Múzsák

A múzsák (görögül Μουσαι Mousai : eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szivesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szépvizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.
Hésziodosz Theogony című műve alapján a múzsák Zeusz főisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leányai voltak. Alcman és Mimnermusz, i.e. 7. századi lírai és elégikus költeményeiben alakjuk ősibb: Uranosz és Gaia gyermekeiként jelennek meg.
Pauszaniasz görög történetíró és földrajztudós nézete szerint pedig a múzsáknak két generációja létezett: az első Uranosz és Gaia gyermekei, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai.
Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé ("Dal", "Éneklés"), Meleté ("Gyakorlás") és Mnémé ("Emlékezés") , neveik a költői gyakorlat három alapfeltételére utalnak. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de neveik mások voltak: Neté, Meszi és Hüpaté amelyek az ókori időkben használatos lant három húrjának elnevezése. A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén. A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket :


Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a tudományok
Terpszikhoré: a tánc
Thaleia (Thália): a komédia, a színház
Melpomené: a tragédia , a dráma és a gyászének
Polühümnia: a himnikus költészet
Euterpé: a lírai verselés és a zene
Erató: a szerelmi költészet és a dalok
Kleio: a történetírás
Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.


Forrás: mommo
Illusztráció: Eustache Le Sueur: A múzsák; Kleio, Eutherpé és Thaleia