Kolostorok az újkorban

A török kori visszafoglaló harcok, majd a Rákóczi szabadságharc után kezdődött meg az ország újjáépítése, az elnéptelenedett részek újratelepítése. Egész országrészek néptelenedtek el a török háborúk és a belső harcok következtében, sok területen (pl. Buda környékén) nem is maradt meg olyan népesség, amely tovább adhatta volna a területre vonatkozó ismereteit az új betelepülőknek.

Így, amikor egyes szerzetesrendek ismét megjelentek a korábban török megszállta területeken, sokszor hiába kísérelték megtalálni egykori kolostoraikat. Jellemző példája ennek a pálos rend, amely középkori oklevelei, és a rendi történeti hagyományok alapján kereste kolostorainak maradványait a Pilisben. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a mai Pilisszentkereszt mellett található, a 18. században még jelentős romok a pálos rend kolostorának maradványai, és ezért kapta az újratelepült falu a Szentkereszt nevet, utalva az egykori kolostorra.

Csak a 19. század végének egyháztörténeti kutatásai, majd végérvényesen a 20. század második felének régészeti ásatásai tisztázták végérvényesen, hogy ezen a helyen nem egy középkori pálos kolostor állott, hanem a ciszterek pilisi kolostora. Más esetekben sikeresen tértek vissza, és indult újra a szerzetesi élet a kijavított romokban, a várként használt egykori kolostorépületekben, ahogy ez Pannonhalmán is történt. Más helyeken a romos épületek kijavítása már nem látszott megfelelő megoldásnak, helyette új kolostort emeltek, a korszaknak megfelelő barokk stílusban.

Így Szentgotthárdon az egykori ciszter szerzetesi templomból magtárt alakítottak ki, a romos kolostorszárnyat jórészt elbontották és a közelben új, nagyméretű barokk templomot és rendházat emeltek. Más településeken a megváltozott körülmények miatt nem az egykori kolostor közelében építették meg az új épületeket, hanem attól távolabb, például a település központjában, ahogy ez Celldömölkön is történt.

Voltak azonban olyan falvak is, ahol nem telepedtek meg újra a szerzetesek, hanem a viszonylag épen maradt templomot a falu lakói plébániatemplomként használták, ahogy ez Jákon is történt. Városlődön, az egykori lövöldi karthauzi kolostor esetében először nagyszabású barokk átépítésre volt szükség ahhoz, hogy az elhagyott középkori szerzetesi templom plébániaként szolgálhasson, és csak a közelmúlt épületrégészeti kutatásai mutatták ki, hogy a barokk épület jórészt őrzi a gótikus templom elemeit.

Az egykori romos kolostorhelyek vonzóak voltak a megtelepülő új rendeknek is, építőanyagként használták fel a romokat új épületeik elkészítéséhez. Így építették meg például a kamalduli szerzetesek Majkon remetekolostorukat az egykori premontrei kolostor helyén.

Az újkori magyarországi szerzetesi- és kolostortörténet másik jellemzője az új szerzetesrendek megtelepedése. Ezek közül kiemelkednek a jezsuiták és a piaristák. Mindkét rend a szerzetesi-egyházi megújulás fontos eszköze volt, nagyméretű templomaik, rendházaik és iskoláik a korszak barokk építészetének kiemelkedő alkotásai, és egyben jól reprezentálják azt az anyagi és szellemi erőt, amit ezek a rendek képviseltek. Sokrétű tevékenységük között megemlíthető a jezsuita rend kiemelkedő fontosságú történész szerzeteseinek munkássága is.

Mindezek nyomán a 18. század első fele és második harmada a nagy építkezések korszaka volt a hazai szerzetesség története szempontjából. Ez az építkezés mind fizikai mind szellemi értelemben jellemzi a szerzetesrendeket. Ezt a jelentős fejlődési fázist töri meg II. József rendelete, amely a felvilágosult abszolutista uralkodó elképzeléseinek megfelelően megszünteti a nem gyógyítással vagy oktatással foglakozó szerzetesrendek működését.

A feloszlatott rendek épületeit különböző módon hasznosítják, néhány esetben a továbbra is működő és részben meg is erősödő rendek veszik át azokat. A szerzetesrendeket feloszlató rendelet hatása sok esetben még a 19. század elejéig is érvényesül. A megszüntetett szerzetesi közösségek egy része újjáalakul, de vannak olyanok, amely a korszak kihívásainak megfelelően új feladatokat kezdenek ellátni. Így lesz például a bencés rend a 19. századi oktatásban kulcs szerepet játszó egyházi erő, és ennek nyomán alakul át Pannonhalma is oktatási központtá. Más rendek újjáalapítási kísérletei sikertelenek maradnak, így például a pálosoké.

A 19. század jelentős gazdasági és társadalmi változásai jelentős mértékben kihatnak a szerzetesrendek fejlődésére is. Egyre több helyen jönnek létre, illetve szerzenek egyre nagyobb befolyást a szerzetesi iskolák. Ekkor válnak országos hírű oktatási intézményekké a bencés rend egyes iskolái, vagy a piaristák oktatási intézményei. Tanáraik között kiváló tudósok is vannak, és a hazai tudományos életben is számos szerzetes-pap játszik kiemelkedő szerepet.

Rómer Flóris bencés szerzetes a hazai régészet és műemlékvédelem megteremtésében játszott kiemelkedő szerepet, és az ő munkásságának is köszönhető, hogy megindul a középkori szerzetesi épületek tudományos (művészettörténeti, építészeti, régészeti) kutatása és az első jelentős helyreállítási munkák. Így kerül sor a pannonhalmi apátsági templom restaurálására és a zsámbéki templom állagmegóvására. Ennek is hatása van arra, hogy a korszak építészetében fontos szerepe van a neoromán és neogótikus stílusnak, amelynek alkotói gyakran tekintenek példaként a középkori szerzetesi építészet emlékeire.

A 19. század végének nagyméretű iparosodása és városiasodása jelentős hatással van a katolikus egyházra is. A szerzetesség feladatai egyre inkább összekapcsolódnak a világi papság munkájával, különösen az oktatás és a gyógyítás munkájában vesznek részt. Ugyanakkor a kolostorok ugyanúgy, mint a katolikus egyház, jelentős birtokokkal rendelkeznek, és ezek jövedelme is hozzájárul feladataik ellátásához.

Forrás: KOLOSTORÚT