle! De igazán bájos - mondogatták az udvari dámák, aztán vizet vettek a szájukba, s ők is csattogni próbáltak, hogy fülemülének véljék őket.

Nagy sikert aratott a fülemüle a császári udvarban, még a lakájok és a komornák is elismeréssel nyilatkoztak róla, ami igazán nagy dolog, mert az ő tetszésüket a legnehezebb megnyerni. Egyszóval a fülemüle megcsinálta a szerencséjét.

Csakhogy most már a palotában kellett maradnia, külön kalitkájában. Napjában kétszer és éjszakánként egyszer kiengedték azért a szabadba, de tizenkét szolga kíséretében, akik selyemzsinórt kötöttek a lábára, s erősen fogták a zsinór végét: A fülemülének nem sok öröme tellett ezekben a kirándulásokban.

Másról se beszéltek a városban, mint a csodálatos fülemüléről, minden utca az ő nevével volt hangos, s ha két ember találkozott, az egyé így koszom rá a másikra: "Füle", az pedig így fogadta: "Müle". Aztán sóhajtottak, s egyet gondoltak. Tizenegy kofa a fülemüle nevére kereszteltette a gyermekét, de hiába, mert egyik sem tudott énekelni.

Egy napon csomagot kapott a császár. A csomagon egyetlen szó állott: "Fülemüle".

- Biztosan új könyvet írtak a mi nagyhírű madarunkról - vélte a császár. De nem könyvet talált a csomagban, hanem egy fülemülét - mesteri kéz művét, egy felhúzható madarat, amely az eleven mása akart lenni. De ez nem volt ám fakó ruhájú! Véges-végig gyémánttal, rubinnal meg zafírral rakta ki a készítője, s ha felhúzták, elénekelt egy dalt az igazi fülemüle dalai közül. Miközben énekelt, föl-alá billegett a farka, s csak úgy szikrázott rajta a sok arany meg drágakő. Egy kis szalag lógott a nyakában, s azon néhány szó: "A japán császár fülemüléje csak hitvány mása a kínai császár csodálatos fülemüléjének."

- Gyönyörű! - álmélkodott az egész udvar, s aki a fölhúzható madarat hozta, nyomban megkapta "A kínai császár fő-fülemüle-szállítója" címet.

- Énekeljen egyszerre a két fülemüle! Micsoda dalnokverseny lesz az! Intettek hát az igazi fülemülének, s fölhúzták a kulcsra járót - rákezdte mind a kettő. De a dalnokverseny bizony nem sikerült. Az igazi fülemüle a maga módján csattogta az énekét, a másik pedig rugóra járt.

- Nem ő a hibás - vette védelmébe a karmester. - Kitűnően betartja az ütemet, az én iskolám követője.

Aztán egyedül énekeltették a rugóra járó madarat. Éppen olyan sikert aratott, mint az igazi, sőt még nagyobbat, mert ez ragyogott is, mint egy drágalátos ékszer.

Harmincháromszor énekelte végig a maga dalát, s még csak el se fáradt. Az udvari nép reggelig is elhallgatta volna, de a császár végül az eleven fülemüle énekét áhította meg, s már inteni akart neki - de hová lett? Nem vette észre senki, amikor kiröppent a nyitott ablakon, vissza a tengerparti rengeteg erdőbe.

- De hát miért tette? - töprengett a császár, s az udvar népe szidta-gyalázta, hálátlan gonosznak kiáltotta ki a fülemülét.

- Azért a mi énekesünk mégis különb! - vigasztalták magukat, s a drágaköves madárnak harmincnegyedszer is el kellett énekelnie a dalát. Még mindig nem tudták megjegyezni, mert nehéz és cikornyás dallam volt; a karmester égre-földre magasztalta a gépfülemülét, s azt erősítgette, hogy nemcsak pompás külsejével, de belső értékével is túlszárnyalja az igazit.

- Mert higgyék el, uraim, s mindenekelőtt felséges császárom, az eleven fülemülénél sohasem lehet tudni, mit csinál a következő pillanatban, de a rugókra járó madárra mindig számíthatunk! Így meg így énekel és nem másképp! Meg lehet ismerni a szerkezetét, ki lehet nyitni, s akárki megláthatja, hogyan működnek benne a rugók, hengerek, kerekek.

- Mi is úgy véljük! - mondta az udvar, s a karmester engedélyt kapott, hogy az elkövetkező vasárnapon a népnek is bemutathassa a madár művészetét. A nép meg is hallgatta, s olyan jókedve kerekedett tőle, mintha sok teát ivott volna, mert Kínában attól lesznek pityókosak az emberek. Azt mondták: "Ó!" - és fölemelték fazéknyaló ujjukat, a mutatóujjat, s szaporán bólogattak. Hanem a szegény halászok, akik sokszor hallották az igazi fülemüle énekét, csak legyintettek.

- Szépen hangzik, meg kell adni, de hiányzik belőle valami, csak magunk se tudjuk, hogy mi.

Hanem az igazi fülemülét száműzték a kínai császár birodalmából.

A kulcsra járó madárnak a császár mennyezetes ágya mellett volt a helye egy díszes selyempárnán, körülötte hevertek az ajándékok, amelyekkel elhalmozták: aranyholmik, drágakövek. Még rangja is volt, magas udvari címe: "A legkegyelmesebb császár asztali énekese", s rangsorban bal felől a legelső volt. A kínaiak császárja a baloldalt tartotta az előkelőbb oldalnak, mivel az embernek a szíve is bal oldalon dobog, még ha császárnak születik is. A karmester huszonöt kötetes könyvet írt a csodálatos madárról, tudós és alapos munka volt, tele a legficamosabb kínai szavakkal, ezért mindenki azt mondta, hogy elolvasta, s meg is értette, nehogy ostobának tartsa őket a császár, és huszonötöt méressen rájuk.

Így folyt ez egy kerek esztendeig; a császár, az udvari nép meg a birodalom apraja-nagyja már betéve tudta a fölhúzható madár dalának minden kis cikornyáját, s így még jobban élvezték, mert vele együtt fújhatták, s ezt nem is mulasztották el. Már az utcagyerekek is azt énekelték: "Fü-fü-fü, iu-iu-iu!" És azt fújta a császár is napestig. Igazán gyönyörű volt!

Hanem egy este, amikor a császár mennyezetes ágyában fekve hallgatta a fölhúzható fülemüle énekét - sose énekelt olyan szépen, mint akkor! -, egyszer csak kattant egyet valami a madár gyomrában, aztán krrrr! A kerekek veszett iramban pörögtek a belsejében, s utána csönd lett. A madár megnémult.

A császár nyomban fölpattant az ágyából, s az udvari orvosért futott, de a madáron bizony az sem tudott segíteni. Akkor órásmesterért szalajtott a császár, s az, hosszas fejtörés és vizsgálódás után, megjavította úgy-ahogy a madár szerkezetét, de megmondta, hogy a fülemülét kímélni kell: a csavarjai elhasználódtak, s nem lehet kicserélni őket, mert nem biztos, hogy akkor is énekelne.

Nagy volt a szomorúság a császári palotában. A madarat esztendőben csak egyszer volt szabad felhúzni, s még ez is a halálát okozhatta. De a karmester elmondott egy ünnepi beszédet, a legnehezebb kínai szavakkal, kijelentette, hogy nem változott semmi, s ebben mindenki megnyugodott.

Teltek az évek, öt is elszállt, s akkor igazi mély gyász érte a kínaiak birodalmát; halálos beteg lett a császárjuk, akire voltaképpen nagyon büszke volt az egész nép. Az orvosok már lemondtak életéről, s a nép kiszemelte az új császárt; mindenki a palota előtt tolongott, s a főudvarmestert faggatta, hogy van a császár.

- Ph! - a főudvarmester csak ennyit szólt, és a fejét rázogatta.

Sápadtan és dermedt testtel feküdt a császár pompás, mennyezetes ágyában, udvara már halottnak hitte, s futott az új császár kegyeit keresni.

A komornyikok a palota tornácán súgtak-búgtak, a komornák kávé mellett ültek, ott pusmogtak. A termeket és folyosókat vastag szőnyegekkel terítették be, hogy fölfogják a léptek neszét; halotti csönd ülte meg a porcelán palotát. Pedig még élt a császár: mozdulatlan, gyolcsfehéren feküdt bársonyfüggönyös, aranybojtos ágyában. Magasan a feje fölött nyitva volt az ablak, s a holdvilág beragyogott rá meg a gyémántos madárra.

A szegény császár már lélegezni is alig tudott, úgy érezte, mintha valami ránehezedett volna. Kinyitotta a szemét, s akkor látta: a halál telepedett a mellére. Fejére tette már a császár aranykoronáját, kezébe ragadta aranyveretes kardját meg császári jogarát. A mennyezetes ágy függönyeinek redői közül különös arcok meredtek a császárra, rútak és vigyorgók, de szép, szelíd arcok is: ezek a császár hajdani jó és gonosz cselekedetei voltak.

- Emlékszel-e rám? - suttogta az egyik. - Hát énrám emlékszel-e? - kérdezte a másik. És meséltek neki annyit, hogy a császár homlokáról patakzott a veríték.

- Nem tudtam, hogy visszajöttök! - nyögte a szegény császár. - Zenét! Zenét! Kínai dobot, a legnagyobbat! - kiáltott fel. - Hadd harsogja túl a szavukat!

De a furcsa arcok tovább mondták a magukét, s a halál szaporán bólogatott akár egy igazi kínai.

- Jaj, zenét! zenét! - kiáltotta a császár. - Kedves szép aranymadaram! Énekelj, no, énekelj! Elhalmoztalak arannyal meg drágakővel, még aranyhímes papucsomat is a nyakadba akasztottam, énekelj hát, vigasztalj meg az énekeddel!

Hanem a madár csak hallgatott; hogyan is énekelhetett volna, amikor nem húzta föl senki! A halál pedig nem tágított, nézte a császárt, s körös-körül mélységes csend volt.

Egyszerre csak gyönyörűséges szép ének áradt be az ablakon. A hajdani fülemüle ült kinn egy faágon, a száműzött kis énekes: hírét vette, hogy a császár halálán van, s hozzáröpült, hogy énekével vigaszt és reményt adjon neki.

Csattogott, zengett a hangja, s ahogy énekelt, a függöny redőiben elhalványodtak az arcok, egyre frissebben áradt a vér a császár ereiben, s még a halál is felfigyelt a dalra, és biztatta a fülemülét: - Tovább, kicsi madár, tovább!

- Énekelek én, de csak ha visszaadod a császárnak aranyveretű kardját! Énekelek, de előbb a császári jogart is add vissza neki! Még tovább éneklek, ha a koronáját is visszaadod!

És a halál mind a hármat visszaadta egy-egy dalért, s a fülemüle tovább énekelt: a csendes temetőről szólt a dala, ahol fehér rózsák nyílnak, orgonabokrok illatoznak, s ahol a zsenge füvet az árvák könnyei öntözik. Olyan szépen énekelt róla, hogy a halál egyszerre visszakívánkozott a kertjébe, s hideg, fehér felhő képében kisuhant az ablakon.

- Köszönöm neked, égi madárkám! - mondott neki hálát a császár. - Ismerlek téged! Száműztelek birodalmamból, s te mégis megmentettél. Gyönyörű énekeddel elkergetted ágyam körül a rémeket, szívemről a halált. Hogyan jutalmazhatnálak meg érte?

- Én már megkaptam a jutalmamat! - mondta a kis fülemüle. - Könnyet csaltam a szemedbe, amikor először énekeltem neked, s ezt nem felejtem el soha. Ez az igazgyöngy az énekes legszebb jutalma. Most csak aludj, s frissen, egészségben ébredj! Én majd altatót énekelek neked.

S a császár álomba merült az édes énektől, gyógyító mély álomba.

Amikor jó erőben, egészségben fölébredt álmából, az ablakon beragyogott a nap. A lakájok, komornák, udvari emberek közül senki sem volt mellette - azt hitték, uruk már rég itt hagyta a földi világot. De a fülemüle nem hagyta el, ott ült az ágon, és énekelt.

- Maradj nálam mindörökre! - kérlelte akkor a császár. - Akkor énekelj csak, amikor jólesik, a kulcsra járó madaramat meg ezer darabra töröm.

- Azt ne tedd! - mondta a fülemüle. - Híven végezte kötelességét, megtette, ami tőle tellett. Tartsd meg továbbra is. Én úgyse rakhatok fészket a palotádban, mert nekem az erdő az otthonom. De eljövök hozzád, valahányszor magamnak is jólesik, ráülök erre a faágra, és énekelek neked, hogy felvidulj és eltűnődj énekemen. A boldogokról meg a szenvedőkről szól majd a dalom. Meg a sok rosszról és jóról, ami körülötted történik, de te nem tudsz róla. A madarat mindenüvé elviszi a szárnya, a szegény halász kalyibájába meg a paraszt kunyhójába is; eljutsz azokhoz is, akik messze vannak tőled és udvarodtól. Nekem drágább a te szíved, mint a koronád, pedig a korona megszentelt holmi. Ellátogatok majd hozzád, s énekelek neked, de egyet meg kell ígérned.

- Kívánj akármit! - kiáltotta a császár. - Teljesítem.

- Csak egyet kérek - mondta a fülemüle. - Ne mondd el senkinek, hogy van egy madarad, aki mindent elmond neked. Ha ezt titokban tartod, még boldogabb és szerencsésebb lesz az életed!

Azzal elrepült, vissza a tengerparti rengeteg erdőbe.

Beléptek az udvari emberek, hogy megnézzék halott császárjukat. Elhűlve álltak meg az ajtóban, amikor a császár rájuk köszönt: "Jó reggelt!"

A világ legöregebb sóbányája

.

Felső Ausztriában,Hallsattban található a világ legöregebb sóbányája, mely 7000 éves múltra tekint vissza.

A Hallstatti tó partján elterülő barokk kisváros Ausztria egyik legszebb helye.

A tó tengerszint feletti magassága 508 méter, hossza 8 kilométer, szélessége 2 kilométer, területe 8,5 négyzetkilométer, legnagyobb mélysége 125 méter.
Maga Hallstatt sokkal jelentősebb s híresebb város, mintsem lakosságának száma után elképzelhetnők: 1400 lakosa van. Egészséges, szélmentes klímája gyógyhellyé, üdülővé rendeli. Lakosai nagyrészt idegenforgalommal foglalkoznak, mivel az erdőművelés, a márványfaragás és a sóbánya nem sok embernek ad kenyeret. Ez a festői kisváros -- amelyet, ha az ember rátekint, valamiféle gyermeki kockajátéknak, egymás hegyére-hátára zsúfolt várépítő készségnek vélhet -- nevét, hírét  hajdani gazdagságát a sótól és sóból kapta. Az emberemlékezet határán jóval túl telepedett meg itt ember, hogy sót bányásszon. Az első ismert nép, amely a rómaiak előtt itt élt, a kelták s illirek népe volt. A "Hall" szó keltául sót jelent, amelyhez a germán "Statt" (hely, színhely) járult, e két elnevezésből lett egy, a mai.
Hallstatt házai olyan szorosan tapadnak egymáshoz, mintha attól tartanának, hogy vízbe sodorja őket a szél. Ennek azonban a térhiány az oka; a község különös fekvése folytán, terjeszkedni nem képes.
A tó környékét és a települést az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.
A városba egy közel egy kilométeres alagúton lehet bejutni. Az autókat kitiltották a belvárosból, de hely igazából úgy sem lenne a számukra.

Az alagút megépítése előtt a hegy és a tó közép épült város, szinte teljesen el volt vágva a külvilágtól. Néhány gyalogos ösvényen keresztül lehetett csak megközelíteni, de leginkább csak vízi úton, a Hallstatti tavon.
A császár is hajón érkezett Hallstattba, ami nemritkán elő is fordult. A Habsburg uralkodók ugyanis szükségét érezték, hogy látogatásukkal adjanak nyomatékot a sóbányászat jelentőségének.
A

bánya bejárat

második csuszda

Sóbánya Kaiserberg nevű része 2002 óta látogatható újra.
1734-ben találtak egy sót őrző holttestet, melyet a só konzervált, így teljesen épp maradt kb. ie. 1000-óta, és Mann in Salz néven vált ismerté.
Mielőtt belépnénk a bányába megkapjuk a kötelező védőfelszerelést, ami egy operál és egy védősisak. Ezután kezdődhet a valamivel több, mint egy órás bányalátogatás, ahol bemutatják a bánya történelmét és a sóbányászat rejtelmeit.
Két fából készült csúszdával juthatunk le a föld mélyébe a só tóig (aki nem mer lecsúszni, természetesen mehet lépcsőn is). A második egyben a hosszabb 64 méteres csúszda végénél egy automata fényképet készít az érkezőkről, mérve a sebességet (akár 50 km/h sebesség is elérhető), melyet természetesen meg is vásárolhatunk.


Forrás: Pethő Tibor - Szombathy Viktor:Ausztria (408. oldal) Panoráma, 1982  ISBN 963 243 065 7

Fotók: ausztriainfo.com

Hétévente változunk

Valóban igaz, hogy hétévente változunk?

A hetes számnak a mitológiában és a vallásos hagyományokban ősidők óta mágikus jelentést tulajdonítanak. Sok biológus és orvos vélekedik úgy, hogy az élőlények testi- és lelki folyamatai egyaránt hétéves ritmusban bonyolódnak.

A szerelmesek a hetedik mennyországban érzik magukat. Hófehérkét hét törpével hozta össze a sors. A szivárványban hét szín látható, és James Bond sem véletlenül lett 007-es ügynök. Sőt, Istennek is hét napra volt szüksége, hogy megteremtse a világot.

A hetes számnak a mitológiában és a vallásos hagyományokban ősidők óta mágikus jelentést tulajdonítanak. Sok biológus és orvos vélekedik úgy, hogy az élőlények testi- és lelki folyamatai egyaránt hétéves ritmusban bonyolódnak. A természettudósok, pszichológusok és filozófusok arra a megállapításra jutottak, hogy hétévenként mindenki egy fejlődési egységet él át.

Mintha az életet több kis életre lehetne felosztani. Az emberre - korának megfelelően - bizonyos feladatok hárulnak, nehéz szakaszokat kell átvészelnie, hogy aztán a következő ciklusban sikereket érhessen el.

A modern orvostudomány megdöbbentő felfedezésre jutott: az ember genetikailag programozott, hétnapos ritmus szerint él. Ez idő alatt változik a bőr hőmérséklete, a szívverés és a vérnyomás. A szervezet szövetei minden hetedik évben megújulnak. A Föld élőlényei nemcsak a térbeli adottságokhoz alkalmazkodtak, hat rájuk az éjszaka és a nappal, illetve az évszakok váltakozása, sőt az árapály-jelenség is.

A legtöbb ember nem tulajdonít jelentőséget a hétéves ciklus befolyásának, pedig szembetűnő aktivitás figyelhető meg az egyes periódusokban. Hétéves korban esnek ki a tejfogak, s nőnek ki a maradók. Ez idő alatt a gyermek csecsemőből iskolássá fejlődik. Nagyjából 14 évesen éri el a pubertáskort: a lányoknál megkezdődik a menstruáció, a fiúk férfiasabbak lesznek. 21 évesen befejeződik a tinédzser-kor, az ember felnőtté válik. 28 évesen eléri a teljes testi-lelki érettséget, ebben az életkorban házasodnak és vállalnak gyermeket a legtöbben. 35 évesen többnyire a családé a főszerep, míg 42 éves korban újra visszatér a karrier iránt érzett fokozott érdeklődés. Körülbelül a hetedik ciklus után - 49 évesen - veszi kezdetét a férfi/női klimax, majd 56 évesen az emberek önmagukkal kezdenek el mélyebben foglalkozni.

Már az ókori görögök is hétéves szakaszokra osztották fel az életet. Hippokratész tanítása szerint "a hetes szám uralja a betegségeket és mindent, ami a testben pusztulással kapcsolatos".

Gyógyszeres kezelés nélkül a betegségek is hét szakaszban zajlanak: a hetedik, a tizennegyedik és a huszonegyedik nap a legveszélyesebb - állítják az orvosok. És ki ne tudná, hogy gyógyszerrel vagy anélkül minden megfázás nagyjából hét napig tart? Egy új tudományág, a kronobiológia kutatói bebizonyították, hogy minden cselekedet a genetikailag belénk programozott testritmussal van összefüggésben. Igaz, a növényekkel és az állatokkal ellentétben az ember egy ideig ellen tud szegülni személyes bioritmusának, a szervezet azonban bizonyos idő elteltével lépést tart vele.

mok.hu nyomán

Thomas Jefferson

Thomas Jefferson (1743-1826) a korabeli Amerika egyik legrendkívülibb személyisége volt, pedig ez a kor bővelkedett  kitűnő koponyákban, hogy Jefferson kortársai közül csak George Washington, Benjamin Franklin. Alexander Hamilton, James Madison, John Adams és

Thomas Paine nevét említsük. Közülük is kiemelkedik Thomas Jefferson, az amerikai történelem legnagyobb horderejű dokumentumának, a Függetlenségi Nyilatkozatnak a szerzője. Ez volt -- elnökségétől eltekintve -- pályafutásának csúcsa, sokoldalú közületi tevékenységének tetőpontja. Apja dohányültetvényes, békebíró és a milícia ezredese volt, aki csaknem 300 holdas birtokát még igen egyszerűen, egy hatalmas hordó barackpálinkáért vásárolta. Thomas Jefferson, apja egyik elhalt barátjának fényűző kúriáján nevelkedett. Jogot tanult, és ifjan kezdett politikával foglalkozni. Huszonhat éves korában képviselő lett a "House of Burgesses"-ben. Emellett behatóan foglalkozott művészetekkel, irodalommal és tudományokkal. Muzsikált, eredetiben olvasta a görög és latin klasszikusokat, maga tervezte és építette varázslatos és világhírűvé vált udvarházát, Monticellót, amely hosszú évtizedekig a legműveltebb szellemek találkozóhelye volt. Innét áramlott ki buzdító, oktató és vitatkozó leveleinek végeláthatatlan folyama (számuk élete végén 18000-re emelkedett); ezekben a leghaladóbb eszméket hírdette a négerkérdésről (jóllehet ő maga is tartott még rabszolgákat), a vallásról (a vallásszabadságért, állam és egyház szétválasztásáért harcolt egész életében), az indiánkérdésről. A delaverekhez, a mohikánokhoz és a munrikhoz intézett levelében ezt írja 1808-ban: "El fogtok vegyülni velünk házasodás révén, véretek a mi ereinkben csörgedezik majd, s általunk terjed el ezen az óriási szigeten" -- fantasztikus gondolat az ő korában, mert egyáltalán nem jelképesen értette. S mindezt egy vad országban, ahol alig voltak járható utak, ahol a népesség többsége gerendakunyhókban lakott, mokaszint és szőrmesapkát hordott, háziszőttes ruhát viselt, a legtöbben még írni sem tudtak!
Öregkorában anyagi nehézségei támadtak; meg kellett válnia könyvtárától. 23000 dollárért eladta a Kongresszusnak; ez lett az alapja a Kongresszusi Könyvtárnak, amely ma a világ egyik legnagyobb könyvtára. Ráadásul még Monticellót  is veszély fenyegette. A városok erre önkéntes pénzgyűjtést kezdeményeztek, s így megmentették a nagy öreg udvarházát.
Még egyszer megkoronázta életművét a Virginiai Egyetem alapításával, amelynek megnyitásakor nyolcvankét évesen elnökölt. Röviddel ezután megszövegezte saját sírfeliratát: " Itt nyugszik Thomas Jefferson, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a virginiai statutum szerzője, a Virginiai Egyetem atyja." 1826. július 4-én halt meg -- pontosan azon a napon, amelyen ötven évvel előbb kihirdették az általa fogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez a nap az amerikai nép nemzeti ünnepe.



Forrás: C. W. Ceram: Az első amerikai - Az Észak-Amerikai régészet regénye (12-14. oldal) Gondolat, Budapest 1979 ISBN 263 280 606 9

A növényfajok védelme

Mennyivel szegényebbek lennénk, ha erdőn-mezőn nem nyílna több virág, ha településeinket nem fogná közre fasorok zöldje, ha domb- és hegyvidékeink kopáran fogadnák azt, aki ott üdülni vágyik! Annyira mindennapos a növényvilág jenléte -- úgy is, mint élelmiszerforrás és oxigéntermelő asszimilációs felület, s úgy is, mint természeti környezetünk nélkülözhetetlen része --, hogy emberi környezetünk elképzelhetetlen nélküle. Pedig a technikai civilizáció, az urbanizációs fejlődés, a demográfiai robbanás, a kémiai szerek

magyar kikerics Colchicum hungaricum

mértéktelen és óvatlan használata világszerte egyre inkább háttérbe szorítja, csökkenti vagy megsemmisíti a természetes növénytakarót, minőségileg egyre szegényíti a flórát, egy-egy földrész vagy ország, illetve táj növényfajainak együtteseit. Különösen visszaszorulóban vannak a nedves élőhelyek (mocsarak, láp-és forrásrétek, magasságos növénytársulások), a homoki és a a mészkerülő gyepek, egyre több növényfaj neve mellé kerül oda a kipusztulást vagy veszélyeztetettséget jelző kereszt.
A flóra Európa szerte, sőt világméretekben észlelhető rohamos elszegényedése az utolsó ötven évben --, s azon belül is a legutóbbi két évtizedben -- olyan méreteket öltött, hogy magára vonta nemcsak egyes tudományos körök, hanem az  állami és nemzetközi szervezetek figyelmét is. Különösen az iparilag fejlett tőkés országokban (ahol a károsodás nagyobb) vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a bennszülött, vadon termő növényvilág veszélyhelyzetbe került. Így Nagy-Britanniában az angol flóra 1500 őshonos fajából 1971-ig 20, majd 1977-re 26 faj teljesen kipusztult. Hollandia 1300 őshonos növényfajából 55 halt ki, és további 429 fajt fenyeget a végleges pusztulás (1956). Belgium hasonló számú flórájából 59 faj veszett ki, és 72 faj áll kihalás előtt (1972). A Német Szövetségi Köztársaságban a terület 1750 virágos és edényes virágtalan növényéből 453 faj, a flóra 26%-a vált ritkává és 7 faj tűnt el (1971). Svájcban  legsúlyosabb a helyzet Aargau kantonban, ahol 1300 fajból 200 már kihalt, további 450 faj ritkává vált (1971). Ausztriában, a hazánkkal határos Burgenland tartomány fajai közül 22 pusztult ki, 71 áll közvetlen kihalás előtt, 183 faj pedig erősen veszélyeztetett (1978). Bulgária gazdag flórájából 95 faj, Csehszlovákiában 62 faj, Lengyelországban 38 faj, Romániában 119 faj, a Szovjetunió európai részén 578 faj szerepel a védelemre szoruló, ritka fajok jegyzékén (1976). Hazánkban ez idő szerint 17 (illetve 19) őshonos faj tűnt, ami a teljes flórának majdnem 1%-a (1977), de mintegy további 420 faj, a flóra 25%-a van veszélyhelyzetben, illetőleg szorul többé-kevésbé védelemre.
A kiragadott és riasztó számok indokolják, hogy a flóra veszélyeztetett tagjainak védelmében az egyes országok és a nemzetközi szervezetek egyaránt számos hatékony intézkedést foganatosítsanak. Az intézkedések sorában nagyon jelentős volt a második Európai Nemzetközi Konferencia brüsszeli ülésszaka (1976), amely elrendelte a védendő növényfajok számbavételét, és ajánlásokat fogadott el a veszélyeztetett fajok védelmére. Jelentős szerepet tölt be ezen az UNESCO mellett működő IUCN szervezete (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources = Védett Növényfajok Bizottsága), amely többek között szervezi és nyilvántartja Európa (és más földrészek) kihalt, veszélyeztetett, illetőleg ritka növényfajait. Ezt a célt szolgálják a "Red data book" és a "Rote Liste" (ún. Vörös Könyvek)  összeállítások, amelyek országonként egyre nagyobb számban látnak napvilágot.


Írta: Csapody István: Védett növényeink ( 7-8. oldal) Gondolat, Budapest 1982 ISBN963 281 066 X