Konfuciusz élete - 2. rész

A tanító

Huszonkét éves korától kezdve, hivatalnoki elfoglaltsága mellett tanítóként is foglalatoskodott, míg végül húszas éveinek a végén teljesen felhagyott a felügyelői állásával és minden idejét a tanításnak és saját maga fejlesztésének szentelte. 29 éves korában például, zenét kezd el tanulni. Tehette ezt azért, mert hírnevének nö-vekedésével egyre gyarapodott a hozzá sereglő ifjú tanítványok száma, s így megélhetési költségeit a tandíjakból fedezni tudta. Háza olyan tehetséges fiatalok gyülekező-helyévé vált, akik mind többet szerettek volna megtudni a közösség helyes útjáról, a helyes kormányzásról, a társadalmi-politikai élet összhangjának megteremtéséről és nem utolsó sorban az egyén benső helyes útjáról, a boldogságához vezető útról. S habár a diákjai csak nagyon keveset tudtak fizetni neki, ő mégsem utasított soha senkit vissza:

„A Mester mondotta: Ha valaki magától jön el hozzám, S akár egy köteg szárított hús is csupán, Az, mit nékem felajánl; Mégsem fordulhat olyan soha elő, Hogy tanításaimban ne részesíteném őt.” Konfuciusz egy alkalommal elhatározta, hogy találkozik Lao Dannal, hogy megvitassa vele a tradíciókkal és a zenével kapcsolatos kérdéseket. Lao Dan, akivel Konfuciusz találkozni akart, és akit a későbbi nemzedékek általában, Laozi néven, mint a taoizmus megalapítóját tartják számon, a Zhou királyok könyvtárának gondnoka volt. Laozi és Konfuciusz találkozásukkor szabadon eszmét cseréltek nézeteikről, de sajnos megbízható feljegyzés erről az eseményről nem maradt fenn. Természetesen az is erősen kétséges, hogy egyáltalán valóban lét-rejöhetett-e egy ilyen találkozás. Számtalan régi és mai kutató egyaránt kétségbe vonja ezt, és az eseményt csupán legendának tekintik, mondván, hogy Laozi, még akkor is, ha valós személyt fed is e név, Konfuciusz után néhány évtizeddel, esetleg évszázaddal élt csak.

Konfuciusz nem tartózkodott sokáig a Zhou királyi udvarnál, még ugyanazon évben hazatért Luba és folytatta tanítói munkálkodását. Hírneve egyre nagyobb lett, minek hatására az ország minden pontjáról tanítványok hada sereglett hozzá, míg végül, a hagyomány szerint, számuk elérte a háromezret. Ez a szám, természetesen túlzásnak tekinthető, de ennek ellenére a nála tanuló ifjak száma minden bizonnyal elérte a több százat.

A tradíciók tudósa

Abban az évben mikor Konfuciusz visszatért Luba, az állam komoly külső és belső gondokkal küszködött. Bár a külső helyzet is igen fenyegetőnek mutatkozott, az államra és a hercegre nézve az igazi veszélyt az ország saját főurainak hatalomvágya jelentette. Három vezető család volt, mely mind valamilyen ágon rokonságban állt a hercegi családdal. Lu fejedelme, Zhao herceg úgy döntött véget vet a főurak országlásának és leszámol a ‘három családdal’. Mindenekelőtt a Ji család várát vette csapataival ostrom alá, de mikor győzelme már csaknem küszöbön állt, megérkezett a másik két család által toborzott felmentő sereg, hogy segítséget nyújtson Jinek. Nekik ugyanis az aktuálisan fennálló, megosztott helyzet volt az ideális, és tudták azt is, hogy Ji után ők kerülnének sorra. Miután hátba támadták a herceg seregét, tönkreverték azt, s a fejedelemnek menekülnie kellett. Az északról Luval szomszédos Qitől kért és kapott menedéket, Luban pedig a hatalom a klánok, és főleg a Ji család kezébe került. Az i.e. 517. évben Konfuciusz úgy döntött, hogy a Lu-fejedelemségbeli zűrzavaros állapotokat elkerülendő, valamint, hogy hercege iránti hűségét és a tradíciókhoz való ragaszkodását kimutassa, ő is Qibe költözik át. Midőn Konfuciusz megérkezett Qibe, egy helybeli miniszternél kapott szállást. Qibeli tartózkodásuk idejére, az őt elkísérő tanítványokkal együtt mindvégig e ház vendégszeretetét élvezte. Házigazdája előkelő udvartartásának hála az étkezéseknél és az ünnepségeken a legkiválóbb zenészek és énekesek adtak elő különböző ősi muzsikákat, oly hitelesen, ahogy azt a Mester korábban még sohasem hallotta. Mikor először fültanúja volt a „Shao” dalkölteményeknek, azok olyannyira magukkal ragadták és felkavarták érzéseit, hogy három hónapig nem volt képes húst enni, így fejezve ki tiszteletét az általa csodált ősök zenéje iránt. A „Shao zene” az erényeiről híres Shun király muzsikája volt. Shun kiváló erényei folytán emelkedett az ország irányítói posztjára, s uralma során mindvégig az erényekkel összhangban tevékenykedett. Személye és uralma a konfuciuszi uralkodói és társadalmi-politikai rend ideáját testesíti meg, s ezáltal zenéjének nem pusztán csak dallama hatotta meg a Mestert, hanem sokkal inkább tartalma és mindaz, amit szimbolizált.


Forrás: Őri Sándor - Confucius.hu