2011. július 1., péntek

Babits Mihály: Július



Mint az ölyv két bús madárra
vigyázatlan gyenge párra
ugy jött ránk e szerelem
mint a zápor a határra
mint a nyári zivatar
oly borussan és hamar.

Most a felhők alatt állunk
csillagokra nem találunk:
minden csillag elaludt.
Vigyázz! most az éjben járunk:
sillanó sikos az ut -
ki tudhatja, hova jut?

Láttam amint szeme retten -
ó a boldogság kegyetlen,
nem valami vig dolog -
láttam amint sír ijedten
s mint veszélytől aki buj
finom feje rám borul.

Hallottam hogy hangja csuklott
láttam lelkében a poklot:
szeme fényes ablakán
félős lelke majd kiugrott
óriási ablakán,
amint fölvetette rám!


Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 16. szám

3 megjegyzés:

Márta írta...

Szép!

Balogh Péter írta...

Köszönöm szépen a megjegyzést. Örülök, hogy tetszett a Babits vers. Sajnos azt látom a statisztikáimból, hogy viszonylag kevesen olvassák az általam is közzétett verseket. Üdvözlettel B.Péter

Márta írta...

Ha Ön is olvas másokat és jelzi, akkor sor kerül viszont látogatásra, ez így működik, megtapasztaltam.
Szívesen olvasom a verseket, újdonságokra vágyva.