1810. február 10-én született Barabás Miklós

„... megfestetted korod arckép csarnokát.” Reviczky Gyula

 

Önarckép

Az erdélyi származású, ügyes és találékony festő tizenhárom éves korától foglalkozott természet utáni arcképrajzolással. Kisvárosi piktoroktól, szobafestőtől, színházi díszletfestőtől szerezte első ismereteit, a technikát gyorsan és sikeresen sajátította el. Tizenhét-tizennyolc éves korában már arcképmegrendelései voltak. 1829-ben a bécsi akadémiára ment, de csak néhány hónapig tanult ott. Megtanulta, hogyan kell előnyösen beállítani a modellt, hogyan kell kiemelni az arc és az alak kellemes, szép tulajdonságait, eleven, nyugodt, derűs arckifejezést festeni minden megrendelőnek.

1833-ban Velencében szerzett barátjával, a skót William Leighton Leitch-csel nagy olaszországi kóborlásra indultak. Leitch hatására számos vízfestményt készített olasz tájakról, s sokat tanult tőle a távlattan és a könnyed, érzékletes festés területén is.

Bittó Istvánné

Barabás a harmincas évek közepén hazatért, és Pesten telepedett le. Rövid idő alatt megbecsült emberré vált. A nemzeti kultúra megteremtéséért fáradozó irodalmi körök, a pártoló főurak és polgárok igen sokat vártak tőle. Ebben az időben rengeteg arcképmegrendelést kap, az irodalmi lapok, évkönyvek grafikai illusztrációit várják, a népiesség mozgalmának képviselői a magyar népi életkép létrehozását sürgetik nála. 1836-ban nagy kitüntetéseként a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. A negyvenes évektől a festészet mellett másik fő műfaja a litográfia, a kőrajzolás lett.

Litografált arcképeiben a század minden jelentős magyarországi személyiségének arcvonásait megőrizte. Petőfi Sándor - akit szintén lerajzolt - kissé mosolygott ezen a nagy arcképkészíttetési lázon:

"Hja, mikor az olyan szép, ha az embert
Barabás lepingálja, s a szerkesztők aztán szétküldik..
s a közönség bámulva kiált föl: Tehát ilyen ő ?!"

Barabás a közönség ábrázolási igényeihez igazodva, az olajfestésbe nem viszi át a vízfestmények szabadabb, nagyvonalúbb stílusát. Festészete végig megőrizte alapvető sajátosságait. A szabadságharc bukása utáni búskomorságból lassan felépülve folytatta korábbi munkamódszerét, s még öregkorában is szépen elkészített mestermunkákkal bizonyította be egykori nagy hírét- nevét.

forrás: barabasvilla.eu