Elbeszélések, Gondolatok, Versek Építészet, Színház- és Képzőművészet, Mitológia, Történelem, Dzsessz- és Klasszikus zene, Tájak, Városok, Emberek, Érdekességek
Magamról
Valaha szebb napokat is látott nyugdíjas vagyok. Korábban hosszú éveken keresztül mikrobiológusként, tanárként éltem. Rövidebb ideig kisebb számítástechnikai cégeknél is munkát vállaltam. Az első számítógépemnek 22 évvel ezelőtt örülhettem. Tizenöt éve használok nyílt forráskódú, ingyenes, Linux operációs rendszert, valamint szoftvereket a korábbi, illetőleg a jelenlegi számítógépeimen. Néhány éve a weboldalaimat szerkesztem.
Keresés ebben a blogban
„Lighthouse” Kulturális és művészeti honlap
A „December 13.”társoldala a „LIGHTHOUSE” Kattintson a képre, ismerje meg!
Ma már talán kevesen tudják, hogy valamikor a magyar haderő
állományába jelentős haditengerészet is tartozott. Hogy ez ne
merülhessen végképp feledésbe, abban segít az Osztrák-Magyar Monarchia
hadihajóit ábrázoló festményekből megnyílt kiállítás a HM Hadtörténeti
Intézet és Múzeumban.
A képek alkotója, dr. Csonkaréti Károly
festőművész 1944-45-ben a Magyar Királyi Honvéd Folyamerőknél, egy
aknászhajón teljesített szolgálatot. Matróz volt. Az ekkor hallott
történetek indították arra, hogy kutasson, írjon, fessen, a lehető
legtöbbet tudja meg a magyar hadihajókról. A háború után a
képzőművészeti főiskolára származása miatt nem vették fel. Előbb fizikai
munkás volt, majd kétségtelen rajztehetsége okán a Rajzfilmstúdióban
dolgozhatott. Közben elvégezte a Jogtudományi Egyetemet, a Magyar
Közlöny szerkesztője, később - nyugdíjazásáig - főszerkesztője volt.
Ezekben az években kezdte el kutatni, feldolgozni, megírni a magyar
hadi- és folyamhajózás történetét. A témáról mostanáig huszonkét könyvet
írt. Festményeinek, rajzainak száma meghaladja a háromszázat. Több szempontból is fontos ez a kiállítás - mondta el a megnyitón dr. Kovács Vilmos ezredes,
a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Ebben az évben ezzel a
kiállítással nyílik meg a múzeum, a december óta tartó „téli álom" után.
Az alkotó személye is különleges. Elég, ha csak annyit mondunk el róla,
hogy ő az, aki a hetvenes évek végén megtalálta és azonosította a Lajta
monitort, a hadtörténeti ritkaságot, a Monarchia haditengerészetének
első monitor típusú hadihajóját. Fontos számunkra azért is, mert az
általa készített festmények igen jelentős részét tavaly a Hadtörténeti
Múzeumnak ajándékozta. A most megnyíló kiállítás ezekből tartalmaz
válogatást.
Érdekes az osztrák - magyar hadihajózás története is, sajnos a
Monarchia tengeri és folyami hadihajózásáról még a hadtörténészek is
keveset tudnak. Jellemző például, hogy az UNESCO egyik programjának
tárgyalásakor, amikor a víz alatti örökség védelméről esett szó, az ott
jelen lévő katonák, történészek közül többen megkérdezték, miért érdekli
ez Magyarországot, különösen pedig a tenger alatti dolgok miért
fontosak számunkra? Meglepődtek, amikor kiderült, hogy nemcsak a hajózás
iránti nosztalgia mozgat bennünket, hanem ennek nagyon komoly
történelmi kapcsolata is van. Az Osztrák - Magyar Monarchiában a
hadsereg létszámának több mint negyede a Magyar Királyság területéről
került ki. Fiumében Hadihajózási Akadémia működött, a magyar
haditengerészetről tehát nekünk is kötelességünk megemlékezni!
A hadihajózás nagyon fontos szelete a magyar hadtörténelemnek. A
tengeri és a folyami is. Ez utóbbinak az egyik legszebb emléke az
1871-ben épített Lajta monitor, mely végre felújítva a Parlament előtt
áll és látogatható. A flotta létrehozásában a magyar hadiipar is
komolyan érdekelve volt. Leginkább a Danubius Hajó- és Gépgyár, amely
1906-tól kapcsolódott be a tengeri hadihajók gyártásába, de magyar
gyárban készültek a monitorok, a Lajta, a Maros vagy a mostanság újból
előkerült Bodrog monitor is. A Danubiusban épült a húszezer tonnás Szent
István csatahajó, csakúgy, mint a négyezer tonnás Novara és a Helgoland
gyorscirkálók. Rajtuk kívül még számos kiesebb hadihajót készítettek
magyar gyárban és - ezt talán még kevesebben tudják - az Osztrák Magyar
hadiflotta tengeralattjáróinak egy része is magyar gyárban épült. Még az
Óbudai Hajógyárban is készültek elemek, amiket aztán később építettek
be az összeszerelt tengeralattjárókba.
A kiállításon a vitorlás gőzkorvettek, gőzfregattok mellett az első
világháborúban szolgált csatahajók, rombolók, monitorok, gyorscirkálók
és őrnaszádok képei sorakoznak, de a szemlélő legnagyobb meglepetésére
láthatók képek a haditengerészeti repülésről is! Több mint száz
kétfedelű, „repülő csónak" állt a haditengerészet rendelkezésére. Mivel a
háború elején a repülés még meglehetősen kezdetleges volt, előfordult,
hogy ezeknek a gépeknek a vízre kellett kényszerleszállást végrehajtani.
Az emlékezet megőrzött olyan esetet, amikor a két pilóta lebontotta a
szárnyról a vászonborítást, abból vitorlát készített, és az úszó
csónaktesttel bevitorlázott a hazai kikötőbe. A kiállításon a képek
mellett számos hajómodellel és még egy eredeti torpedóval is találkozhat
a látogató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése