La Mancha lovagja Miskolcon

Idei utolsó Nagyszínpadi bemutatójára készül a Miskolci Nemzeti Színház március 24-én. A La Mancha lovagja című népszerű musicalt Keszég László rendezésében láthatja a közönség. Az igazi slágerekkel teli zenés színmű Don Quijote legendás történetét meséli el, különös keretbe ágyazva: az inkvizíció börtönében az író, Cervantes, a börtönlakók segítségével eleveníti meg a búsképű lovag kalandjait.

Mitch Leigh - Joe Darion - Dale Wassrmann: La Mancha lovagja - musical
Dale Wassermann és Mitch Leigh világhírű musicalje az európai irodalom egyik alapregényének zenés feldolgozása, felemelő történet a művészet céljáról és az emberi lélek nemességébe vetett hitről.
A Szent Inkvizíció börtönébe új rabot hoznak. Neve Miguel de Cervantes, foglalkozása író, színész és adószedő. Amíg a fogoly kihallgatásra vár, cellatársai - rablók, gyilkosok, kurvák - elkobozzák kéziratait és saját rögtönítélő bíróságuk elé állítják. Hogy meggyőzze őket ártatlanságáról, Cervantes előad egy történetet, és a színjátékba a börtönlakókat is bevonja. A mese Don Quijotéról, a búsképű lovagról szól, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg elhitte, hogy valóban létezik.
„Az életünk nehézségeit csak hittel tudjuk áttörni"
Keszég László szerint a jó előadás kulcsa, hogy hiteles legyen.
El lehet mesélni ezt a történetet nagyon cukrosan is, de mi a történet igaz magját keressük: esendő, gyarló embereket látunk, akik kétségbeesetten keresik a boldogulásukat, akárcsak mi magunk. Mi is sokszor érezzük magunkat kiszolgáltatva, rabszolgasorba kényszerítettnek. Ezeket a nehézségeket csak hittel tudjuk áttörni. Akármilyen nehéz az élet, érdemes hinni és távlatokban gondolkodni. Ezt egész Európával Don Quijote figurája tanította meg, ezért ennyire jelentős Cervantes története - hangsúlyozta a rendező.
Az előadás látványvilágával kapcsolatban elmondta, az alapkoncepció egy olyan közösség életterének megmutatása, akik egy alsó világban, valahol a föld alatt élnek, egy inkvizíciós börtönben. - Itt egyfajta párhuzamos társadalom alakult ki a hosszú évek során, ahol megtalálhatóak a különböző státuszú csoportok is, mint a rendfenntartók, vezetők, és ide csöppen be Cervantes is szolgájával. A börtönben fellelhető kopott holmik, szeméthalmok válnak jelmezzé, díszletté, kellékké, így olyan tárgyakból állnak össze a ruhák is, amelyek alapvetően nem ezt a célt szolgálnák, mint a cipőkből készült vért, vagy a konyharuhákból kialakított szoknya. De a színpadon megjelenő ló, vagy a szamár is szemétből lett összerakva - árulta el a Keszég László.
A címszerepet Harsányi Attila játssza, aki az álmok fontosságára hívta fel a figyelmet az előadás kapcsán.
Azt gondolom, hogy a világot igazából a Don Quijoték mozgatják. Ők azok, akik álmokat adnak az embereknek. Ha nincsenek nagy álmaink, akkor nincsen holnap. Bár Don Quijote meghal, az álma átragad azokra, akiket részesévé tett a történetének, és remélhetőleg a nézőkre is. Fontos, hogy merjünk nagyot álmodni, merjünk az álmainkból élni, hiszen csak így lehetünk szabadok és boldogok - vallja a színművész.
Az Aldonzát megformáló Varga Andrea számára a szerep legfontosabb üzenete, hogy higgyünk magunkban.
A búsképű lovag történetét sokan ismerik, a szélmalomharcot vívó Don Quijote meséjét, akinek a szerelme Dulcinea. A darabban Aldonzával találkozunk, egy koszos cseléddel, aki a mélyből érkezett, rengeteg megaláztatáson ment keresztül, és akit csak a lovag lát gyönyörűnek, az imádott Dulcineának. Sajnos nagyon sok Aldonza van a világon, sokszor saját környezetünkben, akik nem tudnak kitörni abból a közegből, amiben élnek. Elfogadják a megaláztatást, a lealacsonyítást, akár a fizikai bántalmazást is. Sokan úgy gondolják, hogy változásra nincs szükség, mert nekik ez a sorsuk, ebben kell élniük. Ez a darab rávilágít arra, hogy bár lehetnek buktatók az életünkben, az ember többre hivatott: hinni kell magunkban és harcolnunk a célunkért - tette hozzá a színművésznő.
Sancho, a hűséges szolga szerepében Lajos Andrást láthatjuk, aki elmondása szerint már nagyon várta, hogy elkezdődjenek az előadás próbái.
Kamasz koromban láttam a Komáromi Jókai Színházban a La Mancha lovagját, és fantasztikus hatással volt rám, sokszor az utolsó óráimról is ellógtam, hogy megnézhessem - vallotta be a színművész. - Rettenetesen élvezem Sancho szerepét, hiszen egy nagyon szerethető figura, bár az ének terén nagy kihívást is jelent, mert elég magas lágéban fekszenek a dalai. Azt hiszem, Sancho számára az előadás kulcsmondata az, amit Cervantes mond:
„Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne."
Az ember általában csak akkor szembesül azzal, hogy mi az, ami igazán fontos az életében, amikor valami baj történik, akkor változnak meg a prioritások. A saját életemben is igyekszem erre figyelni. A családom például Budapesten él, de amikor tudok, otthon vagyok. Nagyon igyekszem, hogy amikor a gyerekeimmel vagyok, azt az időt valóban velük töltsem, mert az sokkal értékesebb, mintha elherdálnám bármi másra a figyelmemet - mondta Lajos András.
La Mancha lovagja
Írta: Dale Wasserman, Zene: Mitch Leigh, Dalszövegek: Joe Darion
Don Quijote: HARSÁNYI Attila    
Dulcinea: VARGA Andrea
Sancho: LAJOS András       
Herceg/Dr. Caraxco/ Tükörlovag: RÓZSA Krisztián
Kormányzó/Fogadós: FANDL Ferenc         
Atya: KINCSES Károly       
Tenorio: FARKAS Sándor   
Jose: KOKICS Péter 
Pedro:             MOLNÁR Sándor Tamás
Házvezetőnő: ORTH Éva     
Unokahúg: TENKI Dalma
Borbély: SALAT Lehel        
Gitáros: SOMHEGYI György         
Kapitány: MÁRTON B. András      
Közreműködik:
Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és a Miskolci Balett
Vezényel: CSER Ádám, Philippe de CHALENDAR
Rendező: KESZÉG László
2017. március 24. 19:00 - Bemutató előadás
Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház
http://mnsz.hu

Forrás: EuroAstra