Reményik Sándor emlékére

73 évvel ezelőtt Kolozsvárott hunyt el Reményik Sándor költő.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Amíg egy falevél lehull
             

    1

Az ágtól elvált,
Lassan száll alá,
Reszket, libeg.
Már nem köti az ág,
Még nem köti a föld.
Vajjon kinek
Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?

Néha pihen,
Azt hinnéd akkor:
Visszatérne még.
Mint egy lélek:
Már nem köti a föld,
S még nem köti az ég;
Az ég, mely mégis, mégis várja már.

    2

Amíg lehull,
Hány lélek hull vele?
És hány emelkedik?
Hány reszkető lengéssel van tele
A végtelen világ?
Milyen csodák
Esnek, míg rövid útját megteszi?

    3

E percben talán meghalt valaki,
S e levelen a lelke száll alá.
És bennem megfeszül a lélek,
Mintha világok tengelyének
Zajtalan fordulását hallaná.
E levelen egy lélek csolnakáz.
Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta
Tán szűk neki a világegyetem,
És inkább elfér egy falevelen. -
Mert most már mindegy: palota, vagy pajta.

    4

És hátha nem.
Nem halott lelke ez s nem idegen.
De ismerős, ki messze-messze van
És idegondol hosszan, hangtalan
És elömlik a lelke mindenen.
Valaki, aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.

    5

Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?

Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.

Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy.

A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
Idehanyatlik s innen lendül el
A szél.

Forrás: Reményik Sándor összes versei

Kapcsolódó tartalom: Reményik Sándor verseiből ...

Tamási Áron - Magyar fohász

.

Körner József 56-os emlékműve a kerepesi temetőben

Az idők gyógyító lázában él a magyar. Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mely nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi.

Nincs módunkban kitérni a hűség elől.

Tizenegy éve élünk őrhelyünkön: ezen a földön; szomjazva az emberi és a nemzeti lét igaz voltára. Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig kotyvasztott főzetekkel kábított minket. Ebben a zavaros veszélyben, a hosszú sóvárgás után, emberi és nemzeti létünkben tehetünk-e mást, mint amit tettünk?

Magunk főztünk enyhítő és éltető italt magunknak. A kor, melyben élünk s amelynek ablakán a jövőbe nézünk, vért csordított ebbe az italba. Örök intelem ez, mely egyformán szól nekünk magunknak és a világnak. Minket arra int, hogy a kor forradalmát magunknak kellett volna végbevinnünk. Mivel nem ezt tettük, hanem ajándékba fogadtuk el, olyan esztendők rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugodalmát és alkotóerejét bénaság fenyegette.

Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik.

A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek.

Szenvedő lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszűnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy e harcok küzdőit igazságtalan ítélet ne érje.

Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan, munkások, parasztok és ifjúság, nemkülönben jövőt álmodó költők, akik mind és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak.

Forrás:  http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/TAMASI/tamasi00126/tamasi00216/tamasi00216.html

Magyar fohász. Elhangzott a rádióban 1956. október 26-án. Keltezése: Budapest, 1956. október 26. Újraközölve: In memoriam Tamási Áron – Zeng a magosság (221–222); Népújság (Marosvásárhely) 1999. okt. 23. sz.

Ünnepi megemlékezések világszerte

A külföldi Magyar Intézetek, valamint az oktatási és kulturális szakdiplomaták szervezésében Európa és világszerte tartanak megemlékezéseket az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából.

A programokon neves magyar és külföldi előadók közreműködésével komolyzenei koncertek, képzőművészeti kiállítások, filmvetítések és irodalmi előadások szerepelnek. Több helyütt koszorúzással és fogadásokkal is megemlékeznek az 1956. október 23-i eseményekről.

A Varsói Magyar Kulturális Intézet a Lengyel Televízió tematikus történelmi csatornájával közösen félórás dokumentumfilmet készít a magyar forradalomról, ahol többek között megszólalnak olyan lengyelek, akik 1956-ban segítettek a magyaroknak. Tischler János a Varsói Magyar Kulturális Intézet vezetője is beszél a filmben, valamint a Lengyel Rádióban is elhangzik vele egy beszélgetés a forradalomról. Emellett a krakkói Nemzetközi Könyvvásár (okt. 23-26.) idei díszvendége Magyarország lesz, s ennek keretében is megemlékeznek 1956-ról és annak lengyel vonatkozásairól.
Novemberben pedig egy varsói általános iskolában tartanak magyar napot, ahol a magyar-lengyel 1956-ról is szó esik.

A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ (DMTKK) október 23-ról dokumentumfotó kiállítással emlékezik meg. 
Az 1956-os forradalom eseményeit eredeti fényképfelvételeken megörökítő kiállítást, amelynek címe '1956 - The Hope of Freedom' /1956 - A szabadság reménye/, az intézet galériájában állítják ki. A mintegy 25 felvétel időrendi sorrendben mutatja be a forradalom kitörését, az utcai harcokat, Nagy Imrét és más korabeli neves politikusok szerepét, valamint a forradalom leverését.
A kiállításhoz kapcsolódóan bemutatnak néhány olyan, a Terror Háza Múzeumtól kapott feltételt is, amelyek méltóképpen szólnak a magyar népnek a kommunista diktatúra és a szovjet túlerő elleni küzdelméről.
A kiállítás 2014. október 20 - november 7. között tekinthető meg az intézetben.
A Szófiai Magyar Intézet október 21-én az Art Panorama Folyóirattal közösen, Paszkal Paszkalev zongoraművész koncertjével kezdi meg az ünnepi megemlékezést a Bolgár Építészmérnöki Társaság termében.
Paszkal Paszkalev Plovdivban született 1991-ben. 11-éves kora óta zongorázik. Maria Grueva, Elena Taszeva és Atanasz Kurtev tanítványa. 2014-ben elvégezte a Pancso Vladigerov Zeneakadémiát.
Ezt követően október 22-én Nagy László költő, műfordító bronz mellszobrát avatják fel Magyarország Nemzeti ünnepe alkalmából. A szobrot, amelyet Georgi Csapkanov szobrászművész készített, dr. B. Szabó Dezső kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár és dr. Todor Csobanov, Szófia város Önkormányzata kultúráért, oktatásért, sportért és a függőség megelőzéséért felelős alpolgármestere leplezi le.
A mellszobor felavatásának alkalmából pedig a Lice Kiadó gondozásában a Műveld a csodát, ne magyarázd című Nagy László verseskötet jelenik meg. A verseskötetet Pavel Szlavjanszki és Doncsev Toso állította össze.
Ugyanezen a napon Bahget Iskander fotóművész iskander világa című kiállítása is megnyílik. Bahget Iskander 1943. augusztus 14-én született El-Barazinban, Szíriában. 1967 óta él Magyarországon. 1968 óta foglalkozik fényképezéssel, szerepel országos csoportos és egyéni kiállításokon. A kiállítás 2014. november 2-ig tekinthető meg.
Fennállásának 45. évfordulóját ünnepli a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat, s ez alkalomból október 22-én író-olvasó találkozót szerveznek a kecskeméti Forrás folyóirat főszerkesztőjével, Füzi Lászlóval.
Nádas László 1956 című kiállításával emlékezik meg az októberi eseményekről a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ.
Nádas László Munkácsy-díjas iparművész, formatervező, grafikus 1956-os témájú tárlata november 20-ig tekinthető meg. A művész így vall a képeiről:
„A huszadik század nagy viharaiból hármat vészeltem át, a kommunista terrort, mint fiatal diák éltem meg egy kifosztott, osztályellenségnek tekintett családban. 1956-ban elsőéves egyetemistaként ért a forradalom, szavakban nehéz megfogalmaznom azt az érzést, ahogy egy elkeseredett, megalázott ország népe megindult a szabadságért. Én is köztük lehettem. A forradalmat a rettenetes szovjet túlerő és a nemzetek közönye eltaposta. Az átélt csodálatos napoknak és a forradalom leverését követő brutális bosszú áldozatainak emlékére készítettem ezeket a rajzokat. Gimnazista unokámnak, barátainak és a mai fiataloknak szántam, hogy soha ne felejtsék el a hősöket és mártírokat, akik meghaltak a szabadságért!"
A korábbi évekhez hasonlóan 2014-ben is közös megemlékezést tart Magyarország New York-i Főkonzulátusa, a New York-i Magyar Ház és a Balassi Intézet (Magyar Kulturális Központ). Október 23. a New York környéki magyar közösségek legfontosabb közös ünnepe. A térség magyarjai a Főkonzulátus épületében gyűlnek össze, hogy közösen emlékezzenek és ünnepeljenek az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából. A korábbi évekhez hasonlóan idén is kulturális emlékműsorral emlékeznek a résztvevők a forradalomra. Kumin Ferenc, Magyarország New York-i Főkonzulja mond majd rövid beszédet, illetve vezeti le az állampolgársági esküt. A Főkonzul beszédét Papp László, építész, az Amerikai Magyar Emlékmű Bizottság vezetőjének beszéde követi, majd kulturális program keretében színpadra áll Bretz Gábor, Bardelli és Callas Grand Prix díjas operaénekes, aki jelenleg a New York-i Metropolitan Opera kötelékében dolgozik. Az operaművek mellett több zongoramű is felcsendül majd Hámos Júlia tolmácsolásában. A megemlékezés a szokásos ünnepi fogadással zárul.

A Pekingi Magyar Kulturális Intézet az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére exkluzív filmvetítést tart a Pekingben élő magyar közösség számára. A történelmi eseményeket bemutató nagysikerű Szabadság, szerelem című filmet október 24-én este vetítik a Galaxy Soho épületében található kulturális intézet nagytermében.

Megemlékezések Bécsben
Október 23-án, az "Europa"-Club és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala Tagegyesületei tartanak ünnepi rendezvényt az 1956-os forradalom emlékére a Collegium Hungaricum nagytermében. Dr. Hajas Gábor, bécsi magyar követ köszöntése után, ünnepi műsor következik, amiben a tánc, vers, próza is helyet kap. Ezt követően október 26-án, Jánossomorján egy ünnepi koszorúzás tartanak az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából, amely eseményen a Collegium Hungaricum Bécs is részt vesz. Október 27-én pedig a már hagyománnyá vált '56-os megemlékezéssel egybekötött ünnepi fogadást rendeznek a Magyar Nagykövetségen, a Collegium Hungaricum Bécs képviseletével.

A moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban 2014. október 21-én beszélgetéssel egybekötött filmvetítést rendeznek, ahol Szilágyi Andor: Mansfeld című filmjét mutatják be. Az Intézet továbbá részt vesz a moszkvai Magyar Nagykövetség főszervezősége mellett az október 23-i nemzeti ünnepi fogadás megszervezésében.

A Római Magyar Akadémia a Római Magyar Nagykövetséggel együtt tart koszorúzást október 22-én a római magyar 56-os emlékműnél.  A helyszín a Via Cestari-ban található, ahol az 56-os menekültek első római kollégiuma működött.
A Római Magyar Nagykövetség az ünnep tiszteletére fogadást tart a Nagykövetségen október 22-én este, az ezt követő napon pedig a Római Magyar Akadémia Liszt termében az Angelica leánykar ünnepi koncertje lesz hallható.
 
A Balassi Intézet - Bukaresti Magyar Intézet a hagyományhoz híven idén is képzőművészeti kiállítással és ünnepi koncerttel emlékezik meg október 23-áról, ugyanakkor a hét folyamán a Nemzeti ünnephez kapcsolódóan több rendezvényük is lesz. Az Európai Bizottság Bukaresti Kirendeltségének székhelyén október 23-a alkalmából levetítik Bergendy Péter A vizsga című filmjét. Szintén 23-án nyitják meg a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetemen (UNATC) a Hibaizmus című kiállítást, valamint a Román Rádió Kulturális csatornájának Kulturális Barikád projektje és a Fortepan-nal való együttműködés keretében mintegy ötven, az 1989-es eseményeket felidéző fotót helyeznek el honlapjukon. (http://www.bukarest.balassiintezet.hu/hu/)

Brüsszelben a Balassi Intézet támogatásával a Magyar Néppárti Képviselőcsoport, valamint a Magyar Hullám Közéleti és Kulturális Társaság szervezésében kerül sor az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre 2014. november 3-án este 8 órától. Beszédet mond: Pelczné Dr. Gál Ildikó, az Európai Parlament alelnöke. Ünnepi köszöntőt mond Trócsányi László, igazságügyi miniszter, majd koncertet ad a Snétberger Quartet. A koncertet ünnepi fogadás követi.

A prágai Magyar Intézet Szvorák Katalin művésznő műsorával emlékezik meg az október 23-i eseményekről. Az előadás okt. 21-én, 19:00-kor kezdődik a Magyar Intézet nagytermében. A program:
Ünnepi megemlékezés (nők az 1956-os forradalomban)
Megénekelt szabadságküzdelmek (rabénekek, keservesek, imák)
Áthallások (többnyelvű népdalpárhuzamok Közép-Európából)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékünnepségén a Párizsi Magyar Intézetben október 23-án Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke mond ünnepi beszédet. Ezt követően Császár Angela színművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja és Gődény Márta zongoraművész ünnepi műsorát hallgathatja meg a közönség. Párizsban továbbá november 4-én 11 órakor a Père Lachaise temető 44. parcellájában ünnepi megemlékezést és koszorúzást tartanak Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékénél.
A sepsiszentgyörgyi fiókintézet ünnepi műsorára 2014. október 22-án kerül sor 18 órai kezdettel, a Plugor Sándor Művészeti Líceum (Sepsiszentgyörgy) dísztermében.
 A műsor címe: „NEKÜNK NEM SZABAD FELEDNI..."
Fellépnek: Pro Musica Kamarakórus, Sepsiszentgyörgy
           Környei Miklós gitárművész, Budapest
           Kolcsár József színművész, Sepsiszentgyörgy
Zágrábban az idei évben az október 23-i Nemzeti ünnepnek a Zágrábi Magyar
Intézet ad otthont. Az ünnepség október 22-én 13-kor kezdődik, amelyet a zágrábi magyar nagykövet, dr. Iván Gábor nyit meg. Ezt követően Petri György Nagy Imréről című versét olvassák fel három nyelven (magyar, horvát, angol).

Forrás: EuroAstra
 

Hat hét alatt kiürül a D-vitamin a szervezetünkből

D-vitamin-hiány az év bármely szakában előfordulhat. Október végétől azonban mindenkinek javasolható étrend-kiegészítő szedése, mert a nyáron felhalmozott tartalékokat nagyjából hat hét alatt felhasználja a szervezet, és a napsugárzás már nem elegendő a szükséges mennyiség termeléséhez.
Az elmúlt néhány év intenzív felvilágosító munkájának köszönhetően többszörösére nőtt azok száma, akik legalább az őszi és téli időszakban pótolják a D-vitamint. Kora tavasszal a magyar felnőtt lakosság átlagos D-vitamin-szintje mégis körülbelül fele a normális értéknek, minden ötödik embernél súlyos hiányállapot mutatható ki, az ideális vérszintet pedig csupán 6%-ban lehet igazolni - derült ki tavaly a Semmelweis Egyetem I. sz. Belklinikán működő munkacsoport és a Magyar Primer Prevenciós Orvos Egyesület irányításával lezajlott, a teljes hazai lakosságot reprezentáló felmérésből.
Szoláriumozni a szervezet legfőbb D-vitamin-forrásának számító napfény kiváltása végett nem érdemes, ugyanis a gépek UV-A sugárzása nem alkalmas a D-vitamin-képzésre. A hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és szerepében azt is megállapította, hogy a D-vitamin-ellátottság nem dietetikai kérdés. Természetesen fontos, hogy minél több időt töltsünk - lehetőleg mozgással - a szabad levegőn, vagy fogyasszunk sok D-vitaminban gazdag táplálékot, teljes kiőrlésű gabonát, tojást, májat, zsíros halat, ám a jelenlegi ajánlás mindezek mellett javasolja napi 2000 NE (50 μg), gyermekeknek napi 400 NE (10 μg) patikai minőségű D-vitamin szedését. Bizonyos esetekben, például túlsúlyos felnőtteknél a napi adag 4000 NE (100 μg)-re emelhető, ez egyébként a fogyás folyamatát is támogathatja.
Sokan legyintenek, hogy „most a D-vitamin a divat". A gyakorlatilag minden szerv és szervrendszer működésében szerepet játszó napfényvitamin hiányának megszüntetésével azonban a magyarok halandósága 7-10 százalékkal csökkenhetne, az átlagéletkor 2-3 évvel nőhetne, és számos betegség - például az allergia, bőrbetegségek, a csontritkulás, a depresszió, az influenza, a meddőség, a gyermekkorban kialakuló egyes típusú cukorbetegség, a kardiovaszkuláris vagy bizonyos típusú rákos megbetegedések - kockázatát csökkenthetnénk. Aki bizonytalan, egy egyszerű vérvizsgálattal ellenőriztetheti D-hormon-szintjét.

Forrás: EuroAstra
 

Már öt hazai múzeum is látogatható virtuálisan

Immár öt, az Emberi Erőforrások Minisztériuma fenntartásában lévő múzeum anyaga érhető el az interneten keresztül, vagyis látogatható virtuálisan. A Google Art Projekt programjához mostantól kisebb közgyűjtemények is csatlakozhatnak.
Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum csatlakozott a virtuális látogatást lehetővé tévő adatbázishoz, amelynek világszerte már több mint 500 múzeum a tagja. Egyebek mellett a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi, a londoni British Museum vagy a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteménye férhető hozzá az Interneten.

A csatlakozó intézmények négy különböző, de részben egymáshoz kötődő digitális megjelenési formát vehetnek igénybe. A virtuális galéria gyűjteményi tárgyakat mutat be nagyfelbontású fotóval és angol nyelvű leíró adatokkal, a gigapixel egy kiválasztott műtárgyról rendkívül nagy felbontású felvételt tartalmaz, a virtuális séta a kiállító terekben egy speciális kamerával készül, annak képzeletbeli bejárására adva lehetőséget, míg a virtuális kiállítás tematikus gyűjteményi válogatások megjelenítésére alkalmas. A tartalomszolgáltató múzeumok, gyűjtemények saját adminisztrátori hozzáféréssel hozzák létre ezeket a tartalmakat, ideális esetben mind a négy különböző digitális megjelenési formát felhasználva.

A projekthez történő csatlakozás ingyenes.

További, angol nyelvű információ elérhető itt: https://www.google.com/culturalinstitute

 

Keresztények és hinduk együtt: jeles hindu emléknap október 23-án

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa üzenetében üdvözli mindazokat, akik a hindu Diwalit, a fény ünnepét ünneplik. A jeles hindu emléknapot idén október 23-án ülik meg.

.

A transzcendens fény világosítsa meg szívüket, otthonaikat és közösségeiket. Az ünnep mélyítse el az egymáshoz tartozást a családokban és a városnegyedekben, továbbá hozzon harmóniát, boldogságot, békét és jólétet – írja Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke a hindu vallás követőinek szóló üzenetében.

A világszerte növekvő diszkrimináció, erőszak és kirekesztés láttán a befogadás kultúrájának építése lehet az emberek legőszintébb törekvéseinek egyike. A globalizáció pozitív aspektusai – a jobb oktatási és egészségügyi szolgáltatások, a demokrácia és a társadalmi igazságosság növekedése, a „globális falu” kialakulása – mellett az üzenet utal arra, hogy ugyanakkor számos nép elveszti társadalmi-kulturális, gazdasági és politikai identitását. A globalizáció negatív hatásai a vallási közösségekre is kiterjednek, mert hozzájárulnak a társadalom részekre szakadásához, a relativizmus és a szinkretizmus növekedéséhez vallási kérdésekben, továbbá elősegítik a vallás privatizációját. A vallási fundamentalizmus és az etnikai, a törzsi, illetve a szektás erőszak-megnyilvánulások világszerte a népek közötti elégedetlenség, bizonytalanság jelei, különösen is a szegények és peremre szorultak esetén, akiket kirekesztettek a globalizáció előnyeiből.

A globalizáció negatív következményei, mint a materializmus és a mértéktelen fogyasztás, önzővé, hataloméhessé és közönyössé tette az embereket mások jogai, szenvedései iránt. Ebből a közönyből született a kirekesztés kultúrája, amelyben a szegényektől, a peremre szorultaktól, valamint a gyengéktől megtagadják jogaikat, továbbá a lehetőségeket és az erőforrásokat, amelyek elérhetők a társadalom többi tagja számára. Jelentéktelennek, nélkülözhetőnek, tehernek és feleslegesnek tekintik őket, akiket tárgyként használnak, majd eldobnak. A kirekesztés kultúrájának jelei a gyermekekkel és a nőkkel szembeni visszaélés, az idősek, a betegek, a megváltozott képességű személyek, az elvándorlók és a menekültek elhanyagolása, valamint a kisebbségek üldözése.

Közös feladattá és felelősséggé vált tehát a befogadás kultúrájának elősegítése. Azok feladata ez, akik törődnek a családok egészségével és túlélésével. Mindezt azon erők között és ellenére kell megvalósítani, akik a kirekesztés kultúráját terjesztik. Keresztények és hinduk csatlakozzanak tehát más vallások követőihez, illetve minden jóakaratú emberhez, hogy elő tudják segíteni a befogadás kultúráját egy igazságosabb és békésebb társadalomért – zárul a Vallásközi Párbeszéd Tanácsának üzenete a hindu Diwali ünnepre.


Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Wikipedia
Magyar Kurír

Ferenc pápa: Köszönjük, kedves és szeretett VI. Pál pápa!

.

Ferenc pápa október 19-én, a Szent Péter téren a napi evangélium - az adópénz példázata - híres jézusi mondásával kezdte homíliáját a családszinódust lezáró szentmisén, melynek keretében boldoggá avatta elődjét, VI. Pált.


A farizeusok provokációjára, akik mintegy vizsgáztatni akarják őt, Jézus ezt a gunyoros és zseniális választ adja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené" (Mt 22, 21). Az Úr Jézus ilyen választ ad mindazoknak, akik lelkiismereti problémákat vetnek fel, főleg azoknak, akik érintve vannak megszokásuk, gazdagságuk, hatalmuk, tekintélyük, hírnevük miatt. Ez történik minden időben, mindig! - hangsúlyozta a Szentatya.
Tovább értelmezve Jézus szavait Ferenc pápa megmagyarázta: mindenféle hatalommal szemben Istent kell úrnak vallanunk, Isten az ember Ura, és senki más! Ez az örök újdonság, amelyet minden nap fel kell fedeznünk, legyőzve a félelmet, amelyet az Isten meglepetéseivel szemben érzünk. Isten nem fél a meglepetésektől. Folyton meglep bennünket újságaival. A keresztény, aki megéli az evangéliumot, Isten „újdonsága" az egyházban és a világban. Isten szereti ezt az „újdonságot".
„Megadni Istennek, ami Istené." Ez a mondat ezt jelenti: megnyílni az ő akaratának, felajánlani életünket az ő szolgálatára: együttműködni az irgalom, a szeretet és a béke országával. Itt van a mi erőnk, az emberi erőfeszítés kovásza a pesszimizmussal szemben, amely eluralkodik a világban - mutatott rá a pápa. - Itt van reménységünk, mert Istenbe vetett reményünk nem elmenekülés a világból, nem alibi. Munkálkodva megadjuk Istennek, ami Istené. A keresztény ezért a jövendő valóságra tekint, amely Istenben van, hogy teljesen megélje az életet, két lábbal a földön, és bátran válaszol a számtalan kihívásra.
Láttuk ezt ezekben a napokban - folytatta Ferenc pápa - a rendkívüli püspöki szinódus alatt (a „szinódus" ezt jelenti: „együtt menni előre"). Pásztorok és világiak a világ minden részéről elhozták ide Rómába helyi egyházaik hangját, hogy segítsék a mai családokat az evangélium útján járni, tekintetüket Jézusra szegezve. Nagy tapasztalatot éltünk meg: a szinodalitást és a kollegialitást, éreztük a Szentlélek erejét, aki vezeti és megújítja az egyházat, amely arra hivatott, hogy eltökélten gondozza a vérző sebeket és felszítsa a reményt a sok-sok reményvesztett emberben.
Hálát kell adnunk e szinódus ajándékáért a Szentléleknek, aki ezekben a napokban megadta, hogy nagylelkűen, igazi szabadságban és alázatos kreativitással dolgozhattunk, és aki a föld egyházaiban elkísér bennünket, hogy előkészítsük a 2015 októberében megtartandó rendes szinódust - hívta fel a figyelmet a Szentatya, majd áttért az ünnepi szentmise nagy eseményére, VI. Pál boldoggá avatására: „A mai napon, VI. Pál boldoggá avatásakor eszembe jutnak az ő szavai, amelyekkel létrehozta a püspöki szinódust: »Figyelmesen kutatva az idők jeleit, az utakat és a módszereket napjaink szükségleteihez és a társadalom megváltozott helyzeteihez akarjuk alkalmazni« (Motu proprio Apostolica sollicitudo)."
E nagy pápára, bátor keresztényre és fáradhatatlan apostolra tekintve csak egy egyszerű, őszinte, fontos szót mondhatunk Isten előtt: Köszönet! Köszönjük, kedves és szeretett VI. Pál pápa! Hála a Krisztus és az ő egyháza iránt érzett szeretetről való alázatos és prófétai tanúságtételedért! - mondta a Szentatya.
Ferenc pápa ezután Montini pápának, a zsinat nagy irányítójának személyes naplójegyzetét idézte. VI. Pál ezeket írta a II. Vatikáni Zsinat befejezése után: „Talán az Úr nem azért hívott engem és nem azért tart meg e szolgálatban, mivel alkalmas lennék rá, vagy azért, hogy kormányozzam és kivezessem az egyházat a jelen nehézségekből, hanem azért, hogy szenvedjek valamit az egyházért, és világos legyen, hogy ő, az Úr és nem más vezeti és menti meg az egyházat."
A pápa hangsúlyozta: ebben az alázatosságban ragyog fel Boldog VI. Pál nagysága, aki, miközben kibontakozott a szekularizált és ellenséges társadalom, türelmes nagylelkűséggel - és néha magára hagyatva - tudta kormányozni Péter bárkáját, sohasem veszítve el az örömet és az Úrba vetett bizalmat. VI. Pál valóban meg tudta adni Istennek, ami Istené, egész életét a szent, ünnepélyes és súlyos elkötelezettségnek adva. Egyik homíliájában így fogalmazott: „folytatni az időben és kiterjeszteni a földön Krisztus küldetését", szeretve az egyházat és kormányozva az egyházat, hogy „egyszerre legyen minden ember szerető édesanyja és az üdvösség kiosztója" (Ecclesiam suam, előszó).

Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír

Randevú – Bencsik István kiállítása

.

A nőiség, a női test szépsége a témája Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész kiállításának, amely pénteken nyílt a baranyai megyeszékhely Pécsi Galériájában.
„Izgat, foglalkoztat, kíváncsivá tesz az emberi test. A test, mint az alma vagy a cserebogár, a mindenség része. Viszonyban, viszonylatban van mindennel. Az emberi test nem lehet zárt rendszer, hiszen keletkezik és megszűnik. Ez filozófia. Testfilozófia."
Bencsik István

Gamus Árpád, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. képzőművészeti vezetője az MTI-nek elmondta: a galéria Széchenyi téri kiállítóhelyén berendezett Randevú című tárlat a 83 éves művész 35 legújabb erotikus szobrát mutatja be az érdeklődőknek.
A három modellről mintázott nem egész alakos, hanem 40-50 centiméter nagyságú, női testrészeket bemutató alkotások elegánsak, látványosak és friss formavilágot tükröznek, megtekintésükre november 23-ig van lehetőség Pécsett - tette hozzá.
Bencsik István 1931-ben született Marcaliban. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1951 és 1957 között tanult, mestere Mikus Sándor volt. Az alkotó 1954 óta kiállító művész, dolgozott a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnökeként, Makrisz Agamemnon asszisztenseként, többedmagával megalapította a villányi Nemzetközi Szobrászati és a nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelepet.
A művész a rajztanszék tanáraként oktatott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, alapítója volt a pécsi Képzőművészeti Mesteriskolának, tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.
Bencsik István pályája kezdetén lírai, figurális szobrokat készített, 1968-tól az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján orvosi célra, fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus, felnagyított, objektívan ábrázolt torzókat mintázott.
Ugyanebben az időben fémlemezből hajtogatással, gyűréssel, szobrokat hozott létre, fémtárgyakat alakított át amorf alakzatokká, drótplasztikákkal jelentkezett. Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott.
Az 1970-es évek második felétől a torzó lesz művészetébenben a meghatározó motívum. A torzók folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai, valamint az 1980-as évek második felétől születő, ujjrészletekből épülő sorozata.
Munkásságát 1992-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2009-ben megkapta a Pécsi Kisplasztikai Biennále nagydíját.

(Forrás: MTI)

Átadták a Déry-díjakat

A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményéért Ferencz Győző költő, műfordító, irodalomtörténész, Halasi Zoltán költő, író, műfordító, Havasréti József irodalomtörténész, író és Tompa Andrea író, kritikus vehette át idén a Déry Tibor Alapítvány díját 2014. október 17-én, az Artisjus-székházban.
A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.
A jutalmakat és az okleveleket 29. alkalommal adták át 2014. október 17-én, az Artisjus székházában. A díjazottak fejenként bruttó 375 000 forintos pénzjutalomban részesültek. Az alapítvány titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, a kitüntetést odaítélő kuratórium elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László.  
Ferencz Győző József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, az ELTE Anglisztika tanszékének oktatója, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke. Dolgozott szerkesztőként (Európa Könyvkiadó, Nagyvilág, Újhold-Évkönyvek), és rendszeresen írt kritikákat is. Verseskötetei: Ha nem lenne semmi nyom (1981), Omlásveszély (1989), Két ív (1993), Magamtól egyre messzebb (1997), Alacsony ég alatt (2000), Szakadás (2010). 1994-ben jelent meg a Gyakorlati verstan - verstani gyakorlatok, 1997-ben A költészet mechanikája című tanulmánykötete, 1999-ben a Hol a költészet mostanában? című esszégyűjteménye. 2005-ben tette közzé kutatói munkásságának főművét, a Radnóti Miklós élete és költészete című kritikai életrajzot, és a közeljövőben fogja publikálni a költő özvegyének, Gyarmati Fanninak a naplóját.  
Halasi Zoltán költő, író, műfordító, Hieronymus- és Palládium-díjas, József Attila-díjas - verseit, fordításait és esszéit a nyolcvanas évek vége óta teszi közzé. Fordított Schillert, Thomas Bernhardot, Kafkát, Rilkét, átültette Canetti memoárjait, Jung esszéit és Goethe Kelet-nyugati díván-ját. Nevéhez fűződik Johann Peter Hebel Kincsesládikó című kalendáriumának és Robert Walser A séta című regényének magyarra való átültetése, Pollack Galícia című könyve, valamint Elfriede Jelinek színművei: Pihenő, Rohonc, Kézimunka. Eközben jelentek meg verseskötetei: 1997-ben a 33 vers, 2005-ben az Így ér el és 2008-ban a Költőpárok - versek két nyelven (Lisa Mayerral). 2014-ben jelent meg új, tárgyában és megformálásában egyaránt különleges könyve: Lefordította Jichak Katzenelson Ének a kiirtott zsidó népről című poémáját, mellé illesztette Út az üres éghez című saját prózafejezeteit, amelyek a hajdani lengyelországi zsidó kultúra életéről és haláláról szólnak, a harmadik részben pedig a középkori előzményekre versciklusokban tekint vissza.  
Havasréti József médiakutató, irodalomtörténész, író - a Pécsi Tudományegyetem BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Kutatásai egyebek mellett a városi kultúrára, a populáris zenére, a szocializmusbeli neoavantgárd művészeti csoportokra és a húszas-harmincas évekbeli magyar irodalmi kultúrára terjedtek ki - minderről számos előadást és tanulmányt publikált. Önálló kötetei: Alternatív regiszterek. A kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárdban (2006), Tudományos írásmű (2006), Széteső dichotómiák. Színterek és diskurzusok a magyar neoavantgárdban (2009). 2014-ben egyszerre jelent meg a Magvető kiadónál két különböző műfajú könyve: az egyik egy Szerb Antal-monográfia, a másik pedig az Űrérzékeny lelkek című regény - mindkettő eredeti látásmódjával váltott ki szakmai elismerést és olvasói érdeklődést. Szerb Antal című monográfiájáért 2014-ben Artisjus-díjat kapott.  
Tompa Andrea író (Békés Pál-díjas és Artisjus-díjas), kritikus (a Színházfolyóirat szerkesztője, és színikritikákat ír a Magyar Narancsba is), a Színházi Kritikusok Céhének vezetője. Az ELTE Bölcsészkarán angol-orosz szakon végzett, dolgozott az Országos Színháztörténeti Múzeumban, és tanít szülővárosa, Kolozsvár egyetemén. Első regénye, A hóhér háza 2010-ben jelent meg, a második, a Fejtől s lábtól című pedig 2013-ban - mindkettő rendkívüli kritikai és közönségsikert váltott ki, utóbbiért 2014-ben Artisjus-díjjal jutalmazták. 

 Forrás: EuroAstra

Az ország egyetlen tanyapostása

.

Károly Emőke - Tanyavilág

Egészen betakarja az égbolt a tájat, kilométereken keresztül akadálytalanul szalad a szél. Ezen a vidéken a szabadság rabul ejt - minden sejtjében azt érzi az ember, hogy szabad.

Téliesíthető munkaeszköz

„Lehet, hogy hülyének néznek, de ha istentelen hideg van vagy ömlik az eső, én akkor is szeretek itt, mert szabad lehetek” - fejtegeti kalauzunk, Kulik István. Az ország egyetlen tanyapostása lovaskocsijával járja a gátéri világot. Hogyne hinnénk neki, hisz ezt halljuk itt a legtöbbször: a tanyavilágban szabad az ember.

Mi még a kora reggeli indulástól kókadozunk, István már széthordta a falubelieknek a postát. Hajnali ötkor kel, megeteti a jószágot: malacot, tehenet, kecskét, lovat. Utóbbiak között Katit, az éjsötét nóniuszt. A ló sötétzöld postakocsiba fogva áll az udvaron, almát rágcsál.

István 27 esztendővel ezelőtt lett postás. Ma hatvanegy tanya, 76 kilométernyi körzet tartozik hozzá. Magas havon-vízen csak lóval lehet áthajtani - a tanyák sarába még a modern, mindentudó városi terepjáró is beleragad. István szerint ezért maradhattak szolgálatban: a küldemény nem várhat. „Nyáron 30 fok hőség, télen 30 fok hideg, rosszak az utak, problémás a biztonság. De van az embernek jobb keze, van az embernek bal keze; minden munkának két oldala van.” 

Sok esetben hepehupás utakon kell közlekedni, de hasig érő vízben is kézbesíteni kell a leveleket

Fejben rajzolt térkép szerint haladunk. Amott a tanyasi iskola, mutatja István, 1975-ben bezárt. Amott egy olasz gazdálkodik, tehenei vannak. Ott egy magányos néni élt, húsz évig hordta neki a tejet, a gyógyszert. Az asszony megzavarodott, a rokonokra is baltával támadt; ő be mert menni hozzá. Ujjával a fák felé bök - csak sejteni az „öreg legény” tanyáját, akit a rendőr talált meg holtan. István sorolja azokat, akik a szüleiktől örökölték a tanyát, és most tengődnek. „Legalább kimoshatnák a ruhát unalmukban. Semmi életcéljuk.” István az évek során az évek során többet megtudott az itteniekről, mint a saját anyjuk vagy gyóntatójuk. Nem leskelődik, nem kutakodik. Lát, és ahol tud, segít.

A leszázalékolt, fiával élő Kati csalódott: nem a nyugdíja jött. A kopott bőrtáska valaha levéltől, napilaptól dagadt; most csak reklámújság meg számla kerül ki belőle. Ha István nem volna, nem járna Kati felé senki - talán nyáron se.

Amikor még nem voltak ilyen enyhék a telek, István lóháton jött, a levelek mellett ételt is vitt a magányos tanyasiaknak. Várják, szükség van rá, családtagként kezelik. Ha kell, gázpalackot cserél, malacot herél, tehenet ellet. Ahogy mondja, kicsi korától fogva „belenőtt” ebbe - lágyan, ízesen ejti a szavakat. Az ország más külterületein ma már „támpontos” a kézbesítés, az ott lakók minden nap elgyalogolnak a ládáig, jött-e vajon valami. István viszont nem csupán levelet jelent, de emberi melegséget is: arcot, hangot, törődést.

Istvánnal jutunk el Ica nénihez, akinél trópusi kert virul az Alföld közepén. „Olyan vagyok, mint a vakondok: örökké túrok. Sokat dolgozok, hogy szépség legyen itt.” A verőfényben, hőségben is odakinn kapál. Mindig tanyán lakott, nem akar beköltözni a faluba, városban sem akar élni, mert ott „borzong”. A régi magtár most raktár: ott áll a kabriósított trabant, azzal szállítják a kukoricát. 

A Magyar Posta készítette a kecses és strapabíró kordét

Kati a ló, ismeri az utat, magától kanyarodik. Egyszer 3 ezer eurót kínáltak érte, de István nem adja semmi pénzért. Befordulunk: itt él a 34 éves Sós Karcsi. Mozgássérülten született, deréktól lefelé érzéketlen, béna. Családtagjai már nem élnek, egyedül lakik. „Mindent meg tud csinálni! El se tudja maga azt képzelni!” - néz rám feddőn István, mielőtt még rosszat kérdeznék. Tanyán élő embert nem illik arról faggatni, hogy mit tud, mit nem tud. Amit nem tud, azzal is megbirkózik.

Karcsiék épp az eperfák alatt szorgoskodnak, szüretelnek a „pálinkafáról”, ahogy itt mondják. A pálinka kivált akkor fogy jól, amikor Karcsi habpartit rendez fáklyafényben, csillagok alatt.

„Fölfújja a medencét, két liter habfürdő bele, azt hadd szóljon!” Karcsi utazik is a barátaival, diszkóba jár, székestül pörög a parketten. Azt meséli, pipec tanya volt ez régen, mintagazdaság. Itt nőtt föl, ide kötik az emlékei. „Nem elit ház, de alakul.” Nemrég cserélte az ablakokat. Neki minden sokkal nehezebb. Majd négy évig dolgozott a faluban egy csökkent munkaképességűeket alkalmazó cégnél, ám a vállalkozás csődbe ment.

Fölkászálódunk a bakra, rákanyarodunk a hazaútra. Delet harangoznak, a nap fele még hátravan. Megáll az idő, aztán újraindul, de komótosabban. Lassítja a kocsit a homokos út, és lassulunk belül mi is: csak így kerülhetünk közel a tanyavilághoz.

Szöveg: Iván Viktória, Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Megjelent a National Geographic Magazin 2014. szeptemberi számában

Kapcsolódó tartalom: Megújuló magyar tanyavilág