2011. május 6., péntek

Rotorua (Új-Zéland)



Rotorua város Új-Zéland északi részén fekszik, Aucklandtól 240 kilométerre. Az ottani nemzetközi repülőtér teremt összeköttetést Los Angelesszel, Vancouverrel. Londonnal, Tokióval. Hongkonggal. Szingapúrral stb. A fontosabb nevezetességek megtekintését idegenvezetők segítik.


Régebben a Rotorua körüli terület bozótos, mocsaras vidék volt, meleg forrásokkal, gejzírekkel. Ma mezők és erdők váltogatják egymást, az új-zélandiak szívesen jönnek ide kirándulni. Rotorua városában kb. 60 ezer ember él, s évente tízszer ennyi turista keresi fel.
Az európaiak érkezése előtt az arava törzs (egy maori törzs) élt itt évszázadokon át. Az arava törzs a maori háborúban a briteket támogatta, aminek következtében később más törzsekkel is harcba keveredtek. Az európaiak számára ez a vidék a meleg gyógyforrások miatt volt értékes. 1880-ban Új-Zéland kormánya megegyezett az aravákkal, hogy a Rotoruai-tó partján üdülőhelyet hoznak létre. A fürdő máig a város magvát képezi. Ohinemutu maori faluban egy XIX. századból származó közösségi ház áll, melyet művészi fafaragványok díszítik. A faragás művészetét a maorik vallásos tevékenységként tisztelték, a motívumok a törzs mítoszait beszélték el. A kézművességet kizárólag férfiak gyakorolhatták. A maori törzsek falvainak központját a közösségi házak jelentették. Ezeket a masszív gerendából épített házakat szimbolikusan az első ős „testének" tekintették. Belsejét hasnak nevezték, tartógerendáját gerincnek, s az oromfigura jelképezte a fejet. A közösségi házakat fafaragványokkal és festményekkel gazdagon díszítették, melyek az istenek mellett az elődöket és a múlt eseményeit ábrázolták. Minden törzs a saját történetét örökítette meg. A maori faragók keresztény templomokat is díszítettek, mint az ohinemutui Szent Hit-templomot. Az egyik ablak faragása Jézust ábrázolja a maori törzsfő télikabátjában, amint a Rotoruai-tó vizén jár. A templom előtt ősök sírja sorakozik. A halottakat a föld szintje fölé temették, hogy megóvják a föld alatti gejzírek által termelt vízgőztől. A maorik művészetének fogásait a whakarewarewa terület művészeti és kézműipari intézetében tanítják, ahol a művészeket munka közben láthatjuk. Az intézet épülete egy maori faluban található, melyet cölöpökből állított magas védőfal vesz körül. A kaput, melyen belépünk, a maori mondákból ismert groteszk állat- és emberfigurák díszítik. A közösségi házban maori népviseletbe öltözve, hagyományos táncokat és énekeket adnak elő. Betekinthetünk a maorik helyi konyhaművészetébe is. A főzéshez a környék meleg forrásainak gőzét használják.
Rotorua nevezetességei közé tartozik a Kiviház, ahol az Új-Zélandon honos futómadarat, a kivit ismerhetjük meg, mely az új-zélandiak nemzeti szimbóluma. A maorik minden madarat szent állatnak tekintenek, de a kivit különösen tisztelik. A törzsfő kiváltsága a kivihús fogyasztása, a tollruha viselése.


Forrás: A világ csodái

Nincsenek megjegyzések: