1810. március elsején született Fryderyk Chopin

Frédéric Chopin "szívben és elmében nagyszerű ember" - Delacroix

 
Frédéric Chopinről A lengyel származású zeneszerzõ, a zongoramuzsika történetének jelentõs egyénisége, a korszak egyik legpoétikusabb mûvésze. Mûveit csaknem kizárólag zongorára írta. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban, Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár.

Henri Lehmann festménye

A zene iránti fogékonysága igen korán megmutatkozik: 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan szerepel egy zongoraverseny elõadásával. Apja házában gyakori vendégek neves írók, költõk - innen ered a poétikus hang. Az iskolaidõben a varsói konzervatóriumban Elsner zeneszerzõ tanítványa.

A fõúri szalonok kedvelt vendége lesz, a nyári szünetekben sokat tartózkodik különbözõ vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel népzenével. Minden mûve félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerû. A szláv dallamvilág, a lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemzõ gazdag díszítés, a változatos harmóniák mind mûvészi módon ötvözõdnek az olasz dallamossággal

 

Bármilyen Chopin-mû, legyen az mazurka, polonéz, keringõ, etüd, impromtu vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerzõ lelke legmélyébõl fakadó személyes vallomás. Ez az õszinte hangú muzsika elemi erõvel hatott Liszt mûvészetére is. 1830-ban húszévesen elhagyja szülõföldjét, s Bécsen keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a XIX. sz. mûvészeti életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz megszállásáról, s megrendültségének ad hangot a híres c-moll Forradalmi etüdben.

 

S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben, írásaiban és zenéjében mindvégig hû maradt Lengyelországhoz és népéhez. Párizs mûvészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása elõtt. Baráti körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak: Liszt, Berlioz, Heine, Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással fogadták a fiatal Chopint, s a lengyel emigránsok benne találták meg a patrónusukat.

 

Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, s folyóiratában lelkendezve ír zongorajátékáról, mûveirõl. Bár Párizs biztosította, hogy mûveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdõbajtól régóta megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, s George Sand, a különc francia írónõ iránti tragikus szerelme 39 éves korában a halálba sodorja.
Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott õrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart Requiemjét énekelték.