Tikal

Guatemala város nemzetközi repülőteréről belföldi járat indul Floresba, innen autóval, vagy busszal juthatunk el Tikalba. Tikal a Yucatán-félszigeten található. A spanyol Hernando de Córdoba fedezte fel 1517-ben. A pápa Yucatán lakóit a király alattvalóinak nyílvánította, így a nép bármiféle ellenálása lázadásnak, vagy árulásnak minősült. 1526-ban Francisco de Montejót bízták meg egy Yucatáni expedíció megszervezésével. A felfedezőút feladatait írásban rögzítették, ez volt a Requerimiento. Ebben fogalmazták meg, hogy a király az Újvilág lakóit észérvekkel és helyes bánásmóddal akarja igaz hitre téríteni. Ha viszont ellenszegülnek, a spanyolok háborút indítanak az ország ellen, és erővel vetik a korona és az egyház uralma alá. E szándékot azonban nem sikerült a bennszülöttekkel elfogadtatni, a gerillaháború évekig folyt a spanyol hódítók (conquistadores) ellen. A maja indiánok a közép-amerikai magasföld és az alföld vidékén éltek. Kultúrájuk több mint 3000 éven át maradt fent. Társadalmuk uralkodó osztálya a papok rétege volt, életüket a vallási szertartások határozták meg. A papok építtették a kultikus helyeket, ők voltak az írás és a naptár feltalálói. Írásukat hieroglif domborműveken figyelhetjük meg. Az évet 365 napban határozták meg, egy naptári kör 52 évet ölel fel. A maja kultúra fénykora a IV. és a X. század közötti időre tehető. A maja birodalom északi alföldjén a legnagyobb vallási központ Tikal volt.

Központi terén 8 piramis található, melyek egyetlen építészeti egységet alkotnak. A felvezető lépcsőket festett stukkómaszkok díszítik. A környező vidéken kb. 3000 épület állhatott. A lakások száma több tízezer lehetett. A piramistemplomok korábbi romokra épültek. A piramisokban festményekkel díszített síremlékeket találtak a régészek. A kultikus központ 2,5 négyzetkilométeren található. Az épületeket gyalogutak kötötték össze. A falakat mészstukkó réteggel vakolták, melyet gazdagon kifaragtak. Az épületek helyét vízszintesre egyengették, a kultikus szentélyeket magaslaton állították föl. Ez lehetővé tette, hogy a szertartásokat a távolból is figyelemmel kísérhették. A legnagyobb piramis 70 méter magas, a vályogból készült egyszerűbb épületeket is talapzatra építették. A piramisokat meredek, helyenként 70 fokos hajlásszöget is elérő oldalakkal építették. Ezt az építés technikája tette lehetővé. A falak tiszta mészbe rakott kövekből álltak, ami nagy terhelhetőséget tett lehetővé. Tikalban a piramist 9, egymástól rézsűs patkával elválasztott terasz alkotja. Tetején található a lábazatszerű alépítményhez hasonló templom. A felépítmény belső tere tömegéhez viszonyítva elenyészőnek tűnik. Bejárata a piramis lépcsőjének tengelyében nyílik. Belsejében cellák találhatóak, melyekben temetkeztek is. A falakat borító kőfaragványok vallási szertartásokat és uralkodókat ábrázolnak. Az időciklusokat feliratos sztélékkel jelölték, ezek segítségvel Tikal története jól nyomonkövethető. Faragott kőlapokat állítottak a harcosok és uralkodók emlékére is.

Forrás: A világ csodái (http://vilagcsodai.webatu.com/amerika/tikal.html)