2010. május 11., kedd

Tamási Áron - Szép Domokos Anna



Négy kerek esztendőt, négy szörnyű esztendőt folyvást egyet omlék a világnak vére. A negyedik végén, őszre menendőben, lefeküvék patyolat ágyába szép Domokos Anna. Alig imádkozott, szépen elaluvék. Akkor elejébe tiszta álom jöve s abban az álomban egy fekete madár. S az a nagy fekete madár felszállott a házra, annak jobb szárnyára.

- Honnét jössz, te nagy fekete madár?

- Idegen országból, szép Domokos Anna.

- S onnét mi hírt hoztál, nagy fekete madár?

- Onnét biza országodnak halálát s a katonalegények megszabadulását.

- Jaj, nem bánom országom halálát, csak a szeretőmet mondd meg, nem láttad-é, nagy fekete madár?

Megrázta a tollát az éjjeli madár, s Domokos Annának ő csak ennyit mondott:

- Nézd meg a színömet, szép Domokos Anna.

- Megnéztem, megláttam, szép fekete madár.

Akkor felrepüle, s emígy éneköle:

- Tiszta fehér voltam, mikor a sok legényt embert ölni vittem, de fekete lettem világ nagy gyászától...

Szép Domokos Anna ilyen álmot látott.

Álom után, fényes reggel, kútra indult vizet meríteni. Hét teli kártyával vizet merített is, belé is öntötte virágos nagy kádba. Levette ruháját szép Domokos Anna, s megmosta dalolva rózsaszín arcáját. Megmosta utána két gyümölcsös mellét, s meg végetes-végig szép patyolat testét.

- Hova készülsz, édes lányom?

- Örömre készülök, kedves édesanyám.

- Miféle örömre, egyetlen lányom?

- Jőnek a legények a nagy háborúból, s közöttök kell legyen az én szeretőm is.

Szépen páváskodott, s fejér gyolcsinget vett. Derekára piros szoknyát, két lábára gyenge csidmát. Arcájára Napnak ragyogását, s szíve köré Holdnak a szerelmit. S hosszú szőke haját pántlikába fonta, s vállára ereszté.

- Hova indulsz, édes lányom?

- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.

- Ne menj, lányom, várd meg itthon.

- Biza elmegyek én.

El is ment a falu végére szép Domokos Anna. Ott várta a legényt déli harangszóig, s déli harangszókor onnét hazajöve. Megsétálta magát virágos kertjében, s leszakasztott három ékes szálat. Hajának szálával azt ő egybekötötte, s elindula ismét a falu végére.

Ott várta a legényt esti harangszóig, s esti harangszókor onnét hazajöve.

- Hol van a szeretőd, kedves szép leányom?

- Baja esett, édesanyám, nem jöhetett mára.

Lefeküdt ágyába szép Domokos Anna. De hasztalan tette, mert a forró párnán szerelem gyötörte, álom elkerülte. Éjfél idejéig feküdt jobb oldalán, éjfél idején túl feküdt bal oldalán.

- Hová lettél, te fekete madár?

Hajnal hasadtakor felkelt az ágyából szép Domokos Anna.

- Jaj, az a háború bár ne is lett volna!

Más színű szoknyát vett, s a haját befonta másik pántlikába. Arcájára vette Holdnak vágyódását, szíve közepébe harangok hívását.

- Hova indulsz, édes lányom?

- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.

- Ne menj, lányom, várd meg itthon.

- Biza elmegyek én.

El is ment aznap is szép Domokos Anna. Ott várta a legényt déli harangszóig, s déli harangszókor onnét hazajöve. Megsétálta magát virágos kertjében, s három virágszálat tegnapi csokrához odakötött. S csak elindult ismét a falu végére. Ott várta kedvesét esti harangszóig, s esti harangszókor onnét hazajöve.

- Hol van a szeretőd, kedves szép leányom?

- Baja esett, édesanyám, mára sem jöhetett.

Lefeküdt ágyába szép Domokos Anna. De hiába feküdt az ágyába megint, mert a nagy szerelem még jobban gyötörte, s a jóltévő álom még jobban kerülte. Két óra hosszáig feküdt jobb oldalán, két óra hosszáig feküdt bal oldalán.

Így kínozta magát éjfél idejéig.

És akkor felkele szép Domokos Anna. Lámpát nem is gyújtott, édes szülőanyja nehogy észrevegye. Fáradt derekára fekete szoknyát vett, s a Hold világánál feketébe fonta hosszú szőke haját.

Két arca dombjára hullócsillagot tett, a szívébe pedig síró Szűzmárját tett.

Csendben elindula, ajtóig eljuta. De akkor az ajtó sírással nyikordult, s édes szülőanyja erre felriadott.

- Hová szököl éjjel, felnevelt leányom?

- Megyek harmatot gyűjteni, mosdóvizembe hinteni.

- Ne menj, te szótitkoló leány.

- Szívem így rendelte, jaj, én elmegyek.

Megindula szép Domokos Anna, s ki is lépett feketében az anyai házból. Udvaron megállott, kezét összefogta, s felnézett a házra, annak jobb szárnyára.

- Hova lettél, te fekete madár?

Akkor béfordula virágos kertjébe, annak sok virágját mind leszakasztotta, s meleg szép ölében mind fel is halmozta. Gyenge holdvilágon ismét elindula, s egy példakísértet elejébe állott.

- Hová mész, te gyönyörű szép leány?

- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.

- Ne menj oda, boldogtalan, gyere háljunk együtt.

- Távozzál, kísértet, én megyek utamra.

Virágai közé elrejtette piruló arcáját szép Domokos Anna, s megint elindula. Gyenge csidmáival csak kétszer koppintott, s a példa kísértet akkor ismét elejébe állott.

- Fogadj szót te nekem, gyönyörű szép leány.

- Távozzál, kísértet, megöletlek az én szeretőmmel.

- Avval meg nem öletsz, mert az jó helyen van.

Megvillant a szeme Domokos Annának.

- Ki vagy, te kísértet?

- Nagy vitéz vagyok én, mert a háborúnak angyala vagyok én.

- Verjen meg az Isten!

Így szólott nagy bátran szép Domokos Anna, s avval tovább vitte szerelem zászlaját s azt a faluvégén lobogtatni kezdé.

- Gyere már, gyere már, egyetlen szeretőm. Ha immár megölted haza ellenségit, öld meg azokat is, akik reám törnek. Öld meg az én nappali hóhérim, szívem mocskolóit, éjjeli rontóit. Gyere sebes menést, leányságom napja, hadd ragyogjunk ketten falu bosszújára.

Közben sétálgatott egyik útszéliről másik útszélire. A szép virágokat ölében rengette, hánykolódó szívét emígy melengette.

- Istenem, Istenem, hozd haza hajnalra az én kedvesemet.

A hajnal piroslék, s szép Domokos Anna keletre fordula.

- Istenem, Istenem, hozd haza Napoddal az én szeretőmet.

A nap is feljöve, de az ő kedvese haza mégsem jöve.

Hanem édesanyja tejet hozott neki, s szépen így kérlelte:

- Gyere haza, kedves lányom, néznek az emberek.

- Nem megyek én, édesanyám, csak a szeretőmmel.

- Akkor idd meg ezt az édestejet.

- Nem kell, anyám, szerelmes testömnek.

S az ő édesanyja déli harangszókor ismét híni kezdé:

- Gyere haza, kedves lányom, rágnak az emberek.

- Nem megyek én, édesanyám, csak a kedvesemmel.

- Akkor edd meg ezt a délebédet.

- Nem kell, anyám, szerelmes testömnek.

S az ő édesanyja esti harangszókor ráncigálni kezdé.

- Gyere haza, szégyentelen, elpusztítnak szájokkal a népek!

- Nem megyek én, édesanyám, csak a kedvesemmel.

- Akkor falj valamit, Isten megfizeti!

- Nem kell, anyám, semmi étel a világon szerelmes testömnek!

A Nap elbúcsúzott a földi világtól, anyja is el az ő leányától.

- Az én karommal többet nem nevellek, anyai szívemből ezennel kivetlek. Testödet ne lássam, hírödet ne halljam.

Ahogy hallá szomorú szép leány omlani az átkot, virágai közé béejtette fejét, s keserves sírással így zokogott ottan:

- Jaj Istenem, anyámból kifogytam!

Sétáló két lába akkor elgyengüle, könnyező két szeme homályba merüle. Sánc martja szólítá, oda le is romlott, s a nagy sötétségben folyton csak sírdogált.

- Jaj, búlátott szívem, jaj, fijatalságom! Jaj, ölbeli virágjaim, jaj, jövendő napjaim! Jaj, egész életem, minden reménységem!

Sötét égnek alján a szomorú nagy Hold elébukdácsola, onnét jött a hegyek tetején Domokos Annához, és őt a kedves helyett ekképp vigasztalá:

- Ne sírj te hiába, szép Domokos Anna. Másnak is béborult az ő víg élete, másnak is elveszett az ő szeretője.

- De nekem csak egy volt, egyetlen életem! De nekem csak egy volt, egyetlen kedvesem.

Akkor a gyenge Hold szépen ráborula.

- Alugyál, alugyál, szép Domokos Anna.

Emígy forgolódott éjféli időig. Akkor valahonnét egy fekete gyásztó odaereszkedett, s azon a nagy gyásztón a fekete madár neki megjelenék.

- Állj meg, állj meg, nagy fekete madár, nekem mért hazudtál?

- Szép Domokos Anna, neked nem hazudtam, hanem a szívedet gyászba borítani biza nem akartam.

- Életem elhagyott, anyám megtagadott, ne sajnálj te engem!

- Vess számot magaddal, szép Domokos Anna.

- Elkárhoztam immár ebben az életben, s vessenek, nem bánom, pokol nagy tüzire: hol van a szeretőm??

A fekete madár akkor vallomást tett Domokos Annának:

- Nyugszik a szeretőd idegen országban, idegen országnak sírhomp templomában.

Szép Domokos Anna égre felkiáltott:

- Bár összeomlanék széles ez a világ!

A fekete gyásztó nagy hullámot vetett, s felette a mennyég dördülve meghasadt. Domokos Annának ölbeli virága fekete színt váltott, s megszakadó szíve nagy átkot kiáltott:

- Halljad, Isten, halljad utolsó szavamot s utolsó szavamban minden fájdalmamot. Halljad füleiddel szívemnek sírását, szerelmes véremnek háborgó zúgását. Verd meg örök haláloddal, akik háborút indítnak, verd meg pokol kínjaival, akik népeket zúdítnak. Verd meg az eszüket, akik a háborút földre kitalálták, verd meg a szívüket, kik a szeretőket egymástól megfosztják.

A fekete madár lebegtette szárnyát.

- Szórjad átkaidat, szép Domokos Anna!

A háborgó leány mind az ő virágit a tóba vetette.

- Nagy égi csillagok, ágyúknak csövibe mind beléhulljatok! Kis égi csillagok, puskáknak csövibe mind beléhulljatok!

Így szólt az útszélin szép Domokos Anna, s virágai után a gyászos halálban maga is elmerült.

Akkor hozzáment a fekete madár, hátára felvette, az égbe felvitte. Ottan az Istennek szép Domokos Anna elejébe álla, s így szólott hozzája:

- Ugyé, te csináltad a vészes háborút, felséges Úristen?

- Én azt nem csináltam, hanem azt csinálták pokol angyalai.

Oda is leszállott szép Domokos Anna.

- Pokoli angyalok, gyászos nagy háborút miért csináltatok?

- Mi azt nem csináltuk, hanem azt csinálták földnek fajzatai.

Akkor kiállott ő minden éjszakára a Holdnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltoza:

- Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!

S nappalra kiállott a Napnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltozott:

- Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!



Forrás: Tamási Áron összes novellái I. kötet( 335-342. oldal)

2010. május 10., hétfő

A moldvai magyarok pogánysága a 17. században




Külön története van a magyar vallásnak azok között a magyarok között, akik a 13. században Kúnországban (Moldva, Havasalföld) telepedtek meg. A magyar püspökök ezeket igyekeztek megtéríteni, de buzgólkodásuk kevesebb sikerrel járt. kevesebb sikerrel járt. Mandin
us Márk moldvai katolikus püspök a 17. században is köztük a és környezetükben a pogányságot, különösen pedig a még élő samanizmust. 1648-ban X. Ince pápához küldött jelentésében ezt írja róluk: "Amilyen becsben vannak Itáliában a kiváló doktorok és szent életű emberek, majdnem olyan becsben állanak ezek előtt a bűbájas férfiak és nők. A bűbájoskodás és rontás mesterségét gyakorolni és tanulni mindenkinek szabad és mindenkire nézve tisztelethozó. Amit a régiség meseként beszél a a régi vatesekről, az ezen a vidéken mindennapi gyakorlat. Mert miközben a bűbűjosok a jövendőt elő akarják varázsolni, a helyszínen egy bizonyos terület elfoglalva mormolással, fejük rángatásával, egy kis ideig lábukon állnak, azután földre vetik magukat, kiterjesztett kezekkel és és lábakkal inkább halotthoz hasonlítva, egy óráig, de nem ritkán három, vagy négy óráig, mint valami holtak feküsznek. Azután magukhoz a nézők előtt rettenetes látványt tartanak, mert kezdetben remegő tagjaikkal lassan fölegyesednek, azután mintegy az az alvilági fúriáktól gyötörve, minden testrészük és a testrészek izma a helyéből ki van fordulva annyira, hogy azt hinné az ember, hogy egyetlen csontocskájuk, vagy csuklyójuk sincs a maga helyén. Végre, mint az álomból ébredők, álmaikat, mint jóslatot közlik. Ha valaki betegségbe esik, vagy valami dolgát elveszíti, a bűbájoshoz fordul. Ha pedig valaki őt bántotta megez ellen a legjobb szernek gondolja a rontással való megtorlást. A bűbájosoknak, rontóknak, javasoknak és varázslóknak ezekben és hasonlókban megnyilatkozó különböző ténykedései alig férnének bele egy kötetbe." A magyar-kún samanizmus környezetét is impregnálta s lehet, hogy az oláh papságnak a szerepe a samanizmus öröksége.

Forrás: Szimonidesz Lajos: A világ vallásai ( 265. oldal) Háttér Kiadó, Budapest - Dante Kiadás, Budapest 1928

2010. május 9., vasárnap

MINDSZENTY JÓZSEF bíboros emlékére




*Csehimindszent, 1892. március 29. +Bécs, 1975. május 6.

Közi Horváth József Mindszentyről szóló könyve: http://www.katolikus.hu/mindszenty.html
1956 november 1-én, börtönből való szabadulásakor készült filmfelvétel
A filmfelvételen mondott beszéd

Mindszenty (1942-ig Pehm) József: hercegprímás érsek, bíboros. - 1903-11: a szombathelyi premontrei gimnáziumban tanult, a teológiát 1911-15: a szombathelyi papnevelő intézetben végezte, 1915. VI. 12: pappá szentelték. Felsőpatyon káplán, hitoktató, 1917. I. 26: a zalaegerszegi állami fiúgimnázium hittanára. 1919. II: az országgyűlési választások előkészítő bizottságának tagja, II. 9-V. 15: Szombathelyen letartóztatásban, a direktórium kiutasította Zala vm-ből, szülőfalujába internálták. A kommün bukása után augusztus elején tért vissza. -

1. A plébános

1919. X. 1: Zalaegerszeg 5 filiát is ellátó adminisztrátora, 1921: plébánosa, ahol korszerű egyházközséget, elmélyült hitéletet teremtett. Fölépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre Dame nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, elemi és polgári iskoláját; modernizálta a plébánia-épületet, szegények számára 34 főt befogadó szeretetotthont alapított, tanévenként szegénysorsú falusi fiúkról gondoskodott gimnáziumi tanulmányuk idején. Kialakította a házapostolok hálózatát, hitbuzgalmi egyesületeket szervezett, fölújította a katolikus művelődési ház működését, részt vett a Göcseji Múzeum létrehozásában, nyomdát létesített. Az 1920-as évek elején rövid időre tisztséget vállalt a Keresztény Párt vármegyei elnökségében. 1924: pornói címzetes apát. 1927: az egyházmegyei zsinat határozatából a szombathelyi egyházmegye zalai elmaradott részének püspöki biztosaként 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 misézőhelyet, 12 iskolát építtetett s szervezte meg körülöttük a katolikus közösségek életét. Fontosnak tartotta az országos és helyi sajtót, igyekezett a katolikus szellemiséget érvényesíteni a zalaegerszegi és vármegyei újságokban. 1937: pápai prelátus. - Aktív résztvevője az aktuális hazai társadalmi kérdésekkel foglalkozó regionális és országos papi összejöveteleknek azzal a céllal, hogy erőteljesebben érvényesüljenek a hazai közéletben a keresztény erkölcsi elvek és a szociális enciklikák tanítása. Tudatosította a kommunizmus és a nemzetiszocializmus veszélyét a magyar katolikus egyházra, szintén az erről szóló, akkor kiadott pápai körlevelek alapján. - 1939: gr. Teleki Pál miniszterelnök (1939. II-1941. IV.) fölkérésére a náci Volksbund- és nyilas hatásokat ellensúlyozni kívánó, a magyar keresztény-nemzeti értékeket védő Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetője. XII. Pius pápa (ur. 1939-58) 1944. III. 4: veszprémi püspökké nevezte ki. III. 25: Esztergomban püspökké szentelték. -

2. A püspök

tervet dolgozott ki a püspöki és egyházmegyei földbirtokok fölosztására (Kögl Lénárd), de ezt a kormány megakadályozta. Meghatározó része volt annak a püspökkari körlevélnek a megalkotásában, amely 1944. VI: a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. X. végén, amikor a katonai hadműveletek elérték a Dunántúlt, emlékiratot írt Shvoy Lajos székesfehérvári (1927-68), br. Apor Vilmos győri (1941-45) püspök és Kelemen Krizosztom OSB főapát (1933-50) együttműködésével. Ebben a keresztény erkölcsre hivatkozva követelte a kormányzattól, hogy szüntesse meg a harcot a Dunántúlon, mert a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. XI. 13: Budapesten csupán a miniszterelnökhelyettes volt hajlandó átvenni tőle a memorandumot. E kezdeményezés megtorlásául a veszprémi nyilas hatóság katonai célokra le akarta foglalni a menekültekkel telezsúfolt püspöki palotát. Mindszenty ezt megtagadta, ezért XI. 27: letartóztatták és a veszprémi vármegyei bíróság pincebörtönébe zárták több papjával és kispapjával együtt. Fogvatartása közben ugyanott pappá szentelte több végzős kispapját és az erdélyi egyházmegye néhány menekült teológusát. XII. 23-27: Sopronkőhidán raboskodott, 1944. XII. 28: a soproni Isteni Megváltó Leányainak Berghofer Teréz vezette zárdájába vitték át, 1945. IV. 20: érkezett vissza Veszprémbe. - Egyházmegyéjében igyekezett a háború okozta károkat helyrehozni, de gondja volt arra is, hogy hívei körében a harcok hónapjai alatt meglazult hitéletet, erkölcsi rendet papjai segítségével a korábbi szintre visszaállítsa. Ezt szolgálták havonta (fogsága idején is) kiadott püspöki körlevelei, egyházmegyéjében tartott bérmaútjai. Rövid veszprémi püspöksége alatt 34 új plébániát, 11 új falusi iskolát alapított. Jelentős szerepe volt a püspöki kar 1945. V. 24-i, a háború utáni új helyzetben kiadott első közös körlevele megfogalmazásában. - XII. Pius pápa 1945. VIII. 16: kinevezte esztergomi érsekké, a kinevezési iratot Grősz József kalocsai érsek (1943-61), a püspöki kar elnöke IX. 5: kapta kézhez, IX. 8: személyesen adta át Mindszentynek, aki több napos meditáció után azt elfogadta. A kinevezést IX. 14: közzétették, a pápa IX. 16: közölte a magyar kormánnyal. A kinevezési bulla kelte X. 2. Érseki székfoglalója X. 7: volt az esztergomi bazilikában. 1946. II. 21: a pápa bíborossá kreálta a római Szt Péter-bazilikában. -

3. A prímás

székfoglalójában feladatának azt jelölte meg, hogy gondos lelkipásztorként a magyar katolikus egyház kb. 6 milliós hívő közösségének hitét és erkölcsi fölfogását erősítse, tudatosítsa, magasabb szintre emelje. 1945 őszén és 1946. II: Rómában járt pápai kihallgatáson; 1947. VI: részt vett az Ottawában rendezett kanadai Mária-ünnepségen. Magyarország II. világháború utáni, Mindszenty által kezdeményezett újraevangelizálási programjában kiemelt helyet kapott az engesztelés gondolata, az őszinte isten- és emberszeretetből fakadó folyamatos imádság, a Mária-tisztelet, a magyar szentek követése, a családi élet és a közélet erkölcsi tisztasága. Nemcsak egyházmegyéjét járta be, de Magyarország sok helyére hívták, mindenütt tömegek hallgatták prédikációit. A 20. sz. egyik legkiemelkedőbb magyar lelkiségi eseménye volt 1947. VIII. 15-1948. XII. 8: a Mindszenty által elgondolt és vezetett Boldogasszony Éve (Mária-év). A püspöki székhelyeken, a búcsújáró helyeken százezrek gyűltek össze, hogy hitben, erkölcsiségben, lelkiségben erősödjenek. A politikai hatalom sokféle módon igyekezett megzavarni az összejöveteleket, de nem tudta megtörni bensőséges imádságos hitvallásukat. A Boldogasszony Éve kiemelkedő eseménye volt az 1947. VIII. 20: kb. félmilliós részvétellel a Szt István-bazilikától a Hősök teréig vezetett országos Szent Jobb-körmenet és Budapesten X. 4-7: a Mindszenty elnökletével tartott Nemzeti Mária-kongresszus (a hatóságok által nem engedélyezett katolikus nagygyűlés helyett). Mindszentynek mint prímásnak kötelessége volt a társadalmi élet erkölcsi vonatkozásainak segítô szándékú figyelése, jóakaratú bírálata. Vezetése alatt a magyar püspöki kar közös körleveleiben szóvá tette, ha a proletárdiktatúra felé haladó államvezetés megsértette a vallás- vagy lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát; következetesen kiállt az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. Megszólalt a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a némat kitelepítés embertelensége miatt, az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében. 1945. X. 18: és 1947. VIII. 25: a nemzetgyűlési képviselőválasztások előtt a püspöki kar közös körlevélben hívta fel a hívek figyelmét, hogy olyan pártokra szavazzanak, melyek programja evangéliumi szellemű. - A hatalmat 1945 ôszén fokozatosan magukhoz ragadó erôk a kialakítandó proletárdiktatúrában csakis olyan, létszámában minimálisra zsugorított katolikus egyházat tűrtek meg, melynek vezetôi készségesen teljesítik az állampárt akaratát. Ezért már kezdettôl tudatosan törekedtek a fôpapság, a papság és a hívek szétzilálására, megfélemlítésére. Ennek érdekében a sajtóban, gyűléseken, rádióban folyamatosan támadták Mindszentyt, a püspököket, papokat, szerzeteseket és a katolikus iskolákat. A szovjet rendszerű szocializmus létrehozásának programjában fontos rész volt a tudatosan megszervezett egyházellenes-egyházromboló hadjárat. Ennek részeként 1948. XII. 26: törvény- és jogellenesen letartóztatták Mindszentyt. -

4. A fogságban

testileg-lelkileg megkínozták, s hazug vádak alapján 1949. II. 8: első fokon, VII. 6-9: másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki (Mindszenty-per). XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését. 6 év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. VIII. 17-tôl Püspökszentlászlón (Baranya m.), XI. 2-tól Felsőpetényben (Nógrád m.) tartották fogva. A forradalom kitörése után 1956. X. 29: a kommunista pártközpont utasítására titkos helyre akarták vinni, aminek ellenállt. X. 30: éjjel magyar katonák szabadították ki fogságából, X. 31: délelőtt érkeztek a budai prímási palotába. - Szabadságának 4 napja alatt a magyar katolikus egyház jövőjével kapcsolatos teendőkről tárgyalt a püspöki kar tagjaival és egyházmegyéje vezetőivel, Tildy Zoltán államminiszterrel (1956. X. 26-XI. 4.), s a külföldi segélyszervek küldötteivel a Magyarországnak nyújtandó anyagi segítségről. Fölkeresték a református és evangélikus egyház vezetôi is, de politikai pártok képviselőit nem fogadta. Nagy Imre miniszterelnök (1956. X. 23-XI. 4.) kérésére XI. 3: este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, s a polgári demokrácia jövőképét vázolta föl. - XI. 4: hajnalban a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és (egyetlenként) kapott menedéket. Ottani tartózkodását rövidnek vélte, arra számított (mint Magyarország lakosságának többsége), hogy az ENSZ a SZU-t hadereje visszavonására készteti, amire az ENSZ-közgyűlés szovjet lerohanást elítélő határozata is reményt nyújtott. A Kádár-kormányzat a törvénytelenségeket folytonossá tette, s Mindszentyt sem engedte visszatérni érseki székébe (ekkor már közismertek voltak a Rákosi-időszak kirakatpereinek hazugságai). Több alkalommal döntött Mindszenty az USA követségéről való távozásról, de ezt külső tényezők megakadályozták. Külföldre távozásra is készen állt, de ennek ellenében azt kívánta, hogy a kormány enyhítsen a magyar katolikus hívők jogfosztottságán: tegye szabaddá a hitoktatást, a papnevelést, egyesületek alakítását, a sajtót. E követségi félrabságban készítette el emlékiratait, valamint a magyar történelem nagyszabású, kéziratban maradt összefoglalóját, s tanulmányokat a 20. sz. 2. felének egyháztörténetéről. - 1963. IV: a Szentszék megbízásából Mindszentyt többször meglátogatta Franz König bécsi bíboros (1956-85) és vatikáni diplomaták. Mindszenty kész volt menedéke elhagyására, de a kormány ezután sem volt hajlandó egyházellenes intézkedéseinek visszavonására. Ahhoz, hogy Mindszenty a Vatikánban töltse élete hátralevő részét, a kormány hozzájárult volna, ha a Vatikán biztosítja: Mindszenty nem nyilatkozik elítéléséről és fogságáról, a hazai politikai viszonyokról, a magyar katolikus egyház helyzetéről, s kimenetele után lemond érseki tisztéről. A vatikáni küldöttek eleinte elutasították, majd (Mindszenty tudta nélkül) elfogadták e föltételeket. Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa (ur. 1964-78) kérését, 1971. IX. 28: elhagyta a követséget és Rómába ment. -

5. Száműzetésben

X. 23-ig Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban erősítse. Ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen fölkereste a magyarok sokaságát, hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandba. A magyarok mindenütt lelkesedéssel és tisztelettel fogadták, sokan fölkeresték Bécsben személyesen és levélben lelki, erkölcsi, s a magyarság sorskérdéseit illető témákban. - Közben a Kádár-rendszer sürgette a Szentszéket, hogy teljesítse ígéretét és fossza meg Mindszentyt az esztergomi érseki tisztségétől. VI. Pál pápa 1973. XI. 1: levélben kérte Mindszentyt a lemondásra, de lelkipásztori okokra hivatkozva Mindszenty nem teljesíthette azt. XII. 18: a Szentatya mégis megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, amit 1974. II. 5: tettek közzé. A pápa utasításának Mindszenty engedelmeskedett, többé nem használta érseki címét, de lelkipásztori útjait folytatta, s továbbra is sokan keresték föl a Pázmáneumban. VI. 18: amerikai útja során a Dallasi Egyetem díszdoktorrá avatta, ekkor a keresztény nevelésről tartott előadást. X: a frankfurti nemzetközi könyvkiállításon mutatták be emlékiratait, amelyet világnyelvekre fordítottak. Venezuelai útjáról visszatérve, párizsi, majd skandináviai útját tervezte, amikor beteg lett, s pár hét múlva meghalt meg Bécsben, az irgalmasok kórházában. -

6. Címere

A pajzs ketté osztott mezejében bal oldalon Árpád-házi Szt Margit, jobb oldalon a családi címerből átvett 3 rózsa (a nemességet egyik katona ôse kapta a 18. sz. elején a török elleni harcokban tanúsított bátorságáért). Felirata: PANNONIA SACRA. -

7. Végakarata

szerint (,,ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban'') V. 15: Mariazellben, a kegytemplom Szt László-kápolnájában temették el. A temetést Franz König bécsi, Joseph Döpfner müncheni bíboros érsek, László István eisenstadti és a gráci püspök végezte nagyszámú papi segédlettel, sokezernyi gyászoló hívô jelenlétében. 1976. V. 30: mintegy 3 ezer magyar zarándok jelenlétében áldották meg a sírkövet. Felirata: JOSEPHUS CARDINALIS MINDSZENTY/ PRIMAS HUNGARIAE / MDCCCXCII - MCMLXXV / VIXIT ET VIVAT PANNNONIAE SACRAE (Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása 1892-1975. Élt és él a szent Pannoniáért). - A szembenlévô falon, Szelepcsényi emléktáblája alatt a vörösmárvány táblát a Mindszenty-Alapítvány helyezte el, ennek felirata: Ez a márványkô fedi most - míg a felszabadult haza földjébe megtérhet - Mindszenty József maradék porait. Született Csehimindszenten 1892 március 29-én; pappá szentelték Szombathelyen 1915-ben, négy év múlva Zalaegerszeg plébánosa, majd 25 év után veszprémi püspök; 1945-ben esztergomi érsek, Magyarország bíboros hercegprímása. Helytállt Istenért, Egyházért és szenvedő népéért. az elnyomó hatalom kétszer vetette fogságba; 1949-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélte. Bilincseit 1956-ban a felkelt nép verte le. Miután a szovjet erőszak leigázta az országot, 15 évig az amerikai egyesült államok budapesti követségén kapott menedéket. Engedelmességből vette magára a számkivetés nehéz keresztjét s aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja. Meghalt Bécsben 1975 május 6-án. -

8. Tisztelete

1975-91: magyarok (és mások) sokasága rótta le tiszteletét sírjánál, köztük II. János Pál pápa (ur. 1978-) is. 1990. V. 18: a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty teljesen ártatlan (1956. X. végén már a Nagy Imre-kormány is rehabilitálta). Holttestét 1991. V. 4: ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika kriptájába. - A boldoggáavatási eljárás megindítását külföldi papok 1986: kezdeményezték,1994: az esztergom-budapesti főegyházmegye főpásztora, Paskai László bíboros érsek és a magyar püspöki konferencia is támogatta. A szükséges iratokat a posztulátor 1996 őszén átadta a Szentszék illetékeseinek. - Mindszenty tisztelete széles körben él Magyarországon és az egész keresztény világban; intézmények, egyesületek, terek, utcák viselik nevét. Személyével hatalmas hazai és külföldi szakirodalom foglalkozott és foglalkozik 2003: is. -

9. Művei

Az édesanya. Bp., 1916. (több kiadásban ang-ul, fr-ul, ném-ül, ol-ul, sp-ul, port-ul, holl-ul; 4. kiad. Bp., 1990) - Zala segélykiáltása. Zalaegerszeg, 1927. - Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. Uo., 1934. - Igazság és szeretet. Mindszenty hercegprímás beszédeiből 1945-46. Bp., 1946. - Mindszenty okmánytár. Pásztorlevelek, beszédek, nyilatkozatok. Szerk. Vecsey József. München, 1957. (ném-ül is) - Esztergom, a prímások ezeréves városa. S.a.r. Bíró Béla. Bécs, 1973. - Emlékirataim. Toronto, 1974. (4. kiad. Bp., 1989; több kiad. ang-ul, fr-ul, ném-ül, ol-ul, sp-ul, port-ul) - Napi jegyzetek. Amerikai követség 1956-1971. Szerk. Csonka Emil. Vaduz, 1979. - Hirdettem az Igét! Vál. szentbeszédek és körlevelek 1944-1975. Szerk. Közi-Horváth József. Uo., 1982. (2. kiad. Bp., 1989) - Egyházam és hazám. Mindszenty hgprím. szentbeszédei 1945-1948. 1-3. köt. Szerk. Beke Margit. Bp., 1991-97. - Mindszenty Breviárium. S.a.r. a Magyarok Mindszenty Mozgalma (The Hungarian Mindszenty Movement). München, 1998. Mészáros István

Irodalom

Sárga könyv. Bp., 1949. - Fekete könyv. Uo., 1949. - Barankovics István: Die grosse Warnung. Zürich, 1949. - Boér Miklós: Cardinal Mindszenty and the implacable war of communism against religion and the spirit. London, 1949. - Fábián Béla: Cardinal Mindszenty. The story of a modern martyr. New York, 1949. - Just Béla: Un proces préfabriqué. L´affaire Mindszenty. Előszó: Francois Mauriac. Paris, 1949. - Feketekuty László: Kardinal Mindszenty. Zürich, 1949. (fr., holland, osztr. és sp. kiad. is) - Közi-Horváth József: La verite sur le Cardinal Mindszenty heros et martyr. Paris-Bruxelles, 1949. - Pastore, Ottavio: Mindszenty. I documenti nascosti dal Vaticano. Milano, 1949. - Péterfy Gedeon: Il Cardinale Mindszenty. La vita e l´anima d´un martire. Roma, 1949. - Swift, Stephen K.: The cardinal´s story. New York, 1949. - Babis, Daniel G.: Cardinal Mindszenty. Victim or Victor? Uo., 1949. - Kühn, Heinz: Mindszenty. Skizze eines grossen Lebens. Berlin, 1951. - Nyisztor Zoltán: En las garras del espionaje ruso. Madrid, 1951. - Szalay Jeromos: Le cardinal Mindszenty of confesseur de la foi, défenseur de la cité. Paris, 1951. - Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? Párizs, 1952. - Boldizsár Iván: Összesküvés a nép ellen. Bp., 1952. (ang., fr., ném., or. nyelven is) - Borsy, E. J.: Cardenal Mindszenty. Rio de Janeiro, 1954. - Varga László: Revision of the sentence Against Cardinal Mindszenty. New York, 1955. - Shuster, George: In silence I speak. The story of Cardinal Mindszenty today and of Hungary ,,New order''. Uo., 1956. (arabul, kínaiul, ném-ül, port-ul, sp-ul, vietnamiul és indiai nyelveken is) - Kardinal Mindszenty. Beiträge zu seinem siebzigsten Geburstag. Hrsg. Vecsey József. München, 1962. (bő bibliográfiával) - Mihályi Gilbert: The Supreme Issue is Freedom. The continuing relevance of Cardinal Mindszenty´s quest for human and national right. New York, 1965. - Daruvar, Yves de: Le destin dramatique de la Hongrie. Paris, 1971. - Lesourd, Paul: Heros, confessor et martyr de la foi: le Cardinal Mindszenty primat de Hongrie. Uo., 1972. - Eisenring, Franz: Er hat den guten Kampf gekämpft. St. Gallen, 1975. - Csonka Emil: A száműzött bíboros. Mindszenty az emigrációban. San Francisco-München, 1976. - Palágyi Natália: Hűségesen követte az Urat. Mindszenty bíboros életútja és példája. St. Gallen, 1976. - Közi-Horváth József: Kardinal Mindszenty. Belijder en Martelaar von onze tijd. Előszó: Werenfried van Straaten. Westerlo, 1976. (ang-ul, ném-ül is) - Bibliography of Cardinal Mindszenty. Ed. József Széplaki. Youngstown (Oh., USA), 1977. - Franquerie, André de la: Le Cardinal Mindszenty martyr. Montsurs, 1980. - Siri, Giuseppe: Il Cardinale Mindszenty. Genova, 1980. - Szentnek kiáltjuk! Emigrációs magyarok Mindszenty bíborosról. Szerk. Füzér Julián. Youngstown, 1987. - Füzér Julián: Mindszenty bíboros, a szent. Uo., 1989. - Mészáros István: Mindszenty bíboros, a lelkipásztor-főpap. Bp., 1989. - Uô: Mindszenty és Ortutay. Iskolatörténeti vázlat: 1945-1948. Uo., 1989. - A Mindszenty-per. Szerk. Gergely Jenő, Izsák Lajos. Uo., 1989. - Mészáros István: A hazai történettudomány 1948-1992 közötti Mindszenty-képe. Esztergom, 1992. - Uô: Boldogasszony Éve 1947/48. Mindszenty bíboros evangelizációs programja. Bp., 1994. - Uô: Mindszenty iratkatalógus és bibliográfia. Uo., 1995. (kézirat, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány tulajdona) - Mindszenty emlékezete. Szerk. Török József. Uo., 1995. - Füzér Julián: Mindszenty bíboros szentek között. Szeged, 1995. - Mindszenty veszprémi püspök. Szerk. T. Horváth Lajos. Veszprém, 1996. - Mindszenty leveleskönyv. Gondolatok a bíboros leveleiből 1938-1975. Szerk. Mészáros István. Bp., 1997. - Ki volt Mindszenty? Cikkgyűjtemény 1944-1998. Szerk. Mészáros István. Uo., 1999. - Mészáros István: ,,Állok Istenért, egyházért, hazáért''. Írások Mindszenty bíborosról. 1989-1999. Szeged, 2000.


Forrás: Katolikus.hu/szentek


Végvári élet




1. A végvári rendszer kialakulása (hosszú, de érdekes –



1241 tavaszán az országot három irányból megtámadta a tatár. Ekkor IV. Béla (1235-1270) megerősíttette a végvárakat, majd 1242-ben, a tatárjárás után, új végvárakat építetett. Újításaihoz szüksége volt a főurak támogatására, de földadományozásait feltételekhez kötötte: a tulajdonos bizonyos számú katonát köteles kiállítani a király számára; birtokán köteles várat építeni,… (Az ő nevéhez fűződik a kunok letelepítése is. Ezekért nevezik IV. Bélát a más
odik honalapítónak.) Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) idején a török fenyegetés komolyra fordult: a török elfoglalja Szerbiát, Havasalföldet, bosnyák és bolgár területeket; a délvidéki területeken kisebb portyázó hadjáratok zajlanak. Zsigmond első jelentős megmozdulása 1396-ban a Nikápoly török ellenes keresztes hadjárat, nemzetközi harc, ami vereséggel zárul. Külpolitikája defenzív irányt vesz: a védelmet akarja megerősíteni. Főbb intézkedései: 1. A hadsereg növelésére telekkatonás rendszert hoz létre: a földesuraknak meghatározott számú jobbágytelek után is ki kellett állítania katonát. 2. A déli határvidéken ütköző államokat hoz létre: hűbéresévé teszi Havasalföldet és Szerbiát. 3. Nagy anyagi áldozat árán kiépítette az első déli végvárrendszert, Erdélytől az Adriáig. Hunyadi János (főkormányzó) az aktív védelmet választotta a török ellen. (1443-44-ben a Hosszú hadjárat során területeket foglalt el a magyar haderő, pl. Szerbiában. A hadjárat végén a drinápolyi békét Ulászló királyunk felrúgta, ám az így kialakult csatában, Várnánál vereséget szenvedtek a magyarok.) 1448-ban a második rigómezei csatában is vereséget szenvedett Hunyadi. 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet aratott (Szilágyi Mihály védte a várat, Hunyadi János támogatta anyagilag), így átmenetileg megakadályozta a török előrenyomulást. Hunyadi Mátyás idején (1464-1490) tovább nőtt az ország katonai ereje. A király az államszervezet modernizálásával igyekezett hozzájutni a hadikiadásokat fedező jövedelmekhez. Zsoldosokból megalapítja a legendás Fekete Sereget. A török ellen Mátyás defenzív politikát folytatott. Ő hozta létre a második déli végvárrendszert, mely a törökök támadásait sikerrel védte ki. A legnagyobb győzelmet 1479 őszén, Kenyérmezőnél aratták. Csehország és az Ausztria elleni háborúival erős közép-európai birodalmat akart összekovácsolni, hiszen német-római császárként eséllyel vehette volna fel a harcot a törökkel. Ám háborúi csak meggyengítették az országot: a harcokat ugyan Mátyás nyeri meg, de olyan veszteségek árán, hogy inkább békét kötött és Frigyes fia, Miksa lett a császár. (eredmények: III. Frigyesnek hadisarcot kell fizetnie, Bécs magyar kézre kerül,…) II. Ulászlót (1490—1516) csak a tehetetlen Dobzse (=jól van; lengyel) Lászlóként maradt meg a neve. A kincstár üresen kongott, mivel a Mátyás által bevezetett új adókat megszüntette. A végvárak fenntartására, korszerűsítésére nem jutott pénz. Tudta ezt a török is: egyre nagyobb hadakkal tört be az országba. Ezek mellett Mátyás Fekete Seregének nagy része is zsold híján szétszéledt, a többiek pedig rabolva, fosztogatva tartották fenn magukat. A nemrég még büszke hadat végül Kinizsi Pálnak kellett szétvernie. Idővel elestek a fontos végvárak, 1521-ben Nándorfehérvár. A magyar hadszervezet pénz híján szétzilálódott. Bukás csak idő kérdése volt. / Jól szervezett katonaság híján inkább keresztes hadjárat indítását tartották sokan megoldásnak (Nándorfehérvár védelme volt a példa). 1514 elején a pápa meghirdette, hogy mindenki, aki a török ellen fegyvert fog, bűnbocsánatban részesül. Nálunk a török fenyegetettség miatt tízezrek álltak zászlók alá (jobbágyok, kisemmizett kisnemesek). A ferences szerzetesek azt prédikálták, hogy a török támadás Isten büntetése a nagyurak bűnei miatt. Székely Dózsa György (katona, nemes) vezetésével a sereg a nagyurak ellen fordult. Végül Szapolyai verte szét a „hadat”. / Két év múlva II. Ulászló meghalt. II. Lajos (1516—1526) uralkodása alatt Szulejmán szultán Magyarország meghódítását határozta el. 1521-ben Nándorfehérvár elestével megnyílt neki az út az ország belseje felé. (A tárgyaló magyar védőknek szabad menekülést ígért a török, de mégis lemészárolták őket.) 1526-ban Mohács is elesett : Tomori Pál (kalocsai érsek; katona; ferences) már 1523-tól meg akarta szervezni a magyar védelmet, de a király nem adott rá pénzt, így a 60 000 képzett, jól felszerelt törökkel szemben kb. 25 000 magyar védte az országot. Szapolyai János (erdélyi vajda) kisebb seregével nem csatlakozott hozzá: az uralkodó ellentétes parancsokat adott neki, hogy menjen-e segíteni, vagy Erdély védelmére koncentráljon inkább. Az ütközetben meghalt II. Lajos is. Ezek után a magyar trónért ketten versengtek: Ferdinánd (osztrák uralkodó: II. Ulászló neki ígérte a koronát, ha a fia utód nélkül hal meg) és Szapolyai János (erdélyi vajda: húsz éve a magyar nemesek úgy döntöttek, hogy ha kihal a Jagellók férfiága, csak magyar embert választanak meg a trónra). Végül mindketten megkoronáztatták magukat, Magyarország kettészakadt. Így lett I. János (1526—1540) és I. Ferdinánd (magyar király: 1527— 1564) is király. 1527-ben már háborúztak, és Szapolyai a szultántól kért támogatást. 1529-ben a segítső török hadak újra végigpusztították az országot. A fővárost, Budát átadták ugyan János királynak, de a legtöbb elfoglalt végvárat maguknak tartották meg. Emiatt 1538-ban Váradon Ferdinánd és Szapolyai békét kötöttek: János halála után az ő területeit is Ferdinánd örökölte volna, ám a haldokló Szapolyai 1540-ben úgy döntött, hogy trónját a keleti országrésszel és Erdéllyel fiára, János Zsigmondra (1540-1571) hagyja. A gyerek gyámja Martinuzzi György (= Fráter György; kiváló diplomata, pálos szerzetest). Ferdinánd bosszúból titkos megállapodásukat az ellenség, a szultán tudomására hozta. 1541-ben a török hadsereg újra Magyarországra érkezett. A csecsemőkorú király és helyette uralkodó édesanyja, Izabella számos előkelővel együtt Budán tartózkodott. A vára alá érkező szultán — barátságot színlelve — ebédre hívta meg őket. Ám az ebéd végén sok magyar előkelőt fogolyként vittek magukkal, akiknek többsége nem is szabadult ki soha többet. (A hagyomány szerint itt született a mondás: „hátravan még a fekete leves”, vagyis: a baj még csak most jön. A törökök azzal tartóztatták az indulni akaró magyarokat, hogy várjanak, mert a kávé — a „fekete leves” — még nem készült el. Amikor felszolgálták az italt, elfogták a meglepett urakat.) Miközben a magyar királyné és kísérete gyanútlanul a szultán sátrában időzött, a török katonák, mintha csak nézelődnének, besétáltak Buda várába. Egy jeladás után hirtelen valamennyien fegyvert ragadtak. A váratlan támadás ellen a védők nem tudtak semmit tenni. Az ország fővárosa vilájetszékhely lett, 145 évre a török kezére került. Az ország három részre szakadt. 1.Erdélyben és a Magyarországtól hozzá csatolt keleti vármegyékben (=a Részek, latinul Partium) János Zsigmond és édesanyja uralkodtak: adót kellett fizetniük a szultánnak. ámadásaikkal az ellenfél várát csak ritkán tudták elfoglalni. A környék népének viszont sok szenvedést okoztak. Emiatt egész vidékek váltak lakatlanná. Némi védelmet a portyázás ellen csak az jelentett, ha a parasztok minél nagyobb településre költöztek, ahol össze tudtak fogni. Az Alföld hatalmas kiterjedésű, falusias külsejű települései, mezővárosai (például Kecskemét, Nagykőrös vagy Debrecen) ekkor jöttek létre. NEHÉZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK / GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK: Az állandó katonai összecsapások átalakították a mindennapi életet, gazdálkodást is. Korábban a mezőgazdaságban a szántóföldek megművelése és állatok tartása egyaránt elterjedt volt. A török időkben a marhatenyésztés egyre fontosabb lett. A hatalmas termetű szarvasmarhákat igen jó pénzért lehetett eladni Nyugat-Európa piacain. Legeltetésük, terelésük nem volt könnyű dolog. Az ezzel foglalkozók igencsak fárasztó életet éltek. Nemcsak az akkor még elterjedt farkasoktól, medvéktől kellett megoltalmazniuk az állatokat, hanem a környéket fosztogató katonáktól is. A marhák hajtói, akiket hajdúknak neveztek, szilaj, olykor kegyetlen emberek voltak, de kiváló vitézek is. Őket az egymással küzdők, a törökök, de főleg Erdély és a királyi Magyarország uralkodói is gyakorta fogadták fel katonának. A VÁRAK: 1. Az 1550-es évek közepétől a bécsi Haditanács olasz hadmérnököket küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelően átépítették a legfontosabb végvárakat (Győr, Szigetvár, Eger). Az olasz mesterek az ágyúk megnövekedett szerepének megfelelően a lovagvárak külső tornyait a falsíkból kiugró bástyákkal (=olasz- vagy fülesbástyát) cserélték fel. Pl. Győr, Eger, Szigetvár. Ezek a sokszög alaprajzú bástyák messze a várfalak elé nyúltak, így a védők tűz alá vehették a falakat megmászni igyekvőket, védhették a szomszéd bástyát, míg maguk védve voltak a belövések ellen. Az ellenség ágyúállásai és a vár közé külső sáncokat emeltek (=külső vár). 2. A drága kővárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszőfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tűz elleni védekezésül -kívülről sárral betapasztották. Huszárvárnak is nevezték ezeket, hiszen nagyszámú lovasság is tartózkodhatott az így körülzárt mezőn. VÉGVÁRI VITÉZEK: A végvári katonaság önálló társadalmi rétege (=vitézlő rend), amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el: privilégiumokra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg: főurak, kisnemesek, jobbágyok. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek. A végvári vitézek ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szőlőt hasítottak ki, s azt művelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. A bécsi udvar többször meg akarta szüntetni ezt a réteget, de ezek a próbálkozások fegyveres ellenállásba ütköztek. KULTÚRA: A végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a portyázások, ostromok, bajvívások megjelentek a magyar művészetben is. Históriás énekek örökítették meg a vitézek hőstetteit. Tinódi Lantos Sebestyén is egyike volt a „históriásoknak”; akik általában kiöregedett végvári vitézek voltak. Balassi Bálint (1554-1594) a magyar reneszánsz költője. A szerelem, a természet szépsége, a vallásos hit mellett a honvédő harc dicsősége is jelentős, vissza-visszatérő téma. Művelt költő, végvári katona, a honvédő harc hősi halottja — Esztergom ostromában veszti életét. Pl.: Egy katonaének (részlet: Az jó hírért-névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó rárók9, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. Zrínyi Miklós barokk eposza a Szigeti veszedelem saját dédapjának hőstettéről szól: Szigetvárat 1566-ban a végsőkig védték. Évszázadokkal később is nagy művek születtek a végvári élet bemutatására. Pl.: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: Török világ Magyarországon. 3. Térkép A végvári rendszer és a három részre szakadt ország elhelyezkedése. A hódítások főbb várai. TK II A történelmi része nem mind fontos, de hogy megértsük a körülményeket, le kellett írnom. Mindegyik bekezdésről egy-egy mondatot kell kb. majd mondanunk. A 3 részre szakadást, mint 16. századi végvári életet meghatározó eseményt kell hangsúlyozni! Kell, hogy a felelet tartalmazza a szöveg ezeket: (emelt szintű javítókulcs alapján írtam, de forrásról beszélni még könnyebb lesz) - a várak kettős szerepe állandó készenlétet igényelt (ostromok, portyák) - se az ország, se a birodalom nem volt képes megfelelően ellátni egy ilyen hatalmas rendszert, ezért a katonák nélkülöztek és rablásokra kényszerültek. - a birodalom nem volt képes felmentő seregeket állítani, így a végváriak csak egymásra és önfeláldozásukra számíthattak. - a magyar vitézek lassan eltanulták a portyázó harcmodort, így állandósultak a küzdelmek. - a végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a hősi harcok megjelentek a magyar művészetben is.

Forás: Magyar érettségi tételek - 05 vegvar.hu.doc.- atw.hu

Végvári vitézek nyomában




A monda szerint, a rendkívüli erejéről elhíresült Kinizsi Pál, egy alkalommal apja csucsai (Erdély) malma mellett bámulta az eget, amikor díszes hintó állt meg a malom előtt. A hintóból kihajolt egy szépséges leányzó és vizet kért a fűben heverésző legénytől. Nosza, felpattant Kinizsi Pál. Sebtiben megtöltött egy serleget a malomkút hűs vizével, tálca híján egy malomkőre helyezte, úgy nyújtotta át félkézzel Vastag Balázs lányának, merthogy ő volt a szép leányzó.



A hintót kísérő lovasok egyike Mátyás király volt, akit annyira lenyűgözött a molnárlegény ereje, hogy legott felajánlotta neki: seregébe fogadja. A csucsai molnárlegényből híres hadvezér és gazdag főúr lett, a tálcául szolgáló malomkő pedig kézen-közön a sárvári Nádasdy vármúzeum pincéjének legsötétebb zugába került. Így sok más mellett azt is megnézhette a Lakitelek Népfőiskola vártúráján résztvevő ötvenfős csapat. (Már akinél volt elemlámpa.) A Kárpát-medencei kisiskolák felső tagozatosai számára meghirdetett Olajos Csaba várépítő és honismereti versenyt idén az Arad megyei Kisiratos csapata nyerte, a sárvári Nádasdy vár sógyurmából készített, kicsinyített másával. A második helyen a délvidéki Bács-Kossuthfalva, míg a harmadikon az ugyancsak délvidéki Bácskertes csapata végzett, a sümegi, illetve a tatai vár makettjével. A díjátadó ünnepségen jelentette be a házigazda Lezsák Sándor, hogy különjutalomként, a legjobb eredményt elért csapatok egy vártúrán vehetnek részt, melynek két főállomása Sárvár és Sümeg lesz. A kirándulásra az első három helyezetten kívül, meghívták Gátér egyik csapatát, valamint az erdélyi Gödemesterháza, Maroshévíz, Mészkő és a délvidéki Csantavér garabonciásait. A fiatalokat felkészítő tanáraik mellett elkísérte Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke, Olajos István iskolaigazgató, a honismereti játék, illetve a garabonciás tábor kitalálója és vezetője, valamint Szikszai László, a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Közművelődési Egyesületének elnökhelyettese. Útközben a kirándulók sorra elmondták, a Kárpát-medence melyik tájáról érkeztek és röviden bemutatták szűkebb pátriájukat. A népes csapatot Sárváron Kondora István alpolgármester fogadta. Ismerkedésüket a várossal a Szent László templomban kezdték, utána fagylaltoztak, meghallgatták a városháza harangjátékát, majd következett a Nádasdy Ferenc Vármúzeum, melynek termein Takács Zoltán Bálint igazgató kalauzolta végig a csapatot. Tizenegy után már lefelé gurult velük a busz Sümeg irányába. A várcsárdában megebédeltek, majd irány a vár! Mire körbejárták a tatárjárás után épült, és a közelmúltban felújított erődítés minden szegét-zugát, már kezdődött is a látványokban bővelkedő várjáték. Ha már lúd, legyen kövér – tartja a mondás. Így aztán a bemutató után, a várat üzemeltető Papp család jóvoltából, a várhegy alatti arénában újabb lélegzetelállító zsonglőrmutatványoknak és hamisítatlan középkori lovagi tornának lehettek részesei. Hazafelé már egészen összemelegedett a társaság. Együtt fújták a közismert nótákat erdélyiek, dél bácskaiak, felső és alsó kiskunságiak. Búcsúzás előtt Lakiteleken a túra egyik résztvevője a következőképp summázta élményeit: - Mindent összevetve, egy nagyon jól sikerült kirándulás részesei voltunk. Mert a várak is szépek voltak, a lovagi játékok egyenesen lenyűgözőek, de a társaság (beleértve tanárt, diákot és a politikus nagyapát) mindent felülmúlt. És akkor a lányokról, a hangulatról még nem is szóltam. Maradjunk abban: királyi várakhoz illő, igazán király buli volt!

Forrás: kecskeméti lapok.hu

2010. május 8., szombat

Pünkösd története




Húsvéthoz kapcsolódva pünkösd is mozgóünnep, amely május 10-e és június 13-a közé esik. Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz "ötvenedik" szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon kezdődik.


Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele utána Szentlélek leszállt az apostolokra.
Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték a Pészach utáni ötvenedik az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét.

A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták.
A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé.

Pünkösd vigíliája

Pünkösd szombatja is félig ünnep volt. A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.



Pünkösd jelképei, Pünkösd ételei

Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.

Pünkösdi jelképek
Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.
Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.



Forrás: Sulinet

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium -Pünkösd






Salvator kápolna - Csíksomlyó (fotó: Németh Gábor Árpád)

Salvator kápolna - Csíksomlyó
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje”

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

Forrás: Jeles napok

Pünkösd reggelén




Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek!
És vess magot szántóföldjén szivemnek,
Hol dús igék és bús dalok teremnek.
Oh Lélek, el ne hagyj, magamba' félek.

Véresre vernek szörnyű szenvedélyek,
Ha nem vagy itt, hogy őket megalázzad.
Szép szókat adj, szerényen hadd imázzak.
Tetőled tudjam, hogy szép létet élek.

Éjek s nehéz napok nemtője légy te,
Versekkel áldj meg, költővé avass
S én dallal áldlak mindörökre érte.

És verset adj, nagy vágyút, mely övé lesz.
Oh légy velem, ha jön még egy tavasz,
Mutass utat szerelmesem szivéhez.


Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám

Illusztráció: Lányi Sarolta és Czóbel Béla

2010. május 2., vasárnap

Japán-KOKU


Csónakos krimi

Japán népessége a becslések szerint jelenleg kb. 127,1 millió fő. A várható élettartam a világon itt a legmagasabb: a férfiaknál 78,8, a nőknél 85,62 év. A társadalom azonban ezzel együtt rohamosan öregszik, ami a második világháborút követő magas születési arány fokozatos csökkenésének tudható be. Mára a japánok 19,5% 65 évnél idősebb. A demográfiai változások számos szociális problémát okoznak. A népesség öregedése a munkaerő csökkenéséhez és a szociális kiadások növekedéséhez vezet. Egyre kevesebb fiatal akar házasodni és gyereket vállalni. 2050-re (negyven éven belül) az ország népessége akár 100 millió főre, 2100-ra pedig 64 millióra is visszaeshet. Különböző szervezetek a kormány együttműködésével buzgón próbálnak megoldást találni. Legtöbben a bevándorlást és a gyermekvállalásra ösztönzést tartják a lehetséges legjobb módszernek. A társadalom ugyanis nyelvészetileg és kulturálisan is homogén, a kisebbségek főképp a külföldi munkásokra korlátozódnak. A koreaiak, a kínaiak, a filippínók, a brazilok és a peruiak csoportja a legnagyobb. Ez az ország egyetlen évben 136 000 újabb nyugati bevándorlónak ad otthont. A legnépesebb bennszülött népcsoport: a jamato, ezt követik az ainuk és a rjúkjúiak, valamint olyan társadalmi kisebbségek, mint a burakumin. A japán emberek többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka, hogy a tudomány nagyfokú fejlődése miatt sokan a tudománytól várják a választ minden kérdésre. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet. Az igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemondott a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. A Japán Alkotmány világhírű 9. békeparagrafusa szerint „Annak érdekében, hogy e cél megvalósítható legyen, Japán soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak ugyanis nincs joga a hadviselésre.”


- Maga szerint?
- Szerintem balra.
- Biztos?
- A legkevésbé sem.
- Magánál van?
- Persze.
- Mindkettő?
- Nem, a másik nem.
- Csak az egyik! Mi lesz most?
- A másik magánál van.
- Á igen. Már korábban is nálam volt a másik, emlékszik?
- Nem sokra ment vele.
- Pedig jó ötletnek látszott.
- Igen remek ötlet volt, de maga elszúrta.
- Szerintem nem kellett volna egyből mindkettővel.
- Nem lehetett külön.
- Elhozta?
- Magánál van, nem?
- Nálam nincs, szerintem magánál van.
- Nem, nálam nincs. Ezt is elszúrta.
- Egy fenét, biztos vagyok benne, hogy magánál van.
- Nincs nálam.
- Jó, ha már ennyire nyaggat, nálam van.
- Na ugye. Kicsit jobbra.
- Jobbra?
- Jobbra és egy kicsit fel.
- Nem lehetne, hogy mégis maga vigye tovább?
- Nem, nem lehetne.
- Én attól tartok, eltörik.
- Már eltört.
- Akkor jó, akkor már nem lehet baj.
- Nem, már nem lehet baj.
- Maga így tervezte?
- Igen.
- Nem volt egy szemernyi kétsége sem?
- Lehet, hogy mégis inkább csak jobbra. Esetleg kicsit le.
- Soha nem akart máshol lenni?
- Jókor mondja.
- Magának nincsenek kérdései?
- Magánál van?
- Ez most a legfontosabb! Igen, nálam van, de eltörött. És a másik is nálam van.
- Tudom, mondta.
- Mi lenne, ha most lelépnék, és magára hagynám?
- Mennyire törött el?
- Legalább két részre.
- Akkor jó, azt még össze lehet rakni.
- Magának van valakije?
- Ez itt!
- Ez nem valaki, ez valami!
- Nekem megfelel, olykor jobb is. Nem kérdez!
- De nem is segít!
- Most egy kicsit fel.
- Nagyon idegesít, hogy maga mindenre tudja a választ. Ez elég idegesítő, nem gondolja?
- Nem kellett volna belekezdenie.
- Miért pont nekem? Illetve nekem nem? Illetve nem nekem?
- Ne bonyolítsa, csak tartsa erősen.
- Tartom, de eltörött.
- Nem baj, később még jól jöhet.
- Úgy vélem, bajba kerülhetünk.
- Már nem.
- Már nem? Ez jó hír.
- Már bajban vagyunk.
- Nem tehetünk semmit?
- Nem.
- Aha, értem, akkor jó. Akkor talán nem baj, ha eltörött, úgy értem már nem sokat számít.
- Nem, valóban nem, de ez nem változtat azon sem, hogy maga elszúrta.
- Én nem így szerettem volna.
- Van más mód is...
- Van?
- Van.
- Mi?
- Sok mód van valójában, de majdnem mindegyiknek az a vége, hogy eltörik, vagy tönkremegy.
- Nem rajtam múlt?
- De igen. Mindig magán múlik.
- Akkor mi értelme a másik módnak?
- Semmi.
- Nem kellett volna elfutni.
- De igen, az része volt a tervnek.
- No de akkor törött el.
- Az is.
- Maga számolt ezzel?
- Az egyetlen probléma kizárólag a mágneses anomália lehet.
- Ahhoz nem ért?
- De igen, már láttam olyat.
- Hol?
- Brisbane-ben.
- Ott is járt?
- Maga is, emlékszik?
- Most hogy mondja.
- Mindössze a jármű aggaszt.
- Az nem, hogy eltörött?
- Nem, az nem.
- Nem lehetne egy kicsit most felfelé?
- Lehetne.
- Úgy érti, nem tudja?
- Nem, nem úgy értem.
- Akkor tudja?
- Persze. Most lehet egy kicsit fel.
- Szerintem magának fogalma sincs, hol lehetünk.
- De igen. Itt.
- Ez nekem nem elég, pontosan akarom tudni.
- Most szól, vigyázott volna jobban.
- Én mindent megtettem, még most is, és alig vontam kétségbe, azt hogy maga tudja, hol vagyunk.
- Tudom is. Fogja be és evezzen. Az ott már Japán.


Brunner Tamás Dr. (1963, Budapest)
E-mail: brunner.ugyved@rubicom.hu

Forrás: PR Herald
Budapest Bristol Online

Mátyus Attila László: Temetői fák




Mennyire mások itt a fák:

Van bennük valami szomorú
nagy komoly bölcsesség,
mit kint, a temető kapuján túl
hiába keresünk társaikban.

Mennyire mások itt a fák.
Sötét törzsükön a repedések,
mélyek nagyon mélyek,
s lehajló ágaikkal
fölénk hajolnak óvón,
mint gyermek fölé az anyja,
hogy megnézze: nyugton alszik?

Mennyire mások itt a fák:
Mint kik sejtik, tudják,
talán napra, percre előre
mikor hozzák majd egy sírgödörbe
közéjük, fekete koporsónk.


Fullextra.hu