Mint az ölyv két bús madárra
vigyázatlan gyenge párra
ugy jött ránk e szerelem
mint a zápor a határra
mint a nyári zivatar
oly borussan és hamar.
Most a felhők alatt állunk
csillagokra nem találunk:
minden csillag elaludt.
Vigyázz! most az éjben járunk:
sillanó sikos az ut -
ki tudhatja, hova jut?
Láttam amint szeme retten -
ó a boldogság kegyetlen,
nem valami vig dolog -
láttam amint sír ijedten
s mint veszélytől aki buj
finom feje rám borul.
Hallottam hogy hangja csuklott
láttam lelkében a poklot:
szeme fényes ablakán
félős lelke majd kiugrott
óriási ablakán,
amint fölvetette rám!
3 megjegyzés:
Szép!
Köszönöm szépen a megjegyzést. Örülök, hogy tetszett a Babits vers. Sajnos azt látom a statisztikáimból, hogy viszonylag kevesen olvassák az általam is közzétett verseket. Üdvözlettel B.Péter
Ha Ön is olvas másokat és jelzi, akkor sor kerül viszont látogatásra, ez így működik, megtapasztaltam.
Szívesen olvasom a verseket, újdonságokra vágyva.
Megjegyzés küldése