Dicső magyar várak! - Markaz

Markaz - vártörténet

A kirándulók kedvelt célpontját jelentő Mátra vidékének egyik kevésbé ismert várromja a Gyöngyöstől keletre fekvő Markaz településtől félórányi gyaloglás után érhető el.

Keletkezéséről semmiféle okleveles forrás sem maradt fenn, így csak feltételezni lehet, hogy sok környező társához hasonlóan a vidéket uraló Aba nemzetség tagjai emelték. Az itt berendezkedő nemesi família évszázadokon keresztül e falak közt élte mindennapjait.

Első írásos említése 1348-ra tehető, amikor a Kompolti nemesi família tagjai megosztoztak birtokaikon, és ennek során Imre siroki királyi várnagy fia, Markazi János kapta meg örökbirtokul. Az itt kialakított földesúri birtokközpont sohasem számított komolyabb erődítménynek. Pusztulásának körülményeit sem ismerjük, de minden valószínűség szerint Ali budai pasa 1552-es nagy hadjáratához köthető, amikor Eger felé vonulva seregével sorra ostromolta meg és foglalta el az útjába eső magyar végvárakat.

A gazdátlan üszkös romokat később a környező vidékek lakossága bontotta el építőanyagáért, így napjainkra erősen megfogyatkoztak falai és egykori lakórészei. Mivel területén még nem végeztek régészeti feltárásokat, csak a felszíni maradványok alapján vázolhatjuk fel, hogyan is nézhetett ki a markazi kővár.

A kettős sziklaárokkal védelmezett kapuhoz a hosszúkás hegygerinc északkeleti oldalán vezetett fel az út. Innen belépve a téglalap alakú várudvarra érünk, ahol a délkeleti várfal mentén emelkedhettek a lakóhelyiségek. Ezen a részen még több méternyi magasak a kőfalak, míg máshol az alapokig omlottak le az egykori védőművek. Napjaink kirándulói gyakran megfordulnak a romok között, ahová a helyi önkormányzat megemlékezésül zászlót helyezett ki.

Markaz - fotók
2D-s fotók |

Forrás: Magyar Várak, Vármúzeum, Várrajz ....

Lorin Maazel karmester nyolcvan éves

Március 6-án lett nyolcvan éves Lorin Maazel, a világ egyik legmegbecsültebb és legkeresettebb karmestere.


Bár szülei amerikaiak, ő Franciaországban született, majd a család hamar hazatért. Négyévesen fedezték fel, hogy abszolút hallása és tökéletes zenei memóriája van (ma is emlékezetből vezényel még a próbákon is), ötévesen hegedült, hétévesen zongorázott. Nyolcévesen egy egyetemi zenekart, nem sokkal később már a New York-i Filharmonikusokat vezényelte, s alig volt tízéves, amikor a Maestro, Arturo Toscanini meghívta az NBC Szimfonikus Zenekarhoz vendégkarmesternek. Az egyetemen 16 évesen kezdett filozófiát, matematikát és nyelveket tanulni (hat nyelven beszél), közben a pittsburghi szimfonikusoknál hegedűs és segédkarmester volt, miközben önálló vonósnégyese is működött. 1960-ban, harminc évesen első amerikaiként és legfiatalabb karmesterként lépett fel Bayreuthban, a Lohengrint vezényelte, két évvel később mutatkozott be a New York-i Metropolitanben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Pályafutása során volt - többek között - a Berlini Német Opera zeneigazgatója, Széll György utódaként a clevelandi zenekar vezető karnagya, a bécsi Staatsoper igazgatója, a valenciai opera zenei igazgatója. Tavaly köszönt le a New York-i Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri posztjáról, néhány hete a Müncheni Filharmonikus Zenekar jelentette be, hogy szeretné vezető karmesterének megnyerni. Maazel több mint százötven zenekar élén ötezernél több koncertet és operaelőadást vezényelt, két éve a "hangverseny-diplomácia" jegyében Észak-Koreában turnézott a New York-i szimfonikusokkal. Többször dirigált Budapesten a New York-i és a Bécsi Filharmonikusok, valamint a Symphonica Toscanini élén (utóbbi zenekar örökös zeneigazgatója, így a muzsikusokat személyesen válogatta ki). Ő vezényelt a népszerű brit musicalszerző, Andrew Lloyd Webber Requiemjének 1985-ös bemutatóján, s három operafilmet is dirigált (Don Giovanni, Carmen, Otello). Lemezre játszotta többek közt Beethoven, Mahler, Rahmanyinov, Csajkovszkij szimfóniáit, Puccini legtöbb operáját. Nevéhez több rekord is fűződik: 1988 decemberében például a londoni Royal Festival Hallban a világon elsőként vezényelte el egyhuzamban (igaz, négy szünettel) Beethoven kilenc szimfóniáját. 1980 és 1986 között minden évben ő vezényelte a bécsi újévi koncertet, összességében több mint tíz alkalommal dirigálta a jeles eseményen a Bécsi Filharmonikusokat. 2008 januárjában 45 év szüBár szülei amerikaiak, ő Franciaországban született, majd a család hamar hazatért. Négyévesen fedezték fel, hogy abszolút hallása és tökéletes zenei memóriája van (ma is emlékezetből vezényel még a próbákon is), ötévesen hegedült, hétévesen zongorázott. Nyolcévesen egy egyetemi zenekart, nem sokkal később már a New York-i Filharmonikusokat vezényelte, s alig volt tízéves, amikor a Maestro, Arturo Toscanini meghívta az NBC Szimfonikus Zenekarhoz vendégkarmesternek. Az egyetemen 16 évesen kezdett filozófiát, matematikát és nyelveket tanulni (hat nyelven beszél), közben a pittsburghi szimfonikusoknál hegedűs és segédkarmester volt, miközben önálló vonósnégyese is működött. 1960-ban, harminc évesen első amerikaiként és legfiatalabb karmesterként lépett fel Bayreuthban, a Lohengrint vezényelte, két évvel később mutatkozott be a New York-i Metropolitanben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Pályafutása során volt - többek között - a Berlini Német Opera zeneigazgatója, Széll György utódaként a clevelandi zenekar vezető karnagya, a bécsi Staatsoper igazgatója, a valenciai opera zenei igazgatója. Tavaly köszönt le a New York-i Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri posztjáról, néhány hete a Müncheni Filharmonikus Zenekar jelentette be, hogy szeretné vezető karmesterének megnyerni. Maazel több mint százötven zenekar élén ötezernél több koncertet és operaelőadást vezényelt, két éve a "hangverseny-diplomácia" jegyében Észak-Koreában turnézott a New York-i szimfonikusokkal. Többször dirigált Budapesten a New York-i és a Bécsi Filharmonikusok, valamint a Symphonica Toscanini élén (utóbbi zenekar örökös zeneigazgatója, így a muzsikusokat személyesen válogatta ki). Ő vezényelt a népszerű brit musicalszerző, Andrew Lloyd Webber Requiemjének 1985-ös bemutatóján, s három operafilmet is dirigált (Don Giovanni, Carmen, Otello). Lemezre játszotta többek közt Beethoven, Mahler, Rahmanyinov, Csajkovszkij szimfóniáit, Puccini legtöbb operáját. Nevéhez több rekord is fűződik: 1988 decemberében például a londoni Royal Festival Hallban a világon elsőként vezényelte el egyhuzamban (igaz, négy szünettel) Beethoven kilenc szimfóniáját. 1980 és 1986 között minden évben ő vezényelte a bécsi újévi koncertet, összességében több mint tíz alkalommal dirigálta a jeles eseményen a Bécsi Filharmonikusokat. 2008 januárjában 45 év szünet után dirigált ismét a New York-i Metropolitan Operaházban, ennyi idő még soha nem telt el egy művész két fellépése között a patinás intézményben. Az öntörvényű művészt nem zavarta, amikor 1998-ban a madridi közönség kifütyülte Ravel Bolerójának interpretációjáBár szülei amerikaiak, ő Franciaországban született, majd a család hamar hazatért. Négyévesen fedezték fel, hogy abszolút hallása és tökéletes zenei memóriája van (ma is emlékezetből vezényel még a próbákon is), ötévesen hegedült, hétévesen zongorázott. Nyolcévesen egy egyetemi zenekart, nem sokkal később már a New York-i Filharmonikusokat vezényelte, s alig volt tízéves, amikor a Maestro, Arturo Toscanini meghívta az NBC Szimfonikus Zenekarhoz vendégkarmesternek. Az egyetemen 16 évesen kezdett filozófiát, matematikát és nyelveket tanulni (hat nyelven beszél), közben a pittsburghi szimfonikusoknál hegedűs és segédkarmester volt, miközben önálló vonósnégyese is működött. 1960-ban, harminc évesen első amerikaiként és legfiatalabb karmesterként lépett fel Bayreuthban, a Lohengrint vezényelte, két évvel később mutatkozott be a New York-i Metropolitanben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Pályafutása során volt - többek között - a Berlini Német Opera zeneigazgatója, Széll György utódaként a clevelandi zenekar vezető karnagya, a bécsi Staatsoper igazgatója, a valenciai opera zenei igazgatója. Tavaly köszönt le a New York-i Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri posztjáról, néhány hete a Müncheni Filharmonikus Zenekar jelentette be, hogy szeretné vezető karmesterének megnyerni. Maazel több mint százötven zenekar élén ötezernél több koncertet és operaelőadást vezényelt, két éve a "hangverseny-diplomácia" jegyében Észak-Koreában turnézott a New York-i szimfonikusokkal. Többször dirigált Budapesten a New York-i és a Bécsi Filharmonikusok, valamint a Symphonica Toscanini élén (utóbbi zenekar örökös zeneigazgatója, így a muzsikusokat személyesen válogatta ki). Ő vezényelt a népszerű brit musicalszerző, Andrew Lloyd Webber Requiemjének 1985-ös bemutatóján, s három operafilmet is dirigált (Don Giovanni, Carmen, Otello). Lemezre játszotta többek közt Beethoven, Mahler, Rahmanyinov, Csajkovszkij szimfóniáit, Puccini legtöbb operáját. Nevéhez több rekord is fűződik: 1988 decemberében például a londoni Royal Festival Hallban a világon elsőként vezényelte el egyhuzamban (igaz, négy szünettel) Beethoven kilenc szimfóniáját. 1980 és 1986 között minden évben ő vezényelte a bécsi újévi koncertet, összességében több mint tíz alkalommal dirigálta a jeles eseményen a Bécsi Filharmonikusokat. 2008 januárjában 45 év szünet után dirigált ismét a New York-i Metropolitan Operaházban, ennyi idő még soha nem telt el egy művész két fellépése között a patinás intézményben. Az öntörvényű művészt nem zavarta, amikor 1998-ban a madridi közönség kifütyülte Ravel Bolerójának interpretációját, s a hangzavarban egyenként szólította ismét pódiumra a szólistákat. Maazel nemcsak karmesterként és hegedűművészként, hanem zeneszerzőként is ismert. Írt gordonka- és fuvoladarabot Msztyiszlav Rosztropovics, illetve Jean-Pierre Rampal számára, néhány éve pedig operát George Orwell 1984 című regénye alapján. Forrás: MTIt, s a hangzavarban egyenként szólította ismét pódiumra a szólistákat. Maazel nemcsak karmesterként és hegedűművészként, hanem zeneszerzőként is ismert. Írt gordonka- és fuvoladarabot Msztyiszlav Rosztropovics, illetve Jean-Pierre Rampal számára, néhány éve pedig operát George Orwell 1984 című regénye alapján. Forrás: MTInet után dirigált ismét a New York-i Metropolitan Operaházban, ennyi idő még soha nem telt el egy művész két fellépése között a patinás intézményben. Az öntörvényű művészt nem zavarta, amikor 1998-ban a madridi közönség kifütyülte Ravel Bolerójának interpretációját, s a hangzavarban egyenként szólította ismét pódiumra a szólistákat. Maazel nemcsak karmesterként és hegedűművészként, hanem zeneszerzőként is ismert. Írt gordonka- és fuvoladarabot Msztyiszlav Rosztropovics, illetve Jean-Pierre Rampal számára, néhány éve pedig operát George Orwell 1984 című regénye alapján.

Forrás: MTI

Televíziós sztárszakácsaink

Korunk legmenőbb séfjei tökéletesen ellenkező elveket vallanak a főzésről, a világ mégis imádja őket: Nigellát, Jamie-t és Gordont.

A gasztronómia óriási népszerűségre tett szert az utóbbi években. Ez a szó már nem egyszerűen táplálkozást, főzést, a háziasszony mindennapi robotját jelenti. Művészet, különleges, egzotikus hobbi, irigylésre méltó tehetség és őrült luxuscikk lett belőle egyszerre. Beférkőzött az internet, a televízió és a mindennapi konyhák világába is. Ahhoz pedig, hogy egy hétköznapi témából tökéletes tömegsiker legyen, sztárokra van szükség, és a gasztronómia világa ebben is bővelkedik, már kis hazánkban is bőven akad példa sztárszakácsokra, tévés szakácsokra. Hogy értsd, mindez honnan indult, mindössze három nevet kell megismerned: Nigellát, Jamie-t és Gordont, a világ leghíresebb sztárszakácsait. Elveik és hozzáállásuk különböző, de mindhárman szeretnivaló séfek, akiktől csak tanulhatsz.

Nigella Lawson és a tejszín erotikája

Nigella nemcsak gyönyörű megjelenésével, kedves stílusával és hihetetlenül egyszerű receptjeivel vált a világ kedvencévé. Úttörője egy olyan modern nőképnek, amely alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a 21. század háziasszonyáról gondolunk. Megalkotta a házi istennő fogalmát, amely persze tele van iróniával. Könyvei és műsorai azoknak szólnak, akiknek munkájuk és családjuk mellett nincs idejük egész nap a háztartással foglalkozni. Számára a főzés lényege nem a tökéletes technikában, hanem a gyorsaságban, az egyszerűségben és az evés végtelen szeretetében rejlik. Megnyerő őszinteséggel vall lustaságáról, mohóságáról és hanyagságáról. Mivel ő maga is egyszerű újságíróként kezdte, és nem profi séf, valóban hitelesen adja át praktikáit, mint nő a nőnek. Éppen ettől szerethető: nem hirdet tökéletességet. Arra tanít, hogyan lehetsz olyan a nő, aki minden női szerepet egyszerre él át, és még élvezi is. Elragadó szenvedélyt érez az alapanyagok iránt: egy adag habosra vert tejszín, olvasztott csokoládé vagy ropogósra sült bacon erotikus gyönyörűségnek tűnik a tálalásában.

Jamie Oliver, a menzaforradalmár

Anglia legkedvesebb fenegyereke kezdetben, 21 évesen maga is az egyszerű, gyorsan, hozzáértés nélkül elkészíthető receptek hirdetője volt, ám később, ahogy belenőtt a tévés szakács szerepébe, egészen önálló étkezési forradalomba kezdett. Olasz mesterei révén gasztronómiai elveinek alapjai az itáliai konyhából származnak. Ezek egyszerű szabályokat jelentenek: az alapanyagok frissességén, eredetiségén és minőségén múlik minden. A főzés olyan vicces és szórakoztató játék, melyet a gyerek is megtanulhat. Míg Nigella gyakran megkönnyíti az életét némi instant vagy konzerv hozzávalóval, Jamie sikítva utasítja el az effajta bűnöket. De azért a paradicsomfürtök szerinte is „szexik”. Szívén viseli egész országának egészségügyi állapotát: népszerűségét ma már arra használja fel, hogy megreformálja a gyerekek menzai étkeztetését, és az angliai, amerikai átlagember gyorséttermi szokásait. Konzerv és fagyasztott áru helyett termelői piacot, házi készítésű kenyeret, saját kiskertet ajánl. Missziói során körbejárja Anglia menzáit, előadásokat tart, és az utcán is főzni oktat. Legújabb elmélete és módszere alapján formálta meg a „mondd el 10 embernek” elvet. Eszerint, ha Jamie 10 embernek megtanít 10 egészséges, gyors és finom receptet, azok pedig egyenként megtanítják ugyanazt még 10-10 embernek, lassan, de biztosan az egész világ egészségesebben fog főzni és élni. Ugyanezt a nevelési elveibe is beiktatta: szerinte nem lehet elég korán kezdeni, és a gyermekeket már pici koruktól az önálló főzésre, az elsőrangú alapanyagok ismeretére és persze a gyorséttermek elkerülésére kell nevelni.

Gordon, a goromba profi

Gordon Ramsayről az átlag tévénézőnek csupán egy üvöltöző, káromkodó, mindenkit kioktató pasi jut az eszébe. A műsorok valóban erre építenek: az egyre szélsőségesebb szórakoztatóipar hátrányai hatására gyakran még recepteket, trükköket sem leshetünk el a profitól. Pedig ha valaki, ő valóban az: szegény skót kisgyerekből, a séfranglétrán végigmászva lett óriási étteremhálózatának alapítója, tévésztár és szakácskönyvszerző. Életútjából származnak szigorú gasztronómiai elvei is: a minőségi alapanyagok nála a profizmus és a tökéletesség célját szolgálják. Szerinte főzni komoly mesterség, amely maximalizmus, férfias kitartás, összpontosítás és erő nélkül nem lehetséges. Gordon ételei valódi műalkotások, melyeket bárki nem képes elkészíteni, csak ha valóban felkészült, elhivatott és végtelen tisztelettel fordul az ételekhez. Könyveiben az evés közösségi élményét, a családi és baráti asztalt népszerűsíti, és a háziasszonynak is azt sugallja, tervezzen egymással harmonizáló ételekből felépült menüt, használjon elsőrangú alapanyagokat, és maga is legyen profi.

Forrás: Ötvenentúl.hu

Kodály Zoltán emlékére

1967 Március 6. (43 éve történt)

Meghalt Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus.

Az 1882-ben született Kodály Zoltán igen fiatalon és önerőből tanult meg játszani négyféle hangszeren. 18 éves korától a bölcsészkarral párhuzamosan a Zeneakadémiára is járt, ahol 25 évesen már tanárként dolgozott. Zenedarabjain könnyen felismerhető, hogy érdeklődésének alapja elsősorban a magyar népdal és népzene volt. Kortársával és barátjával, Bartók Bélával együtt hosszú évekig járták a magyar falvakat, hogy összegyűjtsék a még fellelhető népdalokat. Az 1920-as években már külföldön is játszották darabjait, de első igazi hazai sikere 1923-ban volt a Psalmus Hungaricus, majd ezt követte a Háry János és a Székelyfonó. Hírnevét nemcsak műveinek, de zenepedagógusi munkásságának is köszönheti. Kifejezetten gyerekkarok számára mintegy ötven művet írt, a zenetanításban pedig máig is világszerte alkalmazzák a Kodály-módszert. Mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar népművészetet világszerte minél többen megismerhessék. Számos kitüntetést kapott, több egyetemnek volt díszdoktora. 85 éves korában, 1967-ben halt meg.
Forrás: ezenapon.hu

Kodály Zoltán
(1882-1967)

Zeneszerző, zenepedagógus volt. 1882. december 26-án született Kecskeméten. Édesapját, Kodály Frigyest a vasútnál teljesített szolgálatai révén 1883-ban Szobra helyezték, majd onnan Galántára, ahova a család is természetesen továbbköltözött, s ahol a kis Zoltán megkezdte elemi iskolai tanulmányait. 1892-ben az édesapát a nagyszombati állomás főnökévé nevezték ki, ami a család újabb költözködését vonta maga után. Kodály középiskolai tanulmányait már Nagyszombaton végezte, az érseki főgimnázium tanulójaként.

Hangszeres tanulmányait is megkezdte. Az indíttatás adott volt: édesanyja, Jaloveczky Paulina és édesapja, Kodály Frigyes is zeneszerető emberek voltak, akik maguk is szívesen zenéltek. Édesanyja zongorán játszott és énekelt, édesapja hegedült.

Kodály Zoltán zongora tanulmányai mellett hegedülni, majd gordonkázni kezdett. Szinte önerőből tette mindezt. Az iskola zenei életének is aktív részese lett. Nemcsak a székesegyház kórusában énekelt, hanem a gimnázium zenekarában és kamarazenekarokban is játszott. Első szerzeményeit az 1890-es évek végén komponálta. 1897-ben alkotott d-moll nyitányát a következő év elején az iskola zenekara mutatta be.

Jeles érettségit tett 1900-ban. Azt követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán, s azzal párhuzamosan a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Magyar-német tanári oklevelét 1905-ben vette át, egy évvel később pedig bölcsészdoktori címet szerzett. A magyar népdal strófaszerkezete című disszertációja is érzékelteti, hogy egyre elmélyültebben foglalkoztatta a népzene. Már Galántán megmutatkozott ilyen irányú érdeklődése. 1905 tavaszán Szeged környékén, nyarán Mátyusföldön, a következő évben pedig a Felvidéken gyűjtött népdalokat. A munka során találkozott Bartók Bélával, akivel a későbbiek során közös népzenei publikációik is megjelentek. Kodály Zoltán berlini és párizsi tanulmányútjait követően visszatért a Felvidékre, ahol ismét népzenét gyűjtött.

1907-ben a Zeneakadémia tanára lett. Zeneelméletet, szolfézst, majd zeneszerzést is tanított. 1910 márciusában került sor első zeneszerzői estjére Budapesten, melyet az I. vonósnégyes májusi zürichi bemutatója követett. Nyári erdélyi népdalgyűjtő útja után augusztusban házasságot kötött Sándor Emmával.

Az első világháborúig igen mozgalmas volt Kodály Zoltán élete. Bartók Bélával megalapították az Új Magyar Zeneegyesületet. Újabb népdalgyűjtő utakat tett feleségével és Bartókkal. Többek közt járt újra a Felvidéken és Erdélyben, később pedig eljutott a bukovinai csángókhoz. Időközben Bartók Bélával kidolgozták az Új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét, ám hiába adták be a művet a Kisfaludy Társasághoz, mert kiadására végül nem került sor.

Az első világháború idején még megpróbálkozott egy-egy népdalgyűjtő úttal például Kassa és Nagyszalonta környékén, de további útjai meghiúsultak. Az addig gyűjtött anyagok rendszerezésére és az oktatásra fordította ideje java részét. A Nyugat munkatársaként és a Pesti Napló zenekritikusaként több tucat publikációja jelent meg. Ezekben kiemelte a népzene fontosságát, illetve Bartók-elemzéseket is közreadott. A háborút követő időszakban a Dohnányi Ernő vezetése alatt működő Zeneakadémia aligazgatója lett.

Néhány hónap múlva egy fegyelmi határozat értelmében visszavonták kinevezését és egyidejűleg szabadságolták. A zenétől, gyűjtőmunkától, komponálástól eltántoríthatatlan mester nem vonult vissza a történtek hatására. Befejezte Bartók Bélával közös tudományos népdalpublikációját Erdélyi magyarság címmel. A százötven régi székely dal felbecsülhetetlenül értékes, igen komoly gyűjtőmunka eredménye.

A hosszú szabadságra kényszerített Kodály felkereste Vass József kultuszminisztert, aki kivizsgáltatta a zeneszerző ügyét, s mintegy igazságot szolgáltatva visszahelyezte állásába, és még népdalgyűjtéseihez is segítséget nyújtott.

A mester tanítványai között találhatjuk pl. Ádám Jenőt és Bárdos Lajost.

Az események újra peregni kezdtek. Szerződést kötött a bécsi Universal Edition céggel, így lényegében folyamatosan jelenhettek meg művei. Közben Szatmár megyei és dunántúli népdalgyűjtő körutakra utazott.

Kodály egyre szélesebb körű külföldi ismertségéhez hozzájárult - többek közt - Bartók 1922-es londoni, párizsi és frankfurti körútja, valamint a külföldi szaklapok, a La Revue Musicale, a Musical Curier stb. cikkei.

1923. november 19-én óriási sikert aratott a Psalmus Hungaricus bemutatója. Az évtized további éveiben gyermekkarok bemutatói, szerzői estek, a Psalmus Hungaricus svájci, hollandiai, angliai, németországi és olaszországi előadásai, a Háry János operaházi bemutatója és publikációk sora tette mozgalmassá.

1929-30 a nemzetközi ismertség tekintetében elsöprő sikert hozott. Ebben szerepe volt Arturo Toscanininek is, aki New York-ban több Kodály-művet is vezényelt; de jelentős esemény volt a Psalmus Hungaricus Los Angeles-i és genfi, illetve a Marosszéki táncok New York-i, drezdai, londoni, Cincinnati-i, chicagoi előadása.

Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmutatott. A világhírű karmester lánya Budapesten kötött házasságot. Tanúnak Kodály Zoltánt kérte fel.

Kodály a 30-as évek elején a budapesti Tudományegyetemen zeneelméletet és zenefolklorisztikát tanított. 1931-ben Kodály és Bartók egyaránt átvehették a Corvin-koszorút addigi munkájuk állami elismeréseként. A magasabb fokozatot, a Corvin-láncot Dohnányi Ernő és Hubay Miklós kapta.

Ez az évtized éppen olyan mozgalmas volt, mint az előző. Szinte egymást érték a szakmai tanácskozások és lebilincselő előadások. A székes főváros mellett a vidéki városok (Debrecen, Nyíregyháza) is helyet adtak ezeknek a fórumoknak. Megszületett - többek közt - a Székely fonó és a Galántai táncok. Ez utóbbit Dohnányi és Bartók művei mellett 1933. október 23-án a budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulóján mutatták be.

Békés megyéhez fűződő esemény volt az Erzsébethelyi Daloskör 1936. április 7-én Békéscsabán rendezett Kodály-hangversenye és a műsorhoz kapcsolódó Kodály-előadás A magyar karének útja címmel, melyet a rádió is közvetített.

1936. szeptember 2-án a budavári Koronázó Főtemplomban bemutatták Kodály nem egészen két hónap alatt komponált monumentális művét, a Budavári Te Deumot. Két hónappal később a londoni rádió is műsorára tűzte.

A mester zseniális sokoldalúsága túlmutatott a komponáláson és népzenei gyűjtőmunkán. Felhívta a figyelmet a zene, a hangok, a hallás és a beszélt nyelv kapcsolatára, sőt A magyar kiejtés romlásáról tartott tudományos előadást. Nagy szerepe volt abban, hogy 1939-ben megrendezték az első egyetemi helyes kiejtési versenyt. A tiszta kiejtés szívügyévé vált. Rendkívül fontosnak tartotta a zenei nevelést, és annak múltját is igen jól ismerte. Előadást tartott a Magyarországi Énekoktatók Országos Egyesületében Százéves a magyar tandal címmel.

A történelem közbeszólt. Hitler csapatai megszállták Ausztriát 1938-ban. Ettől kezdve Kodály nem fogadott el külföldi meghívásokat. A háború idején Magyarországon maradt és folytatta tudományos munkáit. 1943. májusában a Tudományos Akadémia levelező tagja, majd novemberben a Nyelvművelő Bizottság rendes tagja lett. Galánta díszpolgárává választotta, a kolozsvári egyetem pedig díszdoktorrá avatta.

A háború után a Magyar Művészeti Tanács elnökeként is tevékenykedett. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett. A Szovjetunióban, Nyugat-Európában és Amerikában tett hosszú koncertkörútjain saját műveit vezényelte. 1947-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 1948. március 15-én pedig megkapta első Kossuth-díját. Időközben Kecskemét is díszpolgárává választotta.

Zenei és nyelvművelő versenyeken elnökölt. 1952-ben másodszor is kitüntették Kossuth-díjjal. Kezdeményezésére a Magyar Rádió elindította Édes anyanyelvünk című műsorát. Tiltakozott az ország első ének-zenei általános iskolájának és gimnáziumának bezárása ellen 1954-ben, de takarékossági okokra hivatkozva mégis megszüntették a békéstarhosi intézményt. 1957-ben a Honvéd Művészegyüttes Énekkarának fennmaradásáért kardoskodott. Ugyanabban az évben harmadszor is átvehette a Kossuth-díjat. Yehudi Menuhin hegedűverseny megírására kérte fel a mestert.

Élete utolsó évtizedében ugyanolyan frissességgel dolgozott, mint ifjú korában. Hihetetlen energiával tevékenykedett 1967. március 6-án bekövetkezett haláláig.

Műveivel, és főként zenepedagógiai munkáival hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországot "komolyzenei nagyhatalomnak" tekintse a világ.


MŰALKOTÁSOK Schaár Erzsébet: Kodály Zoltán (1975)

www.filharmonia.com
© 2002–2010 filharmonia.com