3. Uránia Filmnapok

Január 22-25. között harmadszor jelentkezik az Uránia Nemzeti Filmszínház éves „filmszemléje", az Uránia Filmnapok, amely a történeti és a kortárs magyar filmkincs újabb és újabb metszeteinek bemutatását tűzte ki céljául. Mind az Uránia Filmnapok, mint az éjszakai vetítések jelképes árú, 50 Ft-os regisztrációs jeggyel látogathatók.


A program idén egy társadalmi jelenségre, a migrációra, s annak mozgóképi vetületeire koncentrál. A négy nap során hatvan játék- és dokumentumfilm, valamint zenei programok és pódiumbeszélgetések várják a közönséget. Zsarnai Gábor (PR/marketing Uránia Nemzeti Filmszínház) tájékoztatása szerint harmadik éve már, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínház január végén gazdag filmválogatással lepi meg a közönséget. Míg 2013-ban a filmhang és a filmzene volt e válogatás szervező eleme, 2014-ben pedig a magyar operatőri iskola került reflektorfénybe, az idei rendezvény a migráció jelenségét állítja a középpontba, elsősorban a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad alkotásainak tükrében.
Hogyan ragadják meg filmjeink, akár fikciós keretek között, akár a dokumentarizmus eszközeivel a migráció - a belső migráció, az elvándorlás, a bevándorlás, a menekültügy, a kultúrák egymás mellett élésének - ügyét, úgy is, mint történeti jelenséget, és úgy is, mint jelenkori valóságot? Mit tart fontosnak elmondani az elmúlt 25 év magyar filmje az egyéni döntésen alapuló, olykor belső késztetés, de többnyire kényszer-szülte otthonváltásról, és mennyire talál ez visszhangra, nézőkre? A filmtörténeti klasszikusokkal kiegészülő, gazdag filmválogatásban a huszadik század nagy népvándorlásai éppúgy megjelennek, mint a kortárs Odüsszeiák. Tekintettel a téma egyetemességére és intenzív jelenlétére a kortárs filmművészetben, a magyar filmekkel párhuzamosan néhány külföldi alkotás is helyet kap a programban.
Az idén négynaposra bővült rendezvény január 22-én, Magyar Kultúra Napján veszi kezdetét. A nyitóelőadás Fekete Ibolya Bolse Vita című filmjével a vasfüggöny leomlásának 25 évvel ezelőtti, euforikus fordulatát idézi elénk, egy osztrák filmkülönlegesség (Across the Border - Five Views from Neighbours) pedig az uniós csatlakozás kitüntetett pillanatát eleveníti fel. Ugyanezen az estén Radványi Géza Circus Maximusa az üldöztetést elszenvedőkre emlékeztet. A január 22-i programot tovább színesíti, hogy a Filmszínház a Magyar Kultúra Napja alkalmából idén is éjszakai vetítések keretében műsorra tűzi az előző év magyar premierfilmjeit, melyek közül kettő (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Viharsarok) témájában is kötődik a programhoz. Az elkövetkező három nap hatvan dokumentum- és játékfilmje a szabad és a kényszerű otthonváltás tág, árnyalatokban gazdag horizontján helyezkedik el. Számos vetítésen az alkotók is jelen lesznek.
A gazdag filmkínálat mellett kávéházi pódiumbeszélgetések is várják a közönséget. 23-án, péntek délután A migráció kora? címmel rendezett beszélgetésen különböző, a migráció és a kultúraköziség részterületeivel foglalkozó szakmák és tudományterületek képviselői osztják meg gondolataikat a hallgatósággal. A január 24-i, szombat délutáni beszélgetés résztvevői, filmrendezők és filmtörténészek a magyar film Amerika-képét vizsgálják a kezdetektől napjainkig, végül január 25-én, vasárnap olyan filmműhelyek képviselői szólalnak meg, amelyek az elmúlt években intenzíven foglalkoztak a ki- és bevándorlás jelenségével.
Kísérőprogramok - Pódiumbeszélgetések a kávézóban
A migráció kora? - Január 23. 17:00
A beszélgetés részvevői különböző szakmák és tudományterületek képviselői, akik a migráció
és a kultúraköziség összetett jelenségének valamely részterületével foglalkoznak. Ezen a délutánon arra keressük a választ, ki miért tartja fontosnak az ezzel kapcsolatos kutatói, pedagógusi, szervezői, szerkesztői munkát, s hogyan látja, annak milyen közegei, fórumai adottak, illetve kialakíthatók.
Akik beszélgetnek: Dánél Mónika irodalomtörténész, Dér Andrásfilmrendező-filmpedagógus, Farkas Edit filmklub-vezető, Gelencsér Gábor filmesztéta-filmtörténész, Kováts András szociológus és Pálvölgyi Balázs történész. Moderátor: Buglya Zsófia programszerkesztő
Amerika, Az álmok földje - Január 24. 17:00
A beszélgetés a magyar film Amerika-képét vizsgálja a kezdetektől napjainkig. Azt, hogy milyen magyar történetek és hősök teremnek Amerikában,ki miért ment ki, mit talált ott, miért és hogyan jött vissza. Arról beszélgetünk, hogy Amerika vajon tükör, vágykép, menedék, mumus vagy épp az ígéretek földje.
Résztvevők: Orosz István, Salamon András és Szomjas György filmrendezők,valamint Kurutz Márton filmtörténész. Moderátor: Varga Balázs filmtörténész
Kapcsolódó filmek: A nagyváros mostohái (1928), Egy asszony visszanéz (1941),
Ah, Amerika! (1982), Mr.Universe (1988), A nagy generáció (1986), Getno (2004), Hazatérés
(2006), Hunky Blues (2009)
Kortárs magyar dokumentumfilmek a migrációról - Január 25. 16:00
Olyan filmműhelyek képviselői szólalnak meg, amelyek az elmúlt években intenzíven foglalkoztak a ki- és bevándorlás jelenségével. Milyen tematikus és stiláris megközelítésekkel találkozhatunk filmjeikben, hogyan sikerül megvalósítaniuk elképzeléseiket?
Miképp alkalmazkodnak az akut társadalmi kérdésekkel foglalkozó dokumentumfilmek a változó nézői szokásokhoz, az érzékenyítés mellett milyen új elvárásoknak, kihívásoknak kell megfelelniük?
A beszélgetés résztvevői:Komlósi Orsolya és FürediZoltán (PalantírFilm; Idegenek a kertemben), Buglya Sándor (Dunatáj Alapítvány), Gerő Marcell (Campfilm), Józsa László és Hernáth Csaba (Menjek/maradjak projekt). Moderátor: Pócsik Andrea kultúrakutató
A filmnapok záróakkordjaként január 25-én vasárnap este a Meszecsinka Duo és a Freedom Café zenekar tagjaiból kifejezetten erre az alkalomra összeálló világzenei formáció ad koncertet. A pillanat megéléséből és az egymásra figyelésből születő zenéjük számos kultúra népzenei hatását magába olvasztja és újraértelmezi, különleges belső utazásra invitálva a hallgatóságot.
Zenei programok:
Kétütemű vágyálmok - Január 24. 22:30 / Kávézó
Zenei utazás autóstoppal, Kenguruval, vonaton és képzeletben. Dj Sanyi (Tilos)
Hangok vándorai - Január 25. 20:00 / Díszterem
Pável Norbert (hang drum, fuvola, ének), Bakai Márton (hegedű), Csizmás András
(nagybőgő), Kardos Dániel (gitár), Biljarszki Emil (gitár, billentyűk), Oláh Annamária (ének)
A rendezvény a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, alkotók és filmforgalmazók széles körének együttműködésében valósul meg.
A részletes program az Uránia Nemzeti Filmszínház honlapján olvasható.
http://www.urania-nf.hu
https://www.facebook.com/events/1549678238605615
Lantai József -EuroAstra

Megemlékezés Jancsó Miklós halálának első évfordulóján az SZFE-n

Kétnapos konferenciával emlékezik Jancsó Miklós halálának első évfordulójára a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Január 30-31-én neves előadók, filmvetítés és koncert várja az érdeklődőket.
    A Színház- és Filmművészeti Egyetemen filmesek, színházi szakemberek, színészek emlékeznek a 2014. január 31-én elhunyt rendezőre - olvasható az egyetem honlapján.
    A konferencia két napjának egyikét Jancsó Miklós kevésbé ismert és kutatott színházi munkásságának szentelik, a második nap délutánján pedig az ismertebb filmes életmű néhány újszerű és izgalmas aspektusát tárgyalják.
    A konferencia előadói között lesz Grunwalsky Ferenc, Kende János, Báron György, Stőhr Lóránt, Jákfalvi Magdolna, Nánay István, Csuja László és Szekfü András.
    Mindkét nap kerekasztal-beszélgetést is tartanak, amelyen Nánay István kritikus, majd Szász János rendező moderálása mellett Jancsó Miklós színházi előadásainak és filmjeinek színészei idézik fel a rendező alakját.
    A tervek szerint a kerekasztal-beszélgetéseken részt vesz Sebő Ferenc, Bajcsay Mária, Ladik Katalin, Galkó Balázs, Jordán Tamás, Balázsovits Lajos, Cserhalmi György, Mucsi Zoltán és Scherer Péter.
    A konferencia január 30-án, pénteken 15 órakor kezdődik az Ódry Színpadon. A rendezvény nyilvános, a részvétel ingyenes, a konferencia részletes programja az egyetem honlapján olvasható.

gpz \ bsa
MTI 2015. január 17., szombat 16:11
 

Árpádházi Szent Margit

  Józsa Judit: Árpádházi Szent Margit
  (kerámiaszobor)

Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
Szent Erzsébet testvérének, IV. Béla a „második honalapító” volt az édesapja, míg anyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották fel, hogy segítseőket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók éppen ezért Margit születése utáni szülői felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.
Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona volt és Olimpyades nővér akiktől a belső, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla királyunk leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén (ma: Margitsziget). Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.
A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy életét mire kötelezi az esküvel. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó (cseh, lengyel) házasság miatt, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
Margit számára elsődleges volt, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért volt számára fontos a szigorú szabályok megtartása, a legkeményebb önsanyargatás vagy akár a legnyomorúságosabb betegek ápolása. Nem szerette, hogyha királylányként kezelték, mindenkit leszoktatott erről társai közül. Isten megajándékoztaőt a jövendőmondás tudományával, amellyel állítólag atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, de sem ekkor, sem később nem tudták befejezni. Végül XII. Pius 1943-ban avatta szentté.
Ünnepe: január 18.

Forrás: Magyar szentek és boldogok

Nyitott Műhely nyílik a Hagyományok Házában

2015. január 22-én - a Magyar Kultúra Napjára - kettős megnyitóval készül a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeuma. Délután négy órakor megnyílik a Magyarszombatfai gerencsérek című kiállítás, valamint az új múzeumi részleg, amely a későbbiekben kiállítások mellett népi kézművesműhelynek ad majd otthont.

A most megnyíló Nyitott Műhely célja, hogy az érdeklődők mesterségbemutatók által megismerhessék a népi kézművesmesterségek rejtelmeit, kicsik és nagyok, szakemberek, diákok, a népművészet iránt érdeklődők mélyebb betekintést nyerhessenek a gyűjteménybe, a kortárs népművészek munkájába. A műhely lehetőséget nyújt a népi kézművesmesterek szakmai továbbképzésére is. A Nyitott Műhelyben népi kézművesmesterek, főleg a Hagyományok Háza képzésein végzett szövők, kosárfonók, gyöngyékszer-, csipke-, nemezkészítők és más mesterségek területén tevékenykedő alkotók kapnak lehetőséget műhelymunkára.

A Nyitott Műhely programjait, a kézművesmesterek időbeosztását a megnyitó után a Hagyományok Háza honlapján követhetik.
Az új Nyitott Műhelyt ünnepélyesen dr. Janotti Judit műemlék-felügyelő adja át.

Magyarszombatfai gerencsérek - kiállítás.
Az Őrség a Kárpát-medence egyik legjelentősebb fazekasközpontja. A helyben bányászott agyagból készülő népi kerámiáknak - elsősorban használati edényeknek - nagyon egységes a formavilága, készítésmódja. Egyedi színt jelent a mediterrán eredetű balos korong használata, valamint a bőrrel történő korongozás gyakorlata.
Ezen a vidéken a fazekasokat gerencsérnek hívják, akik a sovány föld megművelése mellett keresetkiegészítés céljából foglalkoztak a fazekassággal. 1366-ban már emlegetik a Velemér-völgyi fazekasságot, ahol többek között Magyarszombatfa is fekszik. A 700 éves magyarszombatfai fazekasság 2014-ben felkerült a „Szellemi kulturális örökség" listájára.
A kiállításon elsősorban Magyarszombatfa és Gödörháza fazekasdinasztiáinak alkotásai, a most élő fazekasok és apáik, nagyapáik, dédapáik munkái láthatók.
A kiállítás rendezője: Pölös Andrea
Berendező: Borbényi M. Éva, Pintér Piroska
A kiállítást 2015. január 22-én 16 órakor Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója köszöntője után V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára és dr. Nagy Zoltán néprajzkutató nyitja meg.

Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő utca 6.

www.hagyomanyokhaza.hu

Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára (2015. január 18.)

A Vándorlók és menekültek világnapján Ferenc pápa üzenettel fordult a világ népeihez és a katolikus hivekhez.


Kedves Testvérek!
Jézus „a legjobb hithirdető és maga az evangélium" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 209). Odaadó gondoskodása, különösen a legsebezhetőbb és kitaszított emberek iránt, mindenkit arra ösztönöz, hogy gondoskodjon a leggyengébbekről és fedezze fel arcát mindenek előtt az új formában jelentkező szegénység és rabszolgaság áldozataiban. Az Úr mondja: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek" (Mt 25, 35-36). A földön zarándokló és a magát mindenki édesanyjának valló egyháznak ezért az a küldetése, hogy Jézus Krisztust szeresse, imádja és szeresse, különösen a legszegényebb és legelhanyagoltabb emberekben; egészen biztosan közéjük tartoznak a vándorlók és menekültek, akik megpróbálnak szabadulni életveszélyes és drámai helyzetükből. Idén ezért lett a vándorlók és menekültek világnapjának témája: Az egyház határtalan és mindenki anyja.
Az egyház valóban kiterjeszti ölelő karjait, hogy korlátlanul befogadjon minden népet, különbségtétel nélkül, és hirdesse mindenkinek: „Isten a szeretet" (1 Jn 4, 8.16). Halála és feltámadása után Jézus azzal bízta meg tanítványait, hogy tanúi legyenek és hirdessék az öröm és irgalmasság evangéliumát. Pünkösdkor az apostolok erre bátran és lelkesen kiléptek az utolsó vacsora terméből; a Szentlélek ereje győzedelmeskedett kétségeik és bizonytalankodásuk felett, és azt is elérte, hogy igehirdetésüket mindenki megértette a saját nyelvén. Így kezdettől fogva az egyház egy olyan édesanya képévé vált, akinek szíve korlátlanul nyitva áll mindenkinek az egész világon. Ez a küldetés már kétezer éves múlttal rendelkezik, a missziós hithirdetés pedig már az első századoktól kihangsúlyozta az egyház egyetemes anyaságát, amit aztán a szentatyák írásai továbbfejlesztettek és a II. Vatikáni Zsinat is újra felélesztett. A zsinati atyák „ecclesia mater"-ről beszéltek, hogy megmagyarázzák annak természetét, hiszen ez az egyházanya életet ad gyermekeinek, tagjai közé fogadja őket és gondoskodik róluk (vö. Dogmatikai konstitúció az egyházról, Lumen gentium, 14).
Az egyház, amely nem ismer határokat és mindenki édesanyja, terjeszti a szolidaritás és befogadás kultúráját az egész világon, minden nép között, és ezért senkit sem szabad haszontalan, rossz helyen tartózkodó, vagy kiselejtezendő személynek tekinteni. Ha a keresztény közösség valóban átéli az egyháznak ezt az anyaságát, akkor táplálja, eligazítja az embereket, utat mutat és türelmesen segít, egyre közelebb kerül hozzájuk az imádság és az irgalmasság cselekedetei által.
Ma mindez különös jelentősséggel rendelkezik. Korunkban ugyanis, tanúi vagyunk egy valóban széleskörű migrációnak; sokan elhagyják származási helyüket, kockázatos utazásokra vállalkoznak, magukkal cipelik reményeikkel, félelmeikkel és vágyaikkal teli poggyászaikat és emberibb életfeltételeket keresnek. Ez a vándormozgalom azonban, nem ritkán bizalmatlanságot és ellenségeskedést idéz elő még a keresztény közösségekben is, még mielőtt bárki megismerte volna az említett személyek sorsát, üldöztetését, vagy éppen nyomorát. Ezek a gyanakvások és előítéletek ilyenkor konfliktusba kerülnek a bibliai paranccsal, miszerint: tisztelettel és együtt érző szeretettel be kell fogadnunk a szükséget szenvedő idegent.
Egy részről, megszólal bennünk a lelkiismeret hívogató szava: legyünk érzékenyek az emberi nyomor iránt és gyakoroljuk a felebaráti szeretet parancsát, amelyet Jézus akkor hagyott ránk, amikor azonosította magát az idegenekkel, a szenvedőkkel, az erőszak és kizsákmányolás minden ártatlan áldozatával. Más részről, emberi természetünk gyengeségének következtében, érezzük azt a kísértést is, „hogy olyan keresztények legyünk, akik óvatos távolságot tartanak az Úr sebeitől" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 270).
A hit, remény és szeretet bátorsága azonban azt is lehetővé teszi, hogy leszűkítsük az emberi tragédiáktól elválasztó távolságokat. Jézus Krisztus ugyanis azt várja tőlünk, hogy felismerjük Őt a vándorlókban és a menekültekben, a száműzött és hontalan emberekben; általuk is arra szólít minket, hogy osszuk meg velük anyagi tartalékainkat és esetleg még abból a jólétből is adjunk fel valamit, amiért valamikor jól megdolgoztunk. Erre emlékeztetett VI. Pál pápa, amikor kijelentette: „a kedvezőbb helyzetben lévőknek kötelességük bizonyos jogaikról lemondani, hogy javaikat bőkezűbben bocsáthassák mások rendelkezésére" (Octogesima adveniens apostoli buzdítás, 1971. május 14., 23).
Mindezeken túl, a mai társadalmak multikulturális jellege is arra ösztönzi az egyházat, hogy vállalja a szolidaritás, a közösségépítés és az evangelizáció új feladatait. A vándormozgalom sürgeti az emberek és kultúrák harmonikus együttélésének szavatolását, azoknak az értékeknek az elmélyítését és megerősítését, amelyekre mindig szükség van. A cél eléréséhez azonban nem elegendő a puszta tolerancia, amely csupán csak megnyitja és egyengeti az utat a különbözőségek tisztelete, a különböző származással és kultúrával rendelkező emberek együttélése felé. Ez egybevág az egyház hivatásával, hogy áthidalja a határokat és segítse „a védekezés és félelem, az érdektelenség és kirekesztés magatartásformák ... felcserélését egy olyan magatartással, amelynek alapját a 'találkozás kultúrája' képezi. Egyedül csak ez által sikerül felépíteni az igazságosabb, testvériesebb és jobb világot" (Üzenet a vándorlók és menekültek világnapjára, 2014).
A vándormozgalom mindenesetre akkora méreteket öltött, hogy azt csak az államok és a nemzetközi szervezetek összefogásával, rendszeres és szoros együttműködésével lehet hatékonyan szabályozni és kezelni. A vándorlás valójában mindenkit cselekvésre szólít, nem csak a jelenség méretei miatt, hanem „az általa felvetett társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és vallási problémák és a megrendítő drámai kihívások miatt is, amelyek előtt az egyes nemzetek és az egész nemzetközi közösség áll" (XVI. Benedek, Caritas in veritate enciklika, 2009. június 29., 62).
Napjainkban napirenden vannak a nemzetközi viták a migráció kezelésének módozatairól, jogi szabályozásáról, ezek célszerűségéről, arról, hogy miként lehetne megbirkózni a vándorlás jelenségével. Létezik sok olyan nemzetközi, nemzeti és helyi szervezet és intézmény is, amely ugyancsak azok szolgálatára szenteli erejét és munkáját, akik a kivándorlással keresik a jobb életlehetőségeket. Nagylelkű és dicséretes fáradozásuk ellenére, mégis szükség van a személyi méltóság és emberközpontúság védelmére épülő, egyetemes együttműködés hálózatával is rendelkező, mélyreható és hatékony akciókra. Ez által még hatékonyabbá válik a küzdelem a kriminális és gyilkos emberkereskedelemmel, az alapvető emberi jogok megsértésével, az erőszak, a zsarnokság és a rabszolgaság minden formájával szemben. Ez az együttműködés azonban megkívánja a kölcsönösséget, a készséges és bizalmas együttmunkálkodást, abban a tudatban, hogy „a felsorolt jelenségekhez párosuló nehézségekkel egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni, mert azok olyan szerteágazók, hogy időközben már minden kontinenst elértek, a bevándorlás és kivándorlás mindkét mozgási irányának megfelelően" (Üzenet a vándorlók és menekültek világnapjára, 2014).
Annak érdekében, hogy a vándorlók életkörülményeit emberibbé tegyük, az elvándorlás globális jelenségére, mindenképpen a felebaráti szeretet és az együttműködés globalizációjával kell válaszolnunk. Ugyanakkor erősíteni kell a megfelelő feltételeket teremtő törekvéseket, amelyek szavatolni tudják a kiváltó okok fokozatos csökkentését, az egymást kölcsönösen kiváltó háborúk és éhínségek megszűntetését, amelyek egész népeket ösztönöznek arra, hogy elhagyják saját szülőföldjüket.
A vándorlók és menekültek iránti szolidaritáshoz párosuljon a bátorság és a kreativitás. Erre azért van szükség, mert ezek segítségével világszerte kibontakozhat egy igazságos és megfelelő gazdasági és finánc rend, azzal a béke iránti fokozott elkötelezettséggel, amely minden igazi haladás nélkülözhetetlen feltétele.
Kedves Vándorlók és Menekültek! Nektek különös helyetek van az egyház szívében és segítsetek neki, hogy szívének dimenziói még inkább kitáguljanak és így anyasága még inkább megnyilvánuljon az egész emberi család iránt. Sose veszítsétek el bizalmatokat és reményeteket! Gondoljunk az Egyiptomba menekülő Szent Családra: a Boldogságos Szűz Mária anyai, és Szent József gondoskodó szívében mindig élt az a töretlen bizalom, hogy Isten sohase hagyja el őket. Hozzájuk hasonlóan, bízzatok ti is az Úrban! Az ő oltalmukba ajánllak benneteket és szívből adom rátok apostoli áldásomat.
Vatikán, 2014. szeptember 3.
Ferenc pápa
 (MKPK titkárság)

Sipos János: Kirgiz népdalok

Sipos János

Megjelent Sipos János népzenekutató Kirgiz népdalok (Kyrgyz Folksongs) című tanulmánykötete. A könyvben a szerző a magyar népzene keleti elemeinek eredetét kutatva elvégzi a Volga-Káma régió török nyelvű népzenéjének összehasonlító elemzését.
„A magyar népzenekutatás igazi hungaricum. Olyan nevek indították, akik jelentős tudósok és zeneszerzők is voltak egy személyben. […] Az iskolateremtők közül elég legyen most csak megemlíteni Bartók, Kodály, Szabolcsi Bence, Járdányi Pál, Vargyas Lajos vagy Dobszay László nevét. Az általuk elvégzett munkák, a kidolgozott módszerek és ezek továbbfejlesztett formái adják a magyar népzenekutatás egyik fő erősségét, és teszik lehetővé, hogy idegen terepen is hatékonyan dolgozzunk" – kezdte népzenei gyűjtőmunkájáról szóló egyik előadását Sipos János.

A tavaly év végén megjelent tanulmánykötetében a szerző ezt a kutatást összegzi. Sipos János – a nyelvtudománnyal is szoros kapcsolatban álló – analitikus összehasonlító népzenei módszer segítségével vizsgálta a magyar és a török nyelvű népzene közti átfedéseket. A kutatómunka kiterjedt a Volga-Káma régióban élő különböző népcsoportok zenei hagyományainak feltérképezésére is, melynek kapcsán a szerző egy 332 kirgiz népdalból álló gyűjteményt is bemutat könyvében.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Olasz tészták hagyományos ételek - könyv

 Az ünnepek elmúltával elérkezett a könnyelmű újévi fogadalmak megvalósításának ideje. Azoknak, akinek a listáján a fogyás is szerepel, jó segítséget nyújthat az Alexandra Kiadónál még karácsony előtt megjelent könyv, az „Olasz tészták, hagyományos ételek".

Több évtizednyi távolságból is bizonyára sokan emlékeznek még a hatvanas évek népszerű olasz énekesnőjére. Rita Pavone egyik slágere, az „Éljen a paradicsomos tészta" már akkor közkedvelt volt, amikor még nem találhattunk tucatjával olasz éttermeket Budapesten. Ma már könnyűszerrel készíthet magának olasz ételeket bárki, a hozzávalók túlnyomó többsége nálunk is kapható, nem is túl borsos áron. Aki szeretne elmélyedni az olasz konyha rejtelmeiben, eredménnyel forgathatja ezt a könyvet. Bár az előszóban azt olvashatjuk: „A főzés lehet szórakozás vagy hobbi, de mindenekelőtt művészet." Ezzel nem kell feltétlenül egyetértenünk. Annál is inkább nem, mert mindjárt a könyv elején igen hasznos tanácsokat találhatnak a kezdő konyhaművészek, különösen a tésztafőzésre vonatkozóan. A receptek többsége egyszerű, bár egy adattal több nem ártott volna: hány személyre szól a feltüntetett mennyiség? Ám ezt a gyakorlat majd bizonyára megmutatja.
Tészta hercegnő és Mártás herceg frigyéből számtalan utód születik. Hiszen ha megkíséreljük összehasonlítani a zenészt és a szakácsot, azonnal rájövünk a hasonlóságra. A zenész kevés hangjegyből hoz létre mindig új és új dallamokat, a szakács korlátozott számú alapanyagból végtelen számú és változatosságú fogással képes meglepni bennünket. Persze azért az alapanyagok száma sem olyan kicsi. Látni fogjuk, hogy az olasz tészták vázlatos felsorolásához is kevés két oldal! A sajtokról, fűszerekről, húsokról, halakról, zöldségekről ekkor még nem is beszéltünk. Az egyszerű Farfalle (pillangótészta) trikolor módra, elkészítéséhez például paradicsom, piros paprika, zöldpaprika, póréhagyma, fokhagyma, kakukkfű, no meg az elmaradhatatlan reszelt parmezán szükséges. Már ennyiből is látszik - meglehetősen egészséges ételről van szó.
A Marche tartományból származó fogás, a Spagetti dióval sem tartozik a legbonyolultabb ételek közé. A tésztán kívül mindössze dió, főzőtejszín, (ezt pótolhatja a ricotta sajt), fokhagyma, petrezselyem, bors kell hozzá. Az egyetlen csapda, a tészta kifőzése olyan állapotúra, amit az olaszok „al dente" - félkeménynek neveznek. Az olaszok szerint nem szabad teljesen puhára főzni a tésztát, mert a mártástól tovább fog puhulni. Ezért van az is, hogy annyi különböző alakú tésztát készítenek. Mindegyik másként szívja ugyanis magába a mártást. A magyaroknak meglepő lehet, hogy például a „bolognait" nem spagettivel, hanem metélt tésztával készítik. Szerintük a spagetti nem szívja annyira magába a mártást, mint kellene.
Persze, aki ízes, tartalmas ételre vágyik, annak sem kell hátat fordítani az olasz konyhának. A könyv 360 oldalán megtalálható - sok egyéb mellett - a Rigatoni párolt hús szaftjával, Piemont tartományból. A rigatoni bordás, rövid csőtészta, bő, sós vízben főzzük, a hústól külön készítjük el. Ez utóbbi művelet már igényel némi gyakorlatot, ugyanis a majd' kilónyi marha vagy borjúhúsnak egy napig boros páclében kell állnia. Egy egész liter bor kell hozzá! Másnap, a sütésnél érdemes lehetőleg pontosan követni a javasolt eljárást, hogy a hús puha és omlós legyen. A fűszerezésnél a babérlevél, rozmaring, szegfűszeg, borókabogyó, fahéj mellett - esetleg helyett - már tág tere nyílik az egyéni ízlés és ügyesség csillogtatásának. A mártást végül a paradicsomkoncentrátum teszi „igazi" olaszossá. A tészta és a hús csak a tányérban találkozik egymással - no meg egy újabb palack borocskával.

OLASZ TÉSZTÁK
HAGYOMÁNYOS ÉTELEK
Alexandra Kiadó - Pécs,  2014
ISBN 978-963-357-478-2
Szekszárdi Nyomda Kft.

Forrás: Révay András -EuroAstra

 

Remete Szent Pál - január 15.

Remete Szent Antal és Szent Pál ereklyéi
(fotó: Legeza Dénes István

Pál remete , másként Remete Szent Pál sivatagi remete (†340), akit a magyar pálosrend szellemi őseként, példaképe gyanánt tisztel. Őt választotta névadójának is. Nagy Lajos az ország védőszentjei közé sorozta.

Pál – írja a Peer-kódex – gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült: kételenséggel megyen vala oda, de immár önnön jó akaratja szerént meg akara maradni... lele egy kősziklát és tövében egy likat. Nyílását egy pálmafa ágainak levelében födözte be. Valának kedég ennek fölötte azon kősziklán némely lakóhelyek és hajlokok, kibe leletnek vala üllők és verők, faragások és egyébnemű készségek. Kibe tetszik vala pénznek jegyzése, és ez helyett szerecseneknek írási régi időben pénzverő helynek mondják. Látván azért Szent Pál, ez helyet megszereté, hogy az Istentől neki ajánlott, avagy adatott volna.

Szent Jeromos tanúsága szerint ez kőlikban embereknek esmeretlen, hatvan esztendeig lakozott, magát isteni imádságban és böjtökben és egyéb nemő isteni édességben foglalva... Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala. Az pálmafa gyümölcsével él vala, és az leveléből ruhát kötött vala magának...

Szent Pál

A remeteség kialakulása

Hosszú lenne most taglalni Nagy Konstantin (306-324-337) trónra kerülését, politikáját, a kereszténységhez fűződő viszonyát. Fontos a 313-as milánói ediktum, valamint az a tény, hogy a császár személyesen is egyre jobban közeledett a hithez. A 313-as rendelete nem keresztény meggyőződésből fakadt, ezt mutatja az a tény is, hogy az általa veretett pénzen képmása mellett továbbra is megmaradt a napisten szimbóluma. A keresztség felvételét halogatta (ami viszont nem hitetlenségről beszél), katekumenként halt meg. A keleti egyház szentként tiszteli, édesanyjával, Szent Ilonával együtt.

Nagy Konstantintól az Egyház szabadságot élvezett, megnyíltak előtte a magasabb hivatalok is. Iulianus császár (361-363) - akit az "apostata" jelzővel is illetnek - megpróbálta ugyan visszahozni a pogány vallást, és a keresztényeket visszaszorítani, de ez (részben) rövid uralma miatt nem sikerült. A következő fontos állomás az Egyház életében 380. február 28.-a, amikor Nagy Theodosziosz (379-395) "Cunctos populos" kezdetű rendeletével államvallássá nyilvánítja a kereszténységet.

Az Egyház szabadságának negatív következményei is voltak: 313-tól, amikor az üldözések megszűntek, már nem volt veszélyes, ha valaki Krisztus vallását követte, 380-tól pedig (és részben már Nagy Konstantin alatt is) bizonyos előnyöket is jelentett (pl. hivatalok betöltésekor).

Az ekkor jelentkező felhígulásra volt válasz a remeteség. Első lépésben felerősödik az aszkézis egyes keresztények körében, majd ez összekapcsolódik a pusztába való kivonulással. Eleinte az aszkéták családjuk körében éltek, csupán az étkezésben és a ruházkodásban tanúsítottak nagyobb önmegtagadást. Bizonyos magánfogadalmak is kezdtek kialakulni, melyeket még csak egy meghatározott időre tettek, és nem voltak nyilvánosak - de mindenképpen ezekből alakult ki a szerzetesi fogadalom, mely először csak az engedelmességre vonatkozott (ez magába foglalta a tisztaságot és a szegénységet is).

A puszta mindig az a hely az őskeresztényeknél, ahol az ember teljes kiszolgáltatottságban találja magát, így egészében alkalmassá válik arra, hogy Istennel találkozzon. Ezek a puszták tulajdonképpen kopár, sziklás hegységek, ahol az embert csak Isten gondviselő szeretete tarthatja meg. Ezzel a remete saját életének központját áthelyezi a másvilágra (angyali élet).

A remeték a pusztában egymástól csak akkora távolságra laktak, hogy egy nap az egyik remete meg tudta látogatni a másikat úgy, hogy még napnyugta előtt visszatérhetett saját lakhelyére. De a keresztények, akik továbbra is a "civilizációban" maradtak, néha-néha felkeresték a remetéket. Lassan az ismertebb, szentéletű remeték köré kezdett gyülekezni a többi remete is, ezzel vette kezdetét a szerzetesség kialakulása. Három lépcsőfokot figyelhetünk meg tehát: aszkéták, remeték, szerzetesek.

Egyiptomban a remeteségnek, ill. szerzetességnek három fő formája figyelhető meg: 1. magányosan élő remeték; 2. "laurák" (egymáshoz közel épült remetekunyhók, cellák, amelyek laza közösséget alkotnak - vö.: Remete Szent Antal); 3. kolostorok részletes szabályzattal.

 

Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium, palosrend.hu

 

Influenza ellen napfényvitamin

Optimális D-vitamin-szint: 90%-kal kevesebb influenza?

 

A legtöbben szeretnénk a téli hónapokban is egészségesek maradni, megerősíteni immunrendszerünket a különböző kórokozók, náthavírusok támadásai ellen. A sokoldalú D-vitamin ezen is segíthet. „A D-vitamin-szint 37,5-50 nmol/l-ről 75-100 nmol/l-re történő emelése a rendelkezésre álló adatok alapján az influenzás megbetegedések számát 90%-kal (!) csökkentené" - hívja fel a figyelmet a télvíz idején különösen aktuális, kevésbé ismert hatásokra is a Magyar Primer Prevenciós Orvos Egyesület közreműködésével készült hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről. Az immunrendszer úgynevezett ölősejtjei ugyanis akkor aktívak, ha megfelelő D-vitamin-koncentráció áll rendelkezésükre. A szinte minden szervrendszerben érvényesülő hormon hiányállapotában ugyanekkor kiszolgáltatottabbá válunk a vírusos és bakteriális betolakodókkal, gyulladásokkal szemben, és akár immunzavar is felléphet. Ez egyebek mellett olyan autoimmun betegségek kialakulásához vezethet, mint a cukorbetegség, a sclerosis multiplex vagy a pikkelysömör.
Ha nem pótoljuk, télen szinte biztosan D-vitamin-hiányban szenvedünk. A D-vitamin elsődleges forrása ugyanis a bőrt érő napsugárzás, ám hazánkban ilyenkor igen alacsony a napsütéses órák száma, késő ősztől kora tavaszig nem elegendő a szükséges mennyiségű D-vitamin termeléséhez - ráadásul még zárt ruházatunk is elzárja bőrünket. Sajnos a nyáron képzett tartalékokra sem támaszkodhatunk, mert ezek körülbelül hat hét alatt kiürülnek.
Noha a D-vitamin-ellátottság alapvetően nem étrendi kérdés, ilyenkor érdemes különösen odafigyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, nem megfeledkezve a tojásról, a májról és a gyakran méltatlanul mellőzött olajos húsú halakról, pl. a heringről, a lazacról vagy a makréláról sem. Az átlagos magyar étrend napi 80 NE-et biztosít (más országokban ez nagyjából 150 NE, azaz Nemzetközi Egység), emellett március végéig mindenkinek javasolható a preventív célú D-vitamin-bevitel. Egészséges felnőtteknek napi 2000 NE, túlsúly esetén ennek a duplája, 4000 NE, gyermekek számára, a növekedés teljes időszakában pedig napi 400 NE ajánlható.

Forrás: EuroAstra

Az a veszélyes koleszterin...

Koleszterinszintre is hatékony lehet a vitamin-visszapótlás

Ki ne hallott volna már arról, mennyire káros és veszélyes a magas koleszterinszint, különösen az LDL, vagyis a „rossz" koleszterin szintje? A páciensek többségének koleszterincsökkentő gyógyszert javasolnak, ám ezek sokszor számos mellékhatással bírnak. Van remény ugyanakkor más megoldásra is, ha figyelemmel kísérjük szervezetünk vitaminszükségletét. A kérdéskört illetően szakértőnk, dr. Bezzegh Attila laboratóriumi szakorvos fejtette ki a véleményét.
Az ember vígan él, eszik-iszik, amit csak megkíván, majd egyszercsak furcsa tünetek kezdik jelezni számára, hogy életmódja talán nem volt éppen a legmegfelelőbb. Ő legalábbis úgy gondolja, hogy a problémát magának főként ezzel okozta.
A koleszterin a vérben keringő, zsírnemű anyagok bizonyos csoportjának összefoglaló neve. Az alapvető vegyületek egyike, mely a szervezetet felépíti, ez alkotja a sejtmembránt, ezen kívül nők és férfiak esetében egyaránt a nemi hormonok (ösztrogén, tesztoszteron, progeszteron) szerkezetének alapja. Alapja a mellékvesekéreg ásványi sókat és cukoranyagcserét szabályozó hormonjainak (így az aldoszteronnak és a kortizolnak), valamint az epesavaknak, de ez a D-vitamin szerkezeti váza is. Nehezen lennénk meg nélküle.
A koleszterin típusokat aszerint különítik el, hogy mely fehérjék szállítják őket (LDL, HDL, VLDL), ám annak alapján nem lehet őket elkülöníteni, hogy melyik származik táplálékból és melyik képződik belsőleg.
Az a veszélyes koleszterin...
Mint az ma már jól ismert, azoknál az embereknél, akiknél később érelmeszesedés, majd ennek következtében szív- és érrendszeri betegségek jelentkeznek, már évekkel, sőt évtizedekkel korábban is emelkedett volt az összkoleszterin és az LDL koleszterin szintje. Hasonlóan a triglicerid-szinthez, a metilmalonsavhoz, c-reaktív proteinhez vagy a homociszteinhez. 
A komoly betegségek közé sorolhatók a szívkoszorúér elmeszesedése, a szívinfarktus, az agyvérzés, a magas vérnyomás, sőt a vese-elégtelenség is. Ezek kapcsán legfőképpen arról hallunk, hogy a fő bűnös a koleszterin.
Arról is sokat hallhatunk, hogy az érelmeszesedés és a vele járó betegségek ellen leginkább életmódváltással lehet tenni. Csakhogy az elmúlt néhány évben kiderült, az érelmeszesedés kivédésében nem a koleszterinszegény étrend az elsődleges. 
Miért is okoljuk mindenért a koleszterint? 
 „Az, hogy a táplálékkal bevitt koleszterin önmagában nem oka az érelmeszesedésnek, skandináv kutatók 2007-ben közzétett vizsgálati eredményéből is kiderült - fejti ki dr. Bezzegh Attila laboratóriumi szakorvos. Több száz vegetariánus ember vér-zsír értékeit vizsgálva állapították meg, hogy azok sokkal magasabbak, mint a mindenevők hasonló értékei."
Vagyis nem önmagában a koleszterin a hibás az érelmeszesedésért - ugyanakkor jelzi a szervezetben az esetleges szabályozási zavarokat, így például az aktivált B12 vitamin, azaz holotranszkobalamin (HTC) hiányát.

TUDTA-E?
Hogy miért van kevés a vegetariánusok szervezetében a B12-ből? Ez a vitamin az állati belsőséget tartalmazó ételekben található meg nagyobb mennyiségben. Ilyen a máj és a disznótoros is, amit a vegetariánusok nem fogyasztanak. 
Az aktivált B12 és a koleszterin
Sokak számára nem ismert, hogy a zsíranyagcsere szabályozásában központi szerepe van a sejteken belül működő aktív B12 vitaminnak. Amennyiben megfelelő mennyiségben van jelen, jótékonyan befolyásolja a sejtanyagcserét, ennek következtében csökken a homocisztein képződés, valamint csökken az összkoleszterin szint is. Az aktivált B12 hiányában viszont ezek az értékek (homocisztein, koleszterin) emelkednek, és ilyenkor emelkedett összkoleszterin és LDL-koleszterin értékeket mutat a labor. A hiányzó aktív B12 vitamint azonban vissza lehet pótolni a szervezetbe: például szájon át, étrendkiegészítő vitaminkészítmény segítségével. A visszapótlással akár hetek alatt van mód javulás elérésére az emelkedett koleszterinszintben - amennyiben annak okát az alacsony aktív B12 okozta. Ha ugyanis ez az anyag hiányzik a szabályozásból, akkor az aktivált B12 bevitelével a koleszterinszint, valamint a hiperlipidémia több fajtájának csökkentésére is van lehetőség.  
„Hogy milyen a HTC-szintünk, azt a laboratóriumok már jónéhány éve meg tudják határozni - állítja dr. Bezzegh Attila. Ugyanakkor a mérés meglehetősen költséges és azt a TB nem támogatja. Sokat tehetünk azonban magunkért, ha megállapíttatjuk a HTC-szintet, hiszen ezt követően a B12 vitamin szervezetünkbe vitelével viszonylag rövid időben belül változtathatunk a szinten. Azonban akkor sem tévedünk nagyot, ha az összkoleszterin és a homocisztein szintek laboratóriumi ellenőrzése történik meg csupán - amennyiben ezek magasak, valószínű, hogy az aktív B12 raktárak lemerültek. "
TUDTA-E? 
A B12-t régóta alkalmazzák a vészes vérszegénység (anemia perniciosa) kezelésére, de ebben az esetben injekciós formában adják be, egészen kis mennyiségben, ami nem igazán képes módosítani az aktív B12 (HTC) szintet a szervezetben.
A HTC-szint előre jelzi a szellemi hanyatlást is
Az alacsony aktív B12 vitamin, vagyis HTC-szint azonban nemcsak a lipid-háztartással kapcsolatosan rizikós. Az alacsony HTC-szint évekkel megelőzi a szellemi hanyatlás első jeleit, úgymond előre felhívja rá a figyelmet. A preszenilis demenciák, az Alzheimer-kór és ehhez hasonló betegségek tartoznak ide. A demenciában szenvedő betegek B12 raktárai kimerült állapotban vannak, ezért ezen betegségek esetében szintén van mód arra, hogy a raktárak visszatáplálása jótékonyan hasson az illető szellemi teljesítőképességére.
www.drbezzegh.hu