1564. február 15-én született Galileo Galilei

"hiszem, hogy a Nap a világ középpontja ... és a Föld nem a középpont és mozog"

 

J. N. Robert-Fleury festménye (1847) "Itt jelent meg 1633. június 22-én Galileo Galilei, a vezeklőknek előírt hosszú fehér köntösben, hogy az Inkvizíció kardinálisai előtt térden állva elmondja a híres esküt:

J. N. Robert-Fleury festménye (1847)

„Én, Galileo, fia a néhai Vincenzio Galileinek Firenzéből, hetven éves, személy szerint ítéletre rendelve és térdepelve előttetek, Eminentisszimusz és Reverendisszimusz Kardinálisok, az egész Keresztény Respublikában az elvetemült eretnekség elleni generális Inkvizítorok, szemeim előtt a szentséges Evangéliumokkal, amelyeket ím saját kezemmel érintek, esküszöm, hogy mindig hittem, most is hiszem és Isten segítségével a jövőben is mindig hinni fogom mindazt, amit a Szent Katolikus és Apostoli Egyház tart, prédikál és tanít.
De mivel, jóllehet ez a Szent Hivatal egy hivatalos felszólítás (precetto) után törvényesen elrendelte, hogy el kell hagyni azt a téves véleményt, hogy a Nap a világ középpontja és nem mozog, és a Föld nem a világ közepe és mozog, és hogy nem lehet tartani, védeni vagy tanítani, bármily módon, szóban vagy írásban ezt a téves doktrínát, és miután figyelmeztettettem rá, hogy ez a doktrína ellenkezik a Szentírással, írtam és nyomdába adtam egy könyvet, amelyben éppen ezt a már elítélt tant tárgyalom és igen hatásosan hozok fel érveket a javára anélkül, hogy bármiféle megoldást kínálnék, az eretnekség vehemens gyanújában ítéltettem el, azaz hogy azt tartom és hiszem, hogy a Nap a világ középpontja és mozdulatlan, és a Föld nem a középpont és mozog."

forrás: Vekerdi László: Így élt Galilei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

 Galileo Galilei az olaszországi Pisában látta meg a napvilágot 1564-ben. 1610-ig Padovában professzorként geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított, itt építette termoszkópját, iránytűket konstruált. 1594-ben szabadalmaztatta a vízemelő gépét, és - egyes források szerint - feltalálta a mikroszkópot.
1610. január 7-én fedezett fel a Jupiter négy nagy holdja közül hármat: az Iót, az Europát és a Kallisztót, pár nappal később a Ganümédészt is sikerült feljegyeznie.  1610 márciusában hozta nyilvánosságra a kezdeti csillagászati megfigyeléseit a Sidereus Nuncius (Csillagászati Hírnök) című rövid értekezésében, melyet maga illusztrált. Elsőként észlelte a Szaturnusz gyűrűit, de rajzain a gyűrűt a bolygó mellett két szemközti oldalon álló holdként ábrázolta.
Galilei lejegyezte, hogy a Vénusz rengeteg fázisban hasonlít a Holdra, ezek a megfigyelések igazolták, hogy a bolygó a Nap körül kering és ez erős érv volt a heliocentrikus világkép mellett. Az elsők között figyelte meg a napfoltokat. Ő volt az első, aki hegyeket és krátereket vélt felfedezni a Holdon. Távcsövével megállapította, hogy a szabad szemmel folytonosnak látszó Tejút csillagok sokaságából áll, és azonosított sok más csillagot. 1612-ben felfedezte a Neptunuszt, de nem jött rá, hogy az egy bolygó.
Az inkvizíció 1633-ban fogta perbe eretnekség vádjával. Galilei ítélete, aki kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó tanait, életfogytiglani házi őrizet volt. 1642 január 8-án hunyt el természetes halállal, földi maradványait a firenzei Szent Kereszt-templom kriptájában helyezték el végső nyugalomra.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros