Mátyus Attila László: Temetői fák

Mennyire mások itt a fák:
Van bennük valami szomorú
nagy komoly bölcsesség,
mit kint, a temető kapuján túl
hiába keresünk társaikban.

Mennyire mások itt a fák.
Sötét törzsükön a repedések,
mélyek nagyon mélyek,
s lehajló ágaikkal
fölénk hajolnak óvón,
mint gyermek fölé az anyja,
hogy megnézze: nyugton alszik?

Mennyire mások itt a fák:
Mint kik sejtik, tudják,
talán napra, percre előre
mikor hozzák majd egy sírgödörbe
közéjük, fekete koporsónk.


Fullextra.hu