Gustav Mahler és a bécsi századforduló

A bécsi századforduló a legizgalmasabb korszakok közé tartozik. Zsenik nyüzsögtek itt és hagyták hátra – máig kitörölhetetlen – nyomaikat.


Mahler 1910 nyarán élte át magánéletének legsúlyosabb mélypontját. Ekkor jött rá ugyanis felesége, Alma Walter Gropiushoz, a fiatal építészhez fűződő szerelmi viszonyára. Sigmund Freud ezidőtájt épp egy délhollandiai városban, Leidenben nyaralt. Mahler a pszichoanalízis időközben világhírű atyjához kívánt fordulni és fáradságot nem kímélve utána utazott. Az analízis természetesen nem a már-már közhellyé vált díványon történt, hanem egy hosszú séta során.

Ugyan Mahler és Freud Hollandiában találkoztak, mindketten Bécsben éltek – mint e kor sok-sok fontos személyisége. A bécsi századforduló öröksége mindmáig befolyásolja a művészetet: Mahler és Schönberg forradalmasították a zenét, Hugo von Hofmannsthal, Hermann Bahr, Peter Altenberg, Arthur Schnitzler és Karl Kraus pedig átvezették az irodalmat a 20. századba. Bécs városképében olyan építészek hagytak nyomot, mint Otto Wagner, Josef Hoffmann és Adolf Loos. A festészetben Richard Gerstl, Oskar Kokoschka, Egon Schiele valamint Gustav Klimt és a szecesszió körének (a mozgalom névadó épületének homlokzata ma is hirdeti programjukat: Minden kornak a maga művészetét, s a művészetnek a maga szabadságát.) művei jelentik több bécsi múzeum felülmúlhatatlan gyűjteményének magját. Példának okáért a Belvedere ad otthont a világ legnagyobb Klimt gyűjteménynek.

Az 1900-as év jelenti a korszak mérföldkövét: Sigmund Freud ekkor publikálta Bécsben úttörő jelentőségű művét, az Álomfejtést. A Neue Freie Pressében megjelent Arthur Schnitzler Guszti hadnagy című novellája. Ugyancsak ekkor volt Alexander Zemlinsky Egyszer volt… című operájának ősbemutatója a Hofoperben a zeneszerző vezényletével. Az intézmény, vagyis a mai Állami Opera, igazgatója abban az időben Gustav Mahler volt és Alexander Zemlinsky csak egy Alma rajongóinak sorában.

Hogy Sigmund Freud tudott-e segíteni a kétségbeesett Mahleren, annak nem maradt nyoma. Negyedszázaddal később Freud a következőképpen emlékszik vissza: Roppant érdekes volt „elkalandozni” életében és felfedni szerelmi körülményeit, különösképpen Mária-komplexusát (anyai kötődését); alkalmam nyílt megcsodálni e férfi zseniális felfogóképességét. Mahler alig fél évvel a „freudi“ találkozás után – épp Gropius születésnapján – meghalt szívgyengeségben. Freud 300 koronás honoráriumról szóló számláját sosem egyenlítette ki.


Forrás: ausztria.info