Ápolók nemzetközi napja - 2017

Minden év május 12-én ünneplik világszerte az Ápolók Nemzetközi Napját annak emlékére, hogy 1820-ban e napon született Florence Nightingale, brit ápolónő, a

modern ápolóképzés kiemelkedő alakja. Munkássága révén maradandót alkotott, de fontos megjegyezni, hogy magyar szempontból is van mire büszkének lenni e napon! Brit kortársát megelőzve Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga szintúgy korszakalkotó munkásságot végzett, megalapozva az ápolásét, mint szakmát.
E fontos nap alkalmából a Magyar Ápolási Egyesület valamennyi ápolót szeretettel és tisztelettel köszönt. Az emlékezés mellett ugyanakkor további fontos teendőkre is felhívják a figyelmet, többek között arra, hogy az ápolásba történő befektetés javítja a népesség egészségi mutatóit.
Emlékeztetnek, hogy a svájci székhelyű Nemzetközi Nővértanács (ICN) olyan esettanulmányokat kért a világ különböző országaiban dolgozó ápolóktól, amelyek adatokon alapulva mutatják be a fenti elmélet helyességét, illetve annak az egészségügyre, gazdaságra vonatkozó hatásait. Szólnak továbbá a világszerte jelenlévő, ápolókat érintő krízisről is, tudniillik, hogy a szakma képviselői sokszor (anyagi vagy munkakörülményeket érintő) különféle megfontolások miatt elhagyják hazájukat, hogy másutt találjanak munkát, így a többi ápolóra nagyobb teher hárul a betegek gondozásában.
A tanulmányok kiemelték, hogy az ápolók személyes tevékenységükkel hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez, előmozdítva ezzel a gazdasági lehetőségek fejlesztését, szakmai szempontból pedig az emberségesség példájaként szolgálhatnak világszerte.
Florence Nightingale gondolatait idézve: „Meg kell nemesíteni ezt a hivatást a szenvedő betegek ezrei érdekében. Az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen a szenvedőnek enyhülést, a haldoklónak könnyebbséget, a gyógyulónak életet ad. De szent és tiszta hivatássá csak az emberszeretet teheti."
Emellett továbbra is le kell küzdeni a világ országainak eltérő gazdasági erejéből adódó azon problémákat, amelyek az ápolókat pályájuk elhagyására, vagy idegen országbeli munkavállalásra késztetik; minden kormány felelőssége, hogy megfelelő alternatívát kínáljon ápolóinak, valamint az ápolói utánpótlást biztosító fiataloknak annak érdekében, hogy a nemzetek eltérő ápolási szükségleteit megfelelő létszámú, szakmailag felkészült, társadalmilag elismert, hivatásukat szerető szakemberek láthassák el!
Különös jelentősége van 2017-ben ezeknek a gondolatoknak, hiszen Kossuth Zsuzsanna az 1848-49-es szabadságharc főápolójaként példát mutatott emberségességből, azzal, hogy a harcok során megsebesült minden katona ellátásáról gondoskodott, függetlenül attól, hogy a segítségre szoruló milyen egyenruhát viselt.

Florence Nightingale (1820-1910): az ápolási szakma, illetve az ápolási oktatás megteremtőjeként ismerik világszerte. A krími háború ideje alatt a nővéri ügyelet ellátásával bízzák meg, munkájának köszönhetően (jobb higiéniai viszonyok, korszerűbb felszerelés, gördülékenyebb adminisztráció, jobb élelmezés, lelki segítség) a halálozási arány rövid idő alatt 42-ről 2 százalékra csökken.
Hazatérve hősként fogadják, ő pedig hírnevét felhasználva az ápolási szakmai jobbá tételéért száll síkra, a kapott adományokból nővérképző intézményeket alapít. Felismerte többek között, hogy a beteg jobb gondozást kap családja körében, emiatt látogató ápolói szervezeteket alapított.

Kossuth Zsuzsanna (1817-1854): a magyarországi ápolás szervezett keretek között történő megteremtőjét ismerhetjük benne. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt bátyja, Kossuth Lajos országos főápolónővé nevezi ki, hiszen a hadakozások alatt nyilvánvalóvá vált a sebesültek nem megfelelő ellátásának problémája.
Rövid idő alatt csaknem 80 tábori kórházat állít fel, ahol egyaránt ápolja a honvédeket és az ellenséges katonákat. Javít az ellátási, felszerelési, valamint a higiéniai körülményeken egyaránt, ezzel a tevékenységével csaknem 8 évvel megelőzve angol kortársát. A szabadságharc bukása után elhagyni kényszerül hazáját és végül száműzetésben, New Yorkban hal meg, mindössze 37 évesen.
Amikor tehát az Ápolók Nemzetközi Napjára emlékezünk, jusson eszünkbe, hogy nem csak külföldi, hanem hazai személyiségek is kapcsolódnak e hivatás megteremtéséhez, emiatt pedig még inkább fontos a szakma és a közvélemény számára ez a nap.

Európai Nővéregyesületek Szövetsége (EFN)

Az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából az EFN arra szólítja fel a nemzeti kormányokat, hogy hagyjanak fel az ápolók leminősítésével és az állampolgárok életének kockáztatásával megtakarítások érdekében!
Az Ápolók Nemzetközi Napját az ICN kezdeményezésére 1965 óta ünneplik világszerte minden év május 12-én, Florence Nightingale születésnapján. Az esemény az ápolók felbecsülhetetlen munkájáról hivatott megemlékezni. Ez az egészségügyi szektoron belül a legnépesebb foglalkoztatási csoport, amelynek tagjai az év 365 napján 24 órán keresztül gondoskodnak a betegek ellátásáról. De ha rápillantunk az ápolók helyzetére az EU-ban napjainkban, van-e vajon okunk ünnepelni?
Noha a Tanács következtetései a betegek érdekeit szolgáló innovációról szóló 2014-es jogszabály felismerte, hogy „az egészségügyi innovációk hozzájárulhatnak a polgárok, illetve a páciensek egészségéhez és jólétéhez... azáltal, hogy hatékonyabbá tehetik az egészségügyi ágazatbeli munkaszervezését, irányítását és nyomon követését, valamint javíthatják az egészségügyi személyzet munkakörülményeit", az EU tagállamainak nemzeti kormányai folyamatosan csökkentik az egészségügyre szánt költségvetésben az ápolók fizetését, az ápolók számát, ezzel veszélyeztetve az egészségügy színvonalát és a betegek biztonságát.
Továbbá több EU-tagállamban (például Málta, Ciprus, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, az Egyesült Királyság), a 2013/55/EU Irányelvben említett általános ápolókat olcsóbb, alacsonyabban képzett és alacsonyabb fizetésért dolgozó ápolókkal váltják fel, akik az említett Irányelvnek ellentmondva az okleveles ápolóktól kiszervezett feladatokat látják el, ezzel megakadályozva, hogy a képesített ápolók a szakmai képesítés kölcsönös elismerésére alapozva szabadon mozoghassanak az EU-ban. Az EFN ezért nincs meglepve, hogy az 55. Irányelv megsértése okán jogsértési eljárások indulnak. Szerencsére az ápolók bízhatnak az EU törvényhozásában, mely mindent megtesz azért, hogy az ápolói szakma ne szenvedhessen ilyetén kárt.
Így az Ápolók Nemzetközi Napján, az EFN felszólítja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot arra, hogy támogassák a betegápolást, mint hivatást, becsüljék meg a 3 millió ápolót az EU-ban, akiket ugyan az állampolgárok elismernek, de a politikusaik nem.
Az ápolók büszkék hivatásukra és arra, hogy a társadalom leggyengébb tagjait gondozhatják. Az ápolói hivatás mögött nem az önérdek áll, sokkal inkább mások érdekeinek tisztelete motivál minket, ez teszi lehetővé, hogy tudjunk mosolyogni, hogy kiálljunk azokért, akiknek segítségére van szüksége és harcoljunk azért, hogy az egészségügyi szolgáltatások biztonságosak és színvonalasak legyenek. Így az ellenállóképes egészségügyi és társadalmi ökoszisztémáknak támogatni, erősíteni és becsülni kell ápolóikat.

Forrás: EuroAstra