Bejegyzések
.
A XX. század
második felében még világszerte széles körben elterjedt április
elsejei tréfálkozást az a veszély fenyegeti, hogy túlhaladja a
társadalmi fejlődés, és lassan kimegy a divatból – fejtette ki
a dpa német hírügynökség tudósítójának Günter Hirschfelder
bonni néprajzkutató.
Példának hozta fel, hogy a húsvét a jelentések egész kozmoszából fokozatosan a húsvéti nyúlra és a húsvéti tojásra, a karácsony pedig a karácsonyfára és az ajándékokra szűkült le. Vagyis az a trendi, amiből eseményt lehet csinálni és kereskedelmi hasznot lehet húzni.
Ilyen például a Christopher Street Day, a Love Parade és a Halloween, de ebben a vonatkozásban április elseje nem aknázható ki kellően. Ráadásul napjainkban a társadalomnak nem túl erős a humorérzéke, nem utolsó sorban azért, mert nagy bizonytalanságban él.
Hirschfelder szerint a fogalom, hogy valakit április bolondjává tesznek, valószínűleg a XVI. századból származik, amikor IX. Károly (1550-1574) francia király elrendelte, hogy 1564-ben újév napját április elsejéről január elsejére helyezték át, s ekkoriban vált nagyjából egységessé az európai országokban, hogy az év első napja a január 1. Aki tehát 1564-ben erről megfeledkezett Franciaországban, az hiábavalóan végezte el az új évre való felkészüléssel összefüggő dolgait, például hiába készített zárszámadást.
A bolondozás fénykorát a néprajzkutató szerint április elseje a XVIII. és a XIX. században élte. Abban az időben azonban durva tréfák is elterjedtek, amelyek egyeseket megnevettettek, másoknak azonban fájdalmat okoztak. A XX. században megváltozott az április elsejei tréfa arculata és egyre inkább a nevettetés került előtérbe. Napjainkban többnyire ártalmatlan az áprilisi tréfa és a média gyakorlatilag a nap 24 órájában ellátja humorral és tréfákkal a társadalmat.
Mindent egybevetve Hirschfelder szerint minden bizonnyal nem veszítette el létjogosultságát április elseje. A humor mindig divatban van, de változik. Április elsejéről majd kiderül az idők folyamán, hogy mennyire illeszkedik az új társadalmi és életformába – szögezte le a néprajzkutató.
(MTI/dpa)Népújság
Példának hozta fel, hogy a húsvét a jelentések egész kozmoszából fokozatosan a húsvéti nyúlra és a húsvéti tojásra, a karácsony pedig a karácsonyfára és az ajándékokra szűkült le. Vagyis az a trendi, amiből eseményt lehet csinálni és kereskedelmi hasznot lehet húzni.
Ilyen például a Christopher Street Day, a Love Parade és a Halloween, de ebben a vonatkozásban április elseje nem aknázható ki kellően. Ráadásul napjainkban a társadalomnak nem túl erős a humorérzéke, nem utolsó sorban azért, mert nagy bizonytalanságban él.
Hirschfelder szerint a fogalom, hogy valakit április bolondjává tesznek, valószínűleg a XVI. századból származik, amikor IX. Károly (1550-1574) francia király elrendelte, hogy 1564-ben újév napját április elsejéről január elsejére helyezték át, s ekkoriban vált nagyjából egységessé az európai országokban, hogy az év első napja a január 1. Aki tehát 1564-ben erről megfeledkezett Franciaországban, az hiábavalóan végezte el az új évre való felkészüléssel összefüggő dolgait, például hiába készített zárszámadást.
A bolondozás fénykorát a néprajzkutató szerint április elseje a XVIII. és a XIX. században élte. Abban az időben azonban durva tréfák is elterjedtek, amelyek egyeseket megnevettettek, másoknak azonban fájdalmat okoztak. A XX. században megváltozott az április elsejei tréfa arculata és egyre inkább a nevettetés került előtérbe. Napjainkban többnyire ártalmatlan az áprilisi tréfa és a média gyakorlatilag a nap 24 órájában ellátja humorral és tréfákkal a társadalmat.
Mindent egybevetve Hirschfelder szerint minden bizonnyal nem veszítette el létjogosultságát április elseje. A humor mindig divatban van, de változik. Április elsejéről majd kiderül az idők folyamán, hogy mennyire illeszkedik az új társadalmi és életformába – szögezte le a néprajzkutató.
(MTI/dpa)Népújság
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése