2008. december 4., csütörtök

Szent László verses zsolozsmája (1192 körül)

Nagyítás

A virrasztó zsolozsma (matutinum) antifonái:

I. Nokturnus

Gonoszokkal nem cimborált,

útjaikon sohasem járt.

Úr igáját vállra vette,

Isten kedvét: azt kereste.

Amit munkált, amit gondolt,

élete mind tanítás volt.

Őt királlyá Krisztus tette,

támogatta, segítette,

erényekbe öltöztette,

a szent hegyen védelmezte.

Krisztus a te dicsőséged,

győzedelmed, üdvösséged,

ő emelt fel ily magasba,

legyen mindnyájunk oltalma.

II. Nokturnus

Az esdeklőt meghallgatta,

Krisztus magához fogadta,

szeretettel neki adta

a legfőbb jót, mint akarta.

Jóakarat védpajzsával,

kegyet hittel, adománnyal

Krisztus, felékesítetted,

és a mennybe fölemelted.

Csodálatos és kifejezhetetlen,

Urunk, a te neved!

Szentünk dicsőségesen

neved zengi fényesen.

Veled él már szüntelen

boldogságos mennyekben.

III. Nokturnus

Ki igazságos volt életében

és erős volt Isten kegyelmében,

most az örök fényességben,

a szenteknek seregében

örvend boldog örömében.

László király népünk áldja,

a királyok koronája

ragyog fején, azzal ékes,

ékkövekkel fényességes,

övé a nagy méltóság,

örök égi boldogság.

Az atyai áldást ő megnyerte,

őt magához Isten felemelte,

s életének szolgálata

mindenkinek fénylő példa:

ígért öröksége várta

és mennyei koronája.

Nagyítás

Himnusz: Regis regum civis ave

Áve, égi király híve,

királyoknak gyöngye, éke,

László, mennynek sorsosa!

Ég királyát hűn követted,

országunkat védelmezted,

légy hazánknak bajnoka.

Menedéke magyaroknak,

Örök-társa angyaloknak,

Égi kegynek eszköze:

Üdvözlégy, ó, kiváltságos,

híres-neves, igazságos

jó ítélet hírnöke.

Vigadozzál magyar nemzet,

harsonáljad, énekeljed,

új királynak új dalod.

Boldog Várad, szálljon híred,

Növekedjék dicsőséged,

Visszhangozzák századok.

Krisztus, földről himnusz szárnyal

hozzád, aki keresztfáddal

magadhoz vonsz népeket.

Szent útja te vagy égbe,

hitvallóknak dicsősége,

Néked áldás, tisztelet.

Amen.

Forrás:

Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor.

Szerkesztette: Madas Edit. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992, 267–268, 278–279.

Fordította: Csanád Béla

Nincsenek megjegyzések: