Déry Tibor: Egy öregedő férfinek

A szél felfut a hegy körül
s befelé fordult hullámai nyögve
pengetik a csúcs bokrait.

Magadban állsz. Szétvert hajad
zörög homlokodon, melyből a rózsák
levelestől hullanak már.

Mit hányod kezed! Az ágak
felkapnak a szélbe, de lágyan billen
kisugárzott feje a virágnak

s földnek fordul. Emlékezzél!
Kiket szerettél, lezuhantak már mind,
nem jár neked sem több napocska.

Füttyent a szél. Borzong
a vén levélraj. Egy megfútt kő kopogva
fordul s a völgybe görög.

Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám