Japán-KOKU

Csónakos krimi

Japán népessége a becslések szerint jelenleg kb. 127,1 millió fő. A várható élettartam a világon itt a legmagasabb: a férfiaknál 78,8, a nőknél 85,62 év. A társadalom azonban ezzel együtt rohamosan öregszik, ami a második világháborút követő magas születési arány fokozatos csökkenésének tudható be. Mára a japánok 19,5% 65 évnél idősebb. A demográfiai változások számos szociális problémát okoznak. A népesség öregedése a munkaerő csökkenéséhez és a szociális kiadások növekedéséhez vezet. Egyre kevesebb fiatal akar házasodni és gyereket vállalni. 2050-re (negyven éven belül) az ország népessége akár 100 millió főre, 2100-ra pedig 64 millióra is visszaeshet. Különböző szervezetek a kormány együttműködésével buzgón próbálnak megoldást találni. Legtöbben a bevándorlást és a gyermekvállalásra ösztönzést tartják a lehetséges legjobb módszernek. A társadalom ugyanis nyelvészetileg és kulturálisan is homogén, a kisebbségek főképp a külföldi munkásokra korlátozódnak. A koreaiak, a kínaiak, a filippínók, a brazilok és a peruiak csoportja a legnagyobb. Ez az ország egyetlen évben 136 000 újabb nyugati bevándorlónak ad otthont. A legnépesebb bennszülött népcsoport: a jamato, ezt követik az ainuk és a rjúkjúiak, valamint olyan társadalmi kisebbségek, mint a burakumin. A japán emberek többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka, hogy a tudomány nagyfokú fejlődése miatt sokan a tudománytól várják a választ minden kérdésre. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet. Az igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemondott a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. A Japán Alkotmány világhírű 9. békeparagrafusa szerint „Annak érdekében, hogy e cél megvalósítható legyen, Japán soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak ugyanis nincs joga a hadviselésre.”

- Maga szerint?
- Szerintem balra.
- Biztos?
- A legkevésbé sem.
- Magánál van?
- Persze.
- Mindkettő?
- Nem, a másik nem.
- Csak az egyik! Mi lesz most?
- A másik magánál van.
- Á igen. Már korábban is nálam volt a másik, emlékszik?
- Nem sokra ment vele.
- Pedig jó ötletnek látszott.
- Igen remek ötlet volt, de maga elszúrta.
- Szerintem nem kellett volna egyből mindkettővel.
- Nem lehetett külön.
- Elhozta?
- Magánál van, nem?
- Nálam nincs, szerintem magánál van.
- Nem, nálam nincs. Ezt is elszúrta.
- Egy fenét, biztos vagyok benne, hogy magánál van.
- Nincs nálam.
- Jó, ha már ennyire nyaggat, nálam van.
- Na ugye. Kicsit jobbra.
- Jobbra?
- Jobbra és egy kicsit fel.
- Nem lehetne, hogy mégis maga vigye tovább?
- Nem, nem lehetne.
- Én attól tartok, eltörik.
- Már eltört.
- Akkor jó, akkor már nem lehet baj.
- Nem, már nem lehet baj.
- Maga így tervezte?
- Igen.
- Nem volt egy szemernyi kétsége sem?
- Lehet, hogy mégis inkább csak jobbra. Esetleg kicsit le.
- Soha nem akart máshol lenni?
- Jókor mondja.
- Magának nincsenek kérdései?
- Magánál van?
- Ez most a legfontosabb! Igen, nálam van, de eltörött. És a másik is nálam van.
- Tudom, mondta.
- Mi lenne, ha most lelépnék, és magára hagynám?
- Mennyire törött el?
- Legalább két részre.
- Akkor jó, azt még össze lehet rakni.
- Magának van valakije?
- Ez itt!
- Ez nem valaki, ez valami!
- Nekem megfelel, olykor jobb is. Nem kérdez!
- De nem is segít!
- Most egy kicsit fel.
- Nagyon idegesít, hogy maga mindenre tudja a választ. Ez elég idegesítő, nem gondolja?
- Nem kellett volna belekezdenie.
- Miért pont nekem? Illetve nekem nem? Illetve nem nekem?
- Ne bonyolítsa, csak tartsa erősen.
- Tartom, de eltörött.
- Nem baj, később még jól jöhet.
- Úgy vélem, bajba kerülhetünk.
- Már nem.
- Már nem? Ez jó hír.
- Már bajban vagyunk.
- Nem tehetünk semmit?
- Nem.
- Aha, értem, akkor jó. Akkor talán nem baj, ha eltörött, úgy értem már nem sokat számít.
- Nem, valóban nem, de ez nem változtat azon sem, hogy maga elszúrta.
- Én nem így szerettem volna.
- Van más mód is...
- Van?
- Van.
- Mi?
- Sok mód van valójában, de majdnem mindegyiknek az a vége, hogy eltörik, vagy tönkremegy.
- Nem rajtam múlt?
- De igen. Mindig magán múlik.
- Akkor mi értelme a másik módnak?
- Semmi.
- Nem kellett volna elfutni.
- De igen, az része volt a tervnek.
- No de akkor törött el.
- Az is.
- Maga számolt ezzel?
- Az egyetlen probléma kizárólag a mágneses anomália lehet.
- Ahhoz nem ért?
- De igen, már láttam olyat.
- Hol?
- Brisbane-ben.
- Ott is járt?
- Maga is, emlékszik?
- Most hogy mondja.
- Mindössze a jármű aggaszt.
- Az nem, hogy eltörött?
- Nem, az nem.
- Nem lehetne egy kicsit most felfelé?
- Lehetne.
- Úgy érti, nem tudja?
- Nem, nem úgy értem.
- Akkor tudja?
- Persze. Most lehet egy kicsit fel.
- Szerintem magának fogalma sincs, hol lehetünk.
- De igen. Itt.
- Ez nekem nem elég, pontosan akarom tudni.
- Most szól, vigyázott volna jobban.
- Én mindent megtettem, még most is, és alig vontam kétségbe, azt hogy maga tudja, hol vagyunk.
- Tudom is. Fogja be és evezzen. Az ott már Japán.

Brunner Tamás Dr. (1963, Budapest) E-mail: brunner.ugyved@rubicom.hu

Forrás: PR Herald
Budapest Bristol Online