1961. január 12-én halt meg Hatvany Lajos

Író, kritikus, mecénás, a Nyugat című folyóirat egyik megalapítója

Hatvany Lajos bölcsészdoktori oklevelét 1905-ben szerzi meg, és alig három évvel később, 1908-ban Ignotusszal és Fenyő Miksával egyetemben megalakítja a századforduló Magyarországának legnagyobb hatású irodalmi folyóiratát, a Nyugatot.

Ekkor köt életre szóló barátságot Ady Endrével, akinek művészetét számos írásában méltatta és mint mecénás nemcsak Adyt, de a Nyugatot is támogatta. 1911-ben összetűzésbe került Osvát Ernővel, a lap szerkesztésével kapcsolatos ügyek miatt, aminek hatására szakított a Nyugattal, és ezt követően hosszabb ideig Berlinben élt.

1917-től két évig a Pesti Napló, majd 1918 és 1919 között ezzel párhuzamosan az Esztendő című folyóirat szerkesztője volt. Újságíróként és mecénásként továbbra is kora polgári radikális törekvéseinek szószólója volt. A tanácsköztársaság alatt Bécsbe emigrált és ezután 1919-27 között Ausztriában és Németországban élt. Az emigrációban is aktív újságírói tevékenységet folytatott, a külföldi sajtó hasábjain éles hangú cikkekben támadta Horthy félfeudális rendszerét.

Írásai a harmincas években a polgári radikális és a szociáldemokrata sajtóban jelentek meg, a fasizmus európai előretörésekor ismét emigrálni kénszerül: 1938-ban előbb Párizsba, majd onnan Oxfordba költözik. Magyarországra csak 1947-ben tért vissza. Hazatérése után ismét bekapcsolódott a hazai szellemi életbe.

Fiatal tehetségek felfedezésével foglalkozott továbbra is, irodalomtörténeti művei közül legjelentősebb a Petőfi életével és művészetével kapcsolatos munkája. Hatvany Lajos egész életét a magyar irodalom szolgálatának szentelte, támogatta a kor haladó írói törekvéseit.

Mecénásként kiállt Ady Endre, József Attila és számos nagy formátumú magyar művész mellett. A tehetségeket nemcsak anyagilag, de művészileg is támogatta, építő jellegű kritikáival soha nem maradt adós, miközben élesen bírálta a velük szemben álló konzervatív irányzatot.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros