A Székelyföld 1. rész

A VÁLOGATÁS ORBÁN BALÁZS FŐMŰVÉBŐL KÉSZÜLT:

A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA

TÖRTÉNELMI, RÉGÉSZETI, TERMÉSZETRAJZI

ÉS NÉPISMERETI SZEMPONTBÓL.

1-6. KÖTET

PEST, 1868 - BUDAPEST, 1873.

Általános előismertetés a székely nép
történelme- és jogviszonyairól

A népvándorlás zűrjéből - mely másfél ezredév előtt mindent elsodort - egy néptörzs emelkedett ki, számban ugyan csekély, de azért mégis nagy tényező az új alakot ölteni indult Európában; egy hősies néptöredék, mely Ázsia legnemesebb gyarmatának örökségét védve, bámulatosképpen tartá fenn magát a költözködő népek vészes hullámzata közt, mely sajátszerű hadi szervezetével s demokratikus intézményeivel a középkori Európának legelőbb megtelepült s legklasszikusabb népeként tűnik elő. Ez a székely nép. Nem tartozhatik ezen ismertetés szűk keretébe a székely ősnemzeti szerkezet; annak az idő viszonyai szerint való fejlődésének és átalakulásának tágabb értelemben vett tárgyalása; nem e nép idetelepülésének s néveredetének már amúgy is felejtett történelme. Azonban mégis, főleg azok számára, kik a székely nép viszonyaival és jogtörténelmével ismeretlenek, szükségesnek tartom egy dióhéjba szorított rövid kivonatismertetést adni azért, hogy az mintegy kulcs legyen e munka körébe foglalt némely dolgok megértésére. Azt hiszem,történelmi erényre emelkedett tény az, hogy a székelyek Attila hunjainak maradékai, azért én a történelmi kritika által kellően kitisztázott ezen kérdés vitatásába nem elegyedem. Midőn Árpád a magyar fajnak elfoglalá és biztosítá e szép hazát, a honfoglalás harcaiban az itt talált, Attila öröksége felett őrködő székelyek szövetségesként csatlakoznak a rokon magyarhoz, s a sereg előcsapataként részt vettek a magyar birodalom alakításának küzdelmeiben. Nem volt tehát a székely hódított, hanem szövetséges nép, mely egyezményileg csatolta magát a magyar koronához, oly egyezménnyel, mely nemzeti életéből, sajátszerű viszonyaiból kifejlett előjogait, nemzeti szabad intézményeit biztosítá s tiszteletben tartotta, és ezek alapján fejlődött ki a székelynél már a legrégibb időkben egy oly demokratikus szellemű nemzeti szervezkedés, melynek párját Európa akkori népeinél sehol feltalálni nem tudjuk, egy oly alkotmány, mely mindenkit egyiránt kötelezett hadviselésre, mikor vész fenyegette a hazát, de amely azon terület minden lakosának egyenlőséget és szabadságot biztosítá; mely a hivatalokat nemek és ágak szerint osztotta, s mely a hadviselés kötelezettsége és a királynak némely esetekben kiszolgáltatott örökadón kívülminden más adófizetéstől mentesítené a székelyt. (Az örökadót is csak a harmadik osztály, a gyalog fizette, minden hat ökör után egyet, amint ezt az 1599. évi november 20-án hozott törvénycikk meghatározza. -- Orbán Balázs jegyzete.) Volt ugyan elnevezésileg két osztály vagy rend ekkor is, a loufeu (lovag, lovas) és a giahrlag (gyalog);de ez is inkább katonai (fegyverzeti), mint társadalmi osztályzat volt, mert a középkor átka, a népek egyik részét szolgaságra kárhoztató feudalizmus, a Székelyföldön gyökeret verni sohasem tudott.
A kiváltságos nemesség Európa minden államaiban kifejlődvén, az Magyarországban is elterjedt, s Zsigmond király hűbéri elveket oltván a magyar alkotmányszabadságfájába, lassanként kifejlődött azon hatalmas oligarchia, mely ország s királlyal dacolt, mely a theokráciával Mohácsot s a hon kétfelé szakadásátelőidézte; de az a demokrat intézvényű s a politikai egyenlőség elvét valló Székelyföldre bajosan tudott behatolni, s nagy mérvben kifejlődni sohasem, bár ottan is a későbbi korban keletkeznek nagyon korlátolt számban olyanok, kik harcban kitűnés vagy más érdemekért nemességet nyernek, s így keletkezik a megvolt két osztály mellett egy harmadik, a primori osztály, mely legelőbb 1409-ben említtetik, de csak Mátyás király korában ismertetik el, jogkörének megszorításával. Ekkor fordul elő rendszeresített alakban a székelyek három rendje (trium generum siculi) szabályoztatván egyszersmind egyik osztályból a másikba való átlépésnek módozata is.
A három osztályt pedig alkották:
Az elsők, főbb nemesek (primores, primores nobiles, nobiles potiores).
A lófők, lovasok, kik lóháton mentek harcba (primipili) és a
Gyalogok, kik gyalog harcoltak (pedites, pixidaríi). ( pixidarríi - a székelyek osztályzatát legjellemzőbben I. Ferdinánd által a jövedelmek összeírására kiküldött biztosok 1552-ben beadott jelentésében találjuk előadva. A "székelyek - mond ez - mind nemesek és adómentesek, kik a bárókkal és pátríciusokkal egy állásúak, más honi nyelvükön lófő székelyek, latinul primipilusok, ezek lovagok.A többi nép (plebeji), hanem azért egyaránt nemesek." (Orbán Balázs jegyzete.)
A mohácsi vész Erdély különszakadását s ez a Királyhágón inneni részben egy sok tekintetben új államszervezetet hozott létre, mely a székely nemzeti szerkezetre sem maradhatott befolyás nélkül, de amely ha kisebb-nagyobb változásokat idézett is elő, lényegében mégsem dönté meg a székelyek sajátszerű szervezetét, s valahányszor ez megsértetett és kellő tiszteletben nem tartatott, mindannyiszor a székely kész volt azt még fejedelmével szemben is fegyverrel oltalmazni.
A jogvédelem érzete és a nemesség túlhatalmasodása idézte elő a székelyek első felkelését János Zsigmond (János Zsigmond - 1540- 1571 - Magyarország választott királya, Erdély fejedelme - 1556-1571-) alatt 1562-ben, amikor Vaja mellettlegyőzvén, a segesvári országgyűlés bosszús szigorral lépett fel, s a mozgalomban résztvettek közül sokakat jobbágyságra vetett; itt mondatott ki az is, hogy ezután a székely is hűtlenségi bűn esetében fejét és jószágát veszíthesse. Ezáltal a székelyek addig tisztán demokrat irányú szervezetébe arisztokratikus elemek hozattak be, mert az addig sérthetetlen székely örökség konfiskálhatóvá tétetvén, annak eladományozása lehetővé tette az addig igen korlátolt számú primori rend kifejlődését és a jobbágyok többítését, kiknek számát a primorok később betelepítések által szaporították, és növekedett azok száma azáltal is, hogy a magokat hadi kötelezettség alól kivontak büntetése a jobbágyságra vettetés volt. Így származnak Székelyföldön a jobbágyok, kik inquilinusok, köznépek, parasztok nevezet alatt fordulnak elő, de akik - mint osztály - nem voltak soha a székelyek közé sorozva.
Előfordul még Székelyföldön a libertinus elnevezés is. Ezek betelepedett mesteremberek vagy beházasodott idegenek vagy más, népességből kifogyott helyekre települők voltak. Ily libertinusok Kállsy szerint a Bereckre, Kézdivásárhelyre, Olasztelekre, Oroszfaluba és Szászfaluba települtek. Ilyenek a karatnai, voláli, peselneki, kurtapataki, szentléleki besenyő telepek; ilyenek lehettek kezdetlegesen Oroszhegy és Lengyelfalva lakói, s ilyenek ilyenek részben a városok lakói, kik csak később, nyert szabadalmak által lettek kiváltságosokká.
Előfordulnak sokkal később az armálisták és donatárius nemesek is nagyon csekély számban. De ezen osztályok között nem volt éles válvonal húzva, mert akár hadiérdemek vagy hőstett jutalmaként, akár jószágszaporodás mellett egyik alsóbb osztályból egy felsőbbe volt áttehető a székely, mint az Mátyás királynak 1473-ban kiadott fennebb közlött rendeletéből is kitetszik, és ezen előléptetés nem csak a két felsőbb osztály között volt, hanem gyalog, sőt libertinus is egyszerre primorrá lehetett.
(...)


(Folytatása következik)

Forrás: Orbán Balázs: A Székelyföld - Válogatás - Pro Memoria, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982. 11-14. oldal