Palackposta

Az alábbi írást az 50+ Öreg a nénikéd nevű portálon olvastam. Onnan vettem kölcsön. Teszem ezt azért, mert nagyon tetszett, és úgy érzem, annak minden egyes sorát akár magam is írhattam volna. Az alábbi gondolatok az én fejemben is megfordultak. Éppen a közeli napokban. Átnyújtom Mindannyiótoknak, olvassátok élvezettel!

Új vendég a fogó, vagy néhány gondolat a Naplóról.

---

Írta Drysi

Nem tudtam mire vélni kedves barátnőm levelét, amikor ezt írta nekem, "öreg a nénikéd". Mikor mondtam én valaha is valakinek azt , hogy öreg? Na, nézzük csak meg -mondtam magamnak- és rákattintottam a levél elsütőbillentyűjére. És láss csodát, egy barátságos, világosságot árasztó, színvonalas honlapon találtam magam. Jó kis bevezető képek, sztorik, amelyeket olvasva a tükörbe nézve mindjárt pökhendi módon odavágtam magamnak, öreg a te nénikéd! Igaz, utána egy pillanatra körülnéztem, nincs-e a közelbe egy nénike, nem volt! Mielőtt tovább olvastam volna friss felfedezésemet, mégegyszer megtekintettem a tükörben annak az öreg bácsikának a képét, akinek öreg a nénikéje és megnyugodtam. Nyugodtan vállalhatja korát a kis öreg, mert még soha nem hallotta, hogy valaki így fakadt volna ki: "öreg a bácsikád"! Vagy tévedek, de akkor őt láttam a tükörben személyesen. Micsoda nagy megtiszteltetés!

Fiatalabb koromban a lányok titkos naplót, vagy másnéven emlékkönyvet vezettek, melyekbe legféltettebb titkaikat, vágyaikat írták bele. Tartalmának megfelelően, hogy más ne tudja elolvasni, e könyvecskéket , gazdáik mindig rejtekhelyet kerestek nekik, -napközben párnák, matracok alatt, könyvek mögött várták az újabb vallomást. A fiúk persze vadásztak az ilyen naplókra, amiből sokat megtudhattak pajtásuk intim életéről, érzéseiről. Persze a mamák is kiváncsiak voltak csemetéjük lelki életére, majdnem mindegyik ismerte is a tartalmát, mert ők is voltak fiatalok, nekik is volt emlékkönyvük, amit dugdostak, tehát már hivatalból ismerték ezek vélhető feltalálási helyét.

Mivel a tükröm meggyőzött, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, amire öreg leszek, fiatalos kiváncsisággal mindjárt a "Kedves naplóm" fejezetre szörföztem át. És mit találtam ott, egy nagy tavat, aminek a felszínén sok-sok üzenetet találtam "palackba" zárva lebegni. Ezeket az üzeneteket a kutya sem olvassa, aki bedobta, az is rég megfeledkezett róla, 2 hét után föladja a reményt, hogy valaki fölbonthatja az üzenetét, beleteszi a sajátját, és visszalöki a kiindulási helyére. Erről könnyen meggyőződhettem, amikor 2 palackban üzenetet cseréltem. Mindkettő egykedvűen ringatózik társai közt a vízfelszínen.

Elgondolkoztam, mi lehet ennek az oka? A mai naplókat blognak (az én fordításomban gondolatgyüjtőknek) nevezik, és ellentétben elődjükkel most az a baj, ha senki sem kiváncsi a beleírt titkos vágyakra, üzenetekre. Talán, hogyha csak úgy lehetne elolvasni őket, hogy jó hacker módjára fel kellene törni az olvasást védő kódot, rohamosan megnőne irántuk az érdeklődés

Most szépen összehajtogatom ezt a kis gondolatmenetemet, beledugom egy palackba, jól lezárom, nehogy vizet kapjon, vigyázva a vizbe helyezem, és óvatosan meglökve útjára emgedem. Mit lehet tudni, hátha akad valaki, akit érdekel a palack tartalma, és fölbontja!