Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős szivem volt,
Milyen muzsikás, milyen harsány.
Milyen beteg most, milyen vásott:
Dobbanását nem tartja más, csak
Te nagy, szerelmes akarásod.
Ha még egyszer vadul fölzengne,
Himnusza a kíné, s a kéjé,
Himnusza a himnuszod lenne.
Himnusz, hogy mégis rád találtam,
Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,
De élve és nem a halálban.
S mindent megér, ha csak egy óra
Dalolta el dalát melletted
S nem nyílhat a szám átok-szóra.
Beteg szívvel, istenes ember,
Vallok neked, im, kicsi párom,
Áhitatos, bús szerelemmel.
Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
Jó a szivem, mert benne vagy te
S sziveink az órákat éljék.
Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 21. szám
3 megjegyzés:
Tisztelt Péter bátyám!
Remélem: ez utó nagyon sziep vers nem teljest az állapotod tikörképi. Mindenesetre minden jóut kívánok, s engedd meg, hogy munkálkodásod szerény elismeréséül továbbítsak Néked egy alkotó jegyzetelő-/kreatív blogger)díjat, mert annak is tisztellek, de ez bizonyos kötelezettségekkel is jár, amikről többet megtudhatsz Tara jegyzetelőire kattintással, akitől én is kaptam e díjat ( http://az-elet-szeretete.blogspot.com/ ), vagy esetleg rövidebben az én legutóbbi bejegyzésembül es. Üdvözlettel s tisztelettel
Tibi
De igen! Hálásan megköszönöm Neked Tiborkám az éleslátásodat, kommentedet!
Ide, valamint a "Lighthousra" is a betegséggel kapcsolatos bejegyzések kerültek legutóbb. Pontosan az volt a célom, amire Te ráéreztél. Reméltem, hűséges olvasóim között lesznek majd olyanok, akik megértik majd a célzást. Egészségi állapotom elkeserítő.
Baráti üdvözlettel,
Péter
Tisztelt Péter bátyám!
A láncszakításoddal teljes
mértékben egyetértek
Sok erőt kívánok Néked
annak az elviseléséhez,
amit Rád mért az Úr,
Aki kiválasztott
a megpróbáltatásra.
Ha valamiben segíthetek,
kérlek, üzenj. Kösz.
X stb.
Megjegyzés küldése