2009. február 4., szerda

Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet!



    Tedd a Bibliádba ezt a levelet, szülőtestvérem, s ha gyermekedért imádkoz
    ol, ne felejtkezz el azért könyörögni,
  • hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermeked elé - és nem te.
  • Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltúr téged. Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
  • Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.
  • Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
  • Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!
  • Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!
  • Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.
  • Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.
  • Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
  • Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.
  • Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondot majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.
  • Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!
  • Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.
  • Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.
  • Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

Forrás: Keresztyén Nevelés 1996/1


3 megjegyzés:

Judit Bolyó írta...

Jaj, ha csak a felét is így tudnám csinálni! Emlékszem, sokkal bölcsebb voltam gyereknevelésben akkor, amikor még nem voltak gyerekeim. A nehéz pillanatokban talán nem is a gyerekkel van a baj, hanem magammal. Ahogy a férjem mondja: "A gyerekek használati utasítás nélkül jönnek a világra." És ha ehhez hozzávesszük, hogy a szomszédok, barátok és a tévé mennyit tudnak rajtuk formálni, hát a szülÖk összeszedhetik minden tapasztalatukat és türelmüket. De ahogy ez az ima is mondja: a gyereknevelés formálja a szülöket is.

Van egy finn mondás, amit nagyon szeretek: "Joka kuritta kasvaa, se kunniatta kuolee", vagyis: "Aki fegyelem nélkül nö fel, az tisztelet nélkül hal meg."

Talán ez az igazi szülöi feladat: megtalálni azt a pontot, ahol még nevelünk, de még nem is katonáskodunk, és minderre határozottan, de nem kaszárnyahangon vezetni rá a csimotákat. Mert a gyereknek éreznie kell, hogy a szülö nem a barátja, hanem a szülöje, megbízhat benne, felnézhet rá, mert erösebb, tapasztaltabb, mint ö. De nem is egy félelmetes mumus, aki csak parancsolgat. Néha úgy érzem, hogy a mai szülök egy része (legalábbis itt Mexikóban) annyi szabadságot és hatalmat ad a gyerekének, hogy szinte a gyerek kezébe kerül a kormány. És szegény kicsik honnan tudnák, merre kell menni? És hogy lehet megelözni az élet baleseteit? Mindehhez a felnött tapasztalata kell.

És kell még valami fentröl jövö szeretet is, hogy a (remélhetöleg) okos gondolatainkat mi, szülök szeretettel és türelemmel tudjuk átadni a gyakorlatban a gyerekeknek.

Judit Bolyó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Balogh Péter írta...

Kedves Judit!

Igen tartalmas, bölcs megjegyzéséhez nem tudok érdemben semmit hozzáfűzni. Gondolataival ugyanis mélyen egyetértek. Hálásan köszönöm!