Temetők, híres magyarokkal

Házsongárdtól a Pére-Lachaise-ig - híres temetők, híres magyarokkal

Nem a legtipikusabb célpontja egy-egy külföldi utazásnak, vagy magyarországi kirándulásnak egy temető, pedig a határainkon innen és túl is találhatunk néhány kivételesen szép és különleges sírkertet, ahol nagyjaink nyugszanak.

Házsongárdi temető, Kolozsvár

Közülük is talán a legszebb, de mindenképpen a legkülönlegesebb, Európa egyik legrégebbi sírkertje, a kolozsvári Házsongárdi temető, amelyet az 1585-ös pestisjárvány idején létesítette a kolozsvári közgyűlés. A név egyes feltételezések szerint a német Haselgartenből ered, ami Mogyorókertet jelent, de mára a Házsongárd név a magyar nyelv egyik legszebb szava lett. A köztemetőben felekezettől függetlenül bárki helyet kaphatott, így 1739-ben a területet bővíteni kellett. A sírkert legrégebbi sírkövét még 1585-ben állították, a több mint négyszáz évet vészelt át tehát többé-kevésbé épségben.

A temető valóságos panteon, mivel több erdélyi történelmi család (bethleni Bethlen, iktári Bethlen, Rhédey, Mikó, Béldi, Jósika, Berde, Sombory, Paget, Donogány) kriptájának, s egykori tudósok, írók, művészek, színészek, egyetemi tanárok, püspökök, papok, politikusok (Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Kendeffy Ádám, Jósika Miklós, Mikó Imre, Bánffy Miklós, Brassai Sámuel, Berde Mózsa, Bölöni Farkas, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Szilágy Domokos, Kós Károly) sírhelyének befogadója. A Házsongárdi temető március 2. és november 1. között 8.00-17.30 óráig látogatható.

Szatmárcseke, csónakos fejfás temető

Szintén európai különlegességnek számít a szatmárcsekei csónakos fejfás református temető is, ahol több mint 600 tölgyfából faragott fejfa áll. Eredetükről megoszlanak a vélemények, de megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe.

A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A bejárattól is jól láthatóan, kiemelkedő dombon áll a fehér márványoszlopokból készült klasszicista síremlék. A költő 23 évig lakott a községben, itt írta többek közt a Himnuszt éss itt hunyt el 1838-ban.

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályán előbb Nyíregyházáig kell menni, majd innen a 41-es és 49-es úton Györtelekig, innen északkeleti irányban a 491-es úton, Kölcsénél balra 7,1 km, de megközelíthető Vásárosnamény felől is, a tivadari hídon át.

Fiumei úti Sírkert

Ha híres magyarok sírjait keressük, nem is kell Budapestről kimozdulni, hiszen a fővárosban található az ország egyik legrégebbi összefüggően megmaradt sírkertje, a Fiumei úti Sírkert. A temetőben van az egyik legteljesebb európai egységes nemzeti emlékhely, ahol politikusok, művészek és tudósok nyugszanak, a magyar történelem jeles alakjai - olvasható a Budapesti Temetkezési Intézet honlapján.

A reformkorban Pest és Buda területén számos kisebb temető működött. Az 1840-es évekre ezek nemcsak beteltek, hanem akadályozták is a települések terjeszkedését. 1847-ben Pest város tanácsa nagy területű köztemető létesítését határozta el a település határain kívül, az úgynevezett "Kerepesi földeken". Az első temetésekre az új temetőben csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. Kezdetben főleg módos pesti polgárcsaládok temetkező helye volt.

"Nemzeti Pantheon" létesítésének szükségességét már gróf Széchenyi István fölvetette 1841-ben, de ő eredetileg valahol a budai hegyekben képzelte el a nemzeti nyughelyet. 1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. Temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. 1886-ban a Kerepesi temető tehermentesítésére megnyitották a rákoskeresztúri Újköztemetőt. Budán 1894-ben létesült a Farkasréti temető. Ezzel a Kerepesi temető "dísztemető" jellege még inkább előtérbe került.

A pesti és budai belterületi temetők felszámolásával számos neves személyiség végül a Kerepesi temetőben nyert végleges nyughelyet. Kisfaludy Károly hamvait például a mai Lehet tér helyén lévő Váci úti temetőből, Petőfi Sándor szülei a szomszédos Józsefvárosi temetőből, az 1848-49-es honvédek pedig a budai Gesztenyéskert helyén működött Németvölgyi temetőből kerültek ide. A "magyarjakobinusok" maradványait a Tabáni temető felszámolásakor találták meg, majd hozták át a Kerepesi temetőbe.

1867 és 1919 között épültek fel a nagy mauzóleumok (Ganz, Batthyány, Deák utoljára Kossuth sírépítménye ), az Árkádsor és a ravatalozó. 1928-ban létesítették a Művészparcellát - a "múzeumi" parcella lényegében ma is az 1930-as évekbeli állapotot tükrözi.

A Fiumei úti sírkertben nyugvó híres magyarokat és sírjukat itt találják meg.

Nagycenk

A Fuimei úti sírkertből sok nagyságunk hiányzik, köztük Széchenyi, aki a családi uradalom egykori központjában, Nagycenken nyugszik, a kastélyhoz közeli községi temetőben. A temető érdekessége, hogy 1901-ben a család vásárlás útján bővítette a helyi temetőt, amelyet gyakorlatilag saját céljukra tartottak fenn. A környező településekről ideszállították a Széchenyi-család őseinek maradványait, így kerültek ide Széchenyi György és Széchenyi Antal földi maradványai. A temető hátsó falánál áll Széchenyi Alajosnak, az első világháborúban elesett huszárzászlósnak emlékműve, amelyet Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotott. A temetőben leltek nyughelyre a család megbecsült alkalmazottai, például Thibolt Mihány nevelő, vagy Lunkányi János jószágkormányzó is.

A községi temető közepén áll a család temetkezési helyéül szolgáló, két részből álló sírbolt. A belső, ovális alaprajzú kápolnát 1778-ban emelte Barkóczy Zsuzsanna, Szchenyi Antal özvegye, a téglalap alakú előcsarnokot pedig Széchenyi Ferenc építtette hozzá 1806 és 1810 között. A kápolna oltárából nyílik a szintén két részből álló családi kripta, melynek baloldalán nyugszik Széchenyi István és felesége Seilern Crestentia, jobb oldalán pedig 47 Széchenyi leszármazott. Itt található az a vasláda is, amelyben Széchenyi István koponyacsontját őrzik.

A Mauzóleumot november 1-től március végéig csak az idegenvezetővel lehet meglátogatni, s ehhez előzetes telefonos egyeztetés szükséges. A mauzóleum keddtől vasárnapig, 10 -től 18 óráig van nyitva, a belépődíj felnőtteknek 300, diákoknak 22 forint.

Pére-Lachaise, Párizs

A világ talán leghíresebb temetője a párizsi Pére-Lachaise, egy rövidebb városlátogató kirándulásból sem maradhat ki. A sírkertet 1804-ben alakították ki az itt lévő gyönyörű park helyén. Ekkor Párizs prefektusa ideszállíttatta a 12. században élt szerelmespár, Abelard és Heloise maradványait éppen azért, hogy egyfajta mintatemetőt létesítsen. Hamarosan ez lett a város legismertebb temetője, ezért 1850 körül az addigi terület háromszorosára bővítették. nevét XIV. Lajos gyóntatóatyjáról, Pere de la Chaise-ről kapta, s ma már kihagyhatatlan látványosság.

Az ide érkező turisták a bejáratnál kis térképet kapnak a könnyebb tájékozódás végett, de aki először jár erre, könnyen eltévedhet. Az itt nyugvó hírességek közül kétségtelenül Jim Morrison, Edith Piaf sírja a legnépszerűbb, de sokan keresik fel Moliere, Yves Montand, Maria Callas, Chopin, vagy éppen Antoine de Saint-Exupéry nyughelyét is. A temetőnek magyar vonatkozása is van, 1988-ban, Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulóján az egykori miniszterelnök jelképes síremlékét állítottak itt fel a Pére-Lachaise-ben.

[origo]

Bemutatkozó: Csavlek Etelka keramikus

A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem, majd az Iparművészeti Főiskolán diplomáztam kerámia szakon, Csekovszky Árpád növendékeként, 1970-ben. Önállóan, saját műhelyemben dolgoztam. Énekelni magánúton tanultam Pauk Annánál, később Dr. Sípos Jenőnél. 1982-ben lettem a Magyar Állami Operaház magánénekese. 1985-ben Violettát énekeltem Párizsban, a Zefirelli rendezte Traviataban. 1987-ben San Francisco-ban Pamina, 1988-ban a Cosi fan tutte-ban Fiordiligi voltam. 1991-ben Mozart c-moll miséjének és 2000-ben Liszt Ferenc Esztergomi miséjének szoprán szólóját énekeltem János Pál pápa Őszentsége előtt a Vatikánban.

Rendszeresen szerepeltem koncertpódiumokon Magyarországon és külföldön, többek között Grazban, Kairóban, Londonban, Rómában, Párizsban, Frankfurtban, St. Gallenben, stb.

1991-ben a Magyar Televízió portréfilmet készített rólam, melynek díszletterveit Wegenast Róbert készítette. A Televízió zenés színházának produkcióiban is lehetőséget kaptam.
A Szinetár Miklós rendezte Hoffmann meséiben Giuliettát, Beethowen Fidelio című operájában a címszereplő szólamát énekeltem és játszottam.

Művészetemet 1987-ben Liszt Ferenc díjjal, 1990-ben Székely Mihály emlékplakettel, majd 1997-ben Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták.

Rendszeresen kiállítok hazai és külföldi, egyéni- és csoportos kiállításokon.
Tagja vagyok a Magyar Keramikusok Társaságának, a Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Zeneművészeti Társaságnak. Diplomamunkámat, melyet Kodály Zoltán: Kisemberek dalai című műve ihletett, a budapesti Bogdánfy úti óvodában állították fel. Szent Lukács gyógyítja a betegeket című domborművem Tapolcán a Csobánc u. 5. számú ház homlokzatát díszíti.

Forrás: csavlek.hu

Arany és kortársai

Németh G. Béla joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy míg másoknál a pályakezdést és a jelentős műveket szokták inkább a viták követni, amelyek idővel átadják helyüket a megállapodottabb értékeléseknek, addig Arany János esetében nem így, sőt fordítva történt. Pályakezdését elismerés övezte: már Az elveszett alkotmányt méltánylás fogadta (Vörösmarty Mihály kritikája az egyetlen fontos kivétel), a Toldi ünnepléséről nem is beszélve (a fanyalgó Toldy Ferenc a törpe kisebbséget reprezentálta, s a Toldi estéje őt is megtérítette Arany művészetének). A Toldi estéjéről a rettegett kritikus, Gyulai Pál szuperlatívuszokban írt, a népiesség kanonizálását szorgalmazó Gyulai értékrangsorában Arany János már itt és ekkor elfoglalta az első helyet.

Igaz, A nagyidai cigányokat a kritika teljes értetlenséggel fogadta, de Vörösmarty szerette; Kemény Zsigmondnak, Csengery Antalnak és Eötvös Józsefnek, a még csak formálódó „irodalmi Deák-párt” reprezentatív tagjainak figyelmét pedig e mű irányította igazán Aranyra, akivel ekkor kezdenek úgy számolni, mint a példaképpé emelhető nemzeti költővel. Később, 1860-ban ők teremtik meg az egzisztenciális föltételeit annak, hogy Arany Pestre költözhessen és kulcsszerepet tölthessen be az irodalmi életben. Klasszikus költőink közül egyike a nagyon keveseknek, aki még életében megérte, hogy műveiből jó néhány iskolai olvasmány lett, ő maga pedig hivatalosan ajánlott íróeszmény.

Mindez nem jelenti azt, hogy Arany népszerűsége vetekedett volna Petőfiével vagy Jókaiéval. Sőt az ötvenes években ál-Petőfik bukkantak fel az országban, s aprópénzre váltották a halott költő nimbuszát. Arany nagykőrösi lírája (vagy ahogy maga nevezte: a „babyloni vizek elégiája”) valóban új utat próbált kijelölni később kritikusként is megfogalmazta a Petőfitől való eltávolodás szükségességét , ám ezt nemcsak a szélesebb közönség, de a hozzá közelálló műértő kortársak sem fogták fel igazán.

A kiegyezés időpontjában az irodalmi értelmiség elitje (az egyetlen Jókait nem számítva) Deák Ferenc oldalán állt, és a politikai rendezéstől a magyar polgárosulás szerves fejlődését várta. Nemcsak Kemény Zsigmond és Gyulai Pál nemzedéke, de a pályakezdő fiatalok legjobbjai is, mint Arany László vagy Asbóth János, sokat vártak és nagyot csalódtak a kiegyezést követő évtizedben. Az idő kikezdte a konzervatívvá kövesedő népnemzeti hagyományokat is. Az Őszikéket író Arany meg tudott még egyszer újulni, de az irányzat mely őt írta fel zászlójára nem. Gyulai Pál a nagy befolyással rendelkező Budapesti Szemle szerkesztőjeként, egyetemi tanárként és az irodalmi élet egyik irányítójaként megátalkodott konoksággal őrködött a Petőfi- és Arany-nemzedék örökségén, s szegült szembe minden újdonsággal.

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/ajhatas1.htm

Imecs Béla: Halálom pillanata

Merev lesz az égbolt, a felleg,
Akár a kitömött madár;
Megnémul a föld, és elomló,
Behorpadó mélyébe zár.
Hunyó arcom fényén utolsót
Lobbanva, búcsút mondanak
A vágyak, melyek átlobogtak
Énrajtam annyi év alatt.

Mit titkolok, ők majd bevallják,
Hogy az érzés múló, hiú,
A test fakó tükréből egyszer
Az idő minden fényt kifú,
Hogy porrá omlik minden emlék
A sorvadó, vak tükörön,
Por lesz a sziv, mely lánggal égett
S a könny, ami szemembe jön.

Vérző szárnyait összehúzva
Menekül el a szerelem,
Fekete szárnya milyen sokszor
Csapott rám sötét éjjelen,
És én nem mertem szembenézni,
Kerülő uton, csillagon
Keresztül néztem őt rajongva,
A csillagfénytől félvakon.

Óh vágyaim, ti hős legények,
Állóharcban küzdöttetek,
De kivont, hosszu kardotoktól
Csak én szereztem sebeket.
Most szétszaladtok és a tört kard
Karó se lesz új kert tövén,
Hogy ránőhetne új csirából
Kipattanó karósnövény.

Elhagynak mind, csupán a szépség
Virraszt és utánam kiált:
Tudd meg, én nem benned születtem,
De diadalmasabb hazát,
Jobb talajt sehol sem találtam,
Így még senki se gondozott;
Mégis, benned megújult hangom
Miattad egy szót sem zokog.

A napfény megtörik a felhőn,
Én szívről-szívre röpködök,
A világon minden mulandó,
Egyedül a szépség örök. -
Így szól a szépség, és továbbmegy,
Útját porozza fénysugár,
És valahol egy frissen ácsolt
Bölcső mellett vígan megáll.

Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám

Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

Petőfi politikai jövendölést tartalmazó verseinek sorát a Várady Antalhoz írt költői levél nyitja meg 1846-ban. E verstípus jelentőségét mutatja, hogy mintegy harminc vers, s köztük több jelentős sorolható ide. A legjobb versekben mint az Egy gondolat bánt engemet... (1846. december), vagy A XIX. század költői (1847. január) és Az itélet (1847. április?) címűekben nemcsak a látnoki gesztus jelenik meg, hanem a látomás is. A jövendölés-versek nem alkalomszerűek, politikai jelentésük mégis nyilvánvaló: a szabad és boldog jövő megteremtésére mozgósítanak. Leggyakrabban visszatérő, alapvető szemléleti elemeik a következők: 1. a világszabadság (Egy gondolat bánt engemet...), 2. a jók és a gonoszak harca (Világosságot!, Az itélet), 3. a világot megtisztító vérözön (Levél Várady Antalhoz, Az itélet), s végül 4. az eljövendő Kánaán (A XIX. század költői, de utalásszerűen a többiben is).

A szabadságeszmény hangsúlyozásához nem kevés indíttatást kapott a konvencionális hazafias költészettől, de Petőfinek már igen korán jelentkező személyes motivációja a rendkívül erős vágy a függetlenségre, a kötetlen életmódra. A hazafias szólamokon és a vándorélet csavargásainak „szabadságán” mindenekelőtt pesti baráti környezete és olvasmányélményei segítették túl, különösen az utóbbiaknak volt kiemelkedő szerepük szellemi fejlődésében, szemléletének radikalizálódásában. Nagy érdeklődéssel olvasta a francia történeti irodalmat és kivált a francia forradalmak történetét (ismerte Mignet, Cabet, Lamartine és feltehetően Louis Blanc műveit). Képzeletét erősen foglalkoztatták a korai (utópikus) szocialista-kommunista nézetek és mozgalmak (Cabet és Louis Blanc műveiben olvashatott róluk; esetleg másoktól is hogy pontosan kiktől, arról mai napig megoszlik a szakirodalom véleménye). Ezek hatására a szabadság-fogalom jelentése megváltozik, világméretűvé tágul. A nemzeti és az egyetemes szabadság ügye 1846-tól kezdve mindvégig szorosan egybe kapcsolódik Petőfi gondolkodásában.

Világképének kialakításában a meghatározó élményt személyes sorsának alakulása, hányattatásai és tapasztalatai adták. Rendkívül érzékeny volt mindenféle társadalmi egyenlőtlenség iránt, s a pályáján elért sikerei csak növelték elszántságát a zsarnokság és a vele méltán egylényegűnek tekintett szolgaság elleni küzdelemben. A hajdani (családi) jómód elvesztését kompenzáló, s a maga erejéből beérkezett ember öntudatával mért mindent a tehetségen, és semmit sem gyűlölt úgy, mint a (számára is) meghaladhatatlan társadalmi korlátokat. Olvasmányainak megválasztásában és értelmezésében szemléletének ezek az ösztönösen radikális tartalmai is irányították, s a könyvek segítették forradalmi beállítottságának tudatosításában, fogalomrendszere kialakításában. Nemcsak a közvetlen politikai nézeteiben (így a monarchia- és királyellenességben, a köztársaság eszményítésében), hanem a világkép más területein is.

Jelentékeny hatással volt rá (különböző közvetítéssel) a felvilágosodás eszmevilága, annak is a Rousseau-tól eredő, radikálisan demokrata kispolgári irányzata. (Az önéletrajzi elemekkel teleszőtt nagy művében, Az apostolban is egyedül Rousseau neve fordul elő.) Innen ered az egyenlőség és testvériség kultusza, s az a gondolat is, hogy az emberi cselekvés végcélja a boldogság elérése, és ehhez képest a szabadság is eszköznek számít: „Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! / Szabadságért kell küzdenem...” (Az apostol, 1848). Mint ahogy Rousseau lehetett a legfőbb tekintély a zsarnokgyilkosság jogosságának elismerésében is.

De Petőfi míg egyfelől a felvilágosodás szellemében tagadta az eredendő bűn létét, a tételes vallást babonának tekintette, másfelől már bírálta is a felvilágosodást, romantikus szemszögből. Elismerte ugyan, hogy az embereket körülményeik határozzák meg, de azt is látta, hogy ezek a körülmények emberi tevékenység eredményei. Részben ezzel függ össze szenvedélyes cselekvésvágya a költészetben is, a költészeten túl, a politikai életben is. Ha az „átalános boldogság” korának (Világosságot!, 1847) az a feltétele, hogy az emberiség megváltsa magát, akkor az igazi költők helye elöl van a megváltók között. Bár az egész korábbi történelem nem más, mint állandó harc a „jók” és „gonoszak” között, s a küzdelem mindig az utóbbiak győzelmével végződött, az emberiség megváltható, s tulajdonképpen ez a történelem „célja”.

Petőfi mint írta, századának „hű gyermeke” hitt a világ célirányos mozgásában, s még akkor is, amikor kétségeit fogalmazta meg (a Világosságot! című költeményében), feltételezi, hogy a világ célja felé emelkedik, az általános boldogság korához, s e kor eljövetelét csak késleltetni képesek a rosszak, gonoszak. (Igaz, a történelmi haladás képének ellentétével, a körkörös, céltalan mozgás lehetőségének felvetésével zárul a vers, de ezt a költő mint a lehető legnyomasztóbb látomást szemléli és utasítja el; „irtóztató, irtóztató!” kiált fel, nemcsak borzongva, hanem hanem hitetlenkedve még a gondolatától is.) Azonban a cél elérését úgy, mint ebben a költeményében, tehát folyamatosnak csak elvétve ábrázolta. A történelem dinamikus mozgása felfogása és hite szerint rövidesen forrpontra jut: ekkor egy kegyetlen, véres háborúban (illetve máshol: ütközetben) a felkelt rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s először a történelem folyamán győzni fog a jó. Azaz a történelem menete ezen az egy ponton legalább ugrásszerű. Ennek mibenlétét nem kutatta Petőfi; megelégedett azzal, hogy a korábbi küzdelmek és a végső összecsapás között annyi a különbség: az utóbbi intenzívebb és az eredmény megfordul.

Bár naplójában, hírlapi cikkeiben előfordul olyan megfogalmazás, amely a hegeli nyelvet idézi, e döntő vonatkozásban eltér a felfogásuk. Petőfi túlságosan is türelmetlen ahhoz, hogy holmi folyamatszerűséggel bíbelődjék: költészete szinte kivétel nélkül csupán két világállapotot ismer: a démonikusat és az édenit. A kettő mindenben ellentéte egymásnak, nincs közöttük tényleges átmenet. A hegeli történetbölcselet nem emeli ki a történelem célját a folyamatból, figyelme nem a jövőre irányul, hanem a történelem egészére. Petőfinél éppen ellenkezőleg, az eszményi állapot a jövőbe helyeződik, s ezért kizárólag mint hiány (mint a démonikus jelen és múlt megfordítása, ellentéte) jelenik meg.

A forradalmi látomásköltészet Petőfi művészi világképének jelentős átalakulását mutatja: az emberi lét statikus felfogásától annak dinamikus értelmezéséhez, a múltra figyelő elégiától a jövőre hivatkozó apokaliptikus látomáshoz. A látomás és a látnok-szerep a szó legsajátabb értelmében költészet és költői feladat. A romantikusan felfogott költészet a képzelet segítségével az időtlent kívánja megragadni az időben, a végtelent a végesben, s így a teljesebb világot teszi hozzáférhetővé. A politikai tettként felfogott költészet a képzelet segítségével a kívánatos jövőt kívánja felmutatni a jelennek, vagyis a teljesebb világ megvalósítására szólít fel. Petőfi látomásköltészetében egyszerre jelenik meg az időtlen és az eszményi jövő, a bemutatás és a felszólítás gesztusa. Különösen szembetűnő ez A XIX. század költői című versében, amely a forradalmi próféciát ars poeticává emeli, s általános követelményként állítja valamennyi kortárs költő elé. A költészet romantikus és politikai funkciója mélyen összefügg ebben a költészetben, de a kettő közti határ nem tűnik el teljesen.

A középpontban álló megváltó szándék és a verseknek szánt gyakorlati (mozgósító) szerep magyarázza azt is, hogy e profetikus költészetben akkora hangsúllyal jelenik meg a vallásos frazeológia s a bibliai mítoszra való rájátszás; végül is olyan hagyományról van szó, amely mindenkor alkalmas volt az elementáris értékválasztások tudatosítására. De a világot megtisztító vérözön eredendően apokaliptikus képe itt egy laicizált álláspont kifejezésére szolgál: Petőfi a szabadságot várta és jövendölte „az emberiség második megváltója”-ként. A vallásos és liberális frazeológia pedig nemcsak megfért, de egyenesen keveredett ebben a korban.

A nemzeti függetlenség hiánya és a polgárosodás megkésettsége következtében nálunk is az irodalmat a nemzet ébresztőjének, tanítójának és lelkiismeretének tekintette a közvélemény-formáló nemesi értelmiség. A költőtől azt várták, hogy egyúttal néptribun, vezér, politikus is legyen egy személyben. Ennek a szerepnek Petőfi mintegy elébe ment; igaz, jóval radikálisabb társadalomjavító programmal kötötte össze, mint amiben a nemesi értelmiség túlnyomó része gondolkodott.

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/pspalya6.htm

Kóka Rozália: Mátyás király okos felesége

Mátyás királynak igen okos felesége volt. Okosabb volt, mint maga a király. Volt az asszonynak egy igen rossz szokása. Mikor az ura törvénykezett, mindig ott kotnyeleskedett, s sokszor beleszólt a király dolgába. Haragudott Mátyás ezért a feleségére. Egyszer úgy kifogyott a béketűrésből, hogy azt mondta:

- Na, szívem szép szerelme, ha te még egyszer beleszólsz az én dolgomba, akkor neked fel is út, le is út. Visszaviszlek anyádhoz!

Megszeppent a királyné s egy jó darabig meg is állta, hogy ne akarjon igazságot tenni Mátyás király helyett, de mi történt?

Egy nap Mátyás király nem volt otthon. Két koldusforma ember jött, hogy a király tegyen köztük igazságot. A királyné azt mondta:

- Az uram nincs itthon. Én nem tehetek igazságot, menjenek Isten hírével!

A két koldus hímelt-hámolt, hogy ők messziről jöttek, nagy a bajuk, hát most mi lesz? Addig-addig, hogy a királyné megkérdezte, milyen dologban is háborgatnák a királyt?

- Az úgy vót, hogy nekem van egy lovacskám, a társamnak meg van egy szekere. Az éjszaka megszálltunk az útszélen. Megellett a lovam. Valahogy az árva kiscsikó a szekér alá hengeredett. A társam azt állítja, hogy a csikó az övé, az ő szekere ellette.

Nagyot kacagott a királyné. Elküldte a perlekedőket, hogy jöjjenek vissza később, amikor hazajön a király. Ő meg feltett a tűzre egy fazék krumplit, s megfőzte. Mikor a krumpli kihűlt, a kötőjébe szedte, fogott egy kapát, s kiment a kertbe, ahol a két ember várakozott. Az asszony úgy tett, mintha krumplit ültetne. Vágott egy lyukat a kapával, beledobott egy krumplit, egyet meg megevett. Nézik az emberek, hogy mit művel a királyné. Megszólalt a szekeres:

- Már megbocsásson nagyságos asszony, tán csak nem főtt krumplit ültet a földbe? Még ilyent ki hallott?

- Hát, ha olyan megeshetett, hogy a szekérnek kiscsikója szülessen, az is megeshet, hogy a főtt krumpli kikeljen!

- Látod-e, koma? Az enyém a kiscsikó! - mondta a ló gazdája. A két ember csak nem egyezett meg. Hazajött a király, mennek elébe, hogy tegyen igazat. Mátyás király azt mondta, hogy a csikó a szekeresé.

A királyné bosszankodott, hogy a király ilyen ítéletet hozott. Kitanította a ló gazdáját, hogy kerítsen egy hálót, s húzgálja az ablakuk alatt, mintha halászna. Ők majd kikönyökölnek a királlyal az ablakon, s megkérdezik, mit csinál? Ő csak felelje azt, hogy halászik. A többit majd eligazítja.

Úgy is lett. Az ember kerített egy nagy hálót, s húzgálta a porban. A királyné kikönyököl az ablakon, s felkiáltott:

- Na, nézzen oda felség! Mit csinál ott az az ember?

A király is kinézett az ablakon, s leszólt:

- Ugyan bizony, miért huzigálja kend azt a hálót a porban?

- Nem egyébért - válaszolta az ember -, csak halászok.

- Nahát! Ki hallott még ilyent, hogy valaki a porban halat akarjon fogni? - morfondírozott a király.

- Miért ne? Hát olyant ki hallott, hogy egy szekér csikót fialjon? - csattant fel a királyné.

A király mindjárt tudta, honnan fúj a szél. Nagy méregbe gurult.

- Nem megmondtam feleség, hogy ne szólj bele az én dolgomba? Most azonnal szedd a sátorfádat, s eredj haza anyádhoz! Ami neked a palotában a legkedvesebb, elviheted, de többé itt nem maradhatsz!

- Elmegyek, ha már felséged annyira nem szenvedhet, csak még egy vacsorát költsünk el együtt - könyörgött a királyné.

A király beleegyezett. Na, csak ez kellett a királynénak! Álomport kevert a király borába. A király úgy elaludt, hogy azt se tudta, él-e vagy hal-e?

A királyné befogatott egy hintót, s az alvó királyt lepedőstől, dunyhástól beletetette. A király még akkor se ébredt fel, amikor odaértek a kicsi házacskához, ahol a királyné anyja lakott. A két asszony lefektette a tisztaszobába. A királyné mellébújt, aludtak reggelig. Reggel felébredt a király.

- Hol vagyok? Hol vagyok? - kérdezte álmosan.

- Itt vagyunk édesanyámnál, szívem szép szerelme - mondta a királyné. - Azt mondtad, hogy takarodjam el a palotából. Csak azt hozzam magammal, ami nekem a legkedvesebb. Nekem a világon nincs náladnál kedvesebb, ezért téged hoztalak magammal.

- Hát a kocsis hol van? - kérdezte megenyhülve Mátyás király.

- Kinn van az istállóban - mondta a királyné.

- Fogass be feleség, s menjünk haza! Látom, nincs náladnál igazabb emberem a világon. Még azt se bánom, ha néha-néha te viseled a kalapot - nevetett a király, s megcsókolta okos feleségét.

Hazatértek, s boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Forrás: Kóka Rozália: Mátyás király rózsát nyitó ostornyele - Magyar Elektronikus Könyvtár

Karinthy Ferenc: A térkép dicsérete

Élek-halok a jó térképekért. Már csinos gyűjteményem van: nem a régiségek érdekelnek, inkább a jelen, azok az országok, amelyekben jártam vagy járni szeretnék. Bármerre fordulok meg, fölkeresem a szaküzleteket, és egyébként is ragadnak hozzám a térképek; az utazási irodák, benzinkutak, szállodai porták szabad választékának telhetetlen dézsmálója vagyok. S minden izgat, a vaskos, sokrétű földrészmappáktól a legapróbb részletekig, városok, negyedek, hegyek, szigetek, öblök, tavak, jelesebb folyószakaszok, mint a Rajna Köln és Mainz közt, a magyar Duna-kanyar, a Mississippi torkolatvidéke, a prospektusok kinagyított vázlatai a nevezetes helyek körül, a térképes névjegyek, melyek Japánban lakcímül szolgálnak, tengerek, áramok, mélységek, a tengerfenék, víz alatti hegyvonulatok, síkságok, szakadékok. Külföldi barátaimat, ismerőseimet váltig arra kérem, küldjenek térképet. Otthon esténként nagy utazásokat teszek a papiroson, gyalogosan szelem át Ausztrália járatlan őserdeit, atommeghajtású búvárnaszádon hajókázom az Északi-sarkra, a Holdra szállok. Apropó, a Hold felszínéről is van remek mappám, a National Geographic Society, az amerikai földrajzi társaság kiadványa: évi nyolc dollárért tagjuk lévén, kapom a folyóiratukat, valamennyi pompás melléklettel, és kedvezményes áron a csoda-színes atlaszokat, vászonra dolgozott, kiakasztható mesterműveket, amelyeken egyre akad új nézni- és fölfedeznivaló.

Nem tudom, mit szólna hozzá Lukács György: nekem a térkép a tökéletes realizmus. Minden rajta van, ami lényeges, és semmi, ami lényegtelen, esetleges. Feltétele a legteljesebb pontosság, szabatosság, félreérthetetlennek és félremagyarázhatatlannak kell lennie: a műfaj nem tűri meg a homályt, zavart, gőzös irracionalizmust. A legelegánsabban szűkszavú közlés, bőven hagy a képzeletnek, erősen számít a fantáziára. Arányos, gazdaságos, kis helyre sokat sűrít, s noha szenvtelen és megvesztegethetetlenül tárgyilagos, szárazsága csupán formai, az élet lüktet tündöklő színeiben, a táj, és benne az emberi mű. A legszilárdabb, kikezdhetetlen igazság, s mivel a változót, mulandót rögzíti, nem fog rajta az idő. Azt szeretném - elérhetetlen cél -, hogy amit írok, olyan legyen, mint a térkép.

Forrás: Karinthy Ferenc: Karcolatok - Magyar Elektronikus Könyvtár

Pompidou Központ, Párizs

A Pompidou Központ a Szajna jobb partján fekszik, a rue du Renard utcában, Párizs Beaubourg negyedében. Az épület a XX. század hetvenes éveiben épült, Georges Pompidou Nemzeti Művészeti Kulturális Központ (Centre National d"Art et de Culture Georges Pompidou) néven. Az épület látványára jellemző a számtalan színes cső és egyéb vezeték, ezért egyesek gyárépülethez vagy olajfinomítóhoz hasonlítják. A bejárati oldalon kígyózó mozgólépcsőn juthat fel a látogató. A tervezők láthatóvá tették a csúcstechnológia berendezéseit, hangsúlyozva azok fontosságát. Az épület műszaki berendezései, amit eddig a falak elfedtek, most a homlokzaton láthatók, ami a karbantartást és szerelést is megkönnyíti. Az épületet sokan csúnyának tartják, mások remek ötletek megvalósulását látják benne. A szokványos építési megoldáshoz képest sokkal nagyobb szabadságot enged a belsőépítészeknek és berendezőknek. Rengeteg építész küldte be terveit a kiírt pályázatra, amely könyvtárat, lemeztárat, a Modern Művészetek Múzeumát, Iparművészeti Múzeumot kívánt egy épületben elhelyezni. A pályázók közül Renzo Piano és Richárd Rogers lett a két győztes. A Pompidou Központot Beaubourgnak is hívják. 1971-ig, az építkezés megkezdéséig a terület parlagon hevert. Az épületet sokan a szokatlan megjelenése miatt sokan keresik fel. A nagy terület különösen megmozgatta a tervezők fantáziáját. A beérkezett pályaművek közül az övék volt az egyetlen, amely az építésre szánt telek felét szabadon hagyta, s így Párizs szívében új nagy közterület alakulhatott ki. A Pompidou Központban nemcsak könyvtár és átalakítható kiállítótermek találhatók, hanem mozi, koncertterem, játszótér, bárok és éttermek is. A megnyitás után nem sokkal népszerűbbé vált mint az Eiffel-torony. A Pompidou Központ a modern, high-tech építészet mintaképe lett.

Forrás: A világ csodái (http://vilagcsodai.webatu.com/europa/pompidou.html)

Komoly nevet vívott ki magának a katolikus egyetem

Meg vagyok győződve arról, hogy a katolikus egyetem mind idehaza, mind külföldön komoly nevet vívott ki magának az elmúlt húsz évben, nemcsak a különböző diszciplínák oktatásában, hanem a kutatás minőségében is – mondta a Magyar Kurírnak Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, kánonjogász, aki szeptember óta vezeti az intézményt, kiemelve a Pázmány specialitásait. Emellett beszél a leendő felsőoktatási törvényről, a bolognai rendszerről és egy elindítandó, interdiszciplináris közgazdaságtani képzésről is.

Miként fogadták pap-mivoltát a felsőoktatási szakmai testületekben?

A PPKE rektori tisztét minden hivatali elődöm katolikus papként töltötte be, így ez nem jelentett lényegi változást. A rektori konferencia elnökségi tagjaként továbbra is a felekezeti intézményekre vonatkozó szabályok áttekintése és szakértői véleményezése a fő feladatom.

Milyen feladatokkal szembesült, amikor átvette az egyetem vezetését?

Az egyetem működése természetesen nem volt ismeretlen a számomra, hiszen öt éven át voltam az intézmény rektor-helyettese, valamint egyéb, felsőoktatást érintő szakmai testületek tagja. Ez alatt megfelelő ismereteket szerezhettem a katolikus egyetem egységes működéséről és a továbbiakban megvalósítható tervekről. Ennek alapján remélem, a közeljövőben karaink újabb interdiszciplináris kutatási programokra tudnak összpontosítani, a hagyományos oktatási tevékenységen túl.

Szokták mondani, hogy a Pázmány esetében nem az egyetemnek vannak karai, hanem a karoknak egyeteme, utalván a karok nagyfokú autonómiájára.

Egy átalakuló felsőoktatási környezetben minden intézmény keresi a kitörési pontokat. Ezeket nagyban segíthetik a kari önállóságból fakadó előnyök, de bizonyos munkafolyamatok hatékonyságához elengedhetetlen a megfelelő mértékű centralizáció. A karközi együttműködésre példa a hittudományi karon nemrég megindított katolikus közösségszervezői szak, amelynek tanegységei a bölcsészkar, a hittudományi kar, az informatikai kar és a Vitéz János kar együttműködésében kerülnek oktatásra. Bízom abban, hogy hasonló, és az egész egyetemet felölelő oktatási és kutatási programokban még több lehetőség nyílik a jövőben.

Mekkora az egyetem hallgatói és oktatói létszáma?

7400 fölött van a hallgatók száma, majdnem 650 oktatónk van és hozzávetőlegesen 400 az adminisztrációs munkatársaink száma. Végzett hallgatóink elhelyezkedési lehetőségének a tekintetében is jó a statisztikánk, több, egymástól független felmérés szerint is.

Milyen új képzéseket terveznek?

Szeretnénk olyan közgazdasági oktatást meghonosítani Magyarországon, amely más társadalomtudományok eredményeit is felöleli, ahogyan ezt a világ jelentősebb katolikus egyetemein is látjuk. Ehhez mindenképpen szeretnénk felhasználni a katolikus egyetemek európai szövetségével ápolt jó nemzetközi kapcsolatainkat. Az informatikai karunk már eddig is élen járt a különböző hazai és nemzetközi kooperációk kiépítésében. Emellett a bölcsészettudományi, a jogi, illetve a hittudományi kar együttműködésében több olyan kutatási alapprogramot kívánunk indítani, amelyek újabb szakokat vagy szakirányokat tesznek lehetővé. Szeretnénk, ha egyes bölcsészképzések a jövőben Budapesten folynának, ezzel is erősítve az egyetem helyzetét.

Mi tekinthető a Pázmányon folyó képzések közül kiemelkedőnek?

Intézményünk tavaly lefolytatott akkreditációs vizsgálata kiemelte annak a tudományos kutatói tevékenységnek a színvonalát, amelyet a hat doktori iskolánkban folytatunk ( hittudományi – teológiai és kánonjogi programmal –, interdiszciplináris műszaki tudományok, irodalomtudományi, jog- és államtudományi, nyelvtudományi, és történelemtudományi). Ez számunkra azért is öröm, mert ezeken a helyeken olyan fiatalok végeznek alapkutatást, akik a magyar tudományos életet és eredményeit, de egyetemünk oktatói színvonalát is közvetlenül nagyban gazdagíthatják. Mint kánonjogász, nyilván szükséges megemlítenem az alapításának tizenötödik évfordulóját ünneplő Kánonjogi Intézetünket, amely az eltelt másfél évtized alatt kivívta a nemzetközi szakmai közvélemény kimagasló elismerését. Mindemellett, ősi hittudományi karunk könyvtára Magyarország legkiemelkedőbb teológiai szakkönyvtára (hozzávetőlegesen 120 ezer kötettel), melynek állományán belül több egyedülállóan gazdag különgyűjteményt is találunk, amely nagyban hozzájárul a régióban végzett, magas szintű teológiai kutatásokhoz.

Mit gondol a formálódó felsőoktatási törvényről?

Az új felsőoktatási törvény koncepciójáról, szövegtervezeteiről több szakmai egyeztetés született az elmúlt évben. Pontos képet nyilván csak akkor lehet kialakítani a törvénytervezetről és annak a felsőoktatás teljes rendszerére –beleértve az egyházi fenntartású intézményeket is – gyakorolt hatásáról, ha megszületik a végleges jogszabály.

Mire terjed ki az akkreditációs bizottság kompetenciája a hitéleti képzések tekintetében?

A hitéleti képzés (szak) esetén az állami elismerés során, a hittudományi, illetve a kizárólag a hitélet gyakorlására vonatkozó tárgyak, ismeretek tartalma az akkreditációs eljárások során nem vizsgálható. Így az alapkritériumok teljesítése mellett a hitéleti felsőoktatási intézményeket sajátosan kell kezelni. Nyilván ettől eltérő megítélés alá esnek azok az egyházi fenntartású, de nem tisztán hitéleti képzést folytató felsőoktatási intézmények, amelyek világi tudományokat oktató karokkal is rendelkeznek, mint a Károly Gáspár Református Egyetem, vagy a PPKE.

Az új egyházi törvény van valamilyen hatással a felekezeti felsőoktatásra?

Az új lelkiismereti és vallásszabadsági törvény, valamint az új felsőoktatási törvény nem hat közvetlenül egymásra. Az előző a bejegyzett egyházi státus elnyerésének kritériumait, továbbá az állam által elismert, illetve azon belül meghatározott állami támogatásban részesített közösségek jogait és kötelességeit rögzíti; míg az új felsőoktatási törvény, a felsőoktatási intézmények működési kritériumait és minőségi tevékenységének biztosítékait írja le, tiszteletben tartva a felekezeti fenntartásból, vagy éppen a tisztán hitéleti képzésből származó sajátos helyzetet.

Központi téma a bolognai rendszer sikere vagy sikertelensége is a közbeszédben.

A magyar felsőoktatás, így egyetemünk sem állt át teljesen a bolognai rendszerre. Európában számos példát találunk arra, hogy minden képzést alap-, illetve mesterképzésre bontottak, a jogi és az orvosi oktatásban is. Nálunk élénk viták folytak erről, végül a teológiai, az orvosi és a jogi oktatásban nem alkalmazták ezt a formát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fogalmaznak meg a kétfokozatú pedagógiai képzéssel kapcsolatban megalapozott kritikákat. Ezért vetődött fel a bölcsészet területén is a bolognai rendszerrel való részleges vagy teljes szakítás igénye. Ennek egyik lehetősége, hogy az intézmények maguk dönthetnék el, milyen képzési formát indítanak, és egyúttal biztosíthatnák, hogy a bolognai és az osztatlan képzés átjárható legyen. Ezek a szakmai viták még nem jutottak nyugvópontra, hiszen az új felsőoktatási törvény koncepciója számos esetben módosult az elmúlt év folyamán. Az egyes intézmények akkor tudják majd hosszú távú stratégiájukat elkészíteni – többek között a bolognai rendszerrel kapcsolatban is –, ha megszületik a végleges jogszabály.

Visszatérve a Pázmányra: milyenek az egyetem hazai és külkapcsolatai?

Meg vagyok győződve arról, hogy a katolikus egyetem mind idehaza, mind külföldön komoly nevet vívott ki magának az elmúlt húsz évben, nemcsak a különböző diszciplínák oktatásában, hanem a kutatás minőségében is. Intézményünk egyedüli magyar tagja a nemzetközi kutatóegyetemeket tömörítő együttműködésnek (IRUN), amely jól jellemzi a PPKE nemzetközi elfogadottságát. Ugyanezt mondhatjuk el az európai, illetve a nemzetközi katolikus egyetemek szövetségével kialakított aktív kapcsolatunkról, a nemzetközi diákcserékről, és természetesen azokról a szoros hazai oktatói és kutatói együttműködésekről, amelyeket két évtized alatt kialakítottunk.

Összességében meg van elégedve a Pázmány azzal a hellyel, amit újraalapítása óta kivívott magának?

Az elmúlt húsz év alatt a PPKE működése olyan keretet teremtett, amely megkerülhetetlenné teszi egyetemünket mind az oktatás, mind a kutatás hazai és nemzetközi palettáján; valamint kiemelkedő fontosságú az új egyetemista generáció értékorientált képzésében. Így örömmel tölt el, hogy azt a munkát folytathatom alma materemben, amelyet Gál Ferenc, Erdő Péter és Fodor György neve fémjelzett a katolikus hit és a szellemi dialógus előmozdításában, a Pázmányon keresztül.

Magyar Kurír - Szilvay Gergely

Bemutatkozó: Szamosi Szabolcs

Pécsett született 1970-ben. A pécsi egyházzenei élet megújítója, aki a Pécsi Bazilika zenei vezetőjeként, karnagyaként és orgonistájaként is beírta magát a 90-es évek és az ezredforduló zenei életének a történetébe.

Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen 1993-ban szerzett ének-zene-matematika szakos tanári diplomája után 1996-ig Budapesten folytatta. Itt kapott egyházkarnagyi diplomát. Tanárai Koloss István orgonaművész és Tardy László, a Mátyás-templom karnagya volt. A Grazi Zeneakadémián egyházzenéből egyetemi és orgona szakon művész-tanári diplomát szerzett. Vezénylést Josef M. Doellernél, orgonát Ernst Triebel és Hanfried Lucke professzornál tanult, több mesterkurzuson is részt vett. 1994-ben lett a Pécsi Bazilika orgonistája és zenei vezetője, s azóta több pécsi zenei sorozat elindítója és szervezője.

2000-ben alapítója és vezetője a Bazilika Mozart Kórusának és Zenekarának, amelyek elsősorban Pécs egyházzenei életét szolgálják. Koncertezett már Magyarország minden jelentős templomában. Dés László dzsessz-szaxofonossal Max Reger korálokra adott improvizációs sorozata országos elismerést váltott ki. Külföldön is számos helyen fellépett. Művészként és tanárként nagy hangsúlyt helyez a fiatalok képzésére.

Koncertszervezői tevékenysége ambiciózus sokoldalúságával emelkedik ki munkásságából. Magyarország és Európa legjobb orgonistáit hívja meg Pécsre, folyamatosan gazdagítva a hangversenykínálatot (Koloss István, Lantos István, Sebestyén János, Francesco Finotti, Harry Grodberg, Ernst Triebel, Hanfried Lucke), de más műfajok sztárvendégei is fellépnek orgonakoncertjein (Gregor József, Miklósa Erika, Dés László, Eperjes Károly). Több rádió-, tv- és CD-felvételt készített.

Tág teret biztosít a bemutatkozásra és az egyházi muzsika világába való bekapcsolódásra a fiatal és a már befutott pécsi hangszeres szólistáknak és legkülönbözőbb összetételű kamaraegyütteseknek, kórusoknak.

Mint előadóművészt is a sokoldalúság jellemzi. Karnagyként a zenekari szentmisesorozatban zenetörténeti ritkaságokat mutat be együtteseivel. Orgonaművészként Bachtól a francia későromantikáig terjedő alaprepertoárral rendelkezik. Rendszeres közreműködője a Pannon Filharmonikusok - Pécs oratorikus hangversenyeinek is.

Művészetét az adott művet alázattal szolgáló szemlélet és a szélsőséges előadói felfogásoktól mentes hangzásvilágra való törekvés jellemzi, s ebben a XX. századi műveket is a klasszikusokat megillető tisztelettel szólaltatja meg. Ez nemcsak orgonaművészi, de karnagyi tevékenységét is áthatja, koncertszervezői munkássága pedig az egyházzenei életet felfrissítő megújulást hozta Pécsre.

Forrás: Szeben.ro

I. Szemlér Ferenc: Ősz

Ősz van már mindenütt,
sötét szél fúj a távol
tarhomloku hegyekről.
Testvérek ablakából
fogyó kanócok fénye
világít vert utakra
s szegények néznek bambán
a bundás dús urakra.

A pincém még üres,
bár asszonyomnak méhe
új léttől duzzadoz már.
A terhes tél elébe
riadt szívvel igyekszünk
ketten az őszi sárban
s ijedten jut eszünkbe:
hogyan megyünk majd hárman?

Mindenki bűnös itt,
ki gyermeket akar ma!...
És mégis jó e bűn
s a félelemnek karma
oly jólesőn hasítja
testednek lágy szövetjét,
amelybe mély hatalmak
most gyermekünk szövették.

Te félsz, mert vár a kín,
én félek, mert alig van
mit ennünk s hátha ennyi
sem lesz, ha létre villan
az új fény, melyre szörnyű
szelek készülnek fújni...
vajjon lesz barlang, melybe
el bírjunk véle bújni?...

Mert ősz van mindenütt
s üres kamrám és pincém,
ó van-e ily szegény és
ily nyomorult még mint én?!
azt várom, aki lelkem
megőrzi az időnek
s ha jön, tüzet se bírok
rakni melegedőnek.

Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. április 3. – Bukarest, 1978. január 9.) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Forrás: Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 8. szám

Tikal

Guatemala város nemzetközi repülőteréről belföldi járat indul Floresba, innen autóval, vagy busszal juthatunk el Tikalba. Tikal a Yucatán-félszigeten található. A spanyol Hernando de Córdoba fedezte fel 1517-ben. A pápa Yucatán lakóit a király alattvalóinak nyílvánította, így a nép bármiféle ellenálása lázadásnak, vagy árulásnak minősült. 1526-ban Francisco de Montejót bízták meg egy Yucatáni expedíció megszervezésével. A felfedezőút feladatait írásban rögzítették, ez volt a Requerimiento. Ebben fogalmazták meg, hogy a király az Újvilág lakóit észérvekkel és helyes bánásmóddal akarja igaz hitre téríteni. Ha viszont ellenszegülnek, a spanyolok háborút indítanak az ország ellen, és erővel vetik a korona és az egyház uralma alá. E szándékot azonban nem sikerült a bennszülöttekkel elfogadtatni, a gerillaháború évekig folyt a spanyol hódítók (conquistadores) ellen. A maja indiánok a közép-amerikai magasföld és az alföld vidékén éltek. Kultúrájuk több mint 3000 éven át maradt fent. Társadalmuk uralkodó osztálya a papok rétege volt, életüket a vallási szertartások határozták meg. A papok építtették a kultikus helyeket, ők voltak az írás és a naptár feltalálói. Írásukat hieroglif domborműveken figyelhetjük meg. Az évet 365 napban határozták meg, egy naptári kör 52 évet ölel fel. A maja kultúra fénykora a IV. és a X. század közötti időre tehető. A maja birodalom északi alföldjén a legnagyobb vallási központ Tikal volt.

Központi terén 8 piramis található, melyek egyetlen építészeti egységet alkotnak. A felvezető lépcsőket festett stukkómaszkok díszítik. A környező vidéken kb. 3000 épület állhatott. A lakások száma több tízezer lehetett. A piramistemplomok korábbi romokra épültek. A piramisokban festményekkel díszített síremlékeket találtak a régészek. A kultikus központ 2,5 négyzetkilométeren található. Az épületeket gyalogutak kötötték össze. A falakat mészstukkó réteggel vakolták, melyet gazdagon kifaragtak. Az épületek helyét vízszintesre egyengették, a kultikus szentélyeket magaslaton állították föl. Ez lehetővé tette, hogy a szertartásokat a távolból is figyelemmel kísérhették. A legnagyobb piramis 70 méter magas, a vályogból készült egyszerűbb épületeket is talapzatra építették. A piramisokat meredek, helyenként 70 fokos hajlásszöget is elérő oldalakkal építették. Ezt az építés technikája tette lehetővé. A falak tiszta mészbe rakott kövekből álltak, ami nagy terhelhetőséget tett lehetővé. Tikalban a piramist 9, egymástól rézsűs patkával elválasztott terasz alkotja. Tetején található a lábazatszerű alépítményhez hasonló templom. A felépítmény belső tere tömegéhez viszonyítva elenyészőnek tűnik. Bejárata a piramis lépcsőjének tengelyében nyílik. Belsejében cellák találhatóak, melyekben temetkeztek is. A falakat borító kőfaragványok vallási szertartásokat és uralkodókat ábrázolnak. Az időciklusokat feliratos sztélékkel jelölték, ezek segítségvel Tikal története jól nyomonkövethető. Faragott kőlapokat állítottak a harcosok és uralkodók emlékére is.

Forrás: A világ csodái (http://vilagcsodai.webatu.com/amerika/tikal.html)

Mága Zoltán hegedűművész

Duna TV

20:00 Mága Show '78

Szerkesztő: Nagy György

A megújult Duna Televízió egy grandiózus show-műsorral kedveskedik kéthetente vasárnap este a nézőknek. Mága Zoltán a „királyok hegedűse” sztárvendégeivel szórakoztatja a nagyközönséget a legnagyobb nevek és a legismertebb dallamok zenés varázslatában.

Mága Zoltán Szolnokon született. Nevét hamarabb ismerték külföldön, mint Magyarországon.

A világhírű Rajkó Zenekar vezető prímásaként Európa szinte minden fővárosában, Amerikában és a Távol-Keleten öregbítette szeretett hazája hírnevét. Később az általa alapított Budapest Cigány Zenekar/Budapest Gipsy Banddel bejárta a Föld másik felét, és kivétel nélkül hatalmas sikerű koncerteket adott. Talán nincs még egy művész, aki küldetéstudatát ennyire előtérben tartva képviselte a magyar kulturális tradíciókat, és erősítette a magyarsággal kapcsolatos pozitív nemzeti sztereotípiákat. Ezáltal számos rajongót szerzett nemcsak magának, hanem a hagyományos cigány- és klasszikus muzsikának is.

A Lyoni Nemzetközi Jazzfesztiválon olyan világsztárokkal lépett fel, mint Didier Lockwood, Segan’, Yochk’o Seffer, de játszott Bonnie Tylerrel és Chris Normannel is. 2003-ban elnyerte a mexikói Világzenei Fesztivál különdíját. Megszámlálhatatlan televíziós szereplése közül kiemelkedik a Magyar Állami Operaházban adott Karácsonyi koncert, amelyet huszonkét ország nézői élvezhettek.

Egyedi, első hallásra azonnal felismerhető játékának kialakításában fontos lépcső volt a pesti Broadway legnagyobb múltú, legcsillogóbb szórakozóhelye, a Moulin Rouge. Egy New York-i vendégszereplésen érte a felkérés: legyen a mulató szólistája. Itt végre megvalósíthatta régi álmát: crossover stílusával megújította az autentikus cigányzenét. Néhány hetes vastapsos fellépés után zenekarvezető, nem sokkal később pedig művészeti vezető, showműsorok rendezője, producere lett. Művészi repertoárja a népzenétől a szimfonikus darabokon át musicalekig, jazzig, sőt könnyűzenéig terjed – ám soha nem felejti el megemlíteni, hogy ezt a műfaji sokszínűséget magasan képzett állandó és alkalmi zenésztársai teszik lehetővé.

Mindig megtiszteltetés számára exkluzív vendégkör előtt játszani. Elbűvölt már játékával királyokat, hercegeket, grófokat, politikusokat, közéleti személyiségeket. Többször játszott már VI. Mohamed marokkói király palotájában, azonban ugyanolyan fontos számára egy vidéki jótékonysági koncert Magyarországon, mint bármilyen nagyszabású külföldi előadóest.

Az adakozás mindennél fontosabb a hegedűvirtuóznak. Nem kitalált image része ez. Úgy érzi, enélkül nem lenne teljes az élete. Koncertjeire rendszeresen meghív nyugdíjasokat, segíti a hátrányos helyzetű gyermekeket. Rendszeresen fellép a Magyar Televízió Aranyág című műsorában, támogatja az Aranyág Alapítványt, és számos mesterhegedűje kelt már el aukción. A bevételt mindig jótékony célra ajánlotta fel.

Az ország legtávolabbi szegletébe is elviszi a zenét. Gyakran játszik templomokban. Vallja, hogy aki Isten házába belép, egészen más hangulatba kerül. A csodálatos akusztika és atmoszféra számára inspirálóan, hallgatóira megnyugtatóan hat. Ilyen környezetben lélekhidak építhetők az emberek közé, a falak pedig leomlanak.

Megtiszteltetésként érte a felkérés, hogy a Magyarország EU-csatlakozását népszerűsítő reklámfilmben komoly szerepet vállaljon. Kiváló kapcsolatainak köszönhetően a klip egy részét a Marokkói Királyság csodálatos, exkluzív épületeiben és tájain forgathatták.

2004-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2005-ben a Kisebbségekért Díj és a Máltai Lovagrend tagsága, 2006-ban a Vízügyi Minisztérium A vizek kártételei elleni védekezésért ezüst érdemérme – csak néhány kitüntető cím, amelyeket a Mága Zoltán és az Angyalok album aranylemeze mellett őriz.

A hegedűművész életében fontos szerepet kap a jótékonyság, amelyet ma már az általa létrehozott Aranyhegedű Alapítvány keretei között gyakorol. Az Aranyhegedű Alapítvány célja anyagi eszközökkel támogatni a hátrányos helyzetben élő emberek megsegítését, ezen belül a hátrányos helyzetű tehetséges gyermekek felkutatását, tehetségkutató versenyek szervezését, taníttatását; támogatni továbbá kórházakat, a beteg fogyatékos gyermekeket, időseket, nyugdíjasokat, ténylegesen rászorultakat; elősegíteni a kisebbségben élők és határon túliak integrálódásának elősegítését; továbbá létrehozni egy alapfokú zeneművészeti és tánctagozatú szakiskolát.

Az alapítvány szervezésében jött létre az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Segélykoncert az árvízkárosultakért, továbbá számos templomi jótékonysági koncert, és több, mint 100 tonna élelmiszert szétosztása. Jótékonysági munkájáért számos kitüntetést kapott.

- Warner Music -

[2006.11.28.]

Kapcsolódócikk: http://www.magazoltan.hu/bemutatkozas/bemutatkozas-maga-zoltan

Eltemették Makovecz Imre építészt

Életének 76. évében elhunyt Makovecz Imre, az aktív közéleti szerepet is vállaló Kossuth-díjas építész. A magyar organikus építészet megalapozójaként tartották számon, saját munkásságáról pedig egyszer azt mondta: "Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt". Politikai nyilatkozataiban a Fideszt, és azon belül is elsősorban Orbán Viktort támogatta.

Makovecz Imre, a magyar organikus építészet legismertebb képviselője 1935-ben született Budapesten, de gyermekkorában sok időt töltött a Zala megyei Nagykapornakon, ami visszaemlékezései szerint nagy hatást gyakorolt későbbi pályájára. 1959-ben szerzett diplomát a Műegyetemen, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán. 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. "Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt" - mondta saját munkásságáról 2002-ben.

A 76 éves építész haláláról az MTI számolt be kedden délelőtt, a család tájékoztatása alapján. Halálának okáról, körülményeiről egyelőre nem tudni részleteket.

Makovecz az elmúlt évtizedben politikai szerepet is vállalt. Alapító tagja volt az Orbán Viktor által 2002-ben alapított Szövetség a Nemzetért polgári körnek, többször felszólalt közéleti rendezvényeken. 2010-ben, közetlenül a választások előtt azt nyilatkozta a Heti Válasznak: "Én nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra esküszöm föl. Ha engem kérdeznének, azt mondanám: kormányzói jogokat kell adni neki - különben nem lehet fölemelni az országot."

"Egy ősi jel térbeli megfogalmazása"

Makovecz Imre első, már a saját stílusát hordozó épülete a berhidai étterem volt, 1964-ben. Erről saját honlapján így írtak: "A házat mintha a belsejéből kiinduló erők alakítanák. A részletformák szinte megszemélyesítik a statikai erőket. Makovecz konkáv formát ad főhomlokzatának, ezzel hatalmas ölelő gesztussá nagyítja az épületet, egy hatalmas lény szürreális képzetévé változtatja." Korai munkái közül a legismertebb az 1972-ben épült U alakú sárospataki művelődési ház.

1981-ben alapított önálló építészirodát, amely számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett. Teljesen egyéni kompozíciójú, legtöbbször faszerkezetű épületeivel vált híressé, ő lett az organikus építészet egyik legismertebb képviselője. Saját maga az 1987-ben épült paksi katolikus templomot tartotta az első igazán figyelemre méltó munkájának. "Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása" - írta honlapján az épületről, amelynek kecses tornyán a kereszt mellett a Nap és a Hold is helyet kapott.

Az egyik legismertebb alkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja volt. Erről így írt saját honlapján: "A pavilon tengelye észak déli irányú. Belül két fal feszül az épület átlójára. A párhozamos falak egymástól három méter távolságra állnak. A falakra ül fel az épület hét tornya (...) A falakból - hol halkabban, hol hangosabban - beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva - elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól - úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi."

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá. Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttesén, jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Bírálta a korrupciót

1992-ben Makovecz Imre volt a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója. Ez a szervezet az új alaptörvény szerint 2012-től állami elismerést, a Magyar Tudományos Akadémiával azonos rangot kap. Alapítója és örökös tagja volt a posztgraduális képzéssel foglalkozó Kós Károly Egyesülésnek, 1987-től tanára a Nemzetközi Építészeti Akadémiának. Egyetemi tanár volt a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán.

Forrás: origo.hu