2017. augusztus 26., szombat

1789. augusztus 26-a: az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának elfogadása




Az emberek egyéni és közösségi jogait határozza meg.
 
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (Franciául: La Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen) a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, mely az emberek egyéni és közösségi jogait határozza meg. Az alkotmány elkészítése felé tett első lépésként fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés.
Első változatát La Fayette fogalmazta, de az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat alkotója, Thomas Jefferson is részt vett elkészítésében. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának első pontja kimondja, hogy társadalmi különbségek a közösség szempontjából, a társadalomban betöltött szerep hasznossága szerint lehetnek, egyébként minden ember szabadnak, és jogilag egyenlőnek születik.
A lefektetett alapvető jogokat már leírásuk pillanatában a francia polgárokon túl, kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették és tekintik máig: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” Minden polgár természetes és elévülhetetlen joga „a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással szemben való ellenállás”.
A nyilatkozat megállapítja, hogy a jogokra való igény abból a tényből származik, hogy „Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják”. Ennélfogva a jogokat a nyilatkozat az „közakarat kifejezéseként” kezeli, így hirdet jogegyenlőséget és „csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedeteket” tiltja. A nyilatkozat szólásszabadságot és a sajtószabadságot biztosít és némileg csekélyebb biztosítékot ad a vallásszabadságra: „feltéve, hogy … e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti”.
A nyilatkozat a tulajdonhoz fűződő jogot hirdeti, egyúttal fenntartja a köztulajdon jogát is: „Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg – ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.” ugyanakkor a közteherviselés elvét is megfogalmazta.
Kapcsolódó linkek

Nincsenek megjegyzések: