Volpone, avagy a pénz komédiája

Elgondolkoztató, milyen sokan dőlnek be pilótajáték szervezőknek, banknak álcázott befektető társaságoknak, irreálisan magas kamatot ígérő szélhámosoknak. Hiába leplezi le a trükköket az igazságszolgáltatás, hiába fut a pénze után sok rászedett ember, látunk elrettentő példákat a televízióban, olvasunk az újságokban, hiszékeny balekok újra és újra akadnak. Mi lehet az ok? Miért nem tanulunk mások hibájából?

  

A választ Ben Jonson angol drámaíró, Shakespeare kortársa már megfejtette négyszáz évvel ezelőtt,  Volpone, avagy a pénz komédiája című vígjátékában. A címszereplő, velencei nemes, dúsgazdag, nincs utódja, akire vagyonát hagyhatná. Kitalálja a még több pénzszerzés biztos módját. Elhíreszteli, hogy a halálán van. Barátai  igyekeznek lecsapni az örökségre. Értékes ajándékokkal, ékszerekkel, pénzzel hízelegnek az álbeteg, álhaldokló Volponénak. Aki rájött arra, hogy a pénzt nem rábeszéléssel, győzködéssel, erőltetéssel lehet kicsalni, hanem az emberi kapzsiság kihasználásával, a gyors és könnyű meggazdagodás reményének felcsillantásával. Éppen ezt teszik korunk szélhámosai is. Végül sok mulatságos bonyodalom után Volpone lelepleződik
   Befektetési alapjaink zöme  a törvényeket betartva működik. De van egy határ, ahol már kezd gyanússá válni a dolog. Havi hat százalék kamat vonzó ajánlat, csak lehetetlen teljesíteni. Csábítási trükként zárójelbe kerül a következő mondat: „A kamatadó miatt  csak öt százalékot ígérhetünk, de gondolja meg, a bankbetétekkel szemben így is megéri!" Tizenöt évvel ezelőtt egyik szomszédos országban a Caritas, magát közösségi banknak nevezett, valójában a piramisjáték elvén működő társaság negyedévenként tíz százalékos kamattal csábította betéteseit. Csaliként az első három hónapban valóban teljesítette ígéretét néhány ezer ügyfélnek. És gondoskodott  a hír elterjedéséről, még hazánkban is akadtak klienseik. Nem s kevesen. Aztán villámgyorsan eltűnt a cég, bezárt fiókokat és több százezer károsultat hagyva maga után. Bár a csalókat elfogták és példásan megbüntették, a becsapott emberek soha nem kapták vissza a pénzüket. Vajon miért nem gondolt senki arra, ha a valaki ilyen könnyen meg tudja sokszorozni a pénzét, miért osztaná meg ötletét másokkal, vadidegekkel? 
   Azért egy különbség mégis van Volpone és korunk csalói között. Volponét börtönbe zárják, vagyonát a szenátus elkobozza.  Nálunk is fülön csípik a szélhámost, de a vagyon eltűnik, legfeljebb a lecsupaszított bankszámlákon, másokra átíratott ingatlanokon, külföldre juttatott pénzeken lehet merengeni. Sajnos.


Láng Róbert- EuroAstra