2009. március 7., szombat

Weöres Sándor: Tíz lépcső





Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.


Forrás


Antoine de Saint-Exupéry: A szeretetnek meg kell lelnie tárgyát






A szeretetnek meg kell lelnie tárgyát.
Én csak azt mentem meg, aki szereti ami van, és akit jól lehet lakatni.
Ezért zárom be az asszonyt is a házasságba, és parancsolom meg, hogy a házasságtörő asszony megköveztessék. Persze, megértem szomját, és azt is, hogy milyen hatalmas az a jelenlét, amelyre hivatkozik. Tudok olvasni benne, amint ott könyököl a látóhatár nyílt
tengerétől mindenfelől körülzárt teraszon, amikor az este lehetővé teszi a csodákat, és mint valami magányos hóhérnak, ki van szolgáltatva a szerelem kínjának.
Érzem, hogy teste egy merő verdesés, mint a homokra kivetett pisztrángé, és mint az a tenger emelkedő árját, úgy várja ő a kék köpönyeges lovagot. Hívását az egész éjszakának kiáltja oda. Bárki bukkanjon elő, az fog felelni a hívásra. De ő hiába megy köpenytől köpenyhez, nincs férfi, aki kielégítse. Az enyhülésre váró part hívja így a tenger hullámainak áradását, a hullámok meg örök egyformasággal követik egymást.
Egymás után halnak el. Ugyan mire lenne jó törvényesíteni a férjcserét: aki mindenek felett a szerelem várásába szerelmes, sohasem fogja megismerni a találkozást. . .
Én csak azt mentem meg, aki meg tud valósulni, aki képes háza belső udvara körül szerveződni, ahogyan a cédrus is a magja körül épül fel, és a saját határai között találja meg kibontakozását. Azt mentem meg, aki elsősorban nem a tavaszt szereti, hanem egyik vagy másik virág belső rendjét, amelybe a tavasz bezárkózott. Aki nem elsősorban a szerelmet szereti, hanem azt az arcot, amelyet a szerelem öltött magára.
Ezért kergetem el, vagy szedem szigorúan ráncba azt a feleséget, aki elábrándozik este. Határokat szabok neki, körülbástyázom a tűzhelyével, a vízforraló edényével meg az aranyozott réztálcával, hogy együttesük segítségével, rajta keresztül, lassanként felfedezzen magának egy felismerhető, megszokott arcot, egy csak itt derülő mosolyt. És számára majd ez jelenti Isten fokozatos megjelenését. Akkor aztán gyermeke hangos sírással kéri, hogy szoptassa meg, a kártolásra váró gyapjú ingerelni fogja az ujjait, a parázs pedig követelni a neki kijáró gerjesztést. És ettől fogva már foglyuk lesz, hajlandó szolgálni őket.
Én az vagyok, aki urnát épít az illat köré, hogy ne szálljon el. Én az aprólékos munka vagyok, amely nagyra növeli a gyümölcsöt. Az vagyok, aki kényszeríti az asszonyt, hogy arcot öltsön magára és létezzen, hogy aztán később az ő nevében Istennek ne egy ilyen szélben szertefoszló gyenge sóhajt adjak át, hanem odaadó buzgalmat, gyengéd szeretetet, egyéni szenvedést...

Forrás: Gondolkodó



2009. március 6., péntek

Rajnai Lencsés Zsolt: A mély ember, mindig többet szenved





Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző az egyénre, akkor maga az ember is felszínes.

Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen. Hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.

Ebből fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkű és morálisan igényest sok minden.

Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így gondolkodik: "Túl komolyan veszel mindent", s a mély, nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, ő is értené, s nem beszélne így.

Ugyanis a felszínes ember lényegéből fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély.
A mély viszont szükségszerűen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel.

Szenved, mert:
- lényegéből fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség.

Tehetetlen mert:
- amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember...

Ezért ha mély ember vagy, és teheted, sose barátkozz felszínes emberrel, mert ha megszereted, hihetetlen mennyiségű szenvedést zúdít rád akaratlanul is, - no nem azért mert gonosz -, hanem azért, mert felszínes.

Ha mégis belebonyolódtál egy ilyen kapcsolatba, és küldetés tudattal rendelkezel (és elég erős is vagy ehhez) megpróbálhatod felfogni úgy a helyzetet, hogy az a feladatod, hogy segítsd a felszínest mély emberré válni, de előtte mérlegeld, hogy tényleg elég erős és bölcs vagy-e a feladathoz.
Ha az vagy, rendkívüli adottságaid vannak, mert
a mély lelki tartalom + szellemi magasság + erős lelki állóképesség a legjobb kombináció.
Ha döntöttél, légy elkészülve rá, hogy elviseld a nemtörődömséget, a közönyt, a felületességet, a köztetek törvényszerűen húzódó falakat, egyszóval mindazt a lelki ürességet, amit türelmes munkával "gazdagon termővé" akarsz teremteni.

Ha viszont rosszul döntesz, és alkalmatlan vagy a feladatra, csak szaporítani fogod lelki kínjaid, és sem rajta, sem magadon nem segítesz.
"Akkor még mindig ott hagyhatom" - mondhatod erre.
Ez igaz, de ebben az esetben morálisan elmarasztalható vagy, hiszen Saint-Exupery is leírta már a Kis Hercegben, hogy "ha megszelídítetted a rókát, már felelősséggel tartozol érte", másrészt meg nem is biztos hogy képes leszel a szakításra, mert ha gyenge ember vagy (hisz ezért adtad fel a harcot), akkor megtörténhet, hogy a kötelek elvágására is gyenge leszel...

Fontos tehát, már az elején jól mérlegelni!

Mert ha mélységed miatt zavar a másik felszínessége és emellett még arra is alkalmatlan vagy, hogy elviseld vagy megjobbítsd partnered, (szerelmed, barátod, ismerősöd), akkor semmiképpen sem szabad belemenned ilyen kapcsolatba, különben elviselhetetlen kínok várnak rád....

{Forrás: zsolo}


2009. március 5., csütörtök

SZERETTEM






Szerettem. Élni nagyon szerettem,
és amikor a zöld pázsiton hevertem,
kinyílt a lelkem Te utánad.

Szerettem a szelet, mely szellővé fárad
a fák gallyába keveredetten,
és az orkánt is szerettem.
Szerettem az apró virágot
melyben a méh egész világot
vél magának, az akácfát,

a friss gyümölcsök héja hamvát,
a gyenge fűszálon sétáló

kis bogárkát, a felszálló
lepkék szárnya himporában
sugárzó napot, s a korábban
beköszöntő alkony végső fényeit.

Szerettem a lányok kőnnyeit,
az alattuk ragyogó mosolyt,
amint az titkon bujdokolt,
és meghúzódott a száj szögletében.
Szerettem sétálni az éjben
egyedül, árván, merengőn,
könnyet sírni a szenvedőn,
és nevetni minden részegen.
Szerettem nézni a képeken
elrejtőzött égi szépet,
az erősen húzni merészelt
színes ecsetvonást.
Szerettem a muzsikálást,
a cigányszót
-- andalítót --,
Debussy, Bartók rímeit,
Chopinnek pasztel színeit;
a versben bújkáló zenét,
és minden, minden költeményt.
Szerettem a Semmit és az Istent,
de, hogy a könnyem forrón csöppent
s a többiek gyáván kinevettek:
most már csak Téged, és titkon szeretlek.

Forrás: The Ursine Circle


Dánia: Irodalom





Az önálló irodalmi műveltség kezdete – latin nyelven – a XII-XIII. században jelent meg. A kolostori történetírás Saxo Gammaticus (kb.1140-kb.1208) művészetében csúcsosodik ki.

Az anyanyelvi írásbeliség csak a XIV. században vált gyakorlattá. Az első dán nyelvű kézirat a még mindig rúna írásos törvényeket tartalmazó Codex runicus (1300). Ebben a korszakban született P. Laale szólás- és közmondásgyűjteménye. Bővebben erről a témáról.

A barokk korszak sajátosan északi, lutheránus. Fő képviselője Thomas Kings (1634-1703) allegorikus ünnepélyes költészete, mely a vallásosság utolsó nagy dán kifejeződése.

A XVIII. század a dráma virágkora. Az időszak kimagasló alakja Ludvig Holberg (1684-1745). Ő tekinthető a dán színjátszás alapítójának.

A romantikus költészet legnagyobb alakja Adam Ochlenschlager (1779-1850).

A kor és egyben Dánia máig leghíresebb alkotója Hans Christian Andersen (1805-1871). Meséin világszerte gyermekek milliói nőttek fel. Kevésbé ismert drámai próbálkozásai is jelentősek. Szülőháza ma múzeum.

A XX. század első felében néhány dán író nemzetközi elismerésben részesült. Henrik Pontopiddan és Karl Gjellenup 1917-ben irodalmi Nobel-díjat kaptak. A századelő kiemelkedő költője Johannes V. Jensen (1873-1950) 1944-ben részesült ebben az elismerésben.

A múlt század kiemelkedő dán írói közé tartozik Karen Blixen (1885-1962) (dán oldala). Művei: A halhatatlan történet, Babette lakomája , Téli regék , Volt egy farmom Afrikában. Életét a Távol Afrikától című film dolgozza fel.

Martin Andersen Nexö (1869-1954) a XX. század külföldön legismertebb dán írója. Művei: Ditte, az ember lánya, Hódító Pelle , Keserű-édes ifjúság.

Kortárs íróik: Leif Pandemo, Peter Höegh és Piet Hein.


Forrás: EU-25


Elekes Ferenc: Svédek









Messze ment barátom mondja,

küldjek verset, ha vannak benne svédek.

Hogy neki mire van gondja,

én nyomát keresem a tévedésnek.

Küldhetnék, ezen ne múljék,

ide rakhatnék egy egész svédasztalt,

egy emléket, mit őrzök még,

talán azért, mert engem nem marasztalt.

Egy képeslapot küldök én,

arról a tájról, ahol megszülettem,

ma is ott csüngök köldökén,

úgy látszik, jól összeforrtunk, mi ketten.

Falunk is megér egy misét,

tornyok tűivel van beoltva az ég

és mégis legyöngült vidék,

köröznek fölötte termopán-igék.

A nyár nálunk is génkezelt,

előre jelezte rég a horoszkóp,

olyan volt, mint egy ékezet,

a mennyezetről lelógó gonosz pók.

Sokszor csak egy kép, mi átjár,

értelmét föl nem foghatom, se a célt,

jövőnket mért mások gyártják,

hisz nem ők találták föl a svédacélt.

Erdőről fát hoz egy megroggyant szekér,

gazdája pöttöm, mogyoró,

a számtáblát olvasom, míg tüzet kér :

vévévé pistuka pont ro.


Forrás: Feriforma

A Webmester megjegyzése: Elekes Ferenc, az általam igen nagyra becsült marosvásárhelyi, író, újságíró, költő Barátom, hetekkel ezelőtt tett írásbeli beleegyezése alapján bátorkodom a saját weboldalán közzétett remekbeszabott írásait után közölni! Az író weboldalát lásd fentebb! Itt szeretném felhívni kedves olvasóim figyelmét a Feriforma című weboldalra!


1326 Március 5. (683 éve történt)








Megszületett I. (Nagy) Lajos magyar király (egyidejűleg Lengyelország királya), az első európai uralkodó, akinek serege nagy győzelmet aratott a törökök felett.

I. Károly (Róbert) és Erzsébet lengyel hercegnő gyermekeként két bátyja korai halála ut
án, 3 éves korában trónörökös lett. A nyilvánosság előtt 1335-ben, a visegrádi kongresszuson szerepelt először, majd megkapta az "Erdély hercege" címet. Apja halála után, 1342. július 16-án lépett trónra, és július 21-én koronázták királlyá Székesfehérvárott. Jelentős befolyást gyakorolt a kormányzására erős akaratú anyja. 1345-ben meghódolásra kényszerítette Horvátországot, 1346-ban a Velencei Köztársaság ellen indított - majdnem haláláig tartó - háborút, amelyben időnként alulmaradt. 1358-ban megkapta egész Dalmáciát, a szigetekkel együtt. Érvényesíteni akarta a magyar Anjouk itáliai trónigényét, valamint megbosszulni öccse, András herceg meggyilkolását, így 1347-48-ban és 1350-ben is személyesen vezetett hadjáratot Nápolyba Johanna királynő ellen. Végül 1352-ben véglegesen feladta itáliai terveit. Több hódító hadjáratot vezetett a Balkán félszigetre, végül sikerült Szerbiát a vazallusává tennie. A Keleti-Kárpátokon túl is viselt hadat. Nagybátyjával, III. Kázmér lengyel királlyal többször részt vett a litvánok és a tatárok elleni hadjáratokban. 1370-ben, Kázmér halála után megörökölte a lengyel trónt, ahol először anyja, majd Oppelni László herceg kormányzott. 1372-ben oroszországi vajdaság néven birodalmához csatolta Halicsot is. 1377-ben, az európai uralkodók közül elsőként délre küldött serege nagy győzelmet aratott I. Murád szultán serege fölött, és egy évtizedre megállította a törököket. 1378-ban Mariazellben templomot építtetett a győzelem emlékére, valamint a magyar zarándokok által rendszeresen felkeresett aacheni kápolnát is gazdagon megajándékozta. A magyar királyok között leginkább ő képviselte a lovagi eszméket, uralkodása idején nagyobb mértékben terjedtek el a lovagi szokások, a Szent László- és a Nagy Sándor-kultusz. 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet. Élete utolsó éveiben a leprához hasonló betegségben szenvedett, amelyet türelemmel és keresztényi alázattal viselt. Az általa építtetett Katalin-kápolnában temették el Székesfehérvárott.

Forrás: ezenanapon.hu






IOANNÉSZ: AZ ISTENI IGE



Kezdetben volt az Ige
és az Ige Istennél volt,
mert Isten volt az Ige:
Ő volt kezdetben az Istennél.

Minden Ő alatta lett

és nélküle semmi sem lett,
ami lett.


Benne élet volt,
és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl.


Jött egy ember, akit Isten küldött,
János volt a neve.
Azért jött, hogy tanúságot tegyen,
tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság,
hanem (azért jött),

hogy tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság,
hanem (azért jött),
hogy tanúságot tegyen a világosságról.

Az igazi világosság,
amely minden embert megvilágít,
a világból jött.
A világban volt,
Őáltala lett a világ,
mégsem ismerte föl a világ.

Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott,
hogy Istán fiaivá legyenek,
azoknak, akik hisznek nevében,
akik nem a vér, vagy a test vágyából,
nem férfi akaratából,
hanem Istenből születtek.

Az ige testté lett,
és köztünk élt.
Láttuk dicsőségét,
akit kegyelem és igazság tölt be,

János hangos szóval tanúságot tesz róla:
"O az, akiről hírdettem:
Aki nyomomba lép, nagyobb nálam,
mert előbb volt, mint én."

Mindnyájan az Ő teljességéből kaptunk,
kegyelmet kegyelemre halmozva.
A törvényt Mózes közvetítette,
a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által valósult meg.

Istent nem látta soha senki,
az egyszülött Isten,
aki az Atya keblén nyugszik,
Ő nyilatkoztatta ki.

Békés Gellért fordítása

Forrás: Görög Költők Antológiája,662-663.oldal, A Világirodalom Klasszikusai
Európa Kiadó, 1982.



2009. március 4., szerda

Aforizmák, szállóigék IV.






Ismeretlen óegyiptomi elbeszélő


1. Ha az igazság tavára szállsz, s azon hajózol kedvező széllel, és vitorlád

nincs megfosztva vásznától, hajód nem lesz lassú ...

2. Semmisítsd meg a hazugságot, adj létet az igazságnak, sújtsd a gonoszságot a földre ...

3. Nem rossz dolog-e a mérleg, amely ferde, a mérlegnehezék, amely eltéved, az igaz emer, aki megtéved?

4. Vigyázz arra, hogy az örökkévalóság közeledik. Óhajts hosszan élni ...

5. Ne válaszolj rosszal a jóra, ne tedd egyiket a másik helyére.

6. Ne építs a holnapra, mielőtt eljött volna, nem lehet tudni, mi rosszat hoz!

7. Ne dühöngj amiatt, ami nem jön, ne örvend amiatt, ami nem történt meg! A türelem meghosszabbítja a barátságot, és megsemmisíti a megtörténtet ...

8. ... az igazság az örökkévalóság számára van, és ez alvilágba száll azzal, aki cselekedte. Amikor eltemetik, és a föld egyesül vele, neve nem töröltetik el a földön, megemlékeznek róla a jó miatt az isteni szavak számbavételekor.

9. Ne legyen arcod vak annak, akire nézel ...

10. Cselekedj annak érdekében, akiszámodra cselekszik.


Forrás: Bölcsességek Könyve - aforizmák, szállóigék, 17-18.oldal.
Gondolat Kiadó, 1982



IBSEN, HENRIK: MAGYAROKHOZ

(fordítás)


Suhanó sóhajtás és halálos hörgés nyomta el
a gyilkos csatazajt, és most, elhalt a roham, a hajrá!

Gyászmagyarok robognak némán álomparipákon
"Meghalt Magyarország, leütve hever ott, barátom!"

A hősöket most barbár bitangok tépik s a tábor

fölött lapulva áll a garázda, gyilkos diktátor.

Ujjonganak a vérben zsarnokok; "mi győztünk" -- mondják --

"erőnkkel levettük e földről a szabadság gondját".

Szerencsétlen ország, elhullott mindörökre véred,
s a vértanúknak glóriáját mindhiába kéred.

Európa, minek reménye voltál, gyorsan feled,

aranyért fut, üzlet után, és eleszi kenyered;

s keselyűi tested tépik. De hajnal bíborára

majd halott hősök emelkednek a kakas szavára.

Mindnyájan átkelnek a Rajnán, Elbán és Visztulán,

akik vérüket ontották a zsarnokság vérpadán.
És ha a jövő újra támad és egy fal meginog
talpazatok megrendülnek és ledűlnek zsarnokok,

dicső név lesz a magyar név, szívet megdobogtató,

úgy száll a seregek előtt majd mint büszke induló!

To. 1990.


Forrás:
The Ursine Circle